Bukaresti Lapok, 1932. január (38. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-01 / 1. szám
* í A Cseh Nemzeti Bank leszállította a kamatot Prága., december 30. A csehszlovák Nemzeti Bank a visszleszámítolási kamatot hat és fél százalékról hat százalékra szállította le. 120 milliós bírság feketeszesz gyártása miatt Arad, december hó 30 A pénzügyminisztériumtól ma rendelet érkezett az aradi pénzügyigazgatósághoz, amelyben közli, hogy a garabonci Polacsek szeszgyárost feketeszesz üzelmek miatt százhúsz millió lejre büntették. A vizsgálat megállapította, hogy Polacsekék úgyszólván csak feketeszeszt hoztak forgalomba. Úri csalóbandát lepleztek le Bukarestben Bukarest, december 30 Kedden a bukaresti rendőrség detektívjei hosszas nyomozás után ismét veszedelmes úri bűnszövetkezet tagjainak üzelmeiről rántotta le a leplet. A banda tagjai: Dumitrescu Miklós volt jegyző, Dobrescu Gheorghe joghallgató, Ánghel Mihály törvényszék tisztviselő és Popescu Dumitru börtönőr a Tanítók Házának bevásárló utalványainak meghamisításával nagy bevásárlásokat eszközöltek a bukaresti áruházakban. Letartóztatásuk után kiderült, hogy közel 300.000 lej kárt okoztak a hamis bonok jogtalan felhasználásával. Arz kell hozzá! Budapest, december 30. Báró Arz Artur, a monarchia utolsó vezérkari főnöke, aki eddig Bécsben élt, most, a nyugdíjrendelet intézkedései következtében Budapestre költözött Arz egyébként arról híres, hogy ő agitált legjobban amellett, hogy a katonaságnál a német nyelv legyen a kötelező. A magyar nyugdíj azonban jó neki. Arz egyébként erdélyi származású és román állampolgár. JANUÁR L fokmérő üzletrablós Bukarestben 600 ezer lej értékes árut vittek el a modern esxHexökkel dolgossá betörökt Bukarest, december 30. Kedden este, a legforgalmasabb órákban amerikai tempóban végrehajtott üzletrablás játszódott le a főváros szívében fekvő Bulevardul Elisabetán. A körút 55- ik számú házában van a Velpinianu-féle fegyver és hangszerkereskedés, amelynek tulajdonosa éjfél előtt rendszerint szemlét szokott tartani a kirakatokon keresztül. Velpinianu kedden este 11 órakor is elment üzlethelyiségéhez és nagy meglepetéssel vette észre, hogy a redőnyöket lezáró lakatokat a „farkasszáj néven ismert betörőszerszámmal lefeszegették. — Gyorsan behatolt az üzletbe és megállapította, hogy az ismeretlen betörők gyors, de annál alaposabb munkát végeztek a drága fegyverek és rádiókészülékek között. összesen 600.000 lej értékű árut vittek magukkal. Feljelentésére a rendőrség azonnal helyszíni szemlét tartott a kifosztott üzletben s megállapította, hogy a vakmerő betörők modern eszközökkel dolgoztak és az elrablott holmikat autón szállították el. kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA & Szovjet MOSSlfiiWffli*«*« szeretné felárgyalni ass orosss—román megnemtámadási ssserssödési ajánlat — ha ugyan elhangzik —, túlságosan nagy lelkesedést váltson ki a román kormány köreiben és nem lehetetlen, hogy amennyiben Moszkva ragaszkodik elgondolásához, akkor a tárgyalások egyelőre nem indulnak meg. E tárgyalásokra azonban Oroszországnak föltétlenül szüksége van, mert a már megkötött francia—orosz megnemtámadási szerződés ratifikálást a francia kormány attól tette függővé, hogy a szovjet Lengyelországgal és Romániával is kösse meg a hasonló értelmű megállapodást. AZ OROSZ KÖLTSÉGVETÉS Itt említjük meg, hogy a szovjetunió végrehajtó bizottsága letárgyalta és elfogadta az 1932 évi állami költségvetést. A távirati jelentések szerint a szovjetköztársaság jövő esztendei költségvetésének végösszege 27 milliárd aranyrubel. Érdeke a», hogy a vörös hadsereg fenntartására és a fegyverkezésre szánt kiadások, továbbá a GPU-nak, az orosz titkos rendőrségnek költségei változatlanul megmaradtak. Óriási fűz puszlítoit^te&* romániai városkáit* Bukarest, december 3ft Ma, szerdán reggel a Bukovinában levő A* a román—lengyel határhoz közel fekvő Gr*»gore-Ghica-Vodában kigyulladt az Adelsbergféle hatalmas fűrészgyár. A fűrésztelep ös összes épületei pillanatok alatt borultak lángba. A tűzoltóság minden intézkedést megtett, hogy a gyártelep épületeit és az ott felhalmozott 500 vagon kivitelre szánt fát megmentse a teljes elhamvadástól. Lapzártakor azonban a tűz még egyre tart s minden jel arra mutat, hogy a fűrésztelep teljesen az elemek martalékául esik. Ugyancsak nagy tűzvész pusztított Baconban is, ahol a Lecca-utca 82. sz. ház tetőtüz« átterjedt a szomszédos épületekre is és 10 házat elhamvasztott. A tűzkatasztrófa miatt 10 család hajléktalanná vált. ESocu Sever szenátorjelölt Temesvár, december A nemzeti parasztpárt bánsági tagozata ma, szerdán délelőtt ülést tartott, amelyet Stan Vidrighin alelnök nyitott meg. Start Vidrighin meleg szavakkal üdvözölte Boci Szever dr. volt tartományi igazgatót, akit a temesvári tábla ítélete teljesen, rehabilitált az ellene emelt vádak alól. — Biztosította a tagozat válozatlan ragaszkodásáról és bizalmáról s felkérte, hogy továbbra is vállalja a tagozat elnöki tisztjét. Bocu dr. meghatva mondott köszönetet párthivei ragaszkodásáért s megemlékezett az ellene indított bűnvádi eljárásról, amelyben a bíróság teljesen tisztázta. Az ülés résztvevői ezután azt a határozatot hozták, hogy a január 17-én esedékes temesvári szenátorválasztásra Bocut fogják jelölni. Bocu dr. két napi meggondolási időt kért, hogy a szenátorjelöltség elfogadásáról döntsön. Amennyiben nem vállalná a jelölést, legnagyobb valószínűség szerint Vasilescu Misu volt képviselő lesz a párt szenátorjelöltje. A madár írta: Zágon István Az soha nem tisztázódott egész határozottsággal, hogy mifajta madár is volt tulajdonképpen." Nagyobbik fiam, a csirkefogó arcú, de angyali lelkületű úgy sejtette, hogy lehet, hogy kanári, csak még nem elég öreg ahhoz, hogy sárga legyen, míg kisebbik gyermekem, az angyalarcú, de csirkefogó lelkületű azt mondta, hogy: — Se nem veréb, se nem kanári, hanem madár. Aztán ebben maradtunk. Elég az hozzá, hogy madár volt és gyermekeim tulajdonát képezte, mert ők találták egy nagyobbfajta vihar után, a fa alatt. Apróka, kicsit még csupasz, sárgacsőrü fióka volt szegény feje és riadtan nézte azt a nagyobb tömeg gyereket, akik tehetetlen testét körülállták, de szerencséje volt, mert a gyerekek között ott volt nagyobbik fiam is, a csirkefogó arcú, de angyali lelkületű, akinek meglátni a madarat és megszeretni őt egy pillanat müve volt és igy feddte meg a többi gyereket, akik meg akarták kaparintani. — Ne bántsátok szegényt, majd én! Ezzel villámgyorsan szétverte a gyerekeket, nyakon csipte a madarat és már hozta is haza. Haza, a hotelszobába, ahol a madár — enyhén szólva — nem látszott elkerülhetetlenül szükséges kelléknek, ennélfogva óvatosan indítványoztam: — Na most szépen el kellene ereszteni szegénykét valami olyan helyen, ahol a rossz gyerekek nem bántják. — Mindenütt bábjaik — mondta nagyobbik fiam bizonyos emberismerettel. — Hát akkor talán vissza kellene tenni a fészkébe — próbálkozott Házam Úrnője, de váratlan ellenállásra talált Házunk Alkalmazottjában, aki nem késett elmondani, hogy azt nem lehet, mert az anyja nem veszi vissza, ha egyszer kiesett a fészekből, ő látott egyszer egy kis gólyát, amit így visszatettek és az anyja megérezte rajta az emberszagot és megint kidobta. Amely elmélethez kisebbik fiam, az angyalarcu, de csirkefogó lelkületű álmodozva tette hozzá: — És ez egy kis gólya. Moszkva, december 30. Ghica román külügyminiszter párisi útja és tervbe vett varsói látogatása ismét felvetette az orosz—román megnemtámadási szerződés tervét, amely Kisudszky marsiall bukaresti látogatása óta állandó problémája maradt a Románia, Franciaország és Lengyelország diplomáciájának. Bár a Párisból néhány nappal ezelőtt érkezett jelentésekből arra lehetett következtetni, hogy Ghica külügyminiszter varsói útja már teljesen elő van készítve és különösebb akadálya nincsen is annak, hogy Románia és a szovjet megbízottai semleges helyen leüljenek a zöld asztal mellé, most a moszkvai jelentések arra engednek következtetni, hogy az orosz—román egyezmény tárgyalásainak kérdése még nem dőlt el teljes bizonyossággal. A szovjet kormánynak tudniillik az az álláspontja, hogy a megnemtámadási szerződésre irányuló tárgyalásokat Moszkvában folytassák le és erre vonatkozólag ajánlatot is fog tenni Romániának. Nem valószínű azonban, hogy ez az — Nem gólya — mondta a nagyobbik —■ De, ha nagy lesz, akkor gólya lesz — mondta a kisebbik —, és sok babuká■kat fog nekünk hozni, bizony. Ehhez képest azonnal fészket is rakott neki díványpárnából, puha selyempapírból, sőt egy óvatlan pillanatban némi cigarettahamut is beleeszközölt a fészekbe, mert hátha tényleg füsti fecske és akkor biztosan szereti a hamut — Magasabb fal kell szegénykének — állapította meg végül is és gondos körültekintéssel hozott fel e célra a szálloda irodájából egy papírkosarat, amelyet azután az iroda alkalmazottai napokig kerestek. Ellenben a fészek mélyén rendkívül fájdalmasan csipogott. És makacsul kitartottam abbeli nézetem mellett, hogy a szabadsága elvesztét fájlalja, de Házam Úrnője azt mondta, hogy biztosan éhes. Ez a gondolat leírhatatlanul felvillanyozta gyermekeimet, akik habozás nélkül etetni kezdték a madarat. Elestek pedig tanácsomra kenyérbéllel, amit a madár eleinte nemigen akart elfogadni, elannyira, hogy nagyobbik fiam, kinek titokban bizonyos feltaláló-hajlama is van, töprengve szólt: — Mit gondolsz, nem azért nem akar ez enni, mert nem tud? — Hát hogyne tudna? — mondom én. — De talán éntőlem nem tud, mert nem tudja elég jól kitátani a csőrit. — Az lehet. — Hát akkor ki kellene gondolni neki valami műcsőrt, amivel az ő saját csőrit meg lehetne hosszabbítani. — Meghosszabbítani, — ismételte kisebbik fiam is, álmodozva. — Vagy talán úgy volna jó, hogy úgy kellene csinálni, mint a nagy madár, aki a szájában viszi az ételt a kismadárnak — mondta idősebbik fiam és már vitte is. Vitte a kenyérgalaceint a szájában, amely eljárás nem nyerte meg túlságosan Házam Úrnőjének tetszést, ő ugyanis nem nagyon szereti a szájban az olyan dolgokat, amelyek előzőleg hosszabb időt töltöttek a papírkosár mellett, a földön. Azonban a madárnak, úgy látszik, nem volt ez ellen az eljárás ellen kifogása, mert minden átmenet nélkül enni kezdett. Nem ugyan a szájból, hanem onnan ismét kivett állapotban, a kézből. Kitátotta a kis csőrét, elkapta a kenyeret, lenyelte és újra csipogott. Aztán újra tátott, nyelt és csipogott. Azután mintegy tizenöt darab ’áfogás és nyelés után nem csipogott. Jóllakott, fáradtan eresztette le a szemhéját, kicsit félrehajtotta a fejét és elaludt. Csirkefogó arcú, de angyali lelkületű nagyobbik fiam ezen hallatlanul elérzékenyedett. — Pszt, alszik — mondta halkan és lábujjhegyen indult ki a szobából. — Alszik — mondta a kisebbik is és ő is lábujjhegyen akart kimenni, de ebben nem lévén nagy gyakorlata, kis idő múlva abbahagyta és megvetőleg szólt: — És én nem megyek így, mert a madár úgyse ember, annak nem kell olyan sokat aludni. Ezen a témán kissé összekaptak, verekedni kezdtek, mire a madár felébredt és újra csipogott. Újra megetették, újra elaludt. És ez így ment egész nap. A madár vagy evett, vagy aludt, vagy csipogott. És rendszerint a legváratlanabb időben csipogott. Például másnap hajnalban négy óra húsz perckor, amikor arra ébredtem, hogy Házam Úrnője gyengéden megérinti a karomat, és így szólt: — Fiacskám, csipog. — Mi? — mondom révedezve. — Csipog. — ismételte ő, majd izgalmas szívvel tette hozzá: — Talán meg kellene etetni. — Meg, meg — mondtam szégyenkezve, mert megvallom, pillanatnyilag az a megoldás is felvillant az elmémben, hogy hátha most, amikor a gyerekek nem veszik észre, vissza lehetne őt csempészni a Természet ölébe. De aztán alvó gyermekeim ártatlan arcára esett tekintetem, elrestelltem magam és megetettem őt. Hajnali négy óra húszkor, pizsamában guggoltam a papírkosár előtt és tápláltam a madarat. És ki tudja, hogy meddig élt volna még a madár családom körében ilyen nagyúri életet, ki tudja, hogy nem mentek volna-e teljesülésbe gyermekeim hozzáfűzött várakozásai, ámbár azok meglehetősen túlzottak voltak, amennyiben a nagyobbik kötélen való ugrálás ra és egyéb cirkuszi mutatványokra , igyekezett volna nevelni őt, míg a kisebbik azt várta tőle, hogy ha már gólya nem lesz, ha nagy lesz, akkor legalább sas legyen. Mondom, csak a jó Éga megmondhatója: milyen széleskörű perspektíva nyílt volna a madár fejlődése előtt, ha nagyobbik fiamnak eszébe nem villan az a gondolat, hogy a kenyérkoszt nem elég jó a madárnak, mert azt az anyukája hernyóval és mindenféle más féreggel eteti és ehhez képest nem dugott volna a madár torkába néhány darab sajátkezűleg fogott szöcskét. Sőt fiam azt állítja, hogy tulajdonképpen nem is a szöcske ártott meg neki, csak az volt a baj, hogy előbb le kellett volna szakítani a szöcskének azt a szaros lábait, mert biztosan az fúrta ki szegénynek a kis gyomrát... Én mindenesetre megpróbáltam csirkefogóarcú, de ideális lelkületű nagyobbik fiam lelkifurdalásait azzal enyhíteni, hogy bizonyára a honvágy ölte meg szegény kis madarat, de bennünket nem érhet semmiféle gáncs... Azonban szó, ami szó, harmadnap reggel a kis madár tagadhatatlnul eltávozott az élők sorából. Ott feküdt a papírkosár alján, hidegen, borzas tollal, gémberedett pici lábai szemrehányólag meredtek az égre és egész kisded családunk megilletődötten állt a papírkosár fölött. El fogjuk temetni szegényt —mondta könnyes szemmel nagyobbik fiam, a csirkefogó arcú, de ideális lelkületű. — Csinálunk neki egy szép sírt és éji mindennap virágot fogok rá tenni és egy könnyet fogok hullatni a sírján — tette hozzá harmadosztályú elemi olvasókönyvéből idézve. Mire kisebbik fiam, az angyalarcú, de csirkefogó lelkületű egy nádszálat vett a kezébe, szőkén és kékszemű rózsásan körbe kezdett járni a szobában, ütemes és vidám monológgal finom metszésű ajakain. E monológ így szólt: — Megdöglött a mandár, megdöglött a mandár. nareit-Penzio Socoresiben Elisabetaról °)—'Erdélyiek* találkozó helye Hivatalos Esperanto Otthon 30 és 25 lejes ebéd és vacsora menük. Minden szombat este disznótor Kitűnő konyha. Szilveszter estére asztal rendelése'« már most. Tulajdonos PERHUSI PERSA MARGIT. fi. L. X OLDAL kerül napautó elaitósra, az egész világon. (