Budapesti Szemle. 1879. 20. kötet, 39-40. szám
40. szám - MUHAMMEDÁN FŐISKOLAI ÉLET. Goldziher Ignácztól
pon át egyik csekély hallgatója voltam, azok alapján, amiket ott magam tapasztaltam, valamint hiteles adatok nyomán, melyeket tavaly a kairói oktatási ministérium útján nyertem, az olvasót megismertetem, úgy nagyban vezettem eléje azon körülményeket, melyeket kisebb arányban a muhammedán főiskolákban egyáltalán tapasztalhatni. Azon mecsetet értjük, melyet a kairóiak méltó büszkélkedéssel a ,,virágzódnak neveznek (Al-Azhar). A Nílus fővárosának a vallásos ájtatosság számára emelt helyei közt találunk ugyan több sokkal szebb és építészeti szempontból is remekebb művet, de nem mutat föl az iszlám világa egy helyet sem, mely jogosabb öntudatossággal mondhatná magát az összes muhammedán tudományosság kútfejének és központjának. A muhammedán imaház rendeltetésénél fogva nem egyedül azon hely, hol a hivő imájában Alláhhoz fordul, sőt maga a muhammedán ima is olyan természetű, hogy kizáróan a mecsethez fűzve nincs. A naponként ötször végezendő ima bárhol elmondható, ahol arra alkalom kínálkozik, vagy ahol a müezzin kiáltása az igazhivőt éri. Csak pénteken kell a déli imának a mecsetben történnie, leginkább azért, hogy a hívők a törvény által elrendelt szónoklatokat végig hallgathassák, amire csak a mecsetben kínálkozik alkalom. A mecset nem is csak a puszta ajak-cultus számára van rendelve, hanem főképen még tanhelyiségül is szolgál. E tény abban leli magyarázatát, hogy a muhammedánok a tudományt — bármennyire fogják is rá vallásukra, hogy a tudomány iránt csekély érzéket nevel, vagy épen hogy a tudománynak ellensége — a vallás kiegészítő részének, sőt a valódi humanitás alapjának tekintik. Egy hagyományos muhammedán mondás szerint: ,,az emberek kétfélék: olyanok, kik tanúinak s olyanok a kik tudnak — a kik e két osztály egyikébe sem tartoznak, azok haszontalan férgek." E fölfogás szerint igazi muhammedán ember tudomány nélkül nem is képzelhető. Erre mutat azon körülmény is, hogy az arabok történetét két főrészre osztván, az iszlám előtti kort ,,a tudatlanság korá"-nak (al gáhilíjja) nevezik. A tudományok közül azok, melyek az iszlám fogalmával legerősebben vannak egybefűzve, természetesen elsősorban a vallástudomány és összes ágazatai állanak, mint a theológiai ismeretek philologiai segédeszközei, mert csak ezek segélyével értelmezhető azon kánoni nyelv, melyen Budapesti Szemle. Huszadik kötet, 1879. 20