Bukaresti Lapok, 1931. július (37. évfolyam, 146-172. szám)
1931-07-01 / 146. szám
4 O. IXI-IAA L AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÄAAAAAAAAAAAAAAAIAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Kidobták a kilencedik paragrafust, mely a magyar főiskola felállításáról intézkedett a felsőoktatási törvénytervezetben .1 Jorga szakállára sem lehet adni Bukarest, június 29. A szenátus közoktatásügyi bizottsága tárgyalás alá vette Jorga ismeretes törvénytervezetét, melynek egyik paragrafusa a magyar főiskola felállításáról intézkedett. Ez a paragrafus — a kilencedik— így hangzott: ,,Kisebbségek részére felállítható magasabb fokú kultúrintézmény, melynek számára a minisztérium oly arányban adhat államsegélyt, amilyen, arányban ezen intézmény az ország általános kultúráját szolgálja. A minisztérium ezen kultúrintézményt, már ami a programmot és a vezetést illeti, csupán abból a szempontból ellenőrzi, hogy az megfelel-e az ország általános érdekeinek, továbbá a higiénia és közerkölcs követelményeinek“. Ez a paragrafus, amely a fogalmazásban is elég félénk, a legélesebb kritika tárgya volt az említett bizottsági ülésen. Angielescu, a liberálisok hírhedt kulturcenzora, a legélesebb álláspontot foglalta el ellene. Követelte, hogy ezt a paragrafust feltétlenül ki kell dobni a törvényjavaslatból. Jorga rögtön beadta a derekát, majd Balacescu és Randea professzorok felszólalása után radikálisan megváltoztatták Jorga törvényjavaslatát s e változások eredménye elsősorban a kilencedik paragrafus törlése volt.Jorga egyébként a magyar párt parlamenti csoportjának ígéretet tett, hogy a közigazgatásban is rendezni fogják a kisebbségi nyelvhasználatot. A közigazgatási törvény módosító javaslatát már meg is szavazta a szenátus anélkül, hogy a kisebbségi, illetve a magyar nyelvhasználatról intézkedés történt volna. A magyar főiskola felállításáról szintén elhangzott az ígéret Jorga részéről és amint fentebb láthattuk, még mielőtt e törvényjavaslat a parlament elé került volna, máris kihajították belőle a magyar főiskola felállításáról szóló paragrafust. Jorga is leborotváltathatja a szakállát Arra is annyit lehet adni, mint az elődjeiére. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁÁAAAAÁAAAAAAAAAAA'AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA amelyek teljes készültséggel vonultak ki a gyarmatügyi kiállításhoz, összesen húsz motorfecskendőt állítottak munkába, hogy a gyönyörű épületet megmentsék és a tűz továbbterjedését megakadályozzák, az emberfeletti emberfeszítésnek azonban csak annyi eredménye volt, hogy délelőtt 10 órára a tüzet sikerült lokalizálni, de a holland pavillont sorsára kellett hagyni s az épület menthetetlenül porrá égett. Az a holland építész, aki a pavillont megtervezte és megépítette, zokogva érkezett a tűzkatasztrófa színhelyére és kétségbeesetten kiáltotta: — Huszonöt évi munkám eredménye pusztult el! A tűzkatasztrófa Lire Hollandiában leírhatatlan megdöbbenést keltett. A lapok külön kiadásban számoltak be a pavilion puszulásáról, amelyet a holland gyarmatügyi miniszter nemzeti szerencsétlenségnek nevezett. Maga a pavilion értéke meghaladta az 1 millió holland forintot, a művészeti kincsek, amelyeket a párisi kiállításon bemutattak, értékben a 10 millió forintot is meghaladják. A kár egy része biztosítás révén megtérül, de az elveszett műkincseket tőbé pótolni nem lehet. A tűz okát eddig nem sikerült megállapítani. Valószínűnek tartják, hogy a tündéri pompájú épületet rövidzárlatból kipattanó szikra gyújtotta fel. C!A Hj?y „MUNKA A KOLÓNIÁKON" Noteszemben ezt a három szót találom, idézőjelben: „Munka a kolóniákon." Ezt a Gyarmatügyi Kiállításon láttam, a Nyugatafrikai pavillonban. Mint a legtöbb pavillonnak, ennek is az az érdekessége, hogy kívülről megdöbbentően hat méreteivel és exotikus érdekességével, s ha aztán belépsz, óriási méretek között nem találsz semmit. A hatalmas pavillonok berendezése a legszerényebb. Néhol a holland anyakirálynő jól sikerült fényképe lóg, vagy Liautey marsall színes portréja. Egypár váza, néhány köteg cukornád, vagy fétis. Itt sincs semmi különös látnivaló, az idomtalan épület belülről csaknem teljesen üres, de lehet, hogy őszre berendezik. De, hogy a látogató mégse menjen el egészen üres kézzel, köröskörül a fal mentén nagyszabású dioráma tárul, melynek címe: „Munka a kolóniákon." Méretei meghaladják a „Magyarok bejövetelé"-t. Ez itten a franciák bejövetelét ábrázolja, pontosan azt az áldásos pillanatot, mikor a franciák már jóideje bejöttek Nyugat-Afrikába, sőt többé ki sem hajlandók jönni onnan, s mindenfelé, amerre a szem ellát, áldásos munka folyik, a kolonizáció munkája. Mint minden dokumentációs műremek, ez is felemelő érzéseket kelt a nézőben. A dioráma fogalmat óhajt nyújtani arról, hogy, a franciák jóvoltából, milyen munka folyik a kolóniákon? A felületes szemlélő is látja, rögtön az első pillantásra, hogy a kolóniákon lázas munka folyik. Ennek a lázas munkának, mint ez a prospektusból tudjuk, az a célja, hogy elterjessze a vad négerek között a nyugati civilizációt. A dióráma a következő képet mutatja: végtelen afrikai tájat látunk, síkságot és folyót. Olajszinten csillog a mozdulatlan tenger, a dioráma peremén. A nap fehér izzásban villogtatja a forró levegőt. Az ültetvényeken meztelen négerek dolgoznak, úgyszintén a bányákban, utakat építenek, aranyat mosnak és apró házi munkákat végeznek. A kép nyüzsög a bennszülöttektől, akik mind serényen tevékenykednek, a legnagyobb igyekezettel. Ember és állat mindent elkövetnek, hogy egyetlen pilanatot ne hagyjanak kihasználatlanul, s mentői intenzívebbé tegyék a munkát a kolóniákon. E megdöbbentő sürgés-forgás közepette, amely valóban szemléltető képet ad arról, hogy milyen lázas munka folyik a kolóniákon, emberek és állatok e vad erőfeszítése közepette, egyetlen alak áll, a dioráma középpontjában, aki nem csinál semmit. Fehér ruhában áll, fején trópusi sisak, mindkét keze a zsebében. Ez az ember fehér, kis, fekete szakállt visel. Szétvetett lábakkal áll és nézi, hogyan folyik a munka a kolóniákon. (5 az egyetlen fehér ember a képen. Kezét a világért sem venné ki a zsebéből. Ő a kolónizátor. GOURDON, MADÁRTÁVLATBÓL ! Nizza és Cannes között építettek egy hatalmas mozgóképszínházat, az országút mentén, az Antipolis színházat, melyhez hozzámérhető ízléses és kellemes hasonló fajtájú építkezése Európának csak kevés van. Ebben a mozgóképszínházban mutattak be egy hangos híradót, mely nekem az európai helyzetről pillanatnyilag többet mondott el, mint az összes próféták, másolatot kellene készíteni a Népszövetség béke-archívja számára. Egy későbbi időpontban, mondjuk, az új háború után, mikor újból a „háborús felelősséget" firtatják, rendkívüli szolgálatokat tehet. Dokumentuma lehet annak, hogy akarták-e a németek a háborút?, — ahogy Berchtoldék és Szmolskiék ugyanezt, a tételt annak idején oly meggyőzően bizonyítani igyekeztek. Ez a rövid, hangos híradó, meggyőző erővel tanúskodik arról, hogy például Gourdonban, 1931-ben, egy igen nagy tömeg ember, akiknek legnagyobb része végigszenvedte a régi háborút, nem akarta az új háborút. Ismétlem, a rövid filmet Doumer elnök beiktatásának pompás jelenetei után mutatják. Hogy van-e politikai célzatosság az összeállításban, nem tudom. De, ahogy így egymásra következnek, az aktuális francia politikának e két prominense, a „győztes" és a „legyőzött", abban van valami ellenállhatatlan komikum. A két politikus, akik néhány hét előtt Versaillesben, mint nyílt ellenfelek állottak ki a francia arénába, a hivatalos sorrendben vonulnak fel: először természetesen a köztársaság új elnöke, amint első hivatalos útján végighajtat a párisi utcán. Csendőrök, katonaság, sorfalak, cilinderek. Az utcasarkokon őgyelgők. Ez a „hangos híradó" oly kínosan csendes, és kevéssé népes, az ünneplésnek oly kevés nyoma rajta, hogy, propaganda-okokból, helyesebben teszik, ha a közönségnek be sem mutatják. A francia Riviéra partján, egy moziban, olyan emberek között ültem, akik csak ezen a filmen látták bevonulni Doumer elnököt az Elysée-be, meridionális hazafiak között, akik spontán fütyültek. Ha tapsoltak volna, az sem jelentene sokat, de, ezer kilométer távolságban Páristól, a mozikép hatásán át, egy vidéki mozgóképszínházban, feltűnően meg lehetett mérni, hogy az új elnök milyen kevéssé népszerű. Ez a népszerűtlenség talán nem is a személyének szól, hanem az ellenfele bukása felett érzett elkeseredésnek. Mert, néhány filmméterrel a hivatalos és fagyos bevonulás után, a „legyőzött" következett, aki elmúlt vasárnap Gourdonban, a régi frontharcosok előtt beszélt: a két felvétel így egymás után feltétlenül dokumentum. Briand gourdoni szerepléséről legnagyobb ellenfelei, a legvéresebb szájú jobboldali lapok is elismerték, hogy már „nem a siker, hanem a miszticizmus egy neme volt." Ez a miszticizmus nagyon átlátszó, írta Márai Sándor sárra uuu. n, icu lui uicuoi, a Loiuegiut.„íci .a minden jelével ünneplik azt az embert, aki meg akarja akadályozni, hogy bőrüket a közeljövőben még egyszer a vásárra kelljen vinniük... A kép Briand érkezését mutatja: autóját háborús nyomorékok állják körül. A film egyetlen harsogó, fokozódó hangzavar. Ebből a hangzavarból, tíz- és tízezer ember torkából, minden méter forgásával élesebben és érthetőbben hangzik elő Briand neve. Briand görnyedten megy a nagy tömeg sorfala között, szinte púposan. De a banketten, melyet a legforróbb déli órában tartottak meg, az aggastyán csodát művelt: fedetlen fővel, a legnagyobb forróságban, egy és egynegyed óra hosszat beszélt, — a felvétel „premier plan"-ban mutatja a beszélő minisztert, kinek arcáról ömlik a verejték, körülötte mindenki ingujjban ül, minisztertársai is, csak Briand — emberek, akik a bőrüket egyszer már oá- iá *cua /ite# cíiuu/cfcubáljut, arcáról nem törli le a verejtéket, ötezer ember ül az asztaloknál, ötezer nyomorék és olyan, aki „künn volt", s ezekhez beszél egy és egynegyed óra hosszat, s az a fegyelmezetlen áradás, az ünneplésnek az a teljesen elvadult fejvesztett séhosszat, s az a fegyelmezetlen áradás, az Unióját is, s amely ebben a francia vidéki moziban, ahol a képet mutatták, éppen úgy elfogta az embereket, mint mindenütt e héten Franciaországban, ahol bemutatták ezt a hangos híradót, s ahol hadviselt franciák ültek a nézőtéren: ez a legnagyobb dokumentáció, amit a legyőzött Briand békepolitikája mellett a francia nép nyújtani tudott. Gourdon után kezdenek ráeszmélni ellenfelei, hogy a „béke vándora", így, legyőzötten, sokkal nagyobb veszedelmet jelent a francia imperialista politikának, mint jelentett volna az Elysée foglya. leegteiffi párisi gyarmat isteni Kiállítás legszebb épülete Teljesen elpusztult Hollandia pavillonja A Jearliizenegy millió Holland forint Páris, június 29. Vasárnap, a kora hajnali órákban borzalmas tűzkatasztrófa pusztított a párisi francia gyarmatügyi kiállítás területén. Ismeretlen okokból kigyulladt a kiállítás holland pavillonja, a kiállítás egyik leggyönyörűbb épülete, amely a tűzoltóság fáradozása ellenére is teljesen a lángok martaléka lett. A tüzet a kiállítás portása vette észre. Hajnali öt óra körül a portás robbanások zajára ébredt fel rövid igálódás után megállapította, hogy a hollan pavilion épületében lehet valami baj. Behatolt a pavilionba, de amikor a határ épületét kinyitotta, hatalmas lángnyelvek csaptak ki az épület belsejéből. A légvonat természetesen szította a tüzet és néhány pillana alatt az épület nagy részét elborították a lángok. A veszedelmes tűzkatasztrófáról azonnal értesítették a párisi tűzoltóságokat, Vezérképviselet és lerakat: I. E. COCHMLI &0 BUCURE$T1, Str. Barátiéi 35, Etaj I, Megalakult az új bolgár kormány Szófia, június 29. Liapcseff bolgár miniszterelnök szombaton benyújtotta lemondását Boris királynak. Az uralkodó a lemondást elfogadta és azonnal megbízást adott Malinoffnak az új kormány megalakítására. Malinoff, aki már több ízben volt miniszterelnök Bulgáriában, a királyi palotából való távozása közben kijelentette, hogy a megbízásnak eleget tesz éS megkezdi a nemzeti blokk pártjainak vezéreivel a kormány megalakítására vonatkozó tárgyalásokat. Malinoff tárgyalásai sikerrel jártak és az egyes miniszteri tárcákat a következőkkel sikerült betölteni: Miniszterelnök és külügyminiszter: Malinoff, belügyminiszter Musanoff, pénzügyminiszter Girginoff (demokrata), közoktatásügy Muragleff, közmunka Jordanoff, földmivelésügy Gicseff, (agrárpárti), ipari és kereskedelmi miniszter Petroff, igazságügy VerbenofL Ez a két miniszter a bolgár liberális párt tagja. A vasutügyi tárcát a radikális Koszturkoff vállalta. A régi kabinetből csak Kiszoff tábornok, hadügyminiszter tartotta meg tárcáját. JULIUS 1 Légy boldog, kedves polgártárs: Kapunk egy új kCntényformulát Bukarest, június 29. Még nem döntöttek véglegesen arról, hogy a július elsejével megkezdődő új helyzetben milyen módon lehessen mégis bejutni a minisztériumokba. Az a minisztériumi bizottság, amely már napok óta tárgyal e kérdésben, elhatározta, hogy egy általános kérvényformulát hoznak forgalomba. A kérvényezőnek nevét, állását és címét csak be kell írni a megfelelő rubrikába és megírhatja azt is, hogy mit óhajt a minisztériumtól. A kérvényt a legrövidebb utón eljuttatják a reszortfőnökhöz, aki a kérvény hátára ráírja referátumát, a formula ezután a miniszter elé kerül, aki a referátum alapján azonnal dönt a kérvényező kérése felett. A kérvényező, ha bélyeget mellékelt, postán kap választ, vagy pedig a Monitorul Informatorul-ban közlik a miniszteri határozatot. Ez volna az új tér, és merje valaki mondani, hogy az uj kormány nem hozott semmit. J v A