Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám

703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól

megoldásait sem lehetett elítélni minden szélsősége ellenére sem. A XIX. század alkonyának volt a gyermeke ő is, és ha Justh Proust-ra emlékeztet, Batthyány Géza Róbert de Montesquieu-t, Huysmans refto­rsjának Des Esseintes néven megörökített elfinomult, fin de race hősét juttatja eszünkbe. A nyolcvanas évek derekán, amidőn a Teréz-körúti palota felépült, az aranyifjúság ottan találkozott és vitatott eget­verő eszméket. Megannyi Ikarus, kik túlságosan magasra igyekezvén repülni, mint meteorok hulltak rövid, de csillogó pályafutásuk után az enyészetbe. Csáky István, Reviczky-Esterházy Dénes, Széchenyi Lajos, Keglevich István, Pálffy Rudi, hogy csak párat említsek, alig fejezték be tanulmányai­kat. A palota jól ismert homlokzata ugyan halvány másolata a nagy Benedetto da Majano mesteralkotásának, a Firenzé­ben emelkedő palazzo Strozzinak, de viszont belseje a leg­előkelőbb Régence felfogásra vallott. A méltóságteljes fehér­márvány lépcsőház, a hatalmas bronz candelaberek, az egy­másból nyíló fogadótermek, az értékes műtárgyak, minden részlet keresett előkelősége kétségkívül a főváros legfény­űzőbb, sőt legösszhangosabb otthonává tették a Batthyány­palotát. Maga a szeretetreméltó háziasszony, a hajporos pastellekhez hasonló Emanuella grófné teljesen beleillett ebbe az ünnepélyes és bizonyos fokig mesterkélt Mise en scéne-be, miként az üvegszekrényekben menüette-ező, hajlongó meisseni és sévres-i porcellánfigurák. Kedves és kecses volt tényleg Emanuella grófné és mintha egy boldogabb, egy gondtalanabb korból varázsolták volna jázmin-illatos boudoi­­jába. De éppen ezt tekinthettük a rózsaszín ernyők alatt derengő helyiségek kiváltságának, hogy a hétköznapi való durvaságai onnét ki voltak zárva s szerencsés lakóik a kép­zelet világában kerestek megelégedést. Hogy Justh Zsiga mennyire elemében érezte magát ebben a pazar hajlékban, azt mi sem bizonyítja világosabban, mint egy az Ország­n­ágban, ha jól emlékszem 1883. vagy 84-ben megjelent és képekkel díszített ismertetése. A világháború, mint annyi sok mást, a Teréz-körúti ábrándok­ várát is megsemmisítette. Ma legfeljebb emléke él még azok között, akik elég szeren-

Next