Budapesti Szemle. 1928. 211. kötet, 611-613. szám

612. szám - IRODALOM - 2. Horváth János püspök. – (Badics Ferenc: Horváth János püspök (1769–1835.) – Hajnal Istvántól

grófi mecénás segítőtársává intézményeinek igazgatásában. Aránylag igen ifjan veszprémi kanonokká lesz ; írói működése mellett tehát állásánál fogva is jelentős tényezője a magyar szellemi életnek. A nyelv­újítás küzdelmeiben semmiesetre sem volt hatás nélkül az, hogy Kazinczy követőihez csatlakozott, bár mérsékletet hirdetve. Radics részletesen méltatja Horváth álláspontját a nyelvújítással szemben ; csatlakozását az ősz Verseghyhez, akit élete végén anyagilag is állan­dóan támogatott. A két író levelezése kiegészítő részéül szolgálhat a Kazinczy—Szemere-féle levelezésnek és változatos képe a küzködés­nek, amellyel az akkori magyar írónak a még alakulóban levő iro­dalmi nyelvanyaggal dolgoznia kellett. Napjainkra nézve is igen tanulságos vállalkozás volt az Egyházi Értekezések és Tudósítások kiadása, Horváth szerkesztésében és jórészt az ő költségén is. Tanul­ságos, mert a katholikus és protestáns papság egyaránt ott volt munkatársai között. Öt év alatt húsz kötet értekezést adott ki Horváth ; a munkák értékét mindenki elismerte, tekintélye volt a folyóiratnak — de fizető előfizető már akkor sem igen akadt és a szerkesztőnek fel kellett hagynia munkájával. Mint káptalanának küldötte résztvett az 1825—6. évi ország­gyűlésen és az itt szerzett kapcsolatok hozták Pestre, mint az egye­tem hittudományi karának igazgatóját és a helytartótanács egyházi referensét, majd Bécsbe, mint udvari tanácsost a kancelláriához ; innen már nyitva volt útja a püspöki szék felé, Fehérvárra, ahová 1830-ban nevezte ki őt a király. Előmenetelében kétségtelenül része volt lojális politikai magatartásának is, amellyel az ellenzékieske­déstől tartózkodott és amiért olykor a csipkedések sem maradtak el. Részben talán ilyenféle okai lehettek annak is, hogy a megalakuló Akadémia tagjai közé nem vették fel mindjárt eleinte, bár azután hamarosan tiszteleti tagnak választották meg ; az ideiglenes mellő­zés különben valószínűleg főként Verseghyvel való benső barátsága miatt érhette a nyelvújítók ellenkező pártja részéről. Ő buzdította és segítette Verseghyt mesterszó­ könyvének elkészítésében s ő is adta ki a művet, amelyet főként a magyar hivatalos nyelv általánossá tétele tett oly sürgetően szükségessé. A nyelv megújításán való munkálkodás, az 1790-es ország­gyűlés reformmunkálatainak átdolgozásában, az Akadémia huszon­kettes előkészítő bizottságában való részvétel, tudományos törek­vések támogatása foglalkoztatták Horváth Jánost utolsó éveiben. Azok közé tartozott, akiket haláluk után aránylag hamar elfelejtettek, de akik élete munkájának eredményét ma is élvezzük öntudatlanul. Radics műve méltó emléket állított neki: Hajnal István.

Next