Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1852-10-17 / 16. szám
1 473 A haza felé ballagó szépek közt egy nyúlánk szőke teremtés volt észrevehető. Szemeit szépen , szemérmesen földre sütötte s apró gyors léptekkel sietett előre. A ki ránézett, hivén hitte hogy ez maga az ártatlanság emberi formában. Ez ártatlanság azonban mégis fölemelé fejét és azon pillanatban , midőn Jupiter indulóban vola a túlsó oldalon. Amint meglátta a csodaférfiú alakját, hirtelen visszakapta szemét s más oldalra fordult, mintha észre sem vette volna. De Jupiter könnyen megszokta látni a szép fehér cselédet, kivált ha épen orra előtt ballag, azért neveztetik ő nagyszeműnek. Észre vette a csinos varrólány pillantását, s olyat mosolyodott, hogy kipödrödt bajuszának hegyes szarva beüté a közel kirakat ablakát. Nem gondolkozott sokáig.Ez egyszer történt hogy meg nem állapodott, hanem sietett a lány után, ki gyorsított léptekkel tartotta rózsapiacz felé. Mintha bozontos medve vett volna űzőbe valamely fiók ezet. Csakhogy itt a medvét vezette orránál fogva a kis őz a mint annak idejében látni fogjuk. Midőn beérte, karját ajánlotta az ártatlan teremtésnek, s igy kiki párjával, Eszter Dávidkával, eltűntek az utczák tömkelegében. És ha már eltűntek , hadd rajzoljam ide egy két futólagos vonással nagy Jupiter minéműségét, addig is, míg ismét összehoz vele a sors és láthatjuk őt színről színre, egész nagyságában. Jupiter testes magas férfiú. Korszerű kalapjával együtt, melyet rendesen fején szokott viselni, könnyen megüti a két lábat. Arcza pofók, s e pofók arezén két nagy sárgásfekete szem forog, melyekben kimondhatlan önteltség tükröződik. A dúsan nőtt hollófekete szakálla l’angja is van idomúvá s ehhez kegyetlenül kifent vastag bajusz képezi a gyönyörű ellentétet. Van szakáll, van bajusz bőséggel; szemöldök is van olyan, mely csak abban különbözik a bajusztól, hogy egyik az orr alatt van, másik a szem fölött. Ám a természet gazdagon megáldá e férfiút az ő testében , mert ha fontszámra mérik is, közel jár a két mázsához. És Jupiter nem mulatja el gondos ápolás által tenni széppé, gyümölcsözővé a természet ajándékát. Nézd el minden tagját , tagjának minden ízét, minden szőrét és minden ruhadarabját —nem találsz azok közt egy parányi részt melyen Jupiter alakitó keze meg ne látszanék. S mit gondol ő vele, ha az ő megjelenése figyelmet sőt bámulatot gerjeszt a közönségben, ha csodálva , nevetve mondják, midőn utczára lő : ez ő , ez Jupiter , a csodaférfiú ! ? A természet rende szerint meg kellett volna már őszülnie. De Jupiter aranyat adna (kettőért egyet) minden ősz szálért, melyet haja vagy szakálla közös tenyerébe tennél. Nem azért van szobájában hét tükör, tükre fiókjában hétféle festék, hogy megőszüljön. És kicsoda volna a két testvérváros legszebb legdelibb lovagja, ha nem Jupiter? Kiért epednének és olvadoznának lányok és menyecskék titkon, ha nem Jupiterért? s ki menne a menyországba vagy az Olymp tetejére ifjan, szerelmesen , angyalokat hódítani, ha nem Jupiter?! Vess egy pillantást hajának dús erdejére. Gyűrűbe van ott fodoritva minden szál. Tekints szemöldökére — ki van az pödörve , bajuszával, szakáiéval együtt, mint az isten parancsolatja. Nézd el dombom mellét s annak duzzadó ingfodrait, az ingfodrok közül kikandikáló barna pödörölvényt. Sőt ha ez nem elég, szemléld egész öltözetét, tetőtől talpig. A nyári hőség szinte kiállhatlan. Perzsel, éget a szűk utczákon megszorult rekkenő levegő. A delelő nap haragjának egész ríszét ki akarja ontani a földre s Jupiter talán rettegi a világ sorsát, talán várja a megemésztő végső tüzet ? . . Ám nézd , báránybőrrel bélelt vastag téli kabát szorul testéhez, e kabáton alól posztó rokk, azon alól phantázia frakk s két vastag mellény védi őt a napsugár nyilaitól. Nyakát nehéz shawl köríti, s füle mellett két szuronyos Watermörder teszi az őrszolgálatot. Nadrágja bélelt dupla szövet, csizmája elkophatlan bagaria,kezén szarvasbőrkeztyű, s ujjain a keztyűn felül mindennemű hamis és igaz gyűrűk egész koromhegyig. Ki mondja hogy égető caniculla van? Ki mondja, hogy Jupiter nem csodaférfiú ! ? . . Kemény hideg tél uralkodik, hogy szinte csikorog. Egy pillanat alatt a legerősebb monarchikus orr is vörös republicánus lesz, ha az utczára lép. A dunaparti kofa is alig állja már, s tüzes fazékkal pótolgatja. És nézd el őt szokása szerint künn andalogni szürke tavaszi bonjourban, puszta nyakkal, csíkos nyári nadrágban, törött sarkú eve - lasting topánban, keztyűtlen kezekkel! Kilép a téli világba mint egy eleven nyár .