Budapesti Viszhang, 1855. július-december (2. évfolyam 2. félév, 1-27. szám)
1855-10-07 / 15. szám
15-dik szám. Október 7-én, 1855. BUDAPESTI VISZHANG. EGY stülETÁLT KÁVÉS. Novella. — IVÁNYOS LÁSZLÓTÓL.—• Csak harminczhárom esztendős múlt tavaszkor, a mi a szakásét illeti, azt otthon borotválta, itt megint megnövesztette, hogy rá ne ismerjenek, de az én szemeimet nem kerülhette el a figyelme. Ha nem hiszi spectabilis, hogy igaz után járok, itt van az armálisom Prága városától, sok csatangol ilyesmi Európa szerte, persze, mert nem csak magam indultam el a fölkeresésére. Ezzel a zsebébe nyúlt, s egy összegöngyölgetett pergament darabot vont elő onnan, melyet egész nagyságban kiterjesztve Bende Péter uram elé tárta. A jó ur végig vizsgálta az öles betűket, de legtöbbet bámult az irtózatos nagyságú sigillumon, mely egy borzas sörényű oroszlányból állott, a mint az épen egy nyillal huzakodik, mikor aztán kellőleg meggyőződött annak hitelességéről, egy nagyot sóhajtván összegöngyölgette azt s visszanyujta a tulajdonosnak. Az írásbeli tanúság tökéletesen meggyőződtette a jó kávést az érdemes ur igaz volta felöl, azért nem tudott egyebet felelni rá, mint a fejét tudta elvakarni, meg az orrát piszkálta, csak később, mikor Kulcsek úr a feleségéhez és leányához kérezkedett pattant föl szótalanságából. — Oda bizony ne merje a lábát tenni kigyelmed, majd elbucsúztatom azokat én, hanem ha jót akar, hát menten takarodjék el a házamtól, mert isten engem tüstént mást gondolok, akkor aztán megülheti a hitvöst egy pár esztendeig, csak ne szeretném a leányomat úgy, mint szeretem, tudom istenem megemlegetné a pesti kalandját, legalább egy pár kék foltot vinne innét hazafelé emlékezet okáért, hanem így nem adhatok egyéb útravalót mint, mint ... ne áldja meg az isten, menjen vissza csöndes békességgel a feleségéhez, kérje meg szépen, aztán éljenek boldogul békességgel számos esztendőkig. Ezzel kireteszelte az ajtót, s mintegy kitolta vendégeit azon, még a kapuig sem kisérte el őket, mint máskor akárkit, hanem az ambitus végénél kezet szorított velük, aztán ment, sietett vissza szobájába kitörleni a föltolakvó könnyeket szemeiből, aha nem szerette megindulását másoknak az orrára kötni. Kulcsek úr is el akart búcsúzni mindjárt a kapu előtt Sándor urfitól, azt vetve okul , hogy már mindent elvégeztek , s vele többet semmi köze, eressze dolgára ötét, de Sándorka csak azt felelte mindezekre , hogy reggeli nélkül bajos volna kihúzni a boltban délig, azért legyen szíves őt meglátogatni, hisz ezért az engedelmes viseletéért megérdemel egy findzsa kávét. Már azt a szivességet lehetlenség volt visszutasítani. Lajos urfi dobogó szívvel várta kedves barátját, s mikor annak vidor, mosolygó arczát megpillantotta, majd hogy sóbálvánnyá nem vált örömében, keblére borult a jó fiúnak, összevissza czirógatta az arczát, a közben Kulcsekról sem feledkezett meg, kinek majd agyonszorongatta a kezeit, a jámbor úr, mint látszik örült is, nem is a más szerencséjének. A reggeli a legvigabban ment végbe, a jámbor kereskedő azt is elfeledte, hogy máshol van, s csak oly jóízűen falatozott a szép sódorból, mint otthon, reggeli után azonban, mikor a derék ur készülődni akart, nolle velle galléron fogja az a két markos legény, s közakarattal beteszik a ruhatárba, mely már illendően ki volt bútorozva, t. i. egy szék, s egy csipet asztal volt benne, melyen egy üveg, színig töltve mosolygó, fehér gyöngyü sörrel büszkélkedett. — Ez lesz a jövendőbeli szállása az urnak, — szólt Lajos urfi, de azért ne tartson semmitől, mi nem akarjuk leharapni a füleit, sem föl nem akasztjuk, enni inni való lesz, a mennyi kell, ha csöndesen viseli magát, hanem haresonkroz , vagy kiabál, minden kiejtett szóért egy ebéd fog elmaradni. Ezzel reázárta az ajtót. Kulcsek úr új szállásán nagyon különösen érezte magát, hiszen most már minden mosolygó reményei szétomlottak, mint a szappanbuborék, mikor a földre esik, a ragyogó százezer forintnak örökre jó éjszakát kellett kivárnia, mert ezek az istentelen emberek ki nem eresztik innen, hogy igazolhassa magát Bende Péter uram előtt, mikor pedig kieresztik, akkor már minden késő lesz. Hát mégis szalma lett abból a mosolygó gondolatból ott a kapu előtt. Oh sörte isteni ital vigasztald meg az elszomorodott sziveket. III. Bende Péter uramra meg volt téve a nagy csapás, most már elmehet keresni új vőlegényt a leány számára, csak az tudja, minő rengeteg munka lesz az, aki a pesti fiatalság elveit ismeri, mely ezen néhány évtized alatt nagyon keveset, vagy épen semmit sem változott, hol 29