Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám
703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól
tátott társadalmi állás, fényes pálya és egyéb csalétek megszűntek kecsegtetni, és kezdte, fiatalsága ellenére, felismerni, hogy az igazi állást nem a kinevezés adja, hanem kizárólag az egyéni érték. Most már nem azt tartotta fontosnak, hogy egy napon miniszteri tárcát kapjon avagy nagykövetté lépjen elő, hanem hogy kiváló ember váljék belőle. A valódi positio, a kiválóság, felsőbb adomány, csakúgy, miként az ész, szellem vagy bármely tehetség. Aki abban részesült, önkéntelenül is kifejezésre juttatja, viseljen fényes egyenruhát vagy szerény polgári öltözetet. Domum Dei az, melyre még csak büszkék se lehetnek, akik abban részesültek, de a sors iránt annál mélyebb hálára vannak kötelezve. Zürich után Párizs gyakorolta rá a legdöntőbb befolyást, és ezt meg is őrizte mindvégig. Már első látogatása alkalmával, 1880. augusztusában, a Szajna partjainak varázsa alá került. Alig töltötte be még tizenhetedik életévét, amikor beteg anyját a teplitzi fürdőre kísérte, majd onnan európai körútra indultak. Német- és Franciaország után Olaszországon át térve vissza. Párizsban tartózkodtak legtovább, s e pár hét Justh Zsigmond számára éveket jelentett és elég volt arra, hogy a városnak és környékének fő nevezetességeit megtekintse, sőt nem egyet utoljára, mert későbbi tartózkodásai alatt már kevésbbé a látnivalók, mint inkább «Párizs elemei» érdekelték. Az első benyomások azonban sohasem homályosultak el, minden vonás, minden részlet élesen vésődött emlékezetébe. Ezen alkalommal lépte át először országa határát, így minden újságot jelentett számára. Fiatal lélekkel és ekkor még egészségesen nézte a világot, mert betegségének első tünetei csak a következő évben jelentkeztek. Jellemző és eredeti módon ismertette úti élményeit a Németalföld tengerpartjain nyaraló Vay Péterrel, sejtetve nem egy megragadó leírásában a jövendő írót. Mint későbben megjelenő könyvei, ezek a hevenyészve, vendéglők csarnokaiban és vasúti fülkékben telefirkált lapok is ugyanazon sajátságokat árulják el. Csiszolatlanok, szaggatottak, de közvetlenek és rendesen felette eredetiek.1 Ezek a levelek a berkeszi levéltárban vannak elhelyezve.