Budapesti Szemle. 1926. 202. kötet, 584-586. szám

586. szám - SZÍNHÁZI SZEMLE - Vándor Kálmán: Özv. Varga Ábrisné. – vg-tól - Ferenczy Ferenc: Mimikri. – vg-tól

tartva s egy pillanatig sem lépve át a mindennapi valóság határát. Ez egyszerűségben és változatosságban van a darab ritka sikerének titka. " A Kamara Színház másik új darabja Vándor Kálmán özv. Varga Ábrisné című egyfelvonásos drámája. Az Enoch Ard­en története, melyet a háború a szárazföldön is aktuálissá tett. A hadifogságból hazatérő férj nem új házasságban találja ugyan feleségét, hanem éppen az új mennyegző küszöbén, hallja, látja is, milyen jó volt az asszonyhoz az ő régi jó barátja, a gyerekeket is szereti, mint egy családdá szoktak, az ő hazaérkezése már csak bajt okozna ; erre nem fedi fel magát az asszony előtt, hanem fogja a vándorbotot és tovább megy. A darabban sok írói ügyesség van, mely a régi tárgyat új voná­sokkal ruházza fel, így midőn a Varga Ábris neve hallatára zavarba jövő jegyző szalonnával traktálja a jövevényt, csakhogy haza ne menjen s falatozás közben Ábris elmondja, mint «spekulálta ki»,hogy előbb úgy fog önmagáról beszélni, mint ismerőséről s csak utóbb fedi fel magát, — aztán e megszokott ötletét csakugyan így játsza végig az asszony és új vőlegénye előtt halálra sebzett szívvel is : ez valódi írói gondolat. Kiss Ferenc a tízévi fogságban szinte külsőleg-belsőleg elszlávosodott, szakállas, önmegadó embert megkapó erővel játszotta ; amint a vidámnak képzelt viszontlátásról beszél : felülmúlhatatlan ; midőn fölismeretlenül elbúcsúzik, ott a játék sem tudta elfödni e megoldás hibáját, a lélektani igazság híját, sőt a valószerűtlenséget, mert ez a helyzet nem oldható meg így, kivált nem, midőn egy szó mindent jóvá tehetne s az egész azon fordul meg, hogy sem a feleség, sem a barát fel nem ismerik a férjet, még szeméről, még hangjáról sem s a jegyző sem szól egy szót sem, noha mindent tud, amiért az egész közönség méltán kíván fegyelmit a nyakába. E jelenetből csak azt tanultuk, hogy a hazugságok e világa nem tűr meg semmi hazug­ságot. Kiss Ferenc sikere annál nagyobb volt, mert ugyanez estén egy másik kis darabban egy keménynyakú, vidám parasztember ábrázolá­sában egészen más hangnemben nem kevésbbé jeles volt. Két felújításról is meg kell emlékeznünk. Egyik Ferenczy Ferenc Mimikri címen felújított darabja, melyet a Nemzeti Színház annak idején Örök küzdelem címen játszott s melynek főalakja egy tünemé­nyes hazug portraitja, aki mindenkit megnyer, elcsábít, lefülel, pártjára von, még a leleplezések idején is gondolkodóba ejt, míg végre is kudarcot vall, é s akit Pethő Atilla kitűnően játszott. A sajtó ritka méltánylattal fogadta a darabot s e siker talán vissza fogja vezetni a visszavonult írót a színpadra, hol oly szép sikerei voltak.

Next