Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám
703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól
volna a legbővebb adatok szerzésére. A XIX. század alkonyának ellentétes hullámzása közepett folyt le egész élete, és ezt a gyakran viharos hullámzást nála jobban senki sem ismerte, sőt jobban sem szerette. Mert szinte gyermekes kedvteléssel illeszkedett bele a nap eseményeinek zűrzavarába és aknázott ki minden kínálkozó alkalmat . Otthon vagy külföldön egyaránt feltalálta magát és szigorúan megállapított programm szerint élt. Mert sohasem vesztegetett el egyetlen percet sem, érezve, hogy nem sok idő áll rendelkezésére. Tevékenyebb, fáradhatatlanabb szervezet az övénél alig képzelhető, és ilyen, szinte ideges hévvel járt, kelt, beszélt és cselekedett már mint gyermek is. Még rövid pihenőkre sem jutott ideje, annyira igénybe vették újabbnál újabb tervei. Mert szinte kimeríthetetlen leleményességgel építette magasbatörő kártyavárait. Az általános összeomlás aztán ezeket is romjai alá temette, pedig kár, mert mindannyinak messzebb kiható értelme volt. A Debating Society, a Műpártolók Köre, a klasszikus előadások megannyi magasbatörő eszményt igyekeztek megvalósítani. A XX. századból visszatekintve mindez alig érthető, mert a ma és tegnap között talán sohasem volt élesebb a különbség, mint a történelemnek mostani fordulópontján. Sokat, nagyon sokat vártak Justh Zsigmondtól mindazok, kik jól és gyermekkora óta ismerték és alkalmuk nyílt fokról-fokra követni annyira sajátszerű, annyira meglepő fejlődését. Érthető, hogy azok, akikkel későbben ismerkedett meg, vagy akikkel csak futólag találkozott, csak a szélsőségeket, vagy pedig a mezőn átmeneti változásokat vették nála tekintetbe. Az igazat megvallva, kevesen is mentek át több változáson, mint éppen ő. De mindezen változások és átváltozások folyamán kivételes, senkire se hasonlító, anynyira teljesen eredeti egyénisége mindig változatlan maradt. A megugrott diák, a sportoló ifjú, a Debating Society előadója, Párizs bohémje, végre a puszta bölcse változatlanul tárja elénk jellemző tulajdonságait. Ami változott, az mindössze a jelmez, de bármennyire is beleélte magát különböző szerepeibe, önmagához, benső, szinte elrejtett énjéhez mint Budapesti Szemle. 241. kötet, 1936. június. )