Budapesti Orvosi Újság, 1923. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1923-01-04 / 1. szám

1923. 1. szám. van. Status: jól fejlett, mérsékelten táplált nőbeteg. Tágult hasür, középvastag, laza hasfalak. Tág hüvely, melynek mellső falán régi zsugorodó műtéti heg. Már mérsékelt erőlködéskor teljesen kifor­duló hüvelyfalak, bennük az 5 cm. hosszú, erősen atrophiás méh. A gát és medenczefenék tar­tása elég jó. Diagnosis: Prolapsus uteri totális. Atrophia uteri. Műtét 1922 márczius 2. Localanaesthesiában végzett kiadás colporrhaphia anterior és colpoperineorrhaphia. Narcosisban laparotomia: a hasi szervek nagyfokú ptosisa áll fenn, a colon transversum csaknem a Douglasba ér. Ventrofixatio Olshausen szerint. Hasfalzárás. Sima lefolyás után gyógyultan távozik márczius 14.-én. Ha e két prolapsus-esetet kóroktani szempontból vizsgáljuk, úgy a fent leírt és általánosan ismert és elfogadott oktani momentumokból úgyszólván egyet sem fogunk belőlük megtalálni. Első esetünkben nulliparáról van szó, a szülési trauma tehát elesik, gyors lesoványodás sem jöhet számításba, exogén trauma vagy állandóan fokozott hasűri nyomás sem játszik szerepet. A magyarázatot a genitális lelet már a műtét előtt megadta és a műtéti lelet csak megerősítette. Az előidéző ok a méh vele­született hypoplasiája és a medenczefenék primaer satnyasága volt. A kicsiny uterus alatt satnya levatorszáraktól befogott, tag hiatus genitalis állott; téraránytalanság állott fenn tehát: a méh túl kicsiny, a hiatus genitalis túl nagy volt és a méh az idők folyamán egyszerűen keresztülcsúszott rajta, míg prolapsus alakjában a szeméremrés elé került. Az előesés késői megjelenését azzal magyarázhatjuk, hogy egyrészt a méh,a climax idején még erősebben megkisebbedett, másrészt hogy a rugalmas szállagos készülék éveken át bírta a méh saját súlyánál fogva való kicsuszamlását ellensúlyozni. Vég­eredményben a méhelőesés itt fejlődési rendellenesség következménye. Második esetünkben szülés ment ugyan előre, az nehéz és elhúzódó is volt, gátrepedéssel is járt. A medenczefenék traumás bántalmazottsága tehát megvolt, de ez később megszűnt, mert a medenczefenék műtéti úton reconstruáltatott. Az asszony, mint hallottuk, 1916-ban erélyes Röntgen-kezelésben részesült, azóta a menorrhoeás, kifejezett kiesési tünetekkel. A rákövetkező évben már constatálta előesését. Mi történt ? Bizonyos, hogy a vizsgálatkor és később a műtétnél talált nagyfokú uterosatrophia nem volt veleszületett, hiszen az asszony rendesen szült és­ menstruált, hanem az a Röntgen-besugárzás következtében állott be körülbelül azon egy év alatt, mely a Röntgen-kezelés és a prolapsus megjelenése között telt el. Ugyanaz a helyzet állott tehát elő, mint első esetünkben, csakhogy itt a téraránytalanság nem a méh vele­született, hanem szerzett kicsinységének volt a következménye. A medenczefenék reconstruáltatott ugyan, de nem volt annyira ellenállóképes, hogy a rendkívül meg­kisebbedett méhnek támaszul szolgálhatott volna, még­hozzá ebben az esetben a szállagos készülék sem bírhatott már, mint az előbbi esetben virginális rugalmas­ságával : a prolapsus itt is bekövetkezett, és­pedig a Röntgen okozta uterusatrophia folyományaképpen. Szerepet kell tehát tulajdonítanunk a méhelőesés létrejöttében a már ismert tényezők mellett a méh nagyságának is. Normális függesztő- és támasztókészülék normális nagyságú uterust meg tud tartani rendes helyzetében, ha azonban az bár­mely oknál (veleszületett hypoplasia, szerzett atrophia) fogva a rendesnél kisebb, könnyen keresztülcsúszik a hiatus genitalison. A prolapsus nulliparáknál magában véve is ritka jelenség és nagyobb tan- és kézikönyveink csak mellékesen emlékeznek meg róla és aetiológiáját főképpen a hashártya és medenczebeli kötőszövet congenitalis satnyaságában és petyhüdtségében keresik; hasonlóan a sérvek keletkezési módjához, hisz végeredményben a genitalis prolapsusok sem egyebek alhasi sérveknél. Mint fejlődési rendellenesség következ­ményét az átnézett irodalomban nem találtuk leírva s ezért tartottuk esetünket közlésre érdemesnek. Második esetünk egyúttal rámutat arra, hogy az egyébként ez esetben is teljes sikerű Röntgen-therápiának milyen előre nem látható következményével is kell számolnunk.

Next