Budapesti Sakk-Szemle, 1892 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1892-11-01 / 8-10. szám
8, 9, 10. sz. BUDAPESTI SAKKSZEMLE. 3 versenyre bocsáttassék-e vagy sem. A versenybizottság a mestereket hívta fel nyilatkozatra, hogy Bairdet a new-yorki versenyen elért sikerei után méltónak tartják-e arra, hogy velük mérkőzzék. A mesterek nevében dr. Tarrasch válaszolt, kijelentve, hogy Bairdet a New Yorkban általa elért eredmények nem jogosíthatják fel arra, itt e mesterversenyben részt vehessen, miután akkor 38 játszma után csak 62 egységet tudott felmutatni. A kérdés tehát el volt döntve, Baird a mesterversenyen nem játszhatott, de megengedte neki a versenybizottság, hogy a főtornába lépjen be, ő be is lépett és ott a 4-ik díjat vívta ki. Ezen incidens után megtörtént a sorsolás s a publicum csendesen elszéledt. Hétfőn, július 18-án reggel jelentünk meg először a küzdtéren ,éi kilencre már valamennyi versenyző ott volt a helyszínen. Ott volt továbbá Koffer László hazánkfia, a British Chess Club titkára s a legtekintélyesebb angol sakkfolyóirat, a „Chess Monthly“ szerkesztője, aki itt egyúttal a Standardot és a Fieldet is képviselte. Koffer úr kiváló mester, s habár gyakorlatilag nem igen játszik, ő a legelső szaktekintély Londonban, aki a nagyobb versenyek rendezésénél mindig vezérszerepet játszik. Úgy , mint Schallopp Emil, az ismert nevű német mester, a német birodalmi gyorsiroda főnöke, aki egy nagyobb napilap tudósítójaként szerepelt, kezdettől végig jelen voltak a versenyen. Kivülök a verseny egész folyama alatt számos német, angol, németalföldi és amerikai lap tudósítója volt jelen, akik a váltott játszmákat szorgalmasan jegyezgették. A mesterverseny színhelye a nagy terem volt, a kisebb teremben a főtorna játszói mérkőztek. Az asztalok a nagy terem hosszában két oldalt voltak felállítva, minden asztalon ott volt a sakktábla, két óra s nyomtatott ívek a játszmák jegyzésére. Pontban kilenc órakor megkezdődött az ütközet az egész vonalon. Velem szemben Bardeleben ült. Az övé volt az első lépés. 1) e2—e4 e7—e5 2) N gl—f3 után én Petroft védelmét alkalmaztam, 3) H bl—c3 után a játszma a négy huszár játékába ment át, 4) F fi—b5 után pedig a spanyol játszmában voltunk, mégpedig a spanyol megnyitásnak abban a változatában, amelyet ő spanyol megnyitásról írt könyvében világosra nézve igen előnyösnek tart. Én a legkonzervativebb védekezési módot választottam, amely teljesen bevált, Bardeleben támadása megtört s én a vezérszárnyon domináló állást foglaltam el. Egy órakor délután a játszma még nem volt befejezve, de az ő játszmája már veszve volt, úgy hogy másnap kardcsapás nélkül megadta magát. Délután Schottländer volt az ellenfelem. Schottländer, aki nyugalomba vonult könyvkereskedő, egészen nyomorék ember, keze lába, de még a nyelve is nyomorék, hanem azért mindig kitűnő humorban van Mikor Zwanzig megadta a jelt a verseny megkezdésére, ledobta magát a székre s egy üveg vörös borral jobbja mellett hihetetlen gyorsasággal tette meg egymásután a lépéseket. Az igazat megvallva, én vele szemben nagyon könnyű diadalra számítottam, de bizony csalódnom kellett. Evans cselt akartam játszani, de ő azt elhárította s oly kitűnően vezette a játékot, hogy én a legfigyelmesebb játék dacára, döntő túlsúlyra nem bírtam szert tenni. Négy óra eltelte után a játszma még nem volt befejezve s fel kellett írnunk a hadállást. Én egy gyaloggal előnyben voltam s hadállásom is látszólag domináló volt, de bizony csak látszólag. Harmadnap folytattuk a játékot.