Budapesti Szemle. 1911. 145. kötet, 409-411. szám
410. szám - SZILÁGYI MIHÁLY ÉLETE. (I.) – Fraknói Vilmostól
visszaadta, amire — az ezen ügyről szóló okiratban foglalt kijelentése szerint — «az ország békességének» megóvása késztette.* Nagy érdekek követelték annak meggátlását, hogy a gyűlölet Brankovicsot a törökök karjaiba vezesse. Ugyanis az 1456-ik év elején fenyegető hírek érkeztek Törökországból a nagy kiterjedésű hadikészületek felől, melyeket Konstantinápoly meghódítója, Nándorfehérvár megvívása czéljából rendelt el. Szilágyira várakozott most az a feladat, hogy a várat megerősítse, megfelelő őrséggel, hadi- és élelmiszerekkel ellássa, ostrom esetén megvédje. Azonban Hunyadi János, kinek most sereget kellett gyűjteni és szervezni, amelynek élén a török haderővel nyilt ütközetben megmérkőzzék, abban a nézetben volt, hogy sógora közreműködését nem nélkülözheti. Ezért őt Nándorfehérvárott mással kellett pótolnia. Választása Geszti János macsói albánra esett, kit május második felében nándorfehérvári kapitánynyá nevezett ki.** Csakhogy az új kapitány nem foglalta el állását. Szilágyi Nándorfehérvárott maradt és ő hozta az erősséget olyan állapotba, hogy a félelmes ellenségnek a felmentő sereg megérkezéséig ellenállani képes volt. Ebből az időből, amikor a védelmi intézkedések leginkább elfoglalták, első ismert levelét őrizte meg Olaszország déli részében a capistranói kolostor szerzeteseinek kegyelete, melylyel nagy szentjük, Capistranói János hátrahagyott ingóságait, ereklyék gyanánt, templomukban elhelyezvén, ötödfél századon át az enyészettől megmentették. János atya, a pápa megbízásából, 1455 nyarán jött Magyarországba, hogy a királyt, a főrendeket és a nép tömegeit a törökök elleni harczra lelkesítse. Olasz, Cseh * Mátyás király 1458 augusztus 20-án kelt (alább felhasználandó) okiratából tudjuk ezt. ** Ezt Tagliacozzoi Jánosnak 1456 május 23-ikán és Geszti Jánosnak junius 16-án Capistranói Jánoshoz írt leveleiből tudjuk. (Petkó Béla közlése a Történelmi Tár 1901. évfolyamában.)