Bukaresti Lapok, 1931. október (37. évfolyam, 224-250. szám)
1931-10-01 / 224. szám
PATOU LEGÚJABB ÜZENETE UJ KALAP — UJ Régi novellák, regények hősnői mind, valamennyien egy szálig habt fehér teini-nel bírtak. A női ideál akkoriban ilyen volt. Liliomarcu. Anyáink, nagyanyáink féltek is a naptól. Egy csöpp lebarnulás, egy-két szeplő az orrocska hegyén, rettenetes szépséghibának számított, nem csoda tehát, hogy nagy kalappal, fátyollal, ernyővel felfegyverkezve vonultak ki, nyári sétájukra és szabadban való fürdőzésük alkalmával nem felejtettek el fürdőruhájukhoz hosszúszárú keztyüt és harisnyát húzni.. Makrancos kislányaik pedig komoly intelmekben részesültek: „Veszed rögtön a kalapodat!" „Nyitod ki, mindjárt a napernyődet", „Jaj, hogyan mégy majd bálba, hiszen senki sem néz majd rád, ha nem vigyázol az arcbőrödre!" Ezek a kislányok azóta nagyra nőttek. Nyaranta vidám sportolás és strandolás közepette kacéran néznek farkasszemet az égető nappal és dehogy is bánják, ha liliom arcukat csokoládébarnára süti az áldott napfény. Ők is komoly intelmekben részesítik kislányaikat „Veszed le a kalapodat!" „Nem megy rögtön a napra, hiszen egész fehér, beteges az arcszíned!“ „Persze, ha mindig árnyékban ülsz, sohasem tudsz szép barnára lesülni!" Így bizony. Divatba jött a lesülés. A hölgynek nincs többé liliom arcra és kezekre szüksége ahhoz, hogy meghódítsa „ö“-t; a napbarnította arcocska, a kisportolt kis kéz is megteszi a kellő hatást a mai gavalléroknál. A lesülést a sportok, a szabad levegőn való mozgás szeretete hozta divatba, a sportolás szép, egészséges és divatos dolog lett, a céltudatos és komoly sportolásnál pedig nem lehet a „hadteint"-re állandó tekintettel lenni. Sutba is került minden, ami csak idáig akadályozta a szabad, a friss mozgást: a slepp, a páncélos fűző, a hamis loknik-mtkhik, a kalaptü, s a kalaptükkel kínosan megerősített kényelmetlen kalap. Nyaralásukból napbarmoltan tértek most már vissza a hölgyek s ezt a barnaságot nem, hogy röstelték volna, hanem egyenesen büszkék voltak reá. Így volt ez mostanáig. De, hogy a jövőben is így lesz-e még, az attól függ, mennyire szívlelik meg a nők Patou legfrissebb kijelentését. Patou, a legelőkelőbb francia divatdiktátorok egyike, kimondotta a nagy szót: Jöjjön újra a liliomarc. Akinek természettől fogva fehér a bőre, óvakodjon a napsütéstől, mert az amúgy is kreolbőriseknek szabad barna seiitet viselniük, minthogy ez típusukhoz tartozik. Miért? Mert az uj ^alapftvar ismét anyáink „rózsa és liliomarcát követeli meg. Egyáltalában a mai divat olyan irányt vett fel, — mondja tovább Patou, — hogy a hölgyeknek öltözködésükkel egyéniségüknek kidomborítására kell törekedniük. Az uniformizáló fiús sapkák ideje lejárt, ahány kalap, annyiféle — s mindegyik kalapnak mást kell kifejeznie. Ezt mondja Patou. Könnyű neki. Nekünk annál nehezebb. Nem szaladgálhatunk tehát többé egész napon át sportos kis sapkánkban, amely kedves volt, fiatalos és olcsó. Nem mutatkozhatunk állandóan úgy, mintha tenisz- vagy egyéb sportpályákról szabadultunk volna el, — így mondja a divatkirály, — mert toalettünk markáns kifejezője kell, hogy legyen nemcsak lényünknek, hanem az alkalmaknak is, amelyekre azokat viseljük. De, hogy az áldatlan viszonyok megengedik-e a női öltözködésnek ezt a forszírozott komplikálását, azzal, úgy látszik, nem törődik Patou. Hogy anyagi szempontból micsoda előnyei voltak az utóbbi évek kissé uniformizáló „fiús" divatjának, arra csak akkor eszmélünk majd rá, ha már eltemettük ezt a praktikus divatot. A kis sapkák, egyszerű kalapok, egyenlő kedvesen állottak szegénynek-gazdagnak; nem vitt le róluk már az első pillanatban áruk és beszerzési forrásuk. Más a helyzet az új kalapoknál. Ezek a kissé fantasztikus fejdíszek csak akkor szépek, ha egészen finomak, ha szakértő és raffinált kezek készítették őket. Mi lesz még, hogy lm a kalapforradalmat ruhaforradalom követi, hogy ha a ruhák szabását is össze-vissza komplikálják? Akor nem lehet többé az olcsó „kis" varrónő remekében elegánsat mutatni, akkor az „elegáns" ismét egyértelmű lesz a drágával, a megfizethetetlennel s a jólöltözöttség ismét csak a nagyon gazdagoknak lesz a privilégiuma. Az új kalapdivat lehet szép, lehet az is, hogy a női bájt, sikket jobban aláhúzza, mint a régi, de számunkra van egy nagy hibája, az, hogy időszerűtlen. t MEGHÍVÓ 1931 szept. hó 30-án megtartandó Operabálra A bálon részt vesznek Liane Haid, Iwan Petrowitch, REDOUTE MOZGÓ BRASSÓ 2. OLDAL V. Miért nehéz a gabona-export 42 ezer rape gabonát exportált eddig Románia és 294 millió lej prémiát fizettek ki Jonescu Sisesii földmivelésügyi miniszter nem sok kellemeset jósol a gabonakivitel jövőjének Bukarest, szeptember 29. Jonescu Sisesii földmivelésügyi miniszter ma nyilatkozott a gabonaproblémáról s kijelentette, hogy a romániai gabonának csak azért alacsonyabb az ára, mint a délamerikai államok gabonájának, mert Kanada és Argentina sokkal jobb és tisztább minőségű árut adnak, ami lehetővé tesz vagyononként "000 lej differenciát a román gabona árának hátrányára. A miniszter a továbbiakban rámutatott arra, hogy úgy Besszarábiában, mint Erdély és Bánság északi részein a gabonaárak fölötte vannak a világparitásnak és csak azokon a vidékeken estek túlzott mértékben a gabonaárak, ahol teljesen rossz minőségű és idegen anyagokkal kevert gabona terem, amit nyilvánvalóan nem is kellene kivinni az országból. — Az export teljes mértékben megindult — folytatta a miniszter — és pontos kimutatás szerint Románia szeptember 20-ig összesen 42 ezer vagon gabonát exportált, amelyért az állam 249 millió lej prémiát fizetett ki a gabonaexportőröknek. — Teljesen indokolatlannak tartom azt a kampányt, amit a tervem ellen indítottak és amelyben a búza minimális árát akartam törvényileg megállapítani. A jelenlegi gazdasági helyzetben tehát nincs más mód, mint, hogy tudomásul vegyük a gabona esett árát és ahogy lehet, úgy küzdjünk ellene. Aligha fog lehetni azonban legyőzni ezt az értéktelenségi hullámot, mert ez Amerikának nem sikerült, amely pedig 40 milliárd dollárt fizetett rá erre az akcióra- amit a gabona árának fenntartására vezetett le, két év után pedig kénytelen volt meghátrálni, mert az intervenciós akció teljesen csődöt mondott. így hangzik a földmivelésügyi miniszter nyilatkozata, amely tele van lemondással és nem sok kellemeset jósol az ország mezőgazdasági életének jövőjére nézv'\ Jöttek, láttak és elutaztak... Laval és Briand németországi látogatása a legsimábban zajlott le Berlin, szeptember 29. A francia miniszterek nagy hűhóval beharangozott hivatalos jellegű berlini látogatása véget ért. Laval miniszterelnök és Briand külügyminiszter vasárnap délután óta a hivatalos udvariassági látogatásokra szánt perceken kívül minden idejüket arra fordították, hogy a német birodalmi kormány tagjaival, elsősorban Brüning kancellárral és Cursius külügyminiszterrel tágyalásokat folytassanak. Megbeszéléseik — például Laval vasárnapi nyilatkozata és pohárköszöntője alapján — joggal kelthették az európai népekben azt a reményt, hogy nagy és átfogó jelentőségű kérdésekben keresik meg a kivezető utat, módot és lehetőséget teremtve ezáltal arra, hogy az összeroppanás veszélyével fenyegető európai válság elháruljon a fejünk felől. És bár, úgy a német, mint a francia sajtó a legnagyobb optimizmussal ír a két francia miniszter berlini útjának eredményeiről, mégis az a benyomásunk, hogy ez a várva várt diplomáciai találkozó is mindössze annyi gyakorlati eredményt hozott, mint a haldoklónak adott kámforinjekció, amely életét és kínlódását hosszabbítja meg pillanatokkal, vagy órákkal. Mindaz, amit a berlini látogatás eseményeiről a nyilvánossággal közöltek, csaknem a semmivel egyenlő. Franciaország elintézte a maga magánügyét a német birodalommal, de arról, ami a német válság mögött meghúzódik és vele a legszorosabb, a legszervesebb és legijesztőbb összefüggésben van, mintha szó sem esett volna. Laval és Briand berlini látogatásának második napján, azaz hétfőn a következő események játszódtak le időrendi egymásutánban. Miután Laval és Briand távoztak Llindenburg birodalmi elnök palotájából, megtekintették a Pergamon-múzeumot. Autójukat a közönség mindvégig lelkesen éljenezte, amerre csak elhaladt. Briand holtfáradtan hanyatlott az autó ülésére, de azért szemmel láthatólag jól esett neki a szűnni nem akaró ünneplés. Délután 5 órakor a francia miniszterek a berlini francia nagykövetségen fogadták a francia és német lapok tudósítóit, akiket 6 órakor vendégül láttak az Adlon-szállóban. Az ismerkedési estélyen Laval és Briand élénk eszmecserét folytattak a meghívott újságíróikkal. Később megjelent Francois Poncet berlini francia nagykövet, aki felolvasta a német és francia hirlapírók együttes kommünikéjét. Ezzel a francia miniszterek berlini látogatásának hivatalos programmja véget ért. Laval és Briand kedden reggel S órakor már el is utaztak a német fővárosból. A pályaudvaron a német kormány nevében Brüning kancellár és Curtius külügyminiszter, továbbá Francois Poncet berlini francia nagykövet és a francia kolónia tagjai vettek tőlük hacisut. Laval és Briand berlini tárgyalásainak eredményeiről a birodalmi kormány külügyminisztériuma hétfőn este 8 órakor adott ki hivatalos jelentést, amely a következőket tartalmazza: Lávat francia miniszterelnök és Briand külügyminiszter azért tettek látogatást a német fővárosban, hogy visszaadják Brüning kancellárnak és Curtius külügyminiszternek párisi látogatását és hogy a korábban megkezdett tárgyalásokat befejezzék. Céljuk az volt, hogy személyes megjelenésükkel is ápolják a két állam bizalomteljes viszonyát, miután az általános gazdasági válság mindkét állam kormányának kötelességévé tette a szorosabb együttműködést. A tárgyalások eredményeképpen sikerült megalakítani a közös francia—német, bizottságot, amelybe mindkét ország ,20—20 delegátust küld ki, beleértve a munkásság képviselőit is. A bizottságnak állandó főtitkársága lesz Berlinben és Parisban. Ez a bizottság a kereskedelmi szerződések esetén, légi közlekedési, vámügyi, kereskedelmi és nagyipari problémákban irányító Szerv lesz Franciaország és Németország között. A bizottság feladata' lesz' az 1929-ben kötött német-francia kereskedelmi szerződést alapul véve tanulmányozni az új áruelhelyezési lehetőségeket. A kommüniké hangsúlyozza, hogy a berlini megállapodás egyetlen állam ellen sem irányul, sőt a jövőben megkeresik az együttműködés útját más országokkal is. Végül azt szögezi le a kommüniké, hogy a francia miniszterek berlini látogatása a szorosabb francia—német együttműködés alapjait rakta le. A francia miniszterek jól vigyáztak, hogy sablonoknál egyebet ne mondjanak I Tizenhárom nagyváradi városi tisztviselő a vádlottak padján Nagyvárad, szeptember 29. A nagyváradi törvényszék kedden kezdte meg a tárgyalását annak a botrányos tömegpernek, amelynek a vádlottjai nagyrészben ártatlanul megvádolt és meghurcolt városi tisztviselők. Néhány hónappal ezelőtt pattant ki ez a nagyváradi városi botrány. Egy váratlanul jött miniszteri vizsgálat, amelynek politikai hátterei eltakarhatatlanok voltak, nagyarányú hiányokat állapított meg a városi pénztárban s ennek nyomán sikkasztással és hivatali visszaélésekkel vádolta meg szinte az egész tisztviselői kart. A megvádoltak nagy részének a vagyonára több millió értékig menő bűnügyi zárlatot is rendeltek el. A későbbi vizsgálatok során azon kiderült hogy a hatalmas hiányokat tulajdonképpen a be nem hajtott adók teszik ki, márpedig az adók be nem hajtása, illetve az adófizetők kimerülése igazán nem írható a tisztviselők terhére. Közben előkerültek olyan kisebb hivatalos mulasztások és sikkasztások is, amelyeket már rég felfedeztek s a város a maga részéről el is intézte őket, a politikai hajszának azonban kapóra jöttek, hogy valahogyan mégis bűnügy kerekedjék ki a dologból. Így vontak aztán felelősségre olyan régi tisztviselőket is, akiknek az elkövetett mulasztásokhoz és visszaélésekhez csak annyi közük volt, hogy ők is tisztviselők voltak a városházán. összesen 13 vádlott került a mondvacsinált per folytán a törvényszék elé. Prodan főügyész a tárgyalás elhalasztását kérte azon az alapon, hogy olyan újabb akták kerültek a kezeik közé, amelyekből kiderül, hogy a visszaéléseket a vádlottak már 1928-tól kezdve követték el. A vádlottak és ezek védői viszont ragaszkodtak a tárgyalás megtartásához azért, mert a védők szerint is embertelen eljárás, hogy teljesen ártatlan emberek is a vád bélyege alatt üljenek hónapokon keresztül. A bíróság a védők kérésének adott helyet és megkezdte, a rendkívül érdekes per tárgyalását. Elsőnek Andor Nicolae volt városi tisztviselőt hallgatta ki, aki csakugyan, sikkasztott 20—23 ezer lejnyi összeget,, emiatt azonban már régen lefolytatták ellene a fegyelmi eljárást és hivatalát is elveszítette. \ v Fontos dátum: október 5 Jól jegyezze meg ezt a napot, mert sorsdöntő lehet életében Ezen a napon kezdődik a Zsidókórház sorsjegyek húzása. Kis szerencsével milliomos lehet Csupán egy száz lejes Zsidó Kórház sorsjegy kell a birtokában légyen. Ha eddig elfelejtett volna venni sorsjegyet, még nem késő siessen az első sorsjegyárushoz, vagy írjon a Zsidó Kórházegyssületek Központi Sorsjátákintézőségtei, Cluj, Piata Uniríi 20, amely 100 lej beküldése ellenében porlontSnfSSeit küld egy sorsjegyet . Az 1,000.000 lejes főnyereményen kívül 300 ezer, IOO.OOO, OO.OOO, 25.000, 10.000 lejes és kisebb nyeremények kerülnek kisorsolásra. Ne szalassza el a szerencséjét! Vegyen Zsidó Kórház sorsjegyet! OKTÓBER. í