Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám
703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól
A pénz legendája az Alföld pusztájáról egyenesen a felső társadalomba vezet. A színtér Biarritz, a szereplők a highlife tagjai. A díszletek az eseményeknek megfelelően változók. Tehát talaj, melyen maga a szerző állott, személyek, kikkel érintkezett. Irodalmi szempontból több kifogás érheti és érthető, hogy szigorúan ítélt róla a bírálat. A hézagos jellemfestés és a cselekvés fejlődésének gyöngesége mellett azonban a leírások rendesen sikerültek és nem egy jelenete élethű. Gányó Julcsa ismét visszavezet Békés megye határába. Míg előbbi művében a Cosmopolis, a nemzetközi nagyvilág kevéssé vonzó életét vázolja, ez utóbbiban szeretett népét igyekszik költőileg feltüntetni. Nagy szeretettel kezdett ennek a megható elbeszélésnek írásába. Miként A puszta könyvében, itt is a tanya munkásainak érzelmeit, reményeit, eszményeit, szóval egész lelki világát elemzi. Amit tesznek, az csaknem lényegtelen ; ami lekötötte figyelmét, az a nép belső élete és titkos ábrándjai. Fuimus című kötete az író hattyúdala. Alig volt képes befejezni, ekkor már annyira elgyengült, sőt a kötet megjelenését már nem is élte meg. Mint egy kaleidoskop váltakozó képei, úgy folynak le benne az események. Megannyi élő kép, színesek, elevenek. Az egyes prosceniumok ecsetelése szinte mesteri. Olvasása közben hol Tarnán, hol Zay-Ugrócon, hol Galgóc várában képzeljük magunkat. A személyiségek nem kevésbbé igazak. Emberek, akik éltek, akiket az író jól ismert és akikhez a legtöbb esetben rokoni vagy baráti kötelék fűzte. Régi emlékek, többé-kevésbbé megtörtént események, váltakozó hangulatok szintézise, amely mint káprázatos mozaik tárja elénk egy örökre letűnt társadalom utolsó fellobbanásait és ezen társadalom végső agóniáját. Hátrahagyott kéziratai korai naplótöredékeket, feljegyzéseket és megírandó művek tervezetét tartalmazzák. Amint ismételten kifejtette, egy teljes ciklus lebegett szeme előtt, melyben korának döntő kérdéseit, társadalmi problémáit óhajtotta fejtegetni. Justh Zsigmondnál alig lett volna hivatottabb megfigyelő ezen feladat méltó megoldására, mert széles látköre, a legkülönbözőbb elemekkel való érintkezése, teljesen független helyzete egyaránt alkalmat nyújtottak