Bukaresti Lapok, 1931. július (37. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-01 / 146. szám

l\ 4' fuculááa. , |- Sxersla Főszerkesztő• 146. SSZát­ . C Ara 3 lei 1931 * /u?íus í Szele Béla dr. xxxvn. évfolyam Ara J /e' A Hoover-ajánl más megvilágításban Berlin, június 29. Nem mind arany, ami fénylik, még akkor sem, ha mindjárt száz millió ro­pogós dollár bankót kap is rá az ember előlegül. Ennyit kapott ugyanis a német birodalmi bank hirtelen a nemzetközi banktőkétől, hogy a júniusi ultime kö­telezettségeinek eleget tehessen. Mert ha nem... akkor a márka beadja a le­mondását s kezdődik egy második inflá­ció, mely, hogy hol áll meg, senki se tudhatja. A veszélyt az utolsó percekig jól el­titkolták a nagyérdemű közönség elől, s csak, amikor a négyszázmillió­s Hoo­ver javaslata megérkezett, jelentek meg a lapokban ökölnyi betűs címek: a már­ka meg van mentve! S a német polgárok hátborzongatva kérdezték: Hát annyira vagyunk, hogy a márkát meg kellett menteni? S hideg verejtékkel olvasták tovább, hogy a Birodalmi Bank valuta arany vesztesége a legutolsó héten 1300 millió márka volt, de a dollárnap kisü­tött s egyelőre elvonultak a márka fe­­lől a fel­legek. S a lapok hozzák napon­ta Hoover arcképét s öntik evőkanállal az olvasóba a gyógyulás reményét. Mindenesetre a Hoover-moratórium pszichológiai hatása nem maradt el a berlini börzén, de az amerikain is, a né­met papírok nem csak, hogy megszilár­dultak egyszerre, hanem egészen 23 szá­zalékig emelkedtek értékükben. A leg­rosszabb papírok is legalább 15 száza­lékkal javultak. A börze egy nap alatt leszámítolta Hoover üzenetét s hatalmas nyereségeket tett zsebre. A börze már­is­ meg van elégedve. Van-e ugyanúgy oka a fogyasztónak is erre? Egy newyorki távirat megelégedett büszkeséggel jelenti: „A hétfői börze az összes amerikai papírok értékemel­kedése folytán egyetlen nap alatt az Egyesült Államok nemzeti­­ vagyonta több, mint egy milliárd dollárral meg­növelte. Egy bushel búzának minden egyes centtel való értékemelkedése hét millió dollár értékben növekedést jelent s ugyanígy áll a dolog a­ gyapottal . Ez gyönyörűen hangzik. Mit jelent azonban tényleg? Azt, hogy akinek van búzája és gyapotja, annak vagyona megnövekszik, akinek azonban egy­­ sincs, mit kap az a nemzeti vagyon nö­vekedéséből? Azt, hogy a búza és a gya­pot drágább lesz s nem növekedett jö­vedelméből kevesebbet vehet belőlük, mint eddig. A német értékek felemel­kedtek 15—23 százalékkal s egy­ pár ezer német gazdagabbnak érezheti ma­gát. A nagy fogyasztó tömegek kilátásai azonban a Hoover-moratórium követ­keztében nem javultak jottányit sem. Az egyéves moratórium ugyanis nem jelent olyan nagy segítséget Németor­szág számára. T. i. már annyira van, hogy így az eleső másfél milliárd kötele­zettség se tud segíteni rajta. Feltéve, hogy­­ Franciaország belemegy a teljes jóvátétel felfüggesztésébe. Mert a Da­­nese és a Young-kölcsönök kamatait eb­ben a moratórium évben is fizetni kell s fizetni kell az összes többi külföldi kölcsönök kamatait is. S ez sokkal több, mint a jóvátétel 1500 milliója. Lélektanilag a moratórium legna­gyobb hátránya, hogy ezzel a Young­­tervezet revíziója elmarad s Németor­szág terhei, legalább­is elméletikig meg­maradnak mai összegükben. Hoover félre­­nem érthetően kihangsúlyozza magyará­zatában, hogy Amerika hallani sem akar a háborús adósságok törléséről, csak a világkrizis okozta nehéz helyzeten akar a moratóriummal segiteni. De kin? Ezt nem titkolja s nem áltattatja magát szen­­timentalizmussal. A következőket ol­vashattuk nyilatkozatában, mely nyil­vánvalóan Amerikának szólt: „A de­presszió következtében az arany abnor­mális mennyiségben Amerikába vándo­rolt, ami a külföld hitelképességét le­rontotta. Ez s egyéb körülmények le­szállították az európai államok vásárló­erejét a mi exportcikkeink tekintetében, ami részben okozza az amerikai mun­kanélküliséget s a mezőgazdasági ter­mények túl alacsony árát.“ Amerika érdeke tehát a moratórium­ban nyilvánvaló: az arannyal, amit adó­saitól kap, nem ér semmit, mert már­is túl sok van neki. Tehát elengedi egy­előre a készpénzfizetést, abban a re­ményben, hogy ezen a pénzen árut tud eladni nekik, növeli termékeinek pia­cát, fokozza valamivel termelését s eny­híti krízisét. De milyen várható hatása lesz a mo­ratóriumnak Németországban? Igaz, nem kell másfélmilliárdot a külföldnek adni ellenérték nélkül, az államháztar­tás tehát megszabadul egy nagy teherté­teltől egy évre. De... az amerikai gazdag nagybácsi nem olyan önzetlen jó fiú, mint látszik... Mert nem szabad elfelejteni: az 1500 millióból 600 milliót Németországnak természetben szabad volt fizetni: áru­cikkekben, amit gyártott. Ez évente 600 millió kivitelt jelentett (ha njlomérték nélkül is az országra), ami most a kö­vetkező évre elesik. Ami azt jelenti, hogy 600 milliónyi áruval kevesebbet kell gyártani, az üzemeket megint meg kell szorítani, a munkásokból megint el kell bocsátani egy részt. A termelés te­hát nem, hogy nyerne a moratórium kö­vetkeztében, hanem egyenesen veszd­­t vele a dolgozó tömegek, melyeknek nyomora nőni fog. De ez a 600 milliónyi áru, melyet ed­dig Németország adósságban kifizetett, most kiesik a világpiacról: a hely, me­lyet üresen hagy, szabad tülekedés tár­gya. S Amerika szép gesztusával azt re­méli, hogy ő fogja elfoglalni a Német­ország által üresen hagyott helyet a vi­lágpiac asztalán. Máris hangsúlyozzák, hogy a morató­rium következtében a fogyasztó ne szá­mítson életnívója javulására. Brüning rádióbeszédében aláhúzta, hogy a leg­újabb szükségrendelet visszavonásáról, mely újabb 1700 millió terhet rak a dolgozó tömegek vállaira, szó sem lehet. Amit a moratórium következtében az ál­lamháztartásban megspórolnak, azt a gazdasági élet „felkorbácsolására“ fog­ják fordítani. Értsd: a nagy­vállalatok kapják meg szubvencióként, melyekért már­is megindult a kulisszák mögötti nagy tülekedés. Mindez azt jelenti, hogy a nagy sza­vakkal kiadott s ugyanúgy fogadott Hoover-moratórium mindössze annyit jelent, hogy megakadályozta Németor­szág gazdaságának momentán összeom­lását s ezzel a világkrízis még nagyobb­ kiéleződését. Amerika menti a Német­országban­ befektetett néhány milliárd­­­ját. De mihelyt a mentés többe kerül­­­ne, mint aminek mentéséről szó van , Amerika is kevésbé lesz „jóakaratú“, gazdag nagybácsi. A Hoover-akció így csak arra jó, hogy valamennyire kitol­­­ja annak bekövetkezését, melyről nem is gondoltuk talán, hogy ilyen közeli van. Dienes László Pelvadan szigorúsági­ i sí­r ■ rate rendel­kezesek • 3 «3 szélsősésles politikai »zerveze­­tei« roi szőlő r­ürvőifeulavaslatiliara Már az egyszerű tagság is súlyos büntetés alá esik. Megszűnik a Marzescu-féle rendtörvény s egy sokkal szigorúbb lép a helyébe. Drákói szakaszok a felforgató izgatásokról ßk kormány katonai b­íróságok elé € ii € € ii*f € i­utfolrai az «marchaik­us büntekekei Bukarest, junius 29 Ismeretes, hogy a kormány közvetle­nül a választások befejezése után elha­tározta, hogy az úgynevezett felforgató mozgalmak ellen, melyek az utóbbi időkben rendkívül megerősödtek Romá­­n­iában, rendkívüli törvényt fog életbe­léptetni. Ez a terv valóban meglepő for­mában most közvetlenül a megvalósulás előtt áll. A kormányhoz igen közel álló „Cu­­rentul“ ezzel kapcsolatban ma a követ­kező értesüléseket közli: A kormány mindenekelőtt elhatároz­ta, hogy a Marzescu-féle úgynevezett rendtörvényt hatályon kívül helyezi, mert, az a mai követelményeknek és kí­vánalmaknak nem felel meg. Ezt a hatá­­lyon kívül­ helyezést szombaton határoz­ták el a belügyminisztériumban s egy­ben bizottságot küldöttek ki a rendtör­vény helyett következő új törvény meg­szövegezésére. E bizottság tagjai: Ortes­­cu­ belügyi államtitkár, Codere Viktor, a sziguranca vezérigazgatója és Elugen Cristescu, a sziguranca igazgatója. E bizottság kedd délett tartja leg­közelebbi értekezletét. Ez időpontig Cristescu elkészíti az új törvény elő­­tervezetét, melyet jogi szakemberek vesznek majd alapos vizsgálat alá, míg végleges formájában a parlament elé kerül. MIT TARTALMAZ MAJD AZ UJ TÖRVÉNY? Egyelőre természetesen nem lehet pontosan tudni, hogy néz ki majd az új törvény, hány szakaszt fog tartalmazni, s milyenek lesznek a részletek. Azon­ban az első szombati értekezleten a bi­zottság elvben már leszögezett néhány alapvető pontot, melyek megadják majd az új törvény irányvonalát. Ezek a pon­tok a legkiáltóbb szenzáció erejével hat­hatnak, így nagy általánosságban már eleve megállapítható az, hogy a törvény eleddig páratlan és drákói szigorúságú rendelkezéseket fog élet­beléptetni, olyan rendelkezéseket, melyek túltesz­nek minden európai rendtörvényen. Pél­dául: 1. Mindenki, aki tagja valamelyik anarchikus szervezetnek, legyen az akár baloldali, akár jobboldali,­­ hat hónaptól három évig terjedő elzárás­sal büntetendő. 2. Akire rábizonyul, hogy hasonló anarchikus szervezetben tevékenyke­dik, egy évtől öt évig terjedő elzárás­sal büntetendő. 3. Ha pedig valakit rajtakapnak, hogy valamely hasonló szervezetnek eszméit akár írásban, akár szóban terjeszti, öt évtől tíz évig terjedő el­zárással bűnhődik. A törvény további, nem kevésbbé szenzációs rendelkezéseiről a J­uventul­­nak még a következő értesülései van­­­nak: — MEGSZŰNIK VÉNY A Z­ENDTÖK­- Katonai bíróságok ítélkeznek Az új tervezet címe így­ hangzik: „Törvény az állam biztonságának és rendjének védelmére“. Egyik szakasza valamennyi szélsőséges szervezetet, még­pedig elvben úgy a baloldaliakat, mint a jobboldaiakat, feloszlatottaknak és fel­­forgatóknak fogja nyilvánítani. Mint ilyenek természetesen nem működhet­nek tovább. A bizottság elhatározta ezenkívül, hogy a szélsőséges agitációk megakadá­lyozásának céljából igénybe veszik a ka­tonai hatóságok közreműködését is. Ezért ezek a katonai hatóságok, éppen úgy, mint a rendőrségi szervek is, bár­mikor eszközlhetnek letartóztatásokat akár a nyomozás, akár rajtaütés kap­csán a szélsőséges szervezetekkel össze­függésben. Sőt, a kormány tervbe vette azt is, hogy a bűnösöknek bizonyulók felett a fent felsorolt három alapvető paragrafus értelmében ne a polgári, hanem a ka­tonai bíróságok ítélkezzenek. V­alószín­ű, hogy a tervezet, melyet még e héten véglegesen el akarnak készíte­ni, már a folyó parlamenti szesszió alatt a törvényhozás elé kerül s így még a nyár folyamán életbe lép. * i

Next