Budapesti Szemle. 1908. 133. kötet, 373-375. szám
373. szám - ÉRTESÍTŐ - Barabás Ábel: Petőfi. – h. j.
Petőfi. Irta Barabás Ábel Budapest. A Franklin-Társulat kiadása. Hogy találóan és röviden jellemezzük e könyvet, ismételnünk kell a közhelyet: ami jó benne, az nem új; ami új benne, az nem jó. Egy kötetben mondja el újra mindazt, amit Ferenczy Zoltán három kötetben írt meg. Barabás könyvének jó része nem is egyéb, mint az adatokból és évszámoktól megfosztott Ferenczy-féle életrajz. Csakhogy míg Ferenczy műve sok vonatkozásával, idézetével, lelkiismeretes pontosságával életre kelti a múltat s van úgynevezett «történelmi levegője» , Barabás színtelen phraseologiájába ez egészen belefúl. Ha helyes Macaulay megjegyzése, hogy nem az a jó könyv, melyben gondolat van, hanem az, mely jó gondolatot kelt, úgy könyvünk kétségtelenül becses. Azt a megszívlelésre méltó gondolatot kelti ugyanis, hogy Petőfiért lelkesedni s méltányolni különböző dolog. Az örökké fiatal költő lelkének rajzához nem elég a fiatalos felbuzdulás. A költő ifjú volt és lyrai; a jellemrajz író tárgyilagos legyen és érett. S e kemény szó nem véletlenül jó tollúnkra. Szerzőnk könyvvében a lelkesedés mellett sok nagyzolás is van s egy-egy esetlen mozdulatával maga is elárulja, hogy a «tudós» ruhája ünneplő ruha rajta, melyben nem érzi jól magát. «Philosophussá alakul át», hogy «kulcsot találjon a költő lelkéhez» s teszi ezt akkép, hogy egyszerűen átveszi s rosszul alkalmazza Taine milieu-elméletét. Azt hiszszük, az előszó hangja kissé magas: a fiatalosság szopránja. Kedves a fülnek, ha különböző írói erények kora kiséri, egymagában bántó. A módszert, melylyel szerzőnk Petőfi «szellemi arczképét megrajzolja, ő maga «sajátságos»-nak mondja. Valóban, igen sajátságos. Könyvét a magyar nép honfoglalásán kezdi s hosszú utat jár be, míg tárgyához eljut. Ha nem csalódunk, a könyv még vaskosabb lett volna, ha szerzőnk ott kezdi, a hol a Kalevala. «Kezdetben vala a világtojás, ez darabokra tört s támadt a föld, az ég, a nap s a csillagok». Költőnk születésének — úgy véljük — ép oly fontos föltétele a világ teremtése, mint a honalapítás s így szerzőnk mindenesetre mélyíthetett volna «philosophiai» felfogásán, ha bevezetését még távolabb időkre tolja ki. A könyv előcsarnokában a következő fejezetek szórakoztatják az olvasót: A magyar nép honfoglalása. Az új haza néprajzi áttekintése. A nép psychologiája. A földrajzi fekvés és éghajlat befolyása.