Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1906
Bőr- és bujakórtan - 1906-03-01 / 1. szám
4 Bőr- és bujakórtan észlelhetjük. Míg egyrészről láthatjuk a bántalom bekezdési szakát az erythematosus, illetőleg oedematosus stádiumot, más helyen láthatjuk az induratiós szakot, ismét máson az atrophiás, a Wernicke-féle szakot. De érdekes és tanulságos az eset azért is, mert itt beigazolva látjuk, hogy a bántalom tovaterjedése az acut lob képében nyilvánul. A kórfolyamat kóroktana mindez ideig nem volt tisztázott, míg egyesek, Forget, Lagrange és Chiari egyszerű lobos folyamatot vettek fel, mások angioneurosist, trophoneurosist, vagy mint Lewin és Heller angiotrophoneurosist tételeztek fel. Heller általános, Kaposi részleges nyirkpangást tételezett fel. Az utóbbi időben mindinkább szaporodik azok száma, kik a véredények megbetegedésében látják a kórokat, amennyiben az ürerek mind a három rétegében az adventitia, media és intimában beteges elváltozásokat imák le. Kétségtelen és beigazolt az arteriosus megbetegedés. Török a vérpálya útján létrejött lobos folyamatot vesz fel, a körfolyamatot haematogen eredetűnek tartja. A klinikai tünetek e felvétel mellett látszanak szólni. A kórfolyamat kifejlődése, az erythematosus, az oedematosus, induratiós és atrophikus szak egymásutánja, egymásból való fejlődése azt igazolni látszanak. A kórokozó ágenst valamely toxikus anyag, mikroorganismus vagy annak terméke, mely a véráramba jutva, legnagyobb valószínűséggel úgy a véredénymozgató idegközpontokra, mint leginkább magukra a véredényfalakra hatva idézik elő azok megbetegedését és consecutive a bőr alteratioját. A kolozsvári Karolina országos kórház bőr- és bujakórtani osztályáról. Igazgató Marschalkó Tamás dr., egyet. ny. r. tanár. Az acne juvenilis kezeléséről. Irta: Veress Ferencz dr., kórházi másodorvos. Épen az ifjú- és serdülőkorban, mikor a bőr sidesége teljességében van, mutatkozik némely egyén arczán egy különben jelentéktelen, de kozmetikai szempontból nagyon fontos bőrbántalom, melyet népiesen szökésnek, pattanásnak, tudományosan acne vulgaris-nak vagy acne juvenilisnek nevezünk. Ezzel a névvel nem egy egységes bántalmat jelölünk meg, hanem — mint azonnal látni fogjuk — néhány többnyire összetartozó s egymás mellett előforduló tünetnek, elsődleges és másodlagos elváltozásnak csoportját értjük alatta. Eleinte a halántékon, homlokon keletkezik néhány piros csomó, majd az arcot, állat lepik el növekvő számban, néha részarányos elrendeződéssel. A bőr a legtöbb esetben fénylő, zsíros tapintatú (seborrhoea oleosa) s rajta itt-ott feketés, kékes pontoknak látszó ú. n. comedokat, valamint sárgás kásaszemcséket, miliumokat láthatunk. Előbbiek előszeretettel lépnek fel az orr, homlok és a fülkagyló belső felületének bőrén, utóbbiakat legnagyobb számmal a járomcsont táján és a szem alatti lazább bőrön találjuk. Gyakori tünetként említhetem fel a fejbőr hámlását, melyet kevésbé tiszta betegeink ruháján látható korpa és a hajzat ritkulása szokott elárulni. Maga az acnecsomó klinikailag mákszemnyi egész borsónyi, sőt néha nagyobb, élénkpiros, kemény, a bőr színe fölé kiemelkedő, érintésnél többékevésbé fájdalmas göb alakjában mutatkozik, mely tetején néhány nap múlva elsárgul és genytüszővé válik. A felületesebb tüszők önkéntes vagy mesterséges kiürülésük után elszáradnak s nyomtalanul eltűnnek. Ellenben a nagyobb csomók helyén mindig hegek maradnak vissza, miután közepük elgenyedése alkalmával az irha felső rétegei is szenvednek. A racne juvenilis kóroktani viszonyai meglehetős homályosak. Annyi bizonyos, hogy legtöbbször a fanosodás idején a 15. és 20. életév között szokott fellépni, midőn a szervezet háztartásában a hirtelen kifejlődés és átalakulás mellett tudvalevőleg secretárius zavarok is mutatkozhatnak. Ezenkívül ilyenkor rendesen erősebb hajnövés indulván meg, könnyen érthető, hogy a folliculusokban is változott viszonyok állanak elő. Némelyek a faggyúmirigyek fokozott elválasztására vezetik vissza a bántalom keletkezését. Ezen az úton azonban valószínűleg csak faggyúcsapok, comedók jönnek létre, melyek még nem azonosak az acnéval. Általában azt tapasztaljuk, hogy az anyagcsere és a táplálkozás zavarai elősegítik kifejlődését. Ilyenek a vérszegénység, sápkór, idült vagy heveny gyomorhurut, hószámrendellenességek, sőt rendes menstruatio is, különböző méhbántalmak stb., de legeslegfőképen a székrekedés. Ismerek egyéneket, akiken megfigyelhettem, hogy minden obstipatiójukat egy-egy acneeruptio követi, mely a bélműködés rendbejövetelével kezdetben ugyan elmúlik, de gyakori ismétlődések folytán állandósulhat. Anna magyarázata szerint először diffus hyperkeratosis indul meg, mely reáterjed a folliculusok nyílására, eldugaszolja azokat és comedókat hoz létre, ezek pedig a feszülés folytán kifejlődő gyulladás révén acnékká válnak. Az acne létrejövetelében mindenesetre nagy szerepet játszik az ú. n. status seborrhoicus, melyet zsíros bőr, fejkorpázás, hajhullás és eczemára való hajlandóság jellemez. Bár a legtöbb acnecsomó egy-egy comedóból képződik, vannak esetek a melyekben a comedók már fennálló acnéhoz társulnak. Az acne juvenilis fogalma alól ki kell zárnunk minden medicamentosus acnet s a különböző folliculitiseket. Az acnés arczbőr még kevésbé súlyos esetekben is olyan jelentékeny szépséghiba számba megy melytől a legtöbb ember szabadulni szeretne. Az ilyen egyének orvostól orvoshoz szaladnak tanácsért vagy végigpróbálják a hirdetett szereknek egyikét-másikát, majd látva, hogy mindez nem használ eléggé, sorsukra bízzák pattanásaikat, melyek éveken át makacsul jönnek és múlnak, mígnem a kezelés folytán vagy annak hiányában önként is elenyésznek a meglett korban, a harmincas évek körül, miután egyszers mindenkorra felszántották finom hegekkel az arct, hát és mell bőrét. Miután ezúttal főként az acne kezelésére akarok kiterjeszkedni, mellőzöm az aetiológiára vonatkozó elméletek hosszas fejtegetését. Ami az észszerű kezelés eredményét illeti, az, eltekintve egyes igen súlyos esetektől, majdnem mindig sikerrel járhat. Felolvasta az Erdélyi Múzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztálya 1906. évi február hó 4-iki ülésén. 1. szám.