Bukaresti Lapok, 1931. október (37. évfolyam, 224-250. szám)

1931-10-01 / 224. szám

PATOU LEGÚJABB ÜZENETE UJ KALAP — UJ Régi novellák, regények hősnői mind, va­lamennyien egy szálig habt fehér teini-nel bír­tak. A női ideál akkoriban ilyen volt. Liliom­­arcu. Anyáink, nagyanyáink féltek is a nap­tól. Egy csöpp lebarnulás, egy-két szeplő az orrocska hegyén, rettenetes szépséghibának számított, nem csoda tehát, hogy nagy kalap­pal, fátyollal, ernyővel felfegyverkezve vo­nultak ki, nyári sétájukra és szabadban való fürdőzésük alkalmával nem felejtettek el für­dőruhájukhoz hosszúszárú keztyüt és haris­nyát húzni.. Makrancos kislányaik pedig komoly intelmekben részesültek: „Veszed rög­tön a kalapodat!" „Nyitod ki, mindjárt a nap­ernyődet", „Jaj, hogyan mégy majd bálba, hiszen senki sem néz majd rád, ha nem vi­gyázol az arcbőrödre!" Ezek a kislányok azóta nagyra nőttek. Nya­ranta vidám sportolás és strandolás közepette kacéran néznek farkasszemet az égető nappal és dehogy is bánják, ha liliom­ arcukat csoko­ládébarnára süti az áldott napfény. Ők is ko­moly intelmekben részesítik kislányaikat „Veszed le a kalapodat!" „Nem megy rögtön a napra, hiszen egész fehér, beteges az arc­­színed!“ „Persze, ha mindig árnyékban ülsz, sohasem tudsz szép barnára lesülni!" Így bizony. Divatba jött a lesülés. A hölgy­nek nincs többé liliom­ arcra és kezekre szük­sége ahhoz, hogy meghódítsa „ö“-t; a nap­­barnította arcocska, a kisportolt kis kéz is megteszi a kellő hatást a mai gavalléroknál. A lesülést a sportok, a szabad levegőn való mozgás szeretete hozta divatba, a sportolás szép, egészséges és divatos dolog lett, a cél­tudatos és komoly sportolásnál pedig nem le­het a „hadteint"-re állandó tekintettel lenni. Sutba is került minden, ami csak idáig aka­dályozta a szabad, a friss mozgást: a slepp, a páncélos fűző, a hamis loknik-mtkhik, a kalaptü, s a kalaptükkel kínosan megerősített kényelmetlen kalap. Nyaralásukból napbarm­­­­oltan tértek most már vissza a hölgyek s ezt a barnaságot nem, hogy röstelték volna, ha­nem egyenesen büszkék voltak reá. Így volt ez mostanáig. De, hogy a jövőben is így lesz-e még, az attól függ, mennyire szívlelik meg a nők Patou legfrissebb kijelentését. Patou, a legelőkelőbb francia divatdiktáto­rok egyike, kimondotta a nagy szót: Jöjjön újra a liliomarc. Akinek természettől fogva fehér a bőre, óvakodjon a napsütéstől, mert az amúgy is kreolbőriseknek szabad barna seiit­et viselniük, minthogy ez típusukhoz tar­tozik. Miért? Mert az uj ^alapft­var ismét anyáink „rózsa és liliomarcát követeli meg. Egyáltalában a mai divat olyan irányt vett fel, — mondja tovább Patou, — hogy a höl­gyeknek öltözködésükkel egyéniségüknek ki­­domborítására kell törekedniük. Az uniformi­záló fiús sapkák ideje lejárt, ahány kalap, annyiféle — s mindegyik kalapnak mást kell kifejeznie. Ezt mondja Patou. Könnyű neki. Nekünk annál nehezebb. Nem szaladgálhatunk tehát többé egész napon át sportos kis sapkánkban, amely kedves volt, fiatalos és­­ olcsó. Nem mutatkozhatunk állandóan úgy, mintha ten­­­isz- vagy egyéb sportpályákról szabadultunk volna el, — így mondja a divatkirály, — mert toalettünk markáns kifejezője kell, hogy le­gyen nemcsak lényünknek, hanem az alkal­maknak is, amelyekre azokat viseljük. De, hogy az áldatlan viszonyok megengedik-e a női öltözködésnek ezt a forszírozott kompli­­kálását, azzal, úgy látszik, nem törődik Pa­tou. Hogy anyagi szempontból micsoda elő­nyei voltak az utóbbi évek kissé uniformizáló „fiús" divatjának, arra csak akkor eszmélünk majd rá, ha már eltemettük ezt a praktikus divatot. A kis sapkák, egyszerű kalapok, egyenlő kedvesen állottak szegénynek-gaz­dagnak; nem vitt le róluk már az első pilla­natban áruk és beszerzési forrásuk. Más a helyzet az új kalapoknál. Ezek a kissé fan­tasztikus fejdíszek csak akkor szépek, ha egé­szen finomak, ha szakértő és raff­inált kezek készítették őket. Mi lesz még, hogy lm a ka­lapforradalmat ruhaforradalom követi, hogy ha a ruhák szabását is össze-vissza kompli­kálják? Ako­r nem lehet többé az olcsó „kis" varrónő remekében elegánsat mutatni, akkor az „elegáns" ismét egyértelmű lesz a drágá­val, a megfizethetetlennel s a jólöltözöttség ismét csak a nagyon gazdagoknak lesz a pri­vilégiuma. Az új kalapdivat lehet szép, lehet az is, hogy a női bájt, sikket jobban aláhúzza, mint a régi, de számunkra van egy nagy hibája, az, hogy­­ időszerűtlen. t MEGHÍVÓ 1931 szept. hó 30-án megtartandó Operabálra A bálon részt vesznek Liane Haid, Iwan Petrowitch, REDOUTE MOZGÓ BRASSÓ 2. OLDAL V. Miért nehéz a gabona-export 42 ezer rape gabonát exportált eddig Románia és 294 millió lej prémiát fizettek ki Jonescu Sisesii földmivelésügyi miniszter nem sok kellemeset jósol a gabonakivitel jövőjének Bukarest, szeptember 29. Jonescu­ Sisesii földmivelésügyi minisz­ter ma nyilatkozott a gabonaproblémá­ról s kijelentette, hogy a romániai gabo­nának csak azért alacsonyabb az ára, mint a délamerikai államok gabonájá­nak, mert Kanada és Argentina sokkal jobb és tisztább minőségű árut adnak, ami lehetővé tesz vagyononként "000 lej differenciát a román gabona árának hátrányára. A miniszter a továbbiakban rámutatott arra, hogy úgy Besszarábiá­­ban, mint Erdély és Bánság északi része­in a gabonaárak fölötte vannak a világ­paritásnak és csak azokon a vidékeken estek túlzott mértékben a gabonaárak, a­hol teljesen rossz minőségű és idegen anyagokkal kevert gabona terem, amit nyilvánvalóan nem is kellene kivinni az országból. — Az export teljes mértékben megin­dult — folytatta a miniszter — és pontos kimutatás szerint Románia szep­tember 20-ig összesen 42 ezer vagon gabonát exportált, amelyért az állam 249 millió lej prémiát fizetett ki a ga­bonaexportőröknek. — Teljesen indokolatlannak tartom azt a kampányt, amit a tervem ellen in­dítottak és amelyben a búza minimális árát akartam törvényileg megállapítani. A jelenlegi gazdasági helyzetben te­hát nincs más mód, mint, hogy tudo­másul vegyük a gabona esett árát és ahogy lehet, úgy küzdjü­nk ellene. Aligha fog lehetni azonban legyőzni ezt az értéktelenségi hullámot, mert ez Amerikának nem sikerült, amely pedig 40 milliárd dollárt fizetett rá erre az ak­cióra- amit a gabona­ árának fenntartá­sára vezetett le, két év után pedig kény­telen volt meghátrálni, mert az interven­ciós akció tel­jesen csődöt mondott. így hangzik a földmivelésügyi mi­niszter nyilatkozata, amely tele van le­mondással és nem sok kellemeset jósol az ország mezőgazdasági életének jövőjére nézv'\ Jöttek, láttak és elutaztak... Laval és Briand németországi látogatása a legsimábban zajlott le Berlin, szeptember 29. A francia miniszterek nagy hűhóval beharangozott hivatalos jellegű berlini lá­togatása véget ért. Laval miniszterelnök és Briand külügyminiszter vasárnap dél­után óta a hivatalos udvariassági látoga­tásokra szánt perceken kívül minden ide­jüket arra fordították, hogy a német bi­rodalmi kormány tagjaival, elsősorban Brüning kancellárral és Cursius külügy­miniszterrel tágyalásokat folytassanak. Megbeszéléseik — például Laval vasár­napi nyilatkozata és pohárköszöntője alapján — joggal kelthették az európai népekben azt a reményt, hogy nagy és átfogó jelentőségű kérdésekben keresik meg a kivezető utat, módot és lehetőséget teremtve ezáltal arra, hogy az összerop­panás veszélyével fenyegető európai vál­ság elháruljon a fejünk felől. És bár, úgy a német, mint a francia sajtó a leg­nagyobb optimizmussal ír a két francia miniszter berlini útjának eredményeiről, mégis az a benyomásunk, hogy ez a várva várt diplomáciai találkozó is mindössze an­­­nyi gyakorlati eredményt hozott, mint a haldoklónak adott kámforinjekció, a­mely életét és kínlódását hosszabbítja meg pillanatokkal, vagy órákkal. Mindaz, amit a berlini látogatás esemé­nyeiről a nyilvánossággal közöltek, csak­nem a semmivel egyenlő. Franciaország elintézte a maga magánügyét a német birodalommal, de arról, ami a német vál­ság mögött meghúzódik és vele a leg­szorosabb, a legszervesebb és legijesztőbb összefüggésben van, mintha szó sem esett volna. Laval és Briand berlini látogatásának második napján, azaz hétfőn a követ­kező események játszódtak le időrendi egymásutánban. Miután Laval és Briand távoztak Llin­­denburg birodalmi elnök palotájából, megtekintették a Pergamon-múzeumot. Autójukat a közönség mindvégig lelkesen éljenezte, amerre csak elhaladt. Briand holtfáradtan hanyatlott az autó ülésére, de azért szemmel láthatólag jól esett neki a szűnni nem akaró ünneplés. Délután 5 órakor a francia miniszterek a berlini francia nagykövetségen fogad­ták a francia és német lapok tudósítóit, akiket 6 órakor vendégül láttak az Ad­­lon-szállóban. Az ismerkedési estél­yen Laval és Briand élénk eszmecserét foly­tattak a meghívott újságíróikkal. Később megjelent Francois Poncet berlini francia nagykövet, aki felolvasta a német és francia hirlapírók együttes kommüni­kéjét. Ezzel a francia miniszterek berlini lá­togatásának hivatalos programmja véget ért. Laval és Briand kedden reggel S óra­kor már el is utaztak a német főváros­ból. A pályaudvaron a német kormány nevében Brüning kancellár és Curtius külügyminiszter, továbbá Francois Pon­cet berlini francia nagykövet és a francia kolónia tagjai vettek tőlük hacisut. Laval és Briand berlini tárgyalásainak eredményeiről a birodalmi kormány kül­ügyminisztériuma hétfőn este 8 órakor adott ki hivatalos jelentést, amely a kö­vetkezőket tartalmazza: Lávat francia miniszterelnök és Bri­and külügyminiszter azért tettek láto­­­­gatást a német fővárosban, hogy vis­­­szaadják Brüning kancellárnak és Cur­tius külügyminiszternek párisi látoga­tását és hogy a korábban megkezdett tárgyalásokat befejezzék. Céljuk az volt, hogy személyes megjelenésükkel is ápolják a két állam bizalomteljes vi­szonyát, miután az általános gazdasági válság mindkét állam kormányának kö­telességévé tette a szorosabb együttmű­ködést. A tárgyalások eredményekép­pen sikerült megalakítani a közös fran­cia—német, bizottságot, amelybe mind­két ország ,20—20 delegátust küld ki, beleértve a munkásság képviselőit is. A bizottságnak állandó főtitkársága lesz Berlinben és Parisban. Ez a bizott­ság a kereskedelmi szerződések esetén, légi közlekedési, vámügyi, kereskedel­mi és nagyipari problémákban irányító Szerv lesz Franciaország és Németor­szág között. A bizottság felad­ata' lesz' az 1929-ben kötött német­-francia ke­reskedelmi szerződést alapul véve ta­nulmányozni az új áruelhelyezési lehe­tőségeket. A kommüniké hangsúlyozza, hogy a berlini megállapodás egyetlen állam ellen sem irányul, sőt a jövőben megkeresik az együttműködés útját más országokkal is. Végül azt szögezi le a kommüniké, hogy a francia mi­niszterek berlini látogatása a szorosabb francia—német együttműködés alapjait rakta le. A francia miniszterek jól vigyáztak, hogy sablonok­nál egyebet ne mondjanak I Tizenhárom nagyváradi városi tisztviselő a vád­lottak padján Nagyvárad, szeptember 29. A nagyváradi törvényszék kedden kezdte meg a tárgyalását annak a botrá­nyos tömegpernek, amelynek a vádlott­jai nagyrészben ártatlanul megvádolt és meghurcolt városi tisztviselők. Néhány hónappal ezelőtt pattant ki ez a nagyváradi városi botrány. Egy várat­lanul jött miniszteri vizsgálat, amelynek politikai hátterei eltakarhatatlanok vol­­tak, nagyarányú hiányokat állapított meg a városi pénztárban s ennek nyo­mán sikkasztással és hivatali visszaélé­sekkel vádolta meg szinte az egész tiszt­viselői kart. A megvádoltak nagy részé­nek a vagyonára több millió értékig menő bűnügyi zárlatot is rendeltek el. A későbbi vizsgálatok során az­on ki­derült hogy a hatalmas hiányokat tulaj­­donképpen a be nem hajtott adók teszik ki, már­pedig az adók be nem hajtása, illetve az adófizetők kimerülése igazán nem írható a tisztviselők terhére. Köz­ben előkerültek olyan kisebb hivatalos mulasztások és sikkasztások is, amelye­ket már rég felfedeztek s a város a ma­ga részéről el is intézte őket, a politikai hajszának azonban kapóra jöttek, hogy valahogyan mégis bűnügy kerekedjék ki a dologból. Így vontak aztán felelősség­re olyan régi tisztviselőket is, akiknek az elkövetett mulasztásokhoz és vissza­élésekhez csak annyi közük volt, hogy­­ ők is tisztviselők voltak a városházán.­­ összesen 13 vádlott került a mondva­csinált per folytán a törvényszék elé.­­ Prodan főügyész a tárgyalás elhalasztá­sát kérte azon az alapon, hogy olyan újabb akták kerültek a kezeik közé, a­melyekből kiderül, hogy a visszaélése­ket a vádlottak már 1928-tól kezdve kö­vették el. A vádlottak és ezek védői vi­szont ragaszkodtak a tárgyalás megtartá­sához azért, mert a védők szerint is em­­bertelen eljárás, hogy teljesen ártatlan emberek is a vád bélyege alatt üljenek hónapokon keresztül. A bíróság a védők kérésének adott helyet és megkezdte, a rendkívül érdekes per tárgyalását. Első­nek Andor Nicolae volt városi tisztvise­lőt hallgatta ki, aki csakugyan, sikkasz­tott 20—23 ezer lejnyi összeget,, emiatt azonban már régen lefolytatták ellene a fegyelmi eljárást és hivatalát is­­ elveszí­tette. \ v Fontos dátum: október 5 Jól jegyezze meg ezt a napot, mert sorsdöntő lehet életében Ezen a napon kezdődik a Zsidókórház sors­­jegyek húzása. Kis szerencsével milliomos lehet Csupán egy száz lejes Zsidó Kór­­ház sorsjegy kell a birtokában lé­gyen. Ha eddig elfelejtett volna venni sorsjegyet, még nem késő siessen az első sorsjegyárushoz, vagy írjon a Zsidó Kórházegyssü­letek Köz­ponti Sorsjátákintézőségtei, Cluj, Piata Uniríi 20, amely 100 lej be­küldése ellenében porlontSnfSSeit küld egy sorsjegyet . Az 1,000.000 lejes főnyereményen kívül 300 ezer, IOO.OOO, OO.OOO, 25.000, 10.000 lejes és kisebb nyeremények kerülnek kisorsolásra. Ne szalassza el a szerencséjét! Vegyen Zsidó Kórház sorsjegyet! OKTÓBER. í

Next