Budapesti Szemle. 1927. 206. kötet, 596-598. szám
597. szám - EGY MAGYAR HERCEG IFJÚKORA NAPOLEON IDEJÉN. (I.) — Hajnal Istvántól
a szórakozás. A legsötétebb háborús időkben is csak pillanatokra szünetelt az. Pál herceg nagyanyja, Liechtenstein hercegnő, félelmetesen szigorú erkölcsű, vallásos asszony volt, de azért leveleiben, melyeket unokájához írt, a szomorú harctéri hírek után, folyékony természetességgel következnek az újabb operákról, ballettekről, az előkelőbb bálokról szóló beszámolók. Oly élmény volt ez a mámor, amelyet nehéz volt valaha is elfelejteni. Sokra végzetes lehetett. De a szórakozások rendszerének nemesebb tartalmat adott az az előkelő szerep, ami abban a művészinek és a finom szellemi élvezeteknek jutott. Pál herceg apja, Miklós herceg, e téren nem akart tűrni versenytársat maga mellett. Kismartoni zenekara, Haydn vezetésével, világhírű volt. Feleségének névnapjára Beethoven írt misét. Leányának, Leopoldinának szobrát Canova mintázta meg. Képtára ma a mi Szépművészeti Múzeumunk büszkesége. Szinte szertelen volt szenvedélye, amellyel mindenben a legtökéletesebbet igyekezett összegyűjteni. Nemcsak a művészet, hanem a természet világából is. Ozorai ménesébe Napóleon Egyiptomot járt tábornokaitól vásárolta össze az arabs lovakat. Kismartoni parkjába a külföld fővárosaiból szekérkaravánokat küldött haza ritka, egzotikus növénypalántákból. S a legtökéletesebbnek ez az élvezete tette valóban elhatározóvá az élményt, mit a főúri társaséletben való részvétel jelentett. Teljes és zárt valami, amiben kielégülést nyerhet a vágyak egész skálája. Belső küzdelem, tépelődés nélkül. Jogosultnak látszik ez az élet, mert hiszen a legnemesebb igényeknek is megfelel. Sokan nem is állottak meg a műpártolásnál. Ferenc császár maga is kitűnő hegedűjátékos volt. Az Esterházyak egyik legbizalmasabb barátja. Rasumovszky herceg, az orosz nagykövet, a bécsi zenetörténetben kiváló jelentőséget nyert kvartettet tartott fenn, amelynek maga is tagja volt. Műkedvelő színházi előadásokon, élén a császárnővel, gyakran szerepelt a főúri társaság. Azt hisszük, hogy ezt az életmódot erősen tekintetbe kell vennünk, amikor az arisztokrata osztály konzervatív zárt voltáról szólunk. A cím és rang hagyományos kerete volt annak, de ez adta tartalmát, a jogosultság tudatát. A felvilágosodás korának racionaliszttikus tanai az emberi társadalomról akkor már mindenkit áthatottak. A születés nimbusza ellen inkább csinálhatott volna forradalmat a főúri társaság valamely újratörő tagja ; az élmény erejétől azonban nehezebb szabadulni. Az Esterházy hercegi családban nem ismerték a gőgöt. Miklós herceg néha talán túlságosan is bizalmába fogadott oly embereket az alsóbb társadalmi osztályokból, kikben használható munkatársakat látott, Pál pedig valósággal rajongó barátságot