Budapesti Szemle. 1908. 133. kötet, 373-375. szám

373. szám - ÉRTESÍTŐ - Barabás Ábel: Petőfi. – h. j.

Petőfi. Irta Barabás Ábel Budapest. A Franklin-Társulat kiadása. Hogy találóan és röviden jellemezzük e könyvet, ismétel­nünk kell a közhelyet: a­mi jó benne, az nem új; a­mi új benne, az nem jó. Egy kötetben mondja el újra mindazt, a­mit Ferenczy Zoltán három kötetben írt meg. Barabás könyvének jó része nem is egyéb, mint az adatokból és évszámoktól megfosztott Ferenczy-féle életrajz. Csakhogy míg Ferenczy műve sok vonat­kozásával, idézetével, lelkiismeretes pontosságával életre kelti a múltat s van úgynevezett «történelmi levegője» , Barabás szín­telen phraseologiájába ez egészen belefúl. Ha helyes Macaulay megjegyzése, hogy nem az a jó könyv, melyben gondolat van, hanem az, mely jó gondolatot kelt, úgy könyvünk kétségtelenül becses. Azt a megszívlelésre méltó gondolatot kelti ugyanis, hogy Petőfiért lelkesedni s méltányolni különböző dolog. Az örökké fiatal költő lelkének rajzához nem elég a fiatalos felbuzdulás. A költő ifjú volt és lyrai; a jellemrajz író tárgyilagos legyen és érett. S e kemény szó nem véletlenül jó tollúnkra. Szerzőnk könyv­vében a lelkesedés mellett sok nagyzolás is van s egy-egy eset­len mozdulatával maga is elárulja, hogy a «tudós» ruhája ünneplő ruha rajta, melyben nem érzi jól magát. «Philosophussá alakul át», hogy «kulcsot találjon a költő lelkéhez» s teszi ezt akkép, hogy egyszerűen átveszi s rosszul alkalmazza Taine milieu-elmé­letét. Azt hiszszük, az előszó hangja kissé magas: a fiatalosság szopránja. Kedves a fülnek, ha különböző írói erények kora kiséri, egymagában­­ bántó. A módszert, melylyel szerzőnk Petőfi «szellemi arczképét megrajzolja, ő maga «sajátságos»-nak mondja. Valóban, igen saját­ságos. Könyvét a magyar nép honfoglalásán kezdi s hosszú utat jár be, míg tárgyához eljut. Ha nem csalódunk, a könyv még vaskosabb lett volna, ha szerzőnk ott kezdi, a hol a Kalevala. «Kezdetben vala a világtojás, ez darabokra tört s támadt a föld, az ég, a nap s a csillagok». Költőnk születésének — úgy vél­jük — ép oly fontos föltétele a világ teremtése, mint a honala­pítás s így szerzőnk mindenesetre mélyíthetett volna «philosophiai» felfogásán, ha bevezetését még távolabb időkre tolja ki. A könyv előcsarnokában a következő fejezetek szórakoztatják az olvasót: A magyar nép honfoglalása. Az új haza néprajzi áttekintése. A nép psychologiája. A földrajzi fekvés és éghajlat befolyása.

Next