Budapesti Orvosi Újság, 1923. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1923-03-22 / 12. szám
180 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1923. 12. szám. hang magasságából és a kopogtatás erejéből, melylyel az már vagy még kimutatható, vonhatunk percutorice következtetést. Mint a kisebb dob magasabb, a nagy dob mély hangot ad, úgy van a kisebb cavernának magasabb, a nagyobbnak mélyebb hangja, jóllehet itt közrejátszik az üreg falának feszessége is a hang magasságát emelő irányban. A percussio ereje pedig annyiban útbaigazító, hogy ha kicsiny caverna felett, mely nem fekszik massiv infiltratum közepette, erősen kopogtatunk, a dobos üreghang elveszhet a környező szövet másnemű hangtömegében; minél erősebb percussio mellett marad tehát hallható az üreget jellemző dobosság, annál nagyobb cavernizált tüdőrészre vonhatunk következtetést. A két legfontosabb kérdésre azután, melyek úgy a beteg prognosisát, mint a környezet biztosságát az infectióval szemben eminentei érdeklik, hogy tudniillik nyílt-e a caverna vagy zárt, és active vagy inactiv, az úgynevezett hangváltozatok és a dobos hang metalliája adják meg a választ. A hangváltozatoknak a gyakorlatban legismertebb alakja a Wintrich-féle hangváltozás: a dobos hangnak, mint tudjuk, magasabbá válása a légtartalmú pathologikus üreg többnyire caverna fölött a száj nyitásakor. Előállhat ugyan bronchiektatikus üreg és nyílt pneumothorax fölött is, de az első esetben többnyire hátul-alul, vagyis a tuberculosus barlangra nézve szokatlanabb helyen találjuk, a második esetben pedig a légmellnek egyéb tünetei (például a mellrezgés és légzés csökkenése) is meglesznek. Ha a „Wintrich“-et, ami a leggyakoribb, caverna adja, azért olyan nagyfontosságú a konstatálása, mert feltétlenül nyílt barlangot jelez, melyből, míg a caverna activ, azaz bacillaris váladékot tartalmaz, még ép tüdőrészek aspiratiós fertőzése bármikor bekövetkezhetik annál könnyebben, minél tágabb bronchus szájadzik a cavernába, vagyis minél kifejezettebb a „Wintrich“. Ha ez a hangváltozat tüdőbarlang fölött csak bizonyos testállásban váltható ki és a beteg helyzetváltozásakor eltűnik, még többet mond, mert akkor már biztos jele az activ nyílt cavernának, mely prognostice a legsúlyosabb jelentőségű. Fontosabb tehát a „Wintrich“, mint a Friedreich-féle hangváltozat (a dobos üveghangnak magasabbá válása mély belégzéskor), mert ez ugyan, különösen, ha nagyon kifejezett, szintén nyílt caverna mellett szól, de általában nem oly biztossággal, mint a „Wintrich", mert mély inspiratiónál a dobos hang magasabbá válását a cavernafal passiv megfeszülése is okozhatja, ami, mint Terray már kiemelte, zárt tüdőbarlang falával is megtörténhetik. A Gerhardt-féle hangváltozatfelülésnél magasabb dobos kopogtatási hang, mint fekvésnél tojásdad, folyadékkal csak félig telt mellkasbeli üregek fölött, melyek a test hossztengelyével parallel futnak és a dobos hang ellenkező változása a leírt testhelyzetekben, ha az üreg hossztengelye a testére merőleges, egyes szerzők részéről meglehetős lebecsülésben részesül. Mi nem adhatunk nekik igazat, mert a tünet felvilágosítást nyújt arról, hogy feltétlenül actív, mert váladékot decernáló, de zárt, és pedig nem kicsiny cavernával van dolgunk. A repedtfazékzörej (Schettern, Münzenklrten, bruit de pot félé), bár nem oly biztos üreghang, mint az előbbiek, mert több más pathologikus állapot mellett (például relaxált infiltrált tüdőszövet fölött, Terray) is előfordul, de ha egyébként is felismerhető caverna fölött halljuk, feltétlenül nyílt barlangot jelez, mert a jellemző zörej stenetikus eredetű, egy bronchyságnak az üregbe való beszájadzása helyén keletkezik. Ez a tünet, mely tapasztalásom szerint sokszor jobban hallható erős exspirium alatt, mint az inspirium szakában, tehát szintén nyílt, vagyis prognostice kedvezőtlenebb caverna mellett szól, de kevésbbé súlyosan esik latba, mint a kifejezett „Wintrich", mert ez utóbbi a barlangnak a külvilággal tágabb bronchus útján való közlekedését feltételezi, míg a repedtfazékzörej éppen akkor keletkezik, ha a beszájadzó bronchuság elég szűk. Mikor pneumothorax fölött kapjuk a repedtfazékzörejt, tudjuk belőle, hogy a légmell nyílt s ha utóbb eltűnik, ez jelzi, hogy a visceralis pleura nyílása elzáródott, vagy exsudatum feküdt a nyíláshoz, aminek már durva physicalis jelei könnyen meg