Budapesti Szemle. 1877. 15. kötet, 29-30. szám
29. szám - ÉRTESÍTŐ - Thomas Carlyle: The early kings of Norway
melyik, s a versformákban is változatos. Közhelyekbe, phrasisokba, színtelen csiszoltságba alig esik, mint Várady, s nincs a képzelet és valódi verve díjával. Ha a lyra tisztább alakjaiban, például az érzelmes dalban próbálná erejét, valószínűleg ott sem lenne utolsó a négy között. Tőle s Endrőditől legtöbbet várhatunk. Tőle, ha szélesíti költészete határait s léhaságaitól szabadul; Endrőditől, ha egészen kivetkőzik borongásából s tehetsége erejét bensőbb, áthatottabb alakításra fordítja. Zichy Gézától is, ha csak a valódi s mélyebb megindulásnak enged, kedélyével erősebb benyomások után indul s nem forgácsolja el szellemét a perez költészetére. m. p. értesítő. Thomas Carlyle. The early kings of Norway. London, Chapman and Hall. 1877. Midőn a normannok a IX. században ragadozó madarakként lepték el Európa minden termékeny országát, melyet hajóikkal elérhettek, saját hazájuk oly átalakuláson ment keresztül, mely lecsillapítandó volt a normannok nevével összeforrt félelmet, mert megszüntette a független kalandozást és zsákmányolást. Míg e rablók csak egy törvényt ismertek, t. i. saját önkényöket, s míg külföldön lábbal tiporták a rendet, addig a nemes is várt rájuk otthon, hol a társadalom újjáalkotására új törvényeket és rendszabályokat hoztak. Az a körülmény, hogy oly sokan mentek ki az ellenséges életbe, eredményezte, hogy az otthon maradóknak, kik többre becsülték a hazai hatalmat a külföldi győzelmeknél, tág terek nyílt a munkásságra, s ugyanaz a korszak, melyben a számtalan kis király („kinglets," mondja Carlyle találóan) külföldi zsákmányolásaiban a legtöbb sikert aratta, arra is legalkalmasabbnak bizonyult, hogy a sok miniatűre államocska egy tömör államtestben olvadjon össze. Ezt az összeolvasztást Dániában Gorm, és Norvégiában a széphajú Harald Harfagr egyidejűleg eszközlötték.