Budapesti Sakk-Szemle, 1892 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1892-11-01 / 8-10. szám
8, 9, 10. sz. 2 BUDAPESTI SAKKSZEMLE. Az idő estig csupa ismerkedéssel folyt. Este megizlettem a drezdai kosztot. Szerényen megjegyezve nekem nem ízlett és nem tudom miért, de eleitől végig egy cseppet sem ízlett, ugyannyira, hogy én egyes balsikeremet hajlandó vagyok részben a drezdai kosztnak tulajdonítani. Másnap délután tartotta meg a német sakkszövetség hetedik évi közgyűlését, amelyen mi is megjelentünk, mert a kisorsolás ott volt megejtendő. A gyűlés a versenyek helyiségében, a drezdai „Philharmonie“ termeiben tartatott meg. A helyiség áll egy nagy teremből, amely tágasabb a vigadó nagy terménél és egy kisebb, de szintén elég tágas teremből, ezek mellett vannak az étkező helyiségek. A közgyűlési tárgyak elintézése után Zwanzig úr felhívta a jelenlevő mestereket, hogy a kisorsolás megejtése végett lépjenek a jury elé. E felhívás folytán valamennyien megjelentünk a fórumon. Ott volt dr. Tarrasch, a német mesterek elismert feje, előkelő modorú rendkívül udvarias úriember, akinek ajkán örökké ott honolt a barátságos mosoly. Ott volt Blackburne a nagy skót mester, hatalmas alakja egy fejjel magaslott ki a mesterek közöl. Valódi angol, amint őket az adomákból ismerjük, soha egy szót sem szól, ha csak okvetlenül nem muszáj; a sakktábla előtt úgy ül mozdulatlanul, mint egy sphynx, s tekintete csak akkor villan meg egy pillanatra, ha egy egy geniális lépésénél ellenfele megdöbbenve keresi a mentőfonalat. Winawer, a legkedélyesebb s talán legszellemesebb játszó valamennyi közt, egészen a régi iskola embere, kockáztat, áldoz, új meg új szellemes ötlekkel lepi meg ellenfelét, s ha ez nem áll mindig résen, akkor felülkerekedik. Legtöbb nyert játszmájában határozott hátrányban volt, de egy villámgyors lépés, ellenfele részéről pedig egy szintén villámgyors baklövés rendszerint meghozta a kívánt eredményt. Mason James, a hírneves amerikai mester, a British Chess Club sakktanára, vékony dongájú emberke, de még ma is rettegett ellenfél. Bardeleben, a nagy theoretikus, néhány év előtt a német sakkvilág egyik fényes csillaga, Alapin, az orosz sakktudós, Csigorin vetélytársa, dr. Gottschall, a szellemdús német mester és feladványszerző, a tekintélyes „Deutsche Schachzeitung“ szerkesztője, Mieses, a boroszlói verseny harmadik díjának nyertese, dr. Noa kiváló honfitársunk, aki már több nagy versenyben mindig szép eredménynyel küzdött s a legelső mesterek fölött aratott diadalokat. Ha heves temperamentuma őt a döntő pillanatokban el nem ragadná, geniális, kiváló tehetségre valló játékával már fényes sikereket érhetett volna el. Ott voltak továbbá Lomon Németalföld championja, Scheve német mester, Manchester egyik hőse, Walbrodt, a remisek nagy mestere, sovány, csaknem törpe, alig észrevehető szőke kis ember, csak most serkedő bajuszszal, de finom és előkelő intelligentiára valló arccal. Schallopp, Scheve és Bardeleben ellen megnyert matchek voltak fényes ajánló levelei a nemzetközi versenyre Ott voltak még Schottländer, Boroszló championja, továbbá Ausztria kép■iselői: Borges, „a prágai krokodil“ mind őt honfitársai nevezik és Marco és Albin bécsi mesterek, akiket hírnév nem előzött meg, de akik itt mindannyian derekasan küzdöttek, végül pedig szerény magam. A sorsolás megejtése előtt eldöntendő volt, hogy Baird, amerikai sakkjátszó, aki 1889-ben a new-yorki mesterversenyen részt vett s aki itt elkésve jelentkezett ugyan, de már szintén jelen volt, a mester