Budapesti Szemle. 1885. 41. kötet, 97-99. szám
97. szám - ARANY JÁNOS ÉS ARISTOPHANESE. (I.) – Imre Sándortól
ARANY JÁNOS ÉS ARISTOPHANESE. Első közlemény: I. AranyJános a magyar népnek legméltóbb, leghívebb költői képviselője. Az ő műveiben tükröződik elő legtárgyiasabban mindaz, a mi a nép lelkét érdekli, izgatja, foglalkoztatja : minden eszme, minden érzés, a mely a nép lelkében fölkel vagy kifejlik, minden a mi azt fölemeli vagy leveri. A magyar nép egész erkölcsi világa kicsinyben, legfőbb, legjelentősebb mozgalmaiban. A mit a nép érez és gondol, a miben gyönyörködik és a mit szenved, a nép szeperzése és eszejárása, erénye és bűne. S mind a költés varázsereje által eszményítve és mégis híven, híven az érzések, gondolkozás minden mozzanatában és a beszéd minden szólásában. . . Ezért von bennünket annyira, minket akik értjük, őt és a népet, és vele és népével együtt, tudunk érteni; mert műveiben egészen otthon vagyunk; mert minden szava és sora, és hangulata mindenütt oly húrokat érint keblünkben, melyek a gyermekkorba, az édes anyai körbe édesgetnek vissza. Mert teljes közvetlenséggel igaz valóságában kapjuk azt a mit legerősebben szeretünk, legtöbben tisztelünk : apáink, feleink népünk lelkét . . . tehát falunk nemzetünk lelkét, tisztán ősi erejében és hevében, idegen érintkezésektől minél kevesbbe módosítva, semmiképen sem korcsosítva. A népnek érzését, melyből vele együtt fakadtunk, melyet rongyaiban is édes mienknek érezünk és vallunk . . . ezt ő erkölcsi tisztaságában, valódi erejében, eszményies emelkedettségében, vonzó szépségében adja Budapesti Szemle, XLI. kötet, 1885. 1