Budapesti Szemle. 1918. 173. kötet, 493-495. szám
495. szám - JUSTH ZSIGMOND. – Szinnyei Ferencztől
Születése kivételes társadalmi helyzetet juttatott neki. Mint a vagyonos neczpáli Justh-család sarja (szül. 1863 febr. 16. Szenttornyán) kitűnő nevelést kapott. Anyagi gondok nélkül, csak tanulmányaival törődve végezte iskoláit otthona, Pesten, majd Kielben és Párizsban s korán megkezdte külföldi utazásait, melyeket aztán egész életén át folytatott. 1885-ben Párizsba ment nemzetgazdaságtani tanulmányok czéljából, mert családja politikust akart belőle nevelni, noha neki a zeneművészi pálya lett volna kedvesebb, irogatni pedig már diák korában szeretett. Párizsból írt levelei írói körökben feltűnést keltettek s többen buzdították, így Reviczky Gyula is, hogy legyen író. Ekkoriban készül el első regénye, Ádám, mely kéziratban maradt. Ujabb párizsi tartózkodásakor jobban megismerkedik a franczia írókkal s Taine maga is szépirodalmi működésre buzdítja tehetséges tanítványát. Ez mindenesetre megerősítette elhatározásában. Végleg lemond a politikai pályáról és író lesz. 1887-ben megjelenik első elbeszéléskötete, a Káprázatok, s ettől kezdve, amennyire egészsége engedi, folytonosan dolgozik egészen haláláig. A sors t. i. mindent megadott Justh Zsigmondnak, csak az egészséget tagadta meg tőle. Tüdőbajos volt s hiába keresett gyógyulást telente a meleg, napfényes délen és keleten. Rendesen csak a késő tavaszi és nyári hónapokat töltötte itthon, az ősz és a tél elől elmenekült a Riviérára, Görög- vagy Törökországba, Itáliába, Spanyolországba, Maroccóba, Algírba, Tunisba, Egyiptomba vagy Indiába. Betegsége ellenére éles szemmel figyeli a bejárt vidékeket, lakóikat, útitársait, gyönyörködik a természetben és művészetben. Mindent megnéz, meglát, élvez s benyomásait siet följegyezni s színes, hangulatos czikkekben hazaküldözni. Párizst nagyon szereti, valósággal második otthona, hol mindig szívesen tölt hosszabb időt s bejáratos a legelőkelőbb körökbe. Megfordul comtesse Diane híres salonjában, Sarah Bernhardtnál, Taine-nél, író- és művész-körökben. Általában szereti a művelt és jó embereket s szívesen barátkozik itthonn is aristokratákkal, írókkal és művészekkel. Munkáit szereti barátjainak ajánlani s hosszú, kedves leveleket ír nekik külföldről. Mintha érezné, hogy nem sokáig él, szeretne minél