Budapesti Orvosi Újság, 1905. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1905-07-06 / 27. szám

27. szám. Budapesti Orvosi Újság varrat által összeegyeztettem. Nagy figyelmet kel­lett a száj­zug kiképzésére fordítani. Nehogy a vár­ható zsugorodás által a száj ismét asymetrikus ala­kot nyerjen, az ajkak bal felét valamivel rövidebbre vettem, mint amilyen azok jobb fele volt és a száj­zug helyén az ajkok­ból 2—3 milliméternyi fölösle­get hagytam, gondolván, hogy a netáni többletet inkább később el fogom távolítani. A gyógyulás bekövetkezte után kitűnt, hogy a meghagyott fölös­leg éppen elegendő volt a szájzug természetes átme­neti redőjének képződésére. Végül a traguson jelen volt függeléket a benne levő porccal együtt távo­lítottam el. Gyógyulás mindkét helyen per prímum. Az eredmény, mint a mellékelt arcképekből látható, egészen kielégítő volt. II. Hugy hólyagkitüremkedés (Ectopia vesicae) plastikai műtétek által gyógyult esete. W. E. 12 éves, rosszul táplált, gyenge testalkatú leány szeméremteste, valamint annak környéke iszonyú bűzt ter­jesztő, szennyes pörkökkel fedett sebfelületté volt elvál­tozva, melyben a részleteket alig lehetett felismerni. A pör­­kök eltávolítása és szárító-kenőcsnek néhány napig való alkalmazása után az eczemás bőr megtisztult és lelohadt, mire a következő kép tárult elénk. Legelső sorban a sér­tetlen, de filléres nagyságú, középső nyílással ellátott hymen tűnt fel, mely a maga rendes helyén ugyan, de nem a vulva mélyében elrejtve, hanem sokkal felületesebben és teljesen kitárva volt látható, mintha a szeméremajkak ad maximum szét lettek volna húzva. Közvetlen a hymen felső széle fölött egy 5-koronás nagyságú kerek nyílás volt lát­ható, melyből a fejletlen kis húgyhólyag nyakhártyája türem­­kedett elő. Ezen nyílás alsó, valamint a hymen felső része mellett kétoldalt jól fel voltak ismerhetők a nymphák, melyek oly pontosan, középütt voltak ketté választva, hogy mind­egyik nympha felső végében a clitorisnak, valamint ennek praeputiumának és phrenulumának fele tisztán ki volt vehető. Még kisebb és feljebb mindkét oldalt egy-egy hosz­­szúkás bőrdudor volt a hólyagnyilás mellett látható, melye­ket a rajtuk látható néhány kis szőrszál által a nagy sze­méremajkaknak lehetett felismerni. Ezek felső végei egy­mástól a hólyagnyilás fölött levő, három ujjnyi széles, vékonyabb bőrrel fedett árok által voltak elválasztva, mely­nek felső fele alatt a hólyagba bevezetett ujjal egy erős, fibrosus szalagot lehetett kitapintani, mely az egymástól két ujjnyi távolságban maradt szeméremcsontokat összekötötte. Ezen szalag helyettesítette a hiányzó symphisist. A hólyag­­nyílásból folyton csurgott a vizelet, mely a nyílás környé­két felmarta. Csakis a szárító­kenőcsnek folytonos alkalma­zása által lehetett az eczema kiújulását megakadályozni. Ilyen lelet mellett a műtét nem valami fényes eredménnyel kecsegtetett. Kétes volt, hogy bárhogy kieszelt plastika által lehet-e sphincter talán a leány állapotát lényegesen megjavítani? Mindazonáltal egyrészt a beteg szánalmas állapotára való tekintet, másrészt plastikai műtétek iránti előszeretetem reá vittek, hogy műtétre határozzam el magamat. Az eredmény messze túlhaladta várakozásomat. Az első műtét, melyet augusztus hó 25-én haj­tottam végre, abból állott, hogy a hólyagnyílás széleit köröskörül felfrissítettem, miközben a hólya­got magát az egyik segéd által befelé tolattam. Lent az urethrának szánt részen a nyákhártyának egy 2 cmtr. széles részét meghagytam, fent pedig az említett árokban a kétoldalról összefutó metszé­seket csúcsban felfelé meghosszabbítottam, a csúcs szárai közötti bőrrészletet a megfelelő nyákhártya részlettel együtt kiirtottam. Az egész metszés alakja így egy vöröshagyma átmetszetének felelt meg, melynek hegyes vége az említett fibrosus szalag­­felé nézett, alsó részén pedig, a hagyma hilusának helyén, a meghagyott nyákhártyarészlet volt látható. Most az átellenben levő sebszéleket mély, a bőrt és hólyagfalat átható varratok által egyesítettem, miál­tal a hólyagnyilás eltűnt, csak lent a hüvely fölött maradt meg egy kis kerek nyákhártyával kibélelt nyilás. Ezen varrás által a nymphák is közelebb hozattak egymáshoz, mi arra indított, hogy azok felső végeit csekély felfrissítés után összevarrjam. A mély varratok kifogástalanul tartottak, gyógyulás per prímum, de a vékony nymphák, melyeknek varratait a kiömlő vizelet folyton irritálta, ismét széjjel váltak. Ezen első műtét eredménye az volt, hogy a hólyagnyílás, melyen át azelőtt két ujjal könnyen be lehetett hatolni, annyira megkisebbe­dett, hogy most csak a kis ujj hegyét lehetett a leány fájdalmas jajgatása közt félcentiméternyire bevezetni. Agyban hanyatt fekve beteg a vizeletet fa óráig tudta visszatartani, de ha fönjárt, csak folyton csurgott a vizelet. Szeptember hó 20-án meg­jelent az apa és hallván, hogy az operáció megtör­tént, dacára figyelmeztetésünknek, hogy a dolog ezen egy műtéttel még nincs befejezve, kérte a leány elbocsátását. Ezt nem lehetett megtagadni, de figyelmeztettem az apát, hogy a leányt néhány hét múlva ismét be kell hoznia. Az apa ezt meg is ígérte, de csak a következő évben, 1901. évi augusztus 5-én jelenkezett ismét leányával, kinek szemérem testének környéke megint bűzös pörkök­kel volt borítva. Az első műtét által elért eredmény azonban maradandónak bizonyult, amennyiben a meglevő hólyagnyilás most is oly szűk volt, mint a leány elbocsáttatása alkalmával. A második műtétet, az urethroplastikát, 1901. évi szeptember hó 7-én hajtottam végre oly módon, hogy a hólyagnyilás felső és oldalsó részén a nyak­hártyát (/a cmtr. szélességben 3 cmtr. mélységig lehetőleg vastagon leválasztottam a hólyagfalról, azután mindkét oldalt a leválasztott nyákhártyából egy-egy ékalaku részt kimetszettem és az igy szabaddá vált felső nyákhártyalebeny széleit vékony draincső felett az alsó nyákhártyarész széleihez hozzávarrtam. Az így képzett urethra fölött a kis­­szeméremajkak még egyszer és jobban felfrissített felső részeit egymásba varrtam. A draincső végét kis pálcikával eldugaszolván a vizeletet V2 óránkint, később egyóránkint, végül még ritkábban kieresz­tettem. A varratok most jól tartottak és a continentia eleinte tökéletesnek látszott, később azonban a vize­let megint kezdett a gummicső mellett szivárogni, miért is a csövet eltávolítottam, engedve, hogy az újonnan képzett urethra jobban összezsugorodjék. Végül 1901. évi október 15-én a harmadik műtétet végeztem a leányon s ez abból állott, hogy a nagy szeméremajkak felső végének belső oldalát felfrissítettem és ezeket a köztük lévő 2 ujjnyi széles vékonyabb bőrhid kiirtása után mély varra­tok által összeegyesítettem. Ezen csekély műtétnek meglepő plastikai eredménye volt, a szeméremtest ugyanis egyszerre majdnem egészen normális kinc- 559

Next