Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1906

Bőr- és bujakórtan - 1906-03-01 / 1. szám

4 Bőr- és bujakórtan észlelhetjük. Míg egyrészről láthatjuk a bántalom be­­kezdési szakát az erythematosus, illetőleg oedema­­tosus stádiumot, más helyen láthatjuk az induratiós szakot, ismét máson az atrophiás, a Wernicke-féle szakot. De érdekes és tanulságos az eset azért is, mert itt beigazolva látjuk, hogy a bántalom tova­terjedése az acut lob képében nyilvánul. A kórfolyamat kóroktana mindez ideig nem volt tisztázott, míg egyesek, Forget, Lagrange és Chiari egyszerű lobos folyamatot vettek fel, mások angioneurosist, trophoneurosist, vagy mint Lewin és Heller angio­trophoneurosist tételeztek fel. Heller általános, Kaposi részleges nyirkpangást tételezett fel. Az utóbbi időben mindinkább szaporodik azok száma, kik a véredények megbetegedésében látják a kórokat, a­mennyiben az ürerek mind a három rétegében az adventitia, media és intimában beteges elváltozáso­kat imák le. Kétségtelen és beigazolt az arteriosus megbetegedés. Török a vérpálya útján létrejött lobos folyamatot vesz fel, a körfolyamatot haematogen eredetűnek tartja. A klinikai tünetek e felvétel mellett látszanak szólni. A kórfolyamat kifejlődése, az ery­thematosus, az oedematosus, induratiós és atrophikus szak egymásutánja, egymásból való fejlődése azt iga­zolni látszanak. A kórokozó ágenst valamely toxikus anyag, mikroorganismus vagy annak terméke, mely a véráramba jutva, legnagyobb valószínűséggel úgy a véredénymozgató idegközpontokra, mint leginkább magukra a véredényfalakra hatva idézik elő azok megbetegedését és consecutive a bőr alteratioját. A kolozsvári Karolina országos kórház bőr- és buja­­kórtani osztályáról. Igazgató Marschalkó Tamás dr., egyet. ny. r. tanár. Az acne juvenilis kezeléséről. Irta: Veress Ferencz dr., kórházi másodorvos.­ Épen az ifjú- és serdülőkorban, mikor a bőr sidesége teljességében van, mutatkozik némely egyén arczán egy különben jelentéktelen, de kozmetikai szempontból nagyon fontos bőrbántalom, melyet né­piesen szökésnek, pattanásnak, tudományosan acne vulgaris-nak vagy acne juvenilis­nek nevezünk. Ezzel a névvel nem egy egységes bántalmat jelölünk meg, hanem — mint azonnal látni fogjuk — néhány több­nyire összetartozó s egymás mellett előforduló tünet­nek, elsődleges­ és másodlagos elváltozásnak cso­portját értjük alatta. Eleinte a halántékon, homlokon keletkezik né­hány piros csomó, majd az arc­ot, állat lepik el nö­vekvő számban, néha részarányos elrendeződéssel. A bőr a legtöbb esetben fénylő, zsíros tapintatú (sebo­rrhoea oleosa) s rajta itt-ott feketés, kékes pontoknak látszó ú. n. comedokat, valamint sárgás kásaszemcsé­ket, miliumokat láthatunk. Előbbiek előszeretettel lépnek fel az orr, homlok és a fülkagyló belső felü­letének bőrén, utóbbiakat legnagyobb számmal a járomcsont táján és a szem alatti lazább bőrön ta­láljuk. Gyakori tünetként említhetem fel a fejbőr hám­­­­lását, melyet kevésbé tiszta betegeink ruháján lát­ható korpa és a hajzat ritkulása szokott elárulni. Maga az acnecsomó klinikailag mákszemnyi egész borsónyi, sőt néha nagyobb, élénkpiros, ke­mény, a bőr színe fölé kiemelkedő, érintésnél többé­­kevésbé fájdalmas göb alakjában mutatkozik, mely tetején néhány nap múlva elsárgul és genytüszővé válik. A felületesebb tüszők önkéntes vagy mester­séges kiürülésük után elszáradnak s nyomtalanul eltűnnek. Ellenben a nagyobb csomók helyén mindig hegek maradnak vissza, miután közepük elgenyedése alkalmával az irha felső rétegei is szenvednek. A r­acne juvenilis kóroktani viszonyai meglehetős homályosak. Annyi bizonyos, hogy legtöbbször a fanosodás idején a 15. és 20. életév között szokott fellépni, midőn a szervezet háztartásában a hirtelen kifejlődés és átalakulás mellett tudvalevőleg secretárius zavarok is mutatkozhatnak. Ezenkívül ilyenkor ren­desen erősebb hajnövés indulván meg, könnyen ért­hető, hogy a folliculusokban is változott viszonyok állanak elő. Némelyek a faggyúmirigyek fokozott el­választására vezetik vissza a bántalom keletkezését. Ezen az úton azonban valószínűleg csak faggyú­csapok, comedók jönnek létre, melyek még nem azonosak az acnéval. Általában azt tapasztaljuk, hogy az anyagcsere és a táplálkozás zavarai elősegítik ki­fejlődését. Ilyenek a vérszegénység, sápkór, idült vagy he­veny gyomorhurut, hószámrendellenességek, sőt rendes menstruatio is, különböző méhbántalmak stb., de­­ legeslegfőképen a székrekedés. Ismerek egyéneket, a­kiken megfigyelhettem, hogy minden obstipatiójukat egy-egy acneeruptio követi, mely a bélműködés rendbe­jövetelével kezdetben ugyan elmúlik, de gyakori is­métlődések folytán állandósulhat. Anna magyarázata szerint először diffus hyper­keratosis indul meg, mely reáterjed a folliculusok nyílására, eldugaszolja azokat és comedókat hoz létre, ezek pedig a feszülés folytán kifejlődő gyulladás révén acnékká válnak. Az acne létrejövetelében mindenesetre nagy szerepet játszik az ú. n. status seborrhoicus, melyet zsíros bőr, fejkorpázás, hajhullás és eczemára való hajlandóság jellemez. Bár a legtöbb acnecsomó egy-egy comedóból képződik, vannak esetek a melyek­ben a comedók már fennálló acnéhoz társulnak. Az acne juvenilis fogalma alól ki kell zárnunk minden medicamentosus acnet s a különböző folliculitiseket. Az acnés arczbőr még kevésbé súlyos esetek­ben is olyan jelentékeny szépséghiba számba megy melytől a legtöbb ember szabadulni szeretne. Az ilyen egyének orvostól orvoshoz szaladnak tanácsért vagy végigpróbálják a hirdetett szereknek egyikét-másikát, majd látva, hogy mindez nem használ eléggé, sor­sukra bízzák pattanásaikat, melyek éveken át ma­kacsul jönnek és múlnak, mígnem a kezelés folytán vagy annak hiányában önként is elenyésznek a meg­lett korban, a harminc­as évek körül, miután egyszer­­s mindenkorra felszántották finom hegekkel az arct, hát és mell bőrét. Miután ezúttal főként az acne kezelésére akarok kiterjeszkedni, mellőzöm az aetiológiára vonatkozó elméletek hosszas fejtegetését. A­mi az észszerű kezelés eredményét illeti, az, eltekintve egyes igen súlyos esetektől, majdnem min­dig sikerrel járhat.­ ­ Felolvasta az Erdélyi Múzeum-Egylet orvos-természet­­tudományi szakosztálya 1906. évi február hó 4-iki ülésén. 1. szám.

Next