Bukaresti Lapok, 1931. július (37. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-01 / 146. szám

4 O. IXI-IAA L AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÄAAAAAAAAAAAAAAAIAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Kidobták a kilencedik paragrafust, mely a magyar főiskola felállításáról intéz­kedett a felsőoktatási törvénytervezetben­ ­­.1 Jorga szak­állára sem leh­et adni Bukarest, június 29. A szenátus közoktatásügyi bizottsága tárgyalás alá vette Jorga ismeretes tör­vénytervezetét, melynek egyik paragra­fusa a magyar főiskola felállításáról in­tézkedett. Ez a paragrafus — a kilence­dik— így hangzott: ,,Kisebbségek részére felállítható magasabb fokú kultúrintéz­mény, melynek számára a minisztérium oly arányban adhat államsegélyt, amilyen, arányban ezen intézmény az ország álta­lános kultúráját szolgálja. A minisztérium ezen kultúrintézményt­, már ami a prog­­rammot és a vezetést illeti, csupán abból a szempontból ellenőrzi, hogy az megfe­lel-e az ország általános érdekeinek, to­vábbá a higiénia és közerkölcs követelmé­nyeinek“. Ez a paragrafus, amely a fogalma­zásban is elég félénk, a legélesebb kritika tárgya volt az említett bizottsági ülésen. Angi­elescu, a liberálisok hírhedt kulturcenzora, a legélesebb álláspontot foglalta el ellene. Követelte, hogy ezt a pa­ragrafust feltétlenül ki kell dobni a tör­vényjavaslatból. Jorga rögtön beadta a derekát, majd Balacescu és Randea pro­fesszorok felszólalása után radikálisan megváltoztatták Jorga törvényjavaslatát s e változások eredménye elsősorban a ki­lencedik paragrafus törlése volt.­­­­Jorga egyébként a magyar párt parla­menti csoportjának ígéretet tett, hogy a közigazgatásban is rendezni fogják a ki­sebbségi nyelvhasználatot. A közigazga­tási törvény módosító javaslatát már m­eg is szavazta a szenátus anélkül, hogy a kisebbségi, illetve a magyar nyelvhasz­nálatról intézkedés történt volna. A ma­gyar főiskola felállításáról szintén el­hangzott az ígéret Jorga részéről és amint fentebb láthattuk, még mielőtt e tör­vényjavaslat a parlament elé került vol­na, máris ki­hajították belőle a magyar főiskola felállításáról szóló paragrafust. Jorga is leborotváltathatja a szakállát Arra is annyit lehet adni, mint az előd­jeiére. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁÁAAAAÁAAAAAAAAAAA'AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA amelyek teljes készültséggel vonultak ki a gyarmatügyi kiállításhoz, össze­sen hú­sz motorfecskendőt állítottak munkába, hogy a gyönyörű épületet megmentsék és a tűz továbbterjedését megakadályozzák, az emberfeletti em­­berfeszítésnek azonban csak annyi ered­ménye volt, hogy délelőtt 10 órára a tü­zet sikerült lokalizálni, de a holland pavillont sorsára kellett hagyni s az épület menthetetlenül porrá égett. Az a holland építész, aki a pavillont megtervezte és megépítette, zokogva ér­­kezett a tűzkatasztrófa színhelyére és kétségbeesetten kiáltotta: — Huszonöt évi munkám eredménye pusztult el! A tűzkatasztrófa Lire Hollandiában leírhatatlan megdöbbenést keltett. A lapok külön kiadásban számoltak be a pavilion puszulásáról, amelyet a holland gyarmatügyi miniszter nem­zeti szerencsétlenségnek nevezett. Maga a pavilion értéke meghaladta az 1 millió holland forintot, a művészeti kincsek, amelyeket a párisi kiállításon bemutattak, értékben a 10 millió forin­­tot is meghaladják. A kár egy része biztosítás révén meg­térül, de az elveszett műkincseket tő­­­bé pótolni nem lehet. A tűz okát eddig nem sikerült megállapítani. Valószínű­nek tartják, hogy a tündéri pompájú épületet rövidzárlatból kipattanó szik­ra gyújtotta fel. C!A Hj?y „MUNKA A KOLÓNIÁKON" Noteszemben ezt a három szót találom, idé­zőjelben: „Munka a kolóniákon." Ezt a Gyar­matügyi Kiállításon láttam, a Nyugatafrika­i pavillonban. Mint a legtöbb pavillonnak, en­nek is az az érdekessége, hogy kívülről meg­döbbentően hat méreteivel és exotikus érde­kességével, s ha aztán belépsz, óriási méretek között nem találsz semmit. A hatalmas pavil­­lonok berendezése a legszerényebb. Néhol a holland anyakirálynő jól sikerült fényképe lóg, vagy Liautey marsall színes portréja.­­ Egypár váza, néhány köteg cukornád, vagy fétis. Itt sincs semmi különös látnivaló, az idomtalan épület belülről csaknem teljesen üres, de lehet, hogy őszre berendezik. De, hogy a látogató mégse menjen el egé­szen üres kézzel, köröskörül a fal mentén nagyszabású dioráma tárul, melynek címe: „Munka a kolóniákon." Méretei meghaladják a „Magyarok bejövetelé"-t. Ez itten a fran­ciák bejövetelét ábrázolja, pontosan azt az áldásos pillanatot, mikor a franciák már jó­­ideje bejöttek Nyugat-Afrikába, sőt többé ki sem hajlandók jönni onnan, s mindenfelé, a­merre a szem ellát, áldásos munka folyik, a kolonizáció munkája. Mint minden dokumentációs műremek, ez is felemelő érzéseket kelt a nézőben. A diorá­ma fogalmat óhajt nyújtani arról, hogy, a franciák jóvoltából, milyen munka folyik a kolóniákon? A felületes szemlélő is látja, rög­tön az első pillantásra, hogy a kolóniákon lázas munka folyik. Ennek a lázas munká­nak, mint ez a prospektusból tudjuk, az a célja, hogy elterjessze a vad négerek között a nyugati civilizációt. A dióráma a következő képet mutatja: vég­telen afrikai tájat látunk, síkságot és folyót. Olajszinten csillog a mozdulatlan tenger, a dioráma peremén. A nap fehér izzásban vil­logtatja a forró levegőt. Az ültetvényeken meztelen négerek dolgoznak, úgyszintén a bá­nyákban, utakat építenek, aranyat mosnak és apró házi munkákat végeznek. A kép nyü­zsög a bennszülöttektől, akik mind serényen tevékenykednek, a legnagyobb igyekezettel. Ember és állat mindent elkövetnek, hogy egyetlen pila­natot ne hagyjanak kihasználat­lanul, s mentői intenzívebbé tegyék a mun­kát a kolóniákon. E megdöbbentő sürgés-forgás közepette, a­mely valóban szemléltető képet ad arról, hogy milyen lázas munka folyik a kolóniákon, em­berek és állatok e vad erőfeszítése közepet­te, egyetlen alak áll, a dioráma középpontjá­ban, aki nem csinál semmit. Fehér ruhában áll, fején trópusi sisak, mindkét keze a zse­bében. Ez az ember fehér, kis, fekete szakállt vi­sel. Szétvetett lábakkal áll és nézi, hogyan fo­lyik a munka a kolóniákon. (5 az egyetlen fehér ember a képen. Kezét a világért sem venné ki a zsebéből. Ő a kolónizátor. GOURDON, MADÁRTÁVLATBÓL ! Nizza és Cannes között építettek egy hatal­mas mozgóképszínházat, az országút mentén, az Antipolis színházat, melyhez hozzámérhe­tő ízléses és kellemes hasonló fajtájú építkezé­se Európának csak kevés van. Ebben a moz­­góképszínházban mutattak be egy hangos hír­adót, mely nekem az európai helyzetről pil­lanatnyilag többet mondott el, mint az ös­­­szes próféták, másolatot kellene készíteni a Népszövetség béke-archívja számára. Egy ké­­­­sőbbi időpontban, mondjuk, az új háború után, mikor újból a „háborús felelősséget" firtatják, rendkívüli szolgálatokat tehet. Do­kumentuma lehet annak, hogy akarták-e a németek a háborút?, — ahogy Berchtoldék és Szmolskiék ugyanezt, a tételt annak idején oly meggyőzően bizonyítani igyekeztek. Ez a rövid, hangos híradó, meggyőző erővel tanúskodik arról, hogy például Gourdonban, 1931-ben, egy igen nagy tömeg ember, akik­nek legnagyobb része végigszenvedte a régi háborút, nem akarta az új háborút. Ismétlem, a rövid filmet Doumer elnök be­iktatásának pompás jelenetei után mutatják. Hogy van-e politikai célzatosság az összeál­lításban, nem tudom. De, ahogy így egymás­ra következnek, az aktuális francia politiká­nak e két prominense, a „győztes" és a „le­győzött", abban van valami ellenállhatatlan komikum. A két politikus, akik néhány hét előtt Versaillesben, mint nyílt ellenfelek ál­lottak ki a francia arénába, a hivatalos sor­rendben vonulnak fel: először természetesen a köztársaság új elnöke, amint első hivatalos útján végighajtat a párisi utcán. Csendőrök, katonaság, sorfalak, cilinderek. Az utcasarko­kon őgyelgők. Ez a „hangos híradó" oly kíno­san csendes, és kevéssé népes, az ünneplés­nek oly kevés nyoma rajta, hogy, propagan­da-okokból, helyesebben teszik, ha a közön­ségnek be sem mutatják. A francia Riviéra partján, egy moziban, olyan emberek között ültem, akik csak ezen a filmen látták bevo­nulni Doumer elnököt az Elysée-be, meridio­­nális hazafiak között, akik spontán fütyültek. Ha tapsoltak volna, az sem jelentene sokat, de, ezer kilométer távolságban Páristól, a mo­zikép hatásán át, egy vidéki mozgóképszín­házban, feltűnően meg lehetett mérni, hogy az új elnök milyen kevéssé népszerű. Ez a népszerűtlenség talán nem is a személyének szól, hanem az ellenfele bukása felett érzett elkeseredésnek. Mert, néhány film­méterrel a hivatalos és fagyos bevonulás után, a „le­győzött"­ következett, aki elmúlt vasárnap Gourdonban, a régi frontharcosok előtt be­szélt: a két felvétel így egymás után feltétle­nül dokumentum. Briand gourdon­i szereplé­séről legnagyobb ellenfelei, a legvéresebb szá­­jú jobboldali lapok is elismerték, hogy már „nem a siker, hanem a miszticizmus egy ne­me volt." Ez a miszticizmus nagyon átlátszó, ír­ta Márai Sándor sárra uuu. n, icu lui uicuoi, a Loiuegiut.„íci .a minden jelével ünneplik azt az embert, aki meg akarja akadályozni, hogy bőrüket a kö­zeljövőben még egyszer a vásárra kelljen vinniük... A kép Briand érkezését mutatja: autóját háborús nyomorékok állják körül.­­ A film egyetlen harsogó, fokozódó hangzavar. Ebből a hangzavarból, tíz- és tízezer ember torká­ból, minden méter forgásával élesebben és érthetőbben hangzik elő Briand neve. Briand görnyedten megy a nagy tömeg sorfala kö­zött, szinte púposan. De a banketten, melyet a legforróbb déli órában tartottak meg, az aggastyán csodát művelt: fedetlen fővel, a legnagyobb forróságban, egy és egynegyed óra hosszat beszélt, — a felvétel „premier plan"-ban mutatja a beszélő minisztert, kinek arcáról ömlik a verejték, körülötte mindenki ingujjban ül, minisztertársai is, csak Briand — emberek, akik a bőrüket egyszer már oá- iá *c­ua /ite# cíiuu/cfcubáljut, arcáról nem tör­­li le a verejtéket, ötezer ember ül az aszta­loknál, ötezer nyomorék és olyan, aki „künn volt", s ezekhez beszél egy és egynegyed óra hosszat, s az a fegyelmezetlen áradás, az ün­neplésnek az a teljesen elvadult fejvesztett sé­­hosszat, s az a fegyelmezetlen áradás, az Un­ióját is, s amely ebben a francia vidéki mo­ziban, ahol a képet mutatták, éppen úgy el­fogta az embereket, mint mindenütt e héten Franciaországban, ahol bemutatták ezt a han­gos híradót, s ahol hadviselt franciák ültek a nézőtéren: ez a legnagyobb dokumentáció, amit a legyőzött Briand békepolitikája mel­lett a francia nép nyújtani tudott. Gourdon után kezdenek ráeszmélni ellenfelei, hogy a „béke vándora", így, legyőzötten, sokkal na­gyobb veszedelmet jelent a francia imperia­lista politikának, mint jelentett volna az Ely­­sée foglya. leegteif­fi párisi gyarmat isteni Kiállít­ás legszebb épülete Teljesen elpusztult Hollandia pavillonja A Jear­liizenegy millió Holland forint Páris, j­úni­us 29. Vasárnap, a kora hajnali órákban bor­zalmas tűzkatasztrófa pusztított a pári­si francia gyarmatügyi kiállítás terüle­tén. Ismeretlen okokból kigyulladt a kiállítás holland pavillonja, a kiállítás egyik leggyönyörűbb épülete, amely a tűzoltóság fáradozása ellenére is telje­sen a lángok martaléka lett. A tüzet a kiállítás portása vette észre. Hajnali öt óra körül a portás robbaná­sok zajára ébredt fel rövid igáló­dás után megállapította, hogy a hol­lan pavilion épületében lehet valami baj. Behatolt a pavilionba, de amikor a­­ határ épületét kinyitotta, hatalmas láng­nyelvek csaptak ki az épület belsejéből. A légvonat természetesen szította a tüzet és néhány pillana alatt az épület nagy részét elborították a lángok. A veszedelmes tűzkatasztrófáról azon­nal értesítették a párisi tűzoltóságokat, Vezérképviselet és lerakat: I. E. COCHMLI &­­0 BUCURE$T1, Str. Barátiéi 35, Etaj I, Megalakult az új bolgár kormány Szófia, június 29. Liapcseff bolgár miniszterelnök szom­baton benyújtotta lemondását Boris ki­rálynak. Az uralkodó a lemondást elfo­gadta és azonnal megbízást adott Mali­­­noffnak az új kormány megalakítására.­ Malinoff, aki már több ízben volt mi­niszterelnök Bulgáriában, a királyi pa­lotából való távozása közben kijelentet­te, hogy a megbízásnak eleget tesz éS­ megkezdi a nemzeti blokk pártjainak vezéreivel a kormány megalakítására vonatkozó tárgyalásokat. Malinoff tárgyalásai sikerrel jártak és az egyes miniszteri tárcákat a követ­kezőkkel sikerült betölteni: Miniszterelnök és külügyminiszter: Malinoff, belügyminiszter Musanoff, pénzügyminiszter Girginoff (demokra­ta), közoktatásügy Muragleff, közmun­ka Jordanoff, földmivelésügy Gicseff, (agrárpárti), ipari és kereskedelmi mi­niszter Petroff, igazságügy VerbenofL Ez a két miniszter a bolgár liberális párt tagja. A vasutügyi tárcát a radiká­lis Koszturkoff vállalta. A régi kabinet­­­ből csak Kiszoff tábornok, hadügymi­niszter tartotta meg tárcáját. JULIUS 1 Légy boldog, kedves polgártárs: Kapunk egy új kCntényformulát Bukarest, június 29. Még nem döntöttek véglegesen arról, hogy­ a július elsejével megkezdődő új helyzetben milyen módon lehessen mégis bejutni a mi­nisztériumokba. Az a minisztériumi bizott­ság, amely már napok óta tárgyal e kérdés­ben, elhatározta, hogy egy általános kérvény­­formulát hoznak forgalomba. A kérvényező­nek nevét, állását és címét csak be kell írni a megfelelő rubrikába és megírhatja azt is, hogy mit óhajt a minisztériumtól. A kérvényt a legrövidebb utón eljuttatják a reszortfőnök­höz, aki a kérvény hátára ráírja referátumát, a formula ezután a miniszter elé kerül, aki a referátum alapján azonnal dönt a kérvé­nyező kérése felett. A kérvényező, ha bélye­get mellékelt, postán kap választ, vagy pe­dig a Monitorul Informatorul-ban közlik a miniszteri határozatot. Ez volna az új tér, és merje valaki mondani, hogy az uj kor­mány nem hozott semmit. J v A

Next