Budapesti Szemle. 1922. 189. kötet, 541-543. szám
541. szám - TISZA ISTVÁN. – B. Roszner Ervintől
TISZA ISTVÁN. — Emlékezés Vas-vármegye közgyűlésén. — Midőn Vasvármegye megbízásából felidézem gróf Tisza István emlékét, hazafi bánatomba beleszól a baráti szívnek keserve is s Horatiussal mondhatom : «Nulli flebilior quam mihi.» A mi barátságunk visszaterjed az ő ifjú koráig s midőn elmerengek a múltnak emlékein, lelki szemeim előtt megjelenik nemcsak az őszülő államférfi képe, kinek jóságos szemeit vastag szemüvegek fedik, kinek arczába már mély redőt vájt a hazáért való komor aggódás , hanem felderül előttem Tisza Istvánnak ifjúkori délczeg alakja, úgy, a mint akkor ismertem, azokban a régi jó bihari időkben, midőn még mindketten rózsás színben láttuk a világot. Szeretettel emlékezem vissza, mily szivesen időzött Tisza István barátai társaságában s mily vidáman mulatott czigányzene mellett egészen magyaros hévvel, anélkül, hogy valaha is átlépte volna a jó ízlés s az önfegyelmezettség által szabott határokat. Visszaemlékezem a komoly eszmecserék óráira is, amelyeknek alkalmával Tisza István már akkor is messze túlszárnyalta idősebb barátait éles elméjével, bő ismereteivel, ő reá is illik az, amit Pitt Vilmosról írt Macaulay, hogy 14 éves korban már férfiú volt értelmileg, de amíg Pitt gyenge és beteges volt ifjúságában, a fiatal Tisza testi szervezete is csupa erőt és egészséget mutatott és előkelő férfias szépsége valósággal párját ritkította. Érintkezési formáiban már akkor is olyan volt, a milyennek később mutatkozott. Külső hidegvér egyesült nála a belső lelkesedéssel. Modorában volt valami puritán egyszerűség, természetes folyománya erős vallásosságának, mely őt a hívő keresztyén igazi typusává avatta s gondolkozását azokba a magas régiókba emelte, hol elnémulnak az egyéni érdekek s az eszmék uralkodnak. Budapesti Szemle, CLXXXIX. kötet, 1022.