Budapesti Szemle. 1904. 119. kötet, 331-333. szám
333. szám - ÉRTESÍTŐ - Rugonfalvi Kiss István: Radvánszky György házassági pöre. – Acsády Ignácztól
lehet elhárítani. Katholikus házasulandók könnyen megkapták az illetékes egyházi hatóságoktól az ilyen dispensatiót, főként ha készek voltak érte bizonyos anyagi áldozatot hozni. A protestáns Radvánszky György is megkapta, csakhogy annyi boszantás, húzás-halasztás, futkosás és kérelmezés után, hogy mikor végre kezében volt az irás, jobbnak találta nem élni az engedélylyel. Egyszerűen lemondott a katholikus menyasszonyról. Minthogy azonban atyja, János, de maga is elérkezettnek látta az időt, hogy megházasodjék, újra leány után nézett s 1724 tavaszán másodszor eljegyezte magát. Az új menyasszony báró Révay Mihály leánya, Johanna volt. Ismét katholikus atya leányát választotta, mert Révay Mihály azon kor convertitái közé tartozott, kik hogy Bécs kegyét megnyerjék, fölvették Bécs hivatalos vallását is. De Révay Mihály még saját nejét és leányát sem vitte magával az új vallásba, hanem megengedte nekik, hogy lutheránusok maradjanak, s így szívesen adta a leányt lutheránus emberhez. Mindkét család méltán azt hitte, hogy közös igyekezettel és egy kis pénzáldozattal könnyen el fogják a házasulandók közötti akadályokat hárítani s a jegyesekből csakhamar törvényes házaspár lesz. Mert voltak akadályok is. Abban a korban az előkelő családok annyira összeházasodtak, hogy mind rokonságba jutottak egymással. Radvánszky György és menyasszonya szintén negyedízi rokonságban álltak s így megint dispensatiót kellett szerezniök, mire a vőlegény atyja, Radvánszky János vállalkozott, kinek az ilyenekben fia első eljegyzésekor tett tapasztalatai alapján már megvolt a kellő gyakorlata. Spáczay Pál, nagyszombati vicariushoz fordult tehát s fölmentést kért tőle, mely kérelmét a menyasszony katholikus atyja, Révay Mihály levélben melegen támogatta. Ezzel egy új alak, Spáczay Pál vicarius lép föl a házassági drámában s a cselekvény fejlődését kitereli szabályos medréből. Spáczay Pál azon kor egyik jellemző papi alakja, szenvedélyes térítő hajlamokkal, fékezhetetlen indulattal a más vallásúak iránt, a ki ismeri a helyzetet s tudja, hogy számíthat az államhatalomra, s kit ez a tudat megrészegít úgy, hogy jogon, törvényen, emberi érzésen túlteszi magát. «Disznóknak, bitangoknak) tekinti és nevezi a más vallásúakat s a legridegebben utasítja vissza Radvánszky János kérelmét, báró Révay Mihály levelét még válaszra sem méltatja. Mindazonáltal Radvánszky nem hagyja abban a dolgot s ezzel megkezdődik a küzdelem a dispensatióért.