Budapesti Szemle. 1898. 95. kötet, 259-261. szám
259. szám - A BOR MEG A CZÉGÉR. – Költemény.– Kozma Andortól
Modern világban a bort sem szeszi, Hanem csak a czégér teszi. Mindegy , miből, akárki szűri, A fő : legyen nagyképű jury, Mely érmet ad rá, hogy előre Vívmány, dicsőség, haladás, előre ! És a palaczkja, óh az csudaszép, Van rajta czímer, nagy név, czifra kép, Arany sisak dugóján pléhbül — S czégérezik nagy zajjal végül Boltablakokban s színes ákombákon, Hazugul harsogó plakáton, No meg a lapban — ez az öreg ágyú, Ettől esik hanyatt a legtöbb bárgyú: Ez a borok királya, ezt vegyék! . . . S a köztömegnek nem is kell egyéb, Az veszi, iszsza, szörnyen fizeti S rá fogja, izlik pompásan neki — Pedig a gyomra s feje bomlik tőle. De olyan híres a czégéres lőre, Hogy, a ki ilyet szidni mer ma már, Az vagy szentségtörő lesz, vagy szamár . Ez az a híres modern élelmesség. — Ha tetszik néked, ám csak tessék ! De nekem undok czégéres csele — Istennyila üssön bele! E magyar úri kitörés után Én hallgatok s iszom csupán. Silány palaczk arany nedűjét öntöm Olcsó pohárba s gazdámra köszöntöm, Kiben lehet hiba ezernyi más, De nincs egy szikra alakoskodás. Lehet, hogy kissé kényelmetes ő, De sose kapzsi s nem haszonleső. Lehet, hogy tán a kortól elmaradt, De soha csellel sikert nem arat. Lehet, hogy rosszul védi maga jussát, De mi az élet harcaiban hazugság.