Budapesti Viszhang, 1855. július-december (2. évfolyam 2. félév, 1-27. szám)
1855-08-05 / 6. szám
6-dik szám. Augustus 5-én, 1855. BUDAPESTI VISZHANG. SÁRKÁNY PÉTER. Az igaz, hogy ember ám a gáton Szittyaságos Sárkány Péter gazda! Haragjának förgeteg szavától Összerogy az, kire rárivalla . . . Hanem aztán vidám is tud lenni, Kivált többen hogyha együtt ülnek -----,,Mikor másnak reggelt harangoznak: Akkor neki reggelt hegedülnek!“ De nincs is ám a faluban párja, — Szó a mi szó, nem ugyan magának — Hanem a mi legfőbb büszkesége: Nincsen párja szörnyű bajuszának! Hátha azt még borban is megmártja, Kiviradtig hogyha együtt ülnek . . . „Mikor másnak reggelt harangoznak, Akkor neki reggelt hegedülnek!“ A garatra hogyha már felöntött, Félvilágnál szélesebb a kedve; Még a föld is megrendül alatta — Tánczol, ugrál mint tánczol a medve. — Másnap aztán ha haza botorkál, A kiváncsi szemek rajta függnek . . . „Mikor másnak reggelt harangoznak , Akkor neki reggelt hegedülnek!“ Történt egyszer, nagy nevének napján Mértéken túl kirúgott a hámbul: Utcza hosszat muzsikáltak néki — Ő meg járta — csak úgy bolondjából! Ilyen vígnak nem látta őt senki, Körülötte nagy sereggel gyűlnek . . . „Mikor másnak reggelt harangoznak: Akkor neki reggelt hegedülnek!“ Tánczol, tánczol — tökt kulacs kezében — Azt se nézi hova hág a lába . . . Egyszer aztán — oh keserű végzet! — Beleesik a falu kútjába — így veszett el vitéz Sárkány Péter, Ily szomorú vége leve néki . . . Most a világból úgy harangoznak — ötet pedig úgy hegedülték ki! 1 THALI KÁLMÁN. — BUDAPESTI VISZHANG. 4°f— ASZTALTÓL ÉS ÁGYTÓL. Beszély — BEÖTHY LÁSZLÓTÓL. (Folytatás). Ш. L e d é ny i Albin és barátja. Ha e pillanatban egy eltévedt villám fut vala végig a terem boltozatán, megrendítve sarkában a kastélyt, — nem teende oly hatást a vendégekre, mint a gróf megjelenése. Minő meglepetés! Mindenki saját borzasztó ítéletét olvasá le a gróf hideg arczáról. Pierre lovag nem is álmodta, hogy huszonötön alól megmenekülhessen. Jean úr is ilyes valamit érzett. Nina kétségbe volt esve, a kulcsárné el akart ájulni, engesztelő hatást gondolván az által előidézni; Anna asszony pedig térdre hullott, honnan nem is birt többé saját jóvoltából fölemelkedni. Csak a kapus maradt rendületlenül az asztal alatt. A gróf megállapodék az ajtóban s rettenetes tigrisharczczal tekinte kedves és hívatlan vendégeire. Könnyű, barna frak volt rajta sárga gombokkal; vállain hosszú zorokles az éj hüse ellen, lábait pedig lovagcsizmák fedék, ép oly alakúak, minőket a forradalmi hadjáratban nemcsak a generálisok, hanem a kedves intendáns urak is viseltek. Nyakkendője a la lord Byron volt kötve, szép, barna, fényes haja pedig apró csigákba volt szedve, mintha minden pillanatban fodrász keze alatt szenvedett volna. Ritka szépségű, daliás férfi volt. Szép fekete szakála a la Abdelkader, szemöldei = Széchenyi, bajsza = Deák , szépsége = Adonis, arczának szelídsége · Myrtill, bátorsága — Tarquin , ereje · Sámson,— szóval a Ledényi családnak legválogatottabb tulajdonival volt föl—ruházva. Mellette egy fiatal ember állt, ki az elősorolt tulajdonokban távolról sem közelité meg Albint. E fiatal ember Albin gróf legmeghittebb barátja s jelenleg utitársa volt. Neve: gróf Szilvay Arthur. Az egész alakban nem volt semmi kivető. De mégsem mondhatnék őt szépnek. Rövidre nyírt haja a tüskéhez hasonlita; szemei aprók valának, de tüzesek s keresztüljárók; felső ajka kissé ki volt dagadva, mely némi . 11