Budapesti Viszhang, 1856. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1856-01-31 / 5. szám
A Budapesti Visihang megjelenik hetenkint egy, olykor másfél íven, számos képpel, ábrával. Előfizetési dija postai megküldéssel, vagy Budapesten házhoz hordva évnegyedre csak 1 frt 20 kr. Félévre 2 frt 30 kr. Egész évre 5 frt pengőben. — Kiadóhivatal: hová az előfizetési pénzek, levelek, hirdetési díjak Yahot Imre czime alatt bérmentesen beküldendők. Országút, 27-ik szám, a nemz. muzeum irányában. Pesten Geibel Armin könyvárusnál is előfizethetni. 5. szám. Jan. 31.1856. Jobblétünk előmozdítása a magánéletben. (Folytatás.) Nem a külszabályok megtartása az , mely rendezetté tehetné haladásunkat. Az élet útját szabályok által csak népszerűvé lehet tenni, de nem következetessé. Mert következtessége értelmünk, mely más más körülményekhez más más szabályokat állít, a szabályokat eszközül és nem ez alül használván. Gondolják, rendes gazdászatot visznek már azok is kik feljegyzik, hány garast mikor s hova adtak ? S ha kérdenék jegyzékeik czélja mi? körülbelől azt felelnék, hogy kiadásaikat ne mondhassák elveszettnek, holott majdnem elveszettnek tekinthetik azokat, ha kellően felhasználni nem szokták. Hiszen könyv nélkül kell tudnia egy kezdő gazdának, hány forintot költött 1-ső, 2-ik, 3-ik éveiben asztalra, cselédre, ruhára, marhára, építésre, javításra, kényelemre, mulatságra, alamizsnára, mulatásra, egyik gyermekre, másik gyermekre, neveltetésre, kényeztetésre, haszontalanságra, vagy ön becses egyéniségére. Mert hiszen kérdezheti szomszédját szántás-vetés és más munkákra nézve , de nem ám kiadásaira, igényei teljesítésére nézve. És pedig mindig szem előtt kell tartania , mire s melyik ágazatra költött keveset, de méginkább , hogy melyikre költött sokat, hogy mérsékelhesse és arányosíthassa költségeit, életmódját. Hogy pedig rendezett legyen kiadása s bevétele, mindig szem előtt kell tartania, melyik ezek közt saját önitészete , bírói széke előtt kellő érett és józan tárgyalás és megállapítás után az l-ső, a 2.-ik a 3-ik sat. szükség vagy igény. Mert vajh mennyiszer válnak elsővé az utolsók s fordítva ? vajh mennyiszer leend pár év alatt utolsóvá az első?! Hogy pedig eme rendszert tanulmányozván össze ne tévessze a bőkezűség és fukarság szavait és mesterségesen kiokoskodott gépszerűséggé ne váljék eljárása, ne keresgesse elő az igényeket, sőt várja el, hogy azok keressék fel, sőt egy keveset, de csak egy keveset meg is szorongassák őt! Mert ki keres, az könnyen talál, és feltalálja a távolra maradható szükségleteket is, a valódiak pedig kérlelhetlenűl bekopogtatnak. Ki pedig elvárja ezeket s nyomásukból megérteni tanulja valódiságukat, az védelmi rendszert visz, melyben csak szerencsétlen ember nem képes megállani, mert az észszerű szorgalom mellett sem fedezhető szükségek legalább őreánézve nem valódiak. Hiába jegyzett tehát minden garast ki jegyzeteiből, ha önhelyzetét, önerejét és földje erejét kiismerni nem törekszik. Ki önitészetet nem gyakorol és szilárd fogalmakat nem bir szerezni földe, marhái, cseléde, családja s önigénye kellő tertelméről. Mert egy erős mozzanat túlveti az arány korlátain, és most egyike a másikát vonja — a gazdászat pedig nem szerencsejáték, ha egyikét a másika vonására díjazza, igazságtalan és zavarba lő, ha pedig mindenikét tuklijazza, jövőjét ássa alá. És pedig még kezdetben ki kell ismernie mindezeket , hogy még kezdetben oly alapra tehesse családját, melyben annak növekedésekor is megmaradhasson , sőt a kedvezőbb idők fölöslegeit megtakargatván, végre mindenik gyermekének megadhassa azon helyzetet, melyet ő örökölt vagy betölt, mely pedig a gondolkozni nem akaró családfőknek, sőt gondolkodni nem tudó gyermekeiknek is igénye. Józanértelmünk gyakorlata által rendezhetjük és arányosítjuk jegyzeteink , mint megannyi adatok nyomán életünket, szereplésünket, családunk életét, gyermekeink neveltetését. Ezen józan értelmünk amaz igazságos bíró, mely adataival kellemetlen viták nélkül háttérbe szorítja nem nekünk való óhajainkat, megcáfolja balítéleteinket, lefegyverzi makacs szenvedélyeinket, s családtagjaink ferde igényeit. Józan értelmünk azon ítész, ki leginkább ismerheti körülményeinket s valódi igényeinket, hogy méltányosan helyt adjon azoknak , melyek lényünkben gyökereznek, hogy méltányolja cselekvényeinket és indokait, melyeket a világ, a közvélemény másmás ódairól látva és nem figyelve, másmásként ért és ítél. Józan értelmünk tehát ama iránytű, mely vezéreszmék útján következetessé teszi létünk pályáját, hogy az egy egész legyen, mely nem faragcsálódott szét mellékes teendőkre, és pedig családunknak élvén, beüljék családéletünkbe, egy nemzet tagja lévén, beüljék nemzetéletünkbe, egy állam tagja lévén, beüljék államéletünkbe, sőt mint emberi földi lét, beüljék az öszves emberiség életébe , nyomot vetvén az előhaladás, a jobblét pályáján, annak nyomdokaiban, annak történetében, annak szellemi s anyagi fejlődése lépcsőin. Józan értelmünk gyakorlata tehát azon másik fő mód, mely által jobblétünket eszközölhetjük. Harmadszor: Ember! küzdjed le nagyra vívó szenvedelmed, küzd le rész szándékod embertársaid iránt! Tiszteld az állam, az ész és vallás törvényeit! Akarsz elégedetlen és boldogtalan lenni ? Akarod gyűlölni embertársidat ? — Keress és találsz elég okot! Akarod szeretni őket ? Akarsz nyugodtabb elégedettebb lenni ? Keress, szintúgy találsz erre is elég okot! Íme pályád két főútja, le és fel, — válassz ! Nemde? könnyű a választás. De hejh nehéz gyakorlata! Pedig hiszen azért épített-e ház mellé házat az ember, hogy egymást bánthassa ? Az-e feladata az embernek , hogy helyzetéből kivergődni törekedjék, ahelyett hogy betölteni igyekeznék azt ? Az-e feladata egy kisebb birtokosnak, hogy minden áron szegényúrrá lehessen, ahelyett hogy jómódú mezőgazda lett volna ? Nem, nem, nem! Isten képére mondod teremtve lényedet? Legalább ezt mondja gőgöd ! Isten mindenható, mindentudó és igazságos. Es te gyarló elégedj meg, ha mindazon hatályt és tudást, mit emberi sorsod engedett, emberileg fordíthatod az igazság gyakorlatára, mely nélkül hatásod és tudásod semmi, mert kihullanak cselekvényeid a nagy mindenség történetéből , midőn igazságtalanok , midőn becstelenek Isten és ember előtt. Éspedig : Méltán kell gyűlölnöd s eltipornod az aljasságot , a nemtelenséget, a vétket és igaztalanságot, és méltán kell szeretned, óvnod , ápolnod, segélyezned a gyöngéd nemes érzelmet, törekvést, tettet s lényt, hogy az igazságos nevet, mint ember megérdemeld. És ne véld száraz theoriainak e nevet. Szerencsés ki ezt kiérdemelni képes. Szerencséje nem szellemi csupán , mint küzdelmei nem. Díja nem csupán a szobatudósok által megénekelt önbecsérzet, hanem méltánylat, becsület, és bizalom mindazoktól, kik megismerhetik ; ez pedig pénz , készpénz egy értelmes ember kezei közt. Mert ki az ész, az állam és vallás törvényeit szorgalomnak és értelemmel gyakorolja, annak egyéniségéhez a jellemű becsületesség fogalma csatlakozik, mely fogalmi értéket ad neki embertársai közt, mint bankjegynek a reá írott számok, és ez életpálya; ez hitel mely felhasználható, pénzzé tehető, kamatoztatható és pedig véletlenül növelhető. Íme a becsületesség tehát harmadik főmódja jobblétünk eszközlésének. De jól megjegyezzük : nem ama semlegesség , mely nem bánt senkit, mely legföljebb óvakodik, hogy mindenek egymás elleni harczává ne tegye a polgári életet, hanem ama tevőleges észszerű jellem, mely tevőlegesen gyakorolván az igazság szeretetét, kölcsönös segélyzésre törekszik a társaséletben, hogy önmagát és mindazokat, kiket sorsa hozzá csatolt , nem csak ön gyönge