Budapesti Orvosi Újság, 1921. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1921-09-15 / 37. szám

578 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG esetén belövelt és duzzadt, irritátiós vérbőségnél nem. A kötőhártyán látható porszemet hegyesre összecsavart gaze-darabkával távolítsuk el, ha pedig idegentestet nem találunk, de alapos a gyanúnk, hogy mégis ott van, de kicsinysége, vagy a kötőhártyáéval megegyező színe miatt nem vesszük észre, akkor nedves vattacsomócskával töröljük végig a kifordított felső tarsalis kötőhártyának ezt a praedilectiós helyét. A cornea felületén tapadó, tehát előreláthatólag nem mélyen befúródott por­szemet megkísérelhetjük szintén gazetörlő hegyével egyszerű érintéssel eltávolítani, érzéstelenítés nélkül, ha okunk van elkerülni a cocaintól eredő néhány órai pupilla­tágulást és alkalmazkodási bénulást. Ez sikerülhet, ha a beteg nyugodtan tart s nem végez elhárító mozdulatot a szemével mindaddig, míg tényleg meg nem történt az érintés, mely természetesen csak pillanatnyi és egészen könnyű legyen; mire a reflex kiváltódik, a csak felszínesen beékelt porszem már el lehet távolítva. Fontos, hogy lassan, óvatosan közeledjünk a törlő hegyével milliméternyire s magát az érintést hirtelen, de észrevétlenül finom mozdulattal végezzük. Erőltetni ezt a kísérletet termé­szetesen nem kell, de hasznos, ha nincs éppen kéznél érzéstelenítő szer. Egyébként rendesen érzéstelenítjük a corneát 4—5%-os cocain egyszeri, esetleg kétszeri becsep­­pentésével. Az eltávolításra pedig legjobb valamely finom, tompa végű műszert hasz­nálni, például keskeny szemészeti spatulát. Szonda gombos vége esetleg elsiklik az idegentest fölött, lapos vége gyakran túlságosan éles, szögletei hegyesek. Gaze-törlővel az érzéstelenített corneához nyúlni nem tanácsos, mert érdes felülete hámlehorzsolást okozhat, akár ha magunk végzünk vele vigyázatlan mozdulatot, akár, még inkább, ha a beteg végez elhárító mozdulatot a szemével. A két tulajdonképpeni idegentest­­eltávolító műszert: a lándzsatűt és a homorú vésőt csak akkor használjuk, ha a beékelődés olyan fokú, hogy egyszerű érintés az eltávolításra nem elég. E műszerekkel úgy bánunk, mint az ipari szaruhártya-idegentestek ellátásakor, melyekről alább szólunk. Fontos, hogy a legkisebb idegentestek se kerüljék el a figyelmünket, ha tehát szabad szemmel és diffus fényben nem látjuk meg,­­segítségül kell vennünk a gyűjtött fényt és a nagyítást. Erre különösen hypermetropiás és presbyopiás orvosnak kell gondolnia, a myopiás, ha szemüvegét leveszi, könnyebben veszi észre az apró idegentestet. Gyűjtött fényt bármely megfelelő gyűjtőtávolságú nagyító (convex) lencsével (legjobb a 13—18 dioptriás) állíthatunk elő úgy, hogy a szoba sötétebb helyén a vizsgálandó szem és a lámpa közé tartjuk a lencsét oly távolságban, hogy a lencse a lámpa képét vetítse a szemre. Fényforrásnak legjobb a homályos üvegű izzólámpa (átlátszó üvegűnél az izzófonal képe zavar), valamint az Auer-gázfény és a lapos égőjű petróleumlámpa. A lámpa a beteg jobb oldalán áll, a lencsét a bal kezünkbe fogjuk, míg a jobb kezünkkel a szemhéjakat tárjuk fel. Nagyítónak (ha a hypermetropiát, presbyopiát corrigáló szemüveg nem elég) binocularis lupát használjunk, olyat, melyet nem kell kézzel a szemünk elé tartani; legjobb a Nitsche & Günther-féle „Rectavist-Lupenbrille": rendes pápaszem módjára tesszük fel; a­ki különben is szemüveget visel, a saját szemüvege elé illesztheti. Használható továbbá a fejpánttal a szem elé illeszthető Berger-féle binocularis lupa is. Ezen segédeszközökkel többnyire felfedezhetők lesznek a legkisebb cornealis idegentestek is. Csakhogy erre a világításra és lupa-nagyításra nemcsak a megtalá­láshoz, hanem az eltávolításhoz is szükségünk van; ha azonban a világító lencsét a bal kezünkkel fognunk kell, jobb kezünkkel pedig a műszert vezetjük, nem tárhatjuk fel a szemet. Nem maradna tehát más hátra, mint segéddel tartatni a lencsét, vagy táratni fel a szemet, a­mi körülményes és nem is ad oly biztosságot, mintha minden a magunk kezében van. Ezért czélszerűek azok a világító szerkezetek, melyek egy tubusban elhelyezett kis villamos lámpából s a tubus végén levő gyűjtőlencséből állnak. Ha nem akarunk ennek tartásában is segédre szorulni, úgy vagy fejpánton visel­hető lámpamodellt választunk, vagy olyat, melyre az idegentest-eltávolító műszerek reá­­csavarhatók (,,Lichtstab“). Ajánlatos, hogy ezen szerkezetek egyikével minden gyakorló­orvos rendelkezzék; ezek egyébként más vizsgálatokhoz is kitűnően használhatók.

Next