Bukaresti Lapok, 1931. szeptember (37. évfolyam, 199-223. szám)

1931-09-02 / 199. szám

Mi történt a döblingi tébolydában 1860 április 8-án? ORGYILKOS VÉGZETT SZÉCHENYI Fény derül a »legnagyobb magyar« tragikus öngyilkosságának rejtélyére Kolozsvár, augusztus 31. Több, mint hetven éve már, hogy az egész magyar nemzetet megdöbbentette a Döblingből érkező szomorú hir: Szé­chenyi, a „legnagyobb magyar", önkezé­vel vetett véglet életének. A hir hamaro­san bejárta Európát is és a tragikus ön­­gyilkosságot mindenütt úgy könyvelték el, mint egy bomlott és önmagával meg­­hasonlott lélek sajnálatos, de előrelátható tettét, amellyel az őrültség ránehezedő kínjaitól akart megszabadulni. 1860-ban még mindig sötét elnyomás uralkodott Magyarországon. A szabad gondolat bék­lyókban vergődött és a nemzet legjobbjai reményt vesztett szemekkel néztek a ki­látástalan jövő elé. Kinek lett volna bá­torsága ezekben a szomorú években, hogy a hivatalos híradás adataiban kételked­jék? Különben is az öngyilkosság való­színűnek látszott a laikusok előtt; min­den lélektani érv mellette szólt. És ha sejtették is egyesek a megdöbbentő igaz­ságot, tudhattak-e maguknak bizonysá­got szerezni akkor és ott, ahol minden lépésüket az osztrák titkosrendőrség őriz­te ellen? Azután ismét hosszú évek teltek el. A szemtanuk mind meghaltak s ha valaki­nek eszébe is juthatott volna Széchenyi halála különös körülményeivel foglalkoz­­ni, már csak indirekt forrásból tehette azt. Az 1867-iki kiegyezés után végleg át­ment Széchenyi öngyilkossága a köztu­datba. Azok, akik a nagy magyar életé­vel foglalkoztak, minden kritika nélkül átvették elődeiktől az öngyilkosság köz­ismert magyarázatát és csak hetven év múlva akadt kutató, aki félredobta ma­gától a közhellyé vált elméleteket Széch­e­­nyi halálával foglalkozva, mindent újra vizsgálat tárgyává tett. Kacziány Gábor kis könyve két részre oszlik. Egyik részben az öngyilkossági el­mélet keletkezését írja le a másikban felsorakoztatja azokat a lé­lektani és történeti tényeket, amik szinte kézzelfoghatóan valószínűvé te­szik, hogy a legnagyobb magyart, a Habsburg-ház titkos ágensei lették el láb alól. Lássuk az érveket! A GYANÚS ÖNGYILKOSSÁ­GOK SOROZATA. A szolferinói vereség után vagyunk. Pár héttel Széchenyi halála előtt követett el öngyilkosságot Eynatten tábornok, akit sikkasztással vádolva vetettek börtönbe. Az öngyilkosság, mint utóbb kiderült, gyilkosság volt. A fejét vesztett rezsim­nek már csak ilyen kétségbeesett eszközei voltak azokkal szemben, akiknek elhall­gatása „államérdek“ volt. Egy hónappal rá, április 22-én Bruck pénzügyminiszter szintén öngyilkos lett „a büntetéstől va­ló félelmében“, mint ahogy azt annak­idején a közvéleménynek beadták. Szé­chenyi halála e két haláleset közé esik. Érthető tehát, hogy sokan gondoltak az ő esetében is gyilkosságra. A bécsi rend­őrség szubvencionált embereinek azonban sikerült teljes mértékben megőrizni a látszatot, halk Miksa író, aki szintén a rendőrség hatalmában állott és Kecske­­méthy Aurél, az ismert bérenc iró is így nyilatkoztak. Mindketten azt próbálják bizonyítani, hogy Széchenyi attól való félelmében lett öngyilkossá, hogy elhur­colják a tébolydából, börtönbe vetik, ott kínozzák s hogy ezt elkerül­je, emelt, ke­zet magára és vetett véget életének.“ Kacziány­ ^ részletesen tárgyalja Szé­chenyi halálának előzményeit. Beszél Reichberg osztrák miniszter látogatásáról, aki miután nem sikerült Széchenyit rá­vennie honfitársai megpuhítására, így nyilatkozott róla: „gróf Széchenyi csak­ugyan a bolondokházába való." Hübner rendőrminiszter után Tierry jött, akinek első tettei közé tartozott az a házkuta­tás, amelyet 1860 március 3-án 24 rendőr­ Kacziány Géza megrázó történelmi le­leplezése foglalkoztatja a közvéleményt , biztossal hajtott végre Széchenyi lakásán. Az eredmény negatív volt. Nemsokára ez­után jelentette ki Thierry és üzente meg Széchenyinek, hogy „a tébolyda megszűnt Excellenciádra nézve menhely lenni.“ A nagy magyar utolsó napjait tárgyal­va, Kacziány­ azt próbálja igazolni, hogy Széchenyi mindvégig józan volt, egyet­len tette, szava, sőt b­ása sem mutat ar­ra, hogy az öngyilkosság gondolatával foglalkozott volna. Érvül hozz­a fel a „legnagyobb magyar“ vallásosságát és ISTVÁNNAL családja végtelen szeretetét is, ami mind visszatartotta volna végzetes elhatározá­sától. És ha már öngyilkos lett, miért nem hagyott búcsúlevelet hátra nejének, akit oly annyira szeretett? Utolsó levele, mely a nagycenki templom építése ügyé­ben íródott, szintén nem szól az öngyil­kosság mellett. Egyébként e levél befe­­jezetlensége is mutatja, hogy Széchenyi erőszakos halállal halt meg. Ezek Kacziá­­nyi indirekt érvei a gyilkosság mellett. Hadd lássuk most a kézzelfoghatóbb bi­zonyítékokat! Ne borotvapengét /ezerképviselét: C.Duisberg București I.Sir. Carol Nr.3­3 2. OLDAL Közvetlen bizonyítékok A vizsgálóbíró jelentése szerint: „a gróf teste egy zsölyeszékben ülő helyzetben találtatott, mindkét karja combjaira le­eresztve, a bal combon feküdt a kilőtt pisztoly. A fej baloldala teljesen szét volt zúzva, a koponyacsont négy-öt k­­­csnyire feküdt a földön, a velő a fala­­on és a szoba tetején szétfecskendezne. Lőanyagul kócfojtás, az agyvelőben ma­dársörét találtatott.“ Hogyan lehetséges tehát, hogy Széchenyi, aki nem volt balkezű­, ön­­gyilkosságára ép azt a kezét használta volna fel és vájjon eshetnek-e a kéz és a pisztoly pontosan a bal térdre és nem melléje a földre? A helyzet tehát, amiben a vizsgálóbíró a halottat találta, preparált volt. A szol­ga vallomása is gyanús. Egyedül­ neki voltak kulcsai a gróf lakásához és igy valószínü, hogy ő engedte be a gyilkost. Vallomása azonban mit sem számított már, mert pár nap múlva rejtélyes körülmények között ő is meghalt. Az első intelligens ember kívüle, aki a holttestet látta, dr. Goldberg, a kezelő se­gédorvos volt, ő is nemsokára öngyilkos lett. Utána pár héttel sírba szállt Grosz, az öreg komornyik is, a szörnyű éjsza­ka harmadik tanúja. De mi lett a sorsa Kissnek, a gróf hű és becsületes titkárának? Mikor megtudta a lesújtó hírt, bezárkózott szobájába. Gróf Széchenyi Béla megérkezvén Nagycenk­­ről, elindult Kiss keresésére, aki előző este együtt volt Széchenyivel. Kopog Kiss aj­taján, mire az kikiált eltorzult hangon, hogy nem engedi magát meggyilkoltatni, mint ahogy urával tették. Midőn behatoltak hozzá, csak nagy nehe­­zen sikerült megfékezni a hirtelen meg­őrült titkárt, aki aztán nemsokára szin­tén meghalt a tébolydában. Hátramaradt Görgén, az intézet igaz­gatója, akinek bizonyára tudnia kellett, hogy intézetében mi történik. Görgén, mint utólag Liierü­lt, szintén besúgója volt a bécsi rendőrségnek. És mégis már hónapokkal Széchenyi halála előtt sür­gette a beteg elszállíttatását, mert bizo­nyára tudta, vagy sejtette az ellene ké­szülő merényletét. És mint a többi tanú meghal­t is éppolyan ismeretlen körül­mények között, mint Goldberg. Széchenyi meggyilkolását megelőzőleg még egyszer követtek el ellene nem sok­kal azelőtt mérgezési kísérletet. Báró Jó­sika Samu erdélyi kancellár ebédelt nála, amikor a Görgen-konyháról szarvasgom­bát tálaltak fel. Széchenyi hozzá sem nyúlt az ételhez. Jósika azonban annál jobb étvággyal evett belőle. Hazaérve, rosszul lett és néhány nap múlva meg­halt. Kacziány szerint ez lehetett az első gyilkossági kísérlet, amely után már csak a biztosabb fegyverrel próbálkoztak. Pár hónap alatt minden tanú meghalt, akik valaha is vallhatták volna. Kell-e biztosabb bizonyíték, mint a halottak hosszú sora, akik szépen a túlvilágra menekültek, csakhogy büntetlenül fátyolt lehessen borítani erre a szörnyű gaztettre, amelyet bizonyára az osztrák uralkodó­ház tudtával hajtott végre a béres titkos­­rendőrség. A legnagyobb magyar „bűne“: a Habsburg-ház vakmerő támadása A fenti érveken kívül Kacziány Szé­chenyi halála előtti műveiből idéz, ame­lyekben ő kíméletlenül leleplezi nemcsak az egész Bach-rendszert, de magát az uralkodóházat is. Idézetei, melyekben Széchenyi az uralkodóház tagjait és első­sorban Albrecht főherceget gúnyolja ki, oly élesek és kegyetlen szatíráinak, hogy méltán felkelthették a vérszomjas és te­hetségtelen főúr haragját. De vannak cél­zások Ferenc József ellen is, sőt egy helyt azzal fenyegeti Bachot, akihez e könyv intézve volt, hogy gróf Batthyányi Lajos meggyilkolásának körülményeit is le fogja leplezni.­­A „Disharmonie und Blendheit“ címü kis művében, melyet a házkutatás után szintén elvittek és be­mutattak a császárnak, ez áll. ..Sátáni gőg vakitja el a császárt, ki egyedül van megelégedve a birodalomban, míg min­denki nyugtalan“, majd a Habsburg-ház­­ról szólva, mondja, hogy az „ily fajt“, mely a tengeri nyulhoz hasonlóan befész­kelte egy helyre magát, semmi, „még csak méreg sem piszkálhatja lyukaikból töb­bé ki“. Megint egy másik helyt azt írja Ferenc Józsefről: „Felségednek hű népei — csupa hűségből és szeretetből többféle tarkák-barkák közt azt is rebesgetik, mintha Felséged nem is volna anyjának valóságos fia, de csak valami alácsúszta­­tott készítmény.“ Az idézéseket lehetne még folytatni, de­ fölösleges. Feltehetjük azonban ezek után a kérdést, hogy kinek állt érdeké­ben Széchenyi halála? Bizonyára nem Görgennek, vagy annak a felbérelt gyil­kosnak, aki a legnemesebben dobogó szí­vek egyikét pénzért vagy parancsból ki­oltotta, hanem magának az uralkodóház­nak és az abszolutisztikus rendszernek, mely megingott hatalmat ilyen eszközök­kel próbálta megerősíteni, íme röviden ez Kacziány könyvének lényege. Megcáfolhatatlan érveket nem hoz fel, de lehet-e abszolút bizonyítékok­ra számítani 70 év múlva egy gyilkosság­nál, melyet nem is egy magánszemély, hanem maga a rendőrminisztérium hajtott végre? •­ Nem-e állt eléggé módjában Thierrynek és társainak minden bizonyí­tékot idejében megsemmisíteni? De ha el is tűntek a kézzel fogható bizonyítékok, megmaradt egy sereg indirekt érv amel­lett, hogy Széchenyit aljas kezek fosztot­ták meg életétől. * A könyvet a magyarországi Habsburg­­ellenre liga adta ki azzal a szándékkal, hogy a nemzet lelkébe vésse egy olyan tett emlékét, amelyet a mostani restaurá­ció­s-legitimist­a történetírás szeret egészen elfelejteni! Dr. JANCSÓ ELEMÉR. Politikai fordulatot várnak Jugoszláviában Belgrád, augusztus 51. Veldesben, ahol Sándor király nyaral, tegnap koronatanácsot tartottak, amelyen állítólag elhatározták a diktatúra meg­szüntetését és a normális politikai élet­hez való visszatérést. A kormány bukását és a választások kiírását már a legköze­lebbi napokban várják. Háromszázhat­vanan haltak meg kolerában egy török városban Stambul, augusztus S1. Az ázsiai Törökországban lévő Bassora városkában irtózatos kolerajárvány pusztít, amelynek már eddig is háromszázhatvan ha­lottja van. Ezenkívül közel hétszáz­ beteg fekszik a szörnyű kórban. Bassora a perzsa öböltől néhány száz kilométernyire terül el, rendkívül egészségtelen vidéken. Lakosainak száma húszezer. Franciaország térdre kényszerül Páris, augusztus hó 31. Politikai és diplomáciai körökben mind többet beszélnek arról, hogy Ausztria végleg lemondott a Németországgal való vámunió megvalósításának tervéről. Ter­mészetesen elsősorban a francia lapok hangoztatják ezt, melyek azt írják, hogy Ausztria eltemetheti az Anschluss-tervet, mert pénzre van szüksége és pénzt csak a franciáktól kaphat. Az Anschluss hívei — jósolgatják a francia lapok — így el­sősorban Schober, hamarosan lemonda­nak, mert politikájuk katasztrófába viszi Ausztriát. Miért veszítjük el a jövő háborúját ? X. városka lakosai 1951 nyarán légitáma­dást vártak, öles falragaszok hívták fel a kisváros férfiait, hogy védjék meg asszo­nyaikat és gyermekeiket, a gyilkos gázbom­bákat szóró repülőgépek ellen. A férfiak öt perccel a plakátok kiragasz­tása után már a városház udvarán gyüle­keztek. Mikor a hivatalába igyekvő polgár­­mester áthaladt az udvaron, egyikük kilé­pett a sorból és feltartóztatta. Pardon egy szóra — szólt dühösen, — önök határozottan tévednek. Apáink ott harcoltak harminc évvel ezelőtt a világhá­borúban, mi már pihenni akarunk. Védjék meg a nők a várost, rajtuk úgy sem­ volt emberemlékezet óta a sort A polgármester hü­mmögött egy kicsit, de aztán eszébe jutott házasélete s kész volt el­vileg hozzájárulni ahhoz, hogy a nők kerül­jenek a porondra. Az előbbiekhez hasonló falragaszokkal árasztotta el a város hirde­tőoszlopait, de felhívását a nőkhöz intézte. A városka hölgyközönsége körében élénk izgalmat idéztek elő a rikító plakátok és sok megbeszélésre szolgáltattak okot. Cso­portok alakultak a forgalmasabb sarkokon. Mindenütt egy volt a téma. Pá drágám, hogy varratod az uniformi­sodat? Egészen egyszerűen, angyalom! A blúz három hóllal elől... nagyon fess lesz, ami a szoknyát illeti, talán globrisan csináltatom. És te szívem? Én megsúghatok neked valamit, de ne­hogy utánozni merészeld. Brüsszeli csipké­ből lesz a gázmaszkom s piros selyemszalla­­gokkal erősítem majd a hajamhoz. Óriási! Hallottad, hogy a Grünne Paris­ból hozatja az egyenruháját? Poiret tervezi neki... Ne mondd! Na de remélem azért mi sem sz­orulunk háttérbe. Láttam ugyanis egy di­vatlapot... Bumm... közben lehullott az első gázbom­ba. Már nincs szó semmiről. Kékült arcú hullák fekszenek az uccákon s a tereken. Az egyik hulla, aki életében szőkefürtű észtbon­tó teremtés lehetett, divatlapot szorongat görcsösen megmerevedett ujjai között. NEMES FERENC. Telefon: 518. ..Modiem l»io BRASSÓ. MA. HÉTFŐN UTOLJÁRA PREMIER! 2 SZENZÁCIÓS ELŐJÁTÉK 1) Schmeling—Stribling box-meccs az új Journalban. 2) Strauss: „Duna­walzer" 250 tagú ének és zenekarral. Német éneklő, beszélő filmoperett sláger Schubert: „Három a kislány“ Főszerepben : Gretl Theimer (a Zwei Herzen primadonnája), Siegfried Arno f( kiváló komikus), Karl Jockel (kamara-énekes) és Lucie Englisch. Holnaptól: ,jA RÉGI DAL“ Lil Dagover, Walter Rita és Felix Bressart­aL Western beszélőgép.__________________________________Magyar feliratok. SZEPTEMBER 2. T 4 A A­ -<r

Next