Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1852-10-17 / 16. szám

1­ 473 A haza felé ballagó szépek közt egy nyú­lánk szőke teremtés volt észrevehető. Sze­meit szépen , szemérmesen földre sütötte s apró gyors léptekkel sietett előre. A ki rá­nézett, hivén hitte hogy ez maga az ártat­lanság emberi formában. Ez ártatlanság a­­zonban mégis fölemelé fejét és azon pilla­natban , midőn Jupiter indulóban vola a túlsó oldalon. A­mint meglátta a csoda­­férfiú alakját, hirtelen visszakapta szemét s más oldalra fordult, mintha észre sem vette volna. De Jupiter könnyen megszokta látni a szép fehér cselédet, kivált ha épen orra előtt ballag, azért neveztetik ő nagysze­­műnek. Észre vette a csinos varrólány pil­lantását, s olyat mosolyodott, hogy kipöd­­rödt bajuszának hegyes szarva beüté a kö­zel kirakat ablakát. Nem gondolkozott sokáig.Ez egyszer tör­tént hogy meg nem állapodott, hanem sie­tett a lány után, ki gyorsított léptekkel tartotta rózsapiacz felé. Mintha bo­zontos medve vett volna űzőbe valamely fiók ezet. Csakhogy itt a medvét vezette orránál fogva a kis őz a mint annak idejé­ben látni fogjuk. Midőn beérte, karját ajánlotta az ártat­lan teremtésnek, s igy kiki párjával, Esz­ter Dávidkával, eltűntek az utczák tömke­legében. És ha már eltűntek , hadd rajzoljam ide egy két futólagos vonással nagy Jupiter minéműségét, addig is, míg ismét összehoz vele a sors és láthatjuk őt színről színre, egész nagyságában. Jupiter testes magas férfiú. Korszerű kalapjával együtt, melyet rendesen fején szokott viselni, könnyen megüti a két lá­bat. Arcza pofók, s e pofók arezén két nagy sárgásfekete szem forog, melyekben ki­­mondhatlan önteltség tükröződik. A dúsan nőtt hollófekete szakálla l’angja is van ido­múvá s ehhez kegyetlenül kifent vastag bajusz képezi a gyönyörű ellentétet. Van szakáll, van bajusz bőséggel; szemöldök is van olyan, mely csak abban különbözik a bajusztól, hogy egyik az orr alatt van, másik a szem fölött. Ám a természet gazda­gon megáldá e férfiút az ő testében , mert ha fontszámra mérik is, közel jár a két má­zsához. És Jupiter nem mulatja el gondos ápolás által tenni széppé, gyümölcsözővé a természet ajándékát. Nézd el minden tag­ját , tagjának minden ízét, minden szőrét és minden ruhadarabját —nem találsz azok közt egy parányi részt melyen Jupiter a­lakitó keze meg ne látszanék. S mit gondol ő vele, ha az ő megjelenése figyelmet sőt bámulatot gerjeszt a közönségben, ha cso­dálva , nevetve mondják, midőn utczára lő : ez ő , ez Jupiter , a csodafér­fiú ! ? A természet rende szerint meg kellett volna már őszülnie. De Jupiter aranyat adna (kettőért egyet) minden ősz szálért, melyet haja vagy szakálla közös tenyerébe tennél. Nem azért van szobájában hét tü­­kör, tükre fiókjában hétféle festék, hogy megőszüljön. És kicsoda volna a két test­vérváros legszebb legdelibb lovagja, ha nem Jupiter? Kiért epednének és olva­­doznának lányok és menyecskék titkon, ha nem Jupiterért? s ki menne a meny­országba vagy az Olymp tetejére ifjan, sze­relmesen , angyalokat hódítani, ha nem Jupiter?! Vess egy pillantást hajának dús erdejére. Gyűrűbe van ott fodoritva minden szál. Tekints szemöldökére — ki van az pödör­ve , bajuszával, szakáiéval együtt, mint az isten parancsolatja. Nézd el dombom mellét s annak duzzadó ingfodrait, az ing­fodrok közül kikandikáló barna pödöröl­­vényt. Sőt ha ez nem elég, szemléld egész öltözetét, tetőtől talpig. A nyári hőség szinte kiállhatlan. Perzsel, éget a szűk ut­­czákon megszorult rekkenő levegő. A de­lelő nap haragjának egész ríszét ki akarja ontani a földre s Jupiter talán rettegi a világ sorsát, talán várja a megemésztő vég­ső tüzet ? . . Ám nézd , báránybőrrel bélelt vastag téli kabát szorul testéhez, e kabáton alól posztó rokk, azon alól phantázia frakk s két vastag mellény védi őt a napsugár nyilaitól. Nyakát nehéz shawl köríti, s füle mellett két szuronyos Watermörder teszi az őrszolgálatot. Nadrágja bélelt dupla szövet, csizmája elkophatlan bagaria,kezén szarvas­­bőrkeztyű, s ujjain a keztyűn felül minden­nemű hamis és igaz gyűrűk egész ko­romhegyig. Ki mondja hogy égető caniculla van? Ki mondja, hogy Jupiter nem csoda­­férfiú ! ? . . Kemény hideg tél uralkodik, hogy szinte csikorog. Egy pillanat alatt a legerősebb monarchikus orr is vörös republicánus lesz, ha az utczára lép. A dunaparti kofa is alig állja már, s tüzes fazékkal pótolgatja. És nézd el őt szokása szerint künn andalogni szürke tavaszi bonjourban, puszta nyakkal, csíkos nyári nadrágban, törött sarkú eve - lasting topánban, keztyűtlen kezekkel! Ki­lép a téli világba mint egy eleven nyár .

Next