Budapesti Viszhang, 1856. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1856-05-29 / 22. szám
Kövér Lajos. Kövér Lajos színműiró, korára nézve egyike az újabb magyar irodalom egyéneinek; született Rétháton, Temesmegyében, és nem Ráthóton, mint az a „Hölgyfutár“ albumába talán toll-, vagy sajtóhibából becsúszott. A színpad irodalmi működését 1853-ban kezde meg „Este és reggel“ czimü vígjátékával, mely átalános tetszéssel fogadtatott, s azóta nem a színházunk repertoire-ját több jeles darabbal gazdagította. ” Vígjátékai következők: „Özvegy vagyok“, 2 felv; „Első követelés“, 1 felv; „Cholera és vő szeszély“, 1 felv.; „Este és reggel“, 3 felv.; „Még titok“, 3 felv.; „Férj elv és nőcse !“, 1 felv.; „Csak kitartás“, 3 felv.; „Egyik a kettő közöl“, 1 felv; „Hűség hűtlenségbe !“, 3 felv. — Drámáit „Szép marquisné“, 4 felv.; „Céléstina“, 4 felv. — „Szép marquisné“ czímű drámáját Balsac regénye után irta, s e darabja, habár Pesten és a vidéken már számtalanszor adatott, mégsem veszt vonzerejéből. Olvasóink közöl azon vidékiek, kik nemcsak hogy nemzeti színházunkban nem hallhatnak és láthatnak előadásokat, de még vándor-színtársulatok játéka után sem ismerkedhetnek meg az újabb irodalmi termékekkel, s nehezen ismerendik Kövér Lajost mint csak nem mint novellistát, ha megjelent beszélyeiről. Mert hiába, ez a színműitó sorsa , ha darabjai egyedül csak a színpadról élvezhetők, ha darabjai még összegyűjtve nyomtatásban meg nem jelentek. Műveinek kiadásától úgy látszik, hogy Kövért eddigelé a szerénység, vagy pedig azon tudat tartóztató vissza , hogy némely legjobb, legmulattatóbb színpadi darab, olvasva, elveszti minden hatását; mi annál természetesb, mert vajmi sokat bíz az író a színészek tehetségére, alakítása, markírozására , mert bizony a komikai situatiók sokkal meglepőbbek, midőn azok nem a mi képzeletünk felcsigázása által előidézett alakok hanem valóságos, test- és húsból álló emberek közt történnek. És ha ez okból vonakodik művei kiadásától, az mindenesetre ügyes tapintatára mutat. Valószínű, hogy a „Magyar írók életrajzgyűj - teményei-nek szerkesztői színházba nem szoktak járni, s mivel Kövér műveit nyomtatva nem láthat- t ták, annál kevésbé olvasták, bíz őt is szépen kifeledék többekkel együtt, kik hasonló sorsban részesítettek ! De mi Kövér Lajosnak érdemeit elismerjük, mindén őbenne legjelesb vígjátékíróink egyikét tisztel- l jük. Kövér Lajos társadalmi vígjátékaiban a legújabb franczia iskolához tartozik, nagyobb gondot fordít a helyzetekre, mint az egyének jelleméből eredő nevetségesre, de e helyzetek feltalálásában nagy könnyűséget fejt ki, úgy, hogy alakjai ennélfogva nem mintegy madzagon forgó bábok, hanem a kül- vagy bel-viszonyok által nevetséges helyzetekbe jutott nevetséges alakok. Kövér Lajost Szigligeti után jelenleg legtermékenyebb szinműfordító-, s illetőleg vígjátékírónknak mondhatjuk, és egyszersmind olyannak , ki azon bohózati irány mellett, melybe, úgy látszik, nagyon örömest szeretne átcsapni a népszínmű- és vígjáték-irodalom, de még mindig ügyel a szorosabb értelmű s nemesebb ízlésű vígjáték lényeges kellékeire. Ennyivel tartozunk a közönségnek, dicsérgetéseket nem vesztegetünk, mert „a közönség a szinműító legbiztosb kritikusa.“ 295. —■Hit • • Kövér Lajos, ШИ'Э' IS^SEs^BSTTd IKS“A Budapesti Visihang megjelen hetenkint egy, olykor másfél íven, számos képpel, ábrával. Előfizetési díja postai megküldéssel, vagy Budapesten házhoz hordva évnegyedre csak 1 frt 20 kr. Félévre 2 frt 30 kr. Egész évre 5 frt p. az előfizetési pénzek a lap kiadó hivatalának (Országút, Kunewalder ház, Ilerz János nyomdája) bérmentesen beküldendők. Ugyanitt és Müller Gyuri utczai s Lantpel a városháztéri könyvkereskedésükben a lap kapható számonként 6 kr. p. p. Kéziratok s a lap bértartalmára vonatkozó levelek, úgy mint reclamátiók Szilágyi Virgil szerkesztő czíme alatt (zöldfa-uteza 3. szám) bérmentesen küldendők be. 22. szám. Május 29. 1856. Jár a hold, az éjszakának Halavány tündére , — Jár epedve, jár bolyongva, És ráismer a távolba’ Hűtlen kedvesére. „Állj meg, állj meg hús szivemtől Ne légy olyan távol . Hej, de a nap az a csalfa, A ki által meg van csalva : Másért eped, lángol. — Szőke holdat szereté, s most Barnáért ég keble ; Szereti a barna földet — Lángpillantást csak reá vet, Szerelemmel telve. És a hold úgy eped érte, Úgy rohan utána .. . Rohan folyvást, éjjel, nappal — Néha dűl csak fáradattal A meny pázsitára. — Oly gyönyörű az a pázsit, Rajta rózsák nyilnak .. . Szebbek mint a föld virági : Az ég fényes lángrózsái------Az a sok szép csillag ! S le-leszakít egyet a hold, Elküldi a napnak : ,,Hullócsillag — hüllőrózsa ...