Budapesti Orvosi Újság, 1935. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1935-07-11 / 27-28. szám

1935 — 27—28. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 611 hoznak, akiknél az általános genyes hashártyagyulladás féregnyúlvány eredetű volt. A gyógysavós kezelést 1928 őszén kezdtem meg a Katzenstein közlemény alapján eleinte a Behring-művek, később a Pápay-intézet polyvalens coli­serumával, utóbbit jelenleg is állandóan használom. A Magyar Sebész­társaságnak 1929-ben tartott XV. nagygyűlésén 12 esetről tudtam beszámolni, amelyek közül csak 1 halt meg, azaz 8,3% volt a gyógysavóval kezelt hashártyagyulladásos eseteim halálozási arány­­száma. Előadásomban akkor kiemeltem, hogy a gyógysavóval kezelt gyengés hashártyagyulladásos gyermekeknél szinte megdöbbentően kedvező változás volt észlelhető a műtétet követő napon, az addig aggódó arckifejezés nyugodttá, sokszor derültté vált, a fonálszerű érvelés telt lett, a láz 39° C.-ról csaknem rendes hőre esett le és önként székürülés következett az esetek túlnyomó többségében, pedig 7 beteg csak az 5—8. napon került kezelésünkbe, 5 az első 48 órán belül. Egyik betegnél, akinél a haszhártyagyulladásos tünetek már egy hét óta állottak fenn, a mesenterialis phlegmone miatt, vékonybélresectiót is kellett végezni az általános bűzös, genyes hashártyalob közepette. A beteg teljesen reménytelennek látszott, mégis gyógysavó segítségével ez a beteg is meggyógyult. Előadá­somhoz Székely László szólott hozzá hasonló jó tapasztalatai alapján, míg Manninger inkább két­kedő véleményt nyilvánított. A gyermekosztályon töltött közel 51/2 év alatt 94 féregnyúlvány eredésű általános genyes hashártyagyulladás került műtétre. A­ hasmetszés alkalmával a genyet rögtön megvizsgálták s amennyiben colibacteriumfertőzést találtunk, rendesen a még alvó beteg farpofájának izomzatába 15—20 cm3 polyvalens coli­ferumot fecskendeztünk be. Egyéb fertőzésnél a betegeknek gyógysavót nem fecskendeztünk be, mivel sem a streptococcus, sem enterococcus ellen akkor még megbízható gyógysavóval nem rendelkeztem, a pneumococcus serumkezeléssel pedig az önálló pneumococcus peri­­tonitisnél nem láttam jó eredményeket. Később a polyvalens pneumococcus serumot (Phylaxia) mégis megkíséreltem a féregnyúlványgyulladás eredésű pneumococcus peritonitisnél és az eredmény igen jó volt. 94 genyes hashártyagyulladásos beteg közül coli serummal kezeltem 69, pneumococcus serummal 4 esetet, az előbbiek közül meghalt 7, az utóbbiak közül egy sem. A 73 gyógysavóval kezelt esetben tehát a halálozási arányszám nem egészen 9,6%, ezzel szemben a csak műtéttel kezelt 21 eset közül meghalt 11, azaz 52,3%. Ezt a számot azonban nem lehet teljes értéknek tekinteni, mert a colibacillusfertőzéssel a hashártya könnyebben birkózik meg, mint a streptococcus, vagy pneumococcus fertőzéssel; ezt bizonyítja az is, hogy a gyógysavó alkalmazása előtti időben féreg­­nyúlványb­b eredetű hashártyagyulladásnál, tekinet nélkül a kórokozó baktériumok mineműségére, ugyanezen az anyagomon 30% volt a halálozási arányszám. Az anaerob baktériumok által okozott gyulladások ellen gyógysavót nem adtam, mivel meggyőződésem, hogy az anaerob baktériumok a hasüregen belül semmi káros hatást nem fejtenek ki, bár a jelenlétük elvitázhatatlan tény; a 94 eset közül egyszer a hasfalban gázphlegmonét idéztek elő, amely széles feltárásra gyorsan gyógyult. Zimmer (1933) kiemeli, hogy 116 operált coli peritonitises esete közül egynél sem látott anaerob hasfali fertőzést, bár sohasem adott anaerob serumot. Átfúródásos hashártyagyulladásnál tehát a specifikus küzdelemnek elsősorban a colibacterium által okozott fertőzés ellen kell irányulnia, mint azt Prochnow is kijelenti a féregnyúlvány-eredetű hashártyagyulladásoknak sérumkezeléséről a Bakay-klnikáról írt közleményében (1934). Számolnunk kell azonban azzal, hogy dacára a féregnyúlvány átfúródásának,agényben még sincsen colibacterium, így egyik esetemben babnyi átfúródás mellett kizárólag streptococcus mucosus és staphylococcus volt található (kis laboratóriumi főorvos); ilyenkor a coliferum természetesen nem specifikusan, hanem csak mint ingeres kezelés hatna. Elég gyakori, hogy a bacterium coli mellett más baktériumok is vannak, így többször találtunk streptococcusokat, enterococcust, pneumococcust s midőn egyszer ezeket virulentiára kivizsgáltuk, az erősen gázfejlesztő, aerob és anaerob tenyészthető colibacterium bizonyult az állatkísérletben pathogénnek (Kis laboratóriumi főorvos); ezekben az esetekben a coli­serum magában elegendő. Ezek az eseteink megcáfolták Ss­lgermann és Pohl elméletét, akik szerint a colibacterium a hashártyagyulladásnál csak mellékes szerepet játszik s a fő kórokozó a strepto­coccus és pneumococcus. Ők torokgyulladással kapcsolatos féregnyúlványgyulladásos járványról beszélnek s a specifikus sérumkezelést, tekintet nélkül az átfúródás alkalmával a hasüregben el­szaporodott colibacillusokra, a féregnyúlvány genyében található strepto-, pneumo-, staphylococcus, vagy diphtheriabacillus ellen intézik kizárólag. A torokgyulladás és féregnyúlvány­ok közötti össze­függést gyermekeknél magam is sokszor észleltem és több esetben sikerült kimutatni ugyanazt a baktériumot (streptococcus, pneumococcus, staphylococcus) a féregnyúlvány, illetőleg a hasüreg genyében, amit a mandula genyében találtunk; ezek voltak mindig a legsúlyosabb esetek, ezeknél láttam átfúródás nélküli hashártyagyulladásokat, septikus jellegű lefolyást, baktérium-emboliákat a mesenteriolumban, genyes kötőszövetgyulladást a bélfodorban, thrombophlebitist a májban, mely utóbbi szövődmények, mint az általános sepsis részjelenségeit, a halál követte hashártyaláb nélkül is. A halálozási statisztikát csaknem egyedül ezek az esetek rontották meg, már csak azért is, mert ezek ellen nem állott akkor megfelelő gyógysavó rendelkezésemre. Itt tulajdonképpen a leghelyesebb

Next