Bukaresti Lapok, 1931. november (37. évfolyam, 251-276. szám)
1931-11-01 / 251. szám
A magyar „sampioti“ Knut Hamsun „Éhség" című regényére kell gondolnunk, amikor Bálint Lázár a múltjáról beszél, ő maga sem tudja, hogy miért, de valami állandóan űzte, hajszolta, kergette. A háború utáni első években ott kóborolt a galaci kikötőben, már napok óta nem evett amikor... —... ott álltam a Sidoli cirkusz előtt és valaki a vállamra tette a kezét. Akkor még alig tudtam románul valamit és csak nehezen értettem meg, hogy a cirkusz tulajdonosa áll előttem. —• Ilyen emberre volna szükségem, — mondta, — nem volna kedve birkózni esténként a cirkuszban? Százhúsz lejt fizetek önnek... így lettem birkózóbajnok a galaci cirkuszban. Megállapodást kötöttem a cirkuszigazgatóval. Én lettem a magyar „sampion“, akinek csupán egyetlen kötelességem volt: minden körülmények között veszítenem kellett a román birkózókkal szemben. Estére már tele volt a város plakátokkal, “ odahaza még máig megvannak ezek az öles hirdetések., — Bálint, a verhetetlen magyar sampion, ma este összeméri erejét a román birkózókkal. A háború után én voltam az első magyar, aki lekerült a galaci kikötőbe A cirkuszban az utolsó jegy is elfekvőit mindenki látni akarta a félelmes magyar birkozóbajnokot. Amikor kiléptem a porondra, iszonyú fütyülés fogadott Ha a szolgák vissza nem tartják a közönséget, rámrohannak és rajtam állnak bosszút, mert habom volt és, mert a magyar monitorok bombázták a galaci kikötőt. . • • •,Egy Stefanescu nevű román birkózóval kerültem először össze. Az öltözőben már me- Magyar zseni a bukaresti nyomortanyán BÁLINT LÁZÁR CSUDÁLATOS ! ! ITT!? Miután cirkuszi birkózó és gyorsszobrász LiULI JL Li volt, most kőmives munkával tengeti életét egy kivételes tehetségű művész Bukarestben Bukarest, október 30. ... egyszerű munkásember vagyok és a művészettel csak akkor tudok foglalkozni, ha az épületeken szerzek magamnak egy kis pénzt és pár hétre félrevonulhatok. De ma már ez nehezen megy. Nincs munka. Most is azért jöttem fel Bukarestbe, hogy valami kereset után nézzek... Bálint Lázárnak hívják. A ruhája, a külseje olyan, mint a többi épületeken dolgozó munkásemberé. Durva bakkancs a lábán, elkopott, agyonnyúzott ruha van rajta. Nagy, kérges, kidolgozott keze van. Ha épületen dolgozik, vagy a déli pihenő időben oda áll a munkástársai közé, senki sem gyanítaná, semmi sem árulja el rajta, hogy ez az egyszerű munkásember kivételes szobrásztehetség, aki „ráérő idejében" egészen csodálatos, művészi finomságú, szinte maradandó értékű szobrokat, szoborcsoportozatokat készít. Bálint Lázár tragikus típusa az elvetélt magyar tehetségeknek. Soha senki sem tanította, soha nem volt alkalma, hogy a nagy mesterek műveit tanulmányozza, soha sem került professzor keze alá, aki tanította, utasította volna. Ezt az egyszerű embert egyedül a saját csodálatos, őserejű tehetsége vitte, hajszolta előre. — ...a tavasszal Krajovában egy épületen kerestem pár ezer lejt, mindjárt hazamentem Csíksomlyóra és odahaza dolgozgattam saját magamnak. Akkor csináltam ezt a kaszáló székely embert is, meg ezt a táncoló székely párt. Tudnék én sokkal különb dolgokat is csinálni, olyanokat, hogy a leghíresebb professzorok is összecsapnák a csodálkozástól kezeiket, de, sajnos, a művészetből nem lehet megélni. Akár éhen is halhatok a szobraimmal együtt. Ezért vagyok megint itt, hogy egy kis pénzt keressek... Nem haragszik és nem háborog. Semmi sincs benne a félreismert tehetségek keserű befelé sírásából. Egykedvűen ül szemben velünk és egyetlen hanggal, egyetlen mozdulattal sem jelzi, hogy igazságtalanság történt vele. Mintha így egészen rendben volna alvilág sorsa, tanítottak a fogásokra, hiszen én idáig csak úgy parasztosan tudtam birkózni. Megálltunk egymással szemben és három perc múlva már a földön feküdtem. Valósággal tombolt a cirkusz. Az emberek majd megőrültek az örömtől, hogy a magyar sampiont ilyen könnyen két vállra terítette a román bajnok. Tíz perc múlva már megint kint álltam a porondon, most a galaci bajnok, Sandopici volt az ellenfelem. Három perc múlva én magam feküdtem le a földre, csakhogy már vége legyen a birkózásnak, de felemelt, hűhó ilyen könnyen nem lehet nálunk százhúsz lejt keresni, mondta és tovább folyt a küzdelem." Esküszöm, soha életemben még ilyen nehezen nem dolgoztam meg azért a pár száz lejért és már boldog voltam, amikor végre a közönség tomboló lelkesedése közben ott feküdtem elnyúlva a porondon. De még mindig nem volt vége a keserű pohárnak Tíz perc múlva megint ki — Sajnálom magát, — mondta az igazgató, — de megállapodásunk szerint egyetlen lejt sem kell fizetnem, de mondom, sajnálom magát ... Mint birkózó, többet nem léptethetem fel a cirkuszban, azonban szívesen alkalmaznám magát akár kardnyelőnek, vagy kötéltáncosnak ... — Nem... nem, ehhez nem értek, — mondtam, — de, ha önben tényleg van még jóakarat ... én nagyon gyorsan tudok szobrot csinálni. Kötelezem magam arra, hogy agyagból öt perc alatt lemintázok bárkit — Brávó, — csapott a kezembe a cirkuszigazgató, — az ilyesmit nagyon szereti a közönség, de vigyázzon, mert a galaci publikum nagyon kényes, ha a szobor nem fog hasonlítani a modellre, magát most már biztosan meglincselik... .... igy lettem én a galaci cirkuszban gyorsszobrász. Hosszú kecskeszakállt ragasztott az igazgató az állam alá, fehér köpenyt adtak rám, szemüveget, — így kellett átöltöznöm, nehogy a közönség felismerje, hogy azonos vagyok a magyar birkózó sampionnal , és esténként így dolgoztam a cirkuszban. Nem volt könnyű dolgom. A plakátokon megjelent hirdetés szerint én arra köteleztem magam, hogy bárkiről öt perc alatt élethű szobrot készítek. Amikor munkához láttam, a galaciak elővették az órájukat és, ha csak egy másodperccel túlléptem a kiszabott öt percet, cirkusz minden sarkából pergőtűzszerűen röpültek felém a rothadt almák. Három nap múlva már én voltam a cirkusz fő attrakciója, esténként százhúsz lejért tiz, néha tizentö szobrot mintáztam... Bálint Lázár elhallgat. Egykedvűen néz maga elé. Aztán feláll, elköszön. Az egyik pallér valami munkát ígért neki. Holnap reggel talán már ott fog dolgozni az állványokon a munkástársaival együtt és megint hosszú időre elemzi magában a művészi álmokat. Már az ajtóban van, amikor még elmond valamit: — Engem a háború tett művésszé, — mondtam — a katonai kórházban napokig eszméletlenül feküdtem és, amikor magamhoz tértem, úgy éreztem, hogy mindazt amit a lázálmaimban láttam, tudatnom kell az emberekkel. Két hétig dolgoztam az első szobromon és amikor a kórház parancsnoka meglátta, ijedten összecsapta a kezét: Szent isten, ha valaki ezt a szoborcsoportot kellett állnom és most Teodorescu, a konstancai bajnok volt az ellenfelem. A közönség extázisba jött Szidtak, mint a bokrot, gúnyoltak, valahonnan romlott almát kerítettek és ezzel bombáztak. Ilyen körülmények között kellett megbirkóznom a konstancai bajnokkal. Bennem csak úgy forrt a düh, már megfeledkeztem a megállapodásunkról, hogy nekem feltétlenül veszítenem kell, már a százhúsz fejemmel sem törődtem, elkáromkodtam magam amúgy istenigazában és a következő percben a konstancai bajnok két vállával a földön feküdt — Engedjen el maga szerencsétlen, — súgta a fülembe a bajnok, — egyetlen lejt sem fog kapni, ha rögtön el nem enged... ... már nem törődtem semmivel, revansot akartam venni az elhangzott sértésekért a gúnyolódásért és, ha a cirkusz igazgatója a hátulsó kiskapun keresztül meg nem mutatja a szabadba vezető utat, a feldühödt közönség biztosan meglincsel, meglátja, lecsukják magát, de engemet is. Pedig én csak a látomásomat faragtam ki agyagból, ahogy az ember öli az embertársát és mögöttük pénzes zacskóval a hóna alatt, kacag az ördög. df Meg kellene menteni Bálint Lázárt, — ezt az egészen kivételes tehetségű székely szobrászzsenit. Lehetővé kellene tenni számára, hogy agyagból kigyúrja, kőből kifaraghassa álmait. De hát hol van egy olyan intézmény, mely hóna alá nyúlna az ilyen elkallódott magyar tehetségeknek? Hol van? Most jelentkezhetik. őserejű tehetségről van Csakis keresni lehet rajta. Veszíteni csak ő veszíthet. Hiszen művész. Farkas Aladár BÁLINT LÁZÁR KÉT GYÖNYÖRŰ ALKOTÁSA Egy furcsa cirkuszi művész * szó. Bálint Lázár A kaszáló székely Táncoló székely pár 2. OLDAL Ne borotvapengét kérjen hanem követelje a vezérképviselőt: C.Duisbera Bucuresti I.Str. Carol Nr.5 a SCét nagy fizetésképtelenség Nagyváradon Nagyvárad, október 50. Ma két fizetésképtelenséget jelentettek be a nagyváradi törvényszéknél. Az egyiket a Rippner Testvérek és Társa közöttszövöttáru nagykereskedés, amelynek a passzívája négy és fél millió, aktívája három és fél millió lej. A másikat a Nagy Sándor illatszertár és fodrászüzlet, ez passzíváit 1 millió 200 ezer lejben, aktíváit másfélmillió lejben mutatja ki. Mindkét cég hatvan százalékos kvótát ajánl hitelezőinek. Ugyancsak ma jóváhagyta a törvényszék a Niszel és Faragó cég kényszerpor«»zsé<n kérését. ÚJABB FORRADALMI FELKELÉS BRAZÍLIÁBAN. Pernambucóból jelentik: Pernambucóban, Brazília fővárosában tegnap újból véres forradalom tört ki. A forradalmárok s a kormánycsapatok heves utcai harcokat rendeztek. A felkelőknek sikerült Pernambucot véres áldozatok árán elfoglalniuk. A távirati jelentések szerint a tegnapi felkelés célja az volt, hogy a legutóbbi forradalom győztesét, Vargas elnököt, helyéről elmozdítsák. 1/31 CJJ DCU - Ezen üveg külsején a fenti címke látható Az üvegcse a tiszta és tömény Lady kölnivizet tartalmazza JLJ A kölnivizet vásárol, azt akarja, hogy teljesen meg legyen elégedve. A Lady parfüméria egyszerű, lepecsételt üvegcséket hoz forgalomba, amelyek készítményeit: a Jockey Club, Perle de Paris, Rouge et Noir és a Parisienne kölnivizet tartalmazzák. Kérje e lezárt üvegcséket, nem kerülnek többe, mint a kimérve eladott kölnivíz és bizonyos lehet afelől, hogy Lady kölnivizet épen olyan tiszta és tömény állapotban vásárolt, mint ahogy az a gyárat elhagyta. Joclcey-Club — Perle de Paris Rouge el Noir Parisienne distillées per