Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám

703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól

A pénz legendája az Alföld pusztájáról egyenesen a felső társadalomba vezet. A színtér Biarritz, a szereplők a high­life tagjai. A díszletek az eseményeknek megfelelően változók. Tehát talaj, melyen maga a szerző állott, személyek, kikkel érintkezett. Irodalmi szempontból több kifogás érheti és érthető, hogy szigorúan ítélt róla a bírálat. A hézagos jel­lemfestés és a cselekvés fejlődésének gyöngesége mellett azonban a leírások rendesen sikerültek és nem egy jelenete élethű. Gányó Julcsa ismét visszavezet Békés megye hatá­rába. Míg előbbi művében a Cosmopolis, a nemzetközi nagy­világ kevéssé vonzó életét vázolja, ez utóbbiban szeretett népét igyekszik költőileg feltüntetni. Nagy szeretettel kez­dett ennek a megható elbeszélésnek írásába. Miként A puszta könyvében, itt is a tanya munkásainak érzelmeit, reményeit, eszményeit, szóval egész lelki világát elemzi. Amit tesznek, az csaknem lényegtelen ; ami lekötötte figyelmét, az a nép belső élete és titkos ábrándjai. Fuimus című kötete az író hattyúdala. Alig volt képes befejezni, ekkor már annyira elgyengült, sőt a kötet meg­jelenését már nem is élte meg. Mint egy kaleidoskop vál­takozó képei, úgy folynak le benne az események. Meg­annyi élő kép, színesek, elevenek. Az egyes prosceniumok ecsetelése szinte mesteri. Olvasása közben hol Tarnán, hol Zay-Ugrócon, hol Galgóc várában képzeljük magunkat. A személyiségek nem kevésbbé igazak. Emberek, akik éltek, akiket az író jól ismert és akikhez a legtöbb esetben rokoni vagy baráti kötelék fűzte. Régi emlékek, többé-kevésbbé meg­történt események, váltakozó hangulatok szintézise, amely mint káprázatos mozaik tárja elénk egy örökre letűnt társada­lom utolsó fellobbanásait és ezen társadalom végső agóniáját. Hátrahagyott kéziratai korai naplótöredékeket, feljegy­zéseket és megírandó művek tervezetét tartalmazzák. Amint ismételten kifejtette, egy teljes ciklus lebegett szeme előtt, melyben korának döntő kérdéseit, társadalmi problémáit óhajtotta fejtegetni. Justh Zsigmondnál alig lett volna hi­vatottabb megfigyelő ezen feladat méltó megoldására, mert széles látköre, a legkülönbözőbb elemekkel való érintkezése, teljesen független helyzete egyaránt alkalmat nyújtottak

Next