Budapesti Szemle. 1885. 41. kötet, 97-99. szám

97. szám - ARANY JÁNOS ÉS ARISTOPHANESE. (I.) – Imre Sándortól

ARANY JÁNOS ÉS ARISTOPHANESE. Első közlemény: I. Arany­­János a magyar népnek legméltóbb, leghívebb költői képviselője. Az ő műveiben tükröződik elő legtárgyia­sabban mind­­az, a mi a nép lelkét érdekli, izgatja, foglalkoz­tatja : minden eszme, minden érzés, a mely a nép lelkében fölkel vagy kifejlik, minden a mi azt fölemeli vagy leveri. A magyar nép egész erkölcsi világa kicsinyben, legfőbb, leg­jelentősebb mozgalmaiban. A mit a nép érez és gondol, a miben gyönyörködik és a mit szenved, a nép szeperzése és esze­járása, erénye és bűne. S mind a költés varázs­ereje által esz­ményítve és mégis híven, híven az érzések, gondolkozás minden mozzanatában és a beszéd minden szólásában. . . Ezért von bennünket annyira, minket a­kik értjük, őt és a népet, és vele és népével együtt, tudunk érteni; mert műveiben egészen otthon vagyunk; mert minden szava és sora, és hangulata mindenütt oly húrokat érint keblünkben, melyek a gyermek­korba, az édes anyai körbe édesgetnek vissza. Mert teljes közvetlenséggel igaz valóságában kapjuk azt a mit legerőseb­ben szeretünk, legtöbben tisztelünk : apáink, feleink népünk lelkét . . . tehát falunk nemzetünk lelkét, tisztán ősi erejében és hevében, idegen érintkezésektől minél kevesbbe módosítva, semmiképen sem korcsosítva. A népnek érzését, melyből vele együtt fakadtunk, melyet rongyaiban is édes mienknek ére­zünk és vallunk . . . ezt ő erkölcsi tisztaságában, valódi ere­jében, eszményies emelkedettségében, vonzó szépségében adja Budapesti Szemle, XLI. kötet, 1885. 1

Next