Budapesti Szemle. 1925. 200. kötet, 578-580. szám
578. szám - A RAJZFORMA FEJLŐDÉSE ELBESZÉLŐ IRODALMUNKBAN. – Galamb Sándortól
címénél fogva is legjellemzőbb Thury Zoltánnak Harminc perce (A kapitány), mely egy vonat érkezésének és elindításának félórai körébe zsúfol bele egy egész történetet. A rajznak ezen jelentkezési módjai, amint megítélhetjük, a tartalomnak és a formának, az ábrázolt anyag jelentékenységének és a keret szűkre mértségének küzdelmét mutatják. A megcsökkentett formába mentül jelentősebb tartalmat beleszorítani, ez ennek az elbeszélői modornak fő jellemző vonása. E megcsökkentett, e reducált forma azonban éppen nem egyértelmű a vázlatossággal. A vázlatos elbeszélő modor voltaképpen valami művészi tökéletlenségnek eredménye. Mikor az író szeszélyesen ugrálva, az indítékokat csak mintegy érintve száguld végig egy hosszabb eseménysoron, voltaképpen nem alkot, hanem csak kivonatot. A rajz művészileg fejlett formája azonban ettől a kivonatolástól, ettől a vázlatszerűségtől távoltartja magát. Alakító módjának artistikus hatása éppen abban áll, hogy a legjellemzőbbet mentül frissebb tekintettel kapja meg, rögzítse lemezre, hogy nagyon is határolt keretek között mentül jelentékenyebb lelki élményt közöljön az olvasóval, hogy kis réseken át végtelen tájékra nyisson kilátást, szóval, hogy egy vízcseppben tükröztesse vissza az egész levegő-eget. Hogy az ábrázolás teljességéhez szokott, szélesebb közlésű régi novellaírói ízlésnek ez az elbeszélő modor ellenszenves volt, az könnyen megérthető. Hiszen legnagyobb beszélyíróink, Jókai, Kemény és Gyulai alighogy éppen kiharcolták a novellának emancipálását a regényszerű elgondolás alól s íme már is új elbeszélő iskola teszi vitássá a beszélynek kifejezési módját. Gyulainak nem az új elbeszélés szűkremértsége nem tetszett, hanem egyfelől az, hogy minden elbeszélő talentumot magának hódított el, másfelől pedig művészietlennek tartotta a keretnek és a tartalomnak e küzdelmét, ez egyensúlytalanságot a közlendő anyag és a közlés formája között. Éppen ezért azok a rajzok, amelyekben e kisszerű keret kisszerű tárgyat közölt az olvasóval, a formának és a tartalomnak egyensúlya miatt tetszettek is neki. Itt van az ok, amiért megdicsérte Mikszáth Gyerekekjét, s bizonyos, hogy ugyanezért tetszett vagy tetszett volna neki