Bukaresti Lapok, 1932. március (38. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-02 / 50. szám

Goga és Averescu Bukarest, február 29 Goga és Averescu között előrelátható­lag e hét folyamán tisztázódik a helyzet. Goga ugyanis levelet intézett Averescu­­hoz, akit felszólított, hogy hívja össze a párt végrehajtó bizottságát, amelyen a párt kettéválása még megakadályozható lenne. Amennyiben Averescu a végre­hajtó bizottság összehívását megtagadja, úgy Goga proklamációt fog intézni a párt vidéki tagozataihoz, hogy hagyják el Averescut és álljanak melléje. A nagyváradi háztiuaj­­donosok a konverzió kiterjesztését kérik Nagyvárad, február 29. A nagyváradi háztulajdonosok tegnap népes gyűlést tartottak, amelyen dr. Len­gyel Zsigmond, a háztulajdonosok szövet­ségének titkára kérte a konverziónak a háztulajdonosokra való kiterjesztését, a jelzálogtartozások kamatainak 8 száza­lékra való leszállítását, az ingatlanárve­rések egy évre való felfüggesztését.­­ Ezenkívül indítványozta, hogy a háztu­lajdonosok is kérhessenek kényszeregyez­séget és hogy tartozásaikra a kormány adjon hároméves moratóriumot. Dr. Len­gyel előterjesztéseit egyhangúan elfogad­ták és továbbították Bukarestbe. A polgárság fizesse a közhivatalok tartozását is? Marosvásárhely lakossága tiltakozik a vízdíjak fel­emelése ellen Marosvásárhely, február 29. A székely főváros lakossága vasárnap délelőtt nagygyűlést tartott s azon til­takozott az ellen, hogy a városi tanács felemelje a vízdíjakat. Az elkeseredett hangú gyűlés során kimutatták, hogy a város vezetősége azért emelte fel a viz­dijakat, mert különböző hatóságok so­hasem fizették az elhasznált vizet és kö­rülbelül 5 millió lejjel tartoznak emiatt. Ezt a kárt akarja a város a lakossággal megfizettetni. A gyűlésen megjelent Her­­nády György dr. is, aki azt indítványoz­ta, hogy a város polgársága alakítson 14 tagú bizottságot, amely ellenőrizné az interimárbizottság munkálkodását s arról havonta jelentést tenne a város polgár­ságának. Úgy látszik, hogy a tiltakozó nagygyű­lésnek megvolt az erkölcsi és gyakorlati eredménye, mert az interimárbizottság tagjai ma délelőtt ülést tartottak s elha­tározók, hogy nem a felemelt, hanem to­vábbra is a régi vizdijakat fogják felszá­­mitani. B. L. 2. OLDAL Bankjegyhamisítás miatt ismét a rendőrség kezei dig ártatlan• Gallovich Aranka Koloz­svár, február 29. A kolozsvári rendőrség vasárnap éj­szaka úgynevezett „nagy fogást“ csinált: Széchenyi­ tér 7 szám alatti lakásán le­tartóztatta a hírhedt Pop komiszárnét, G Gallovich Arankát, aki egy idő óta Ko­lozsváron ütötte fel főhadiszállását és itt a legnagyobb titokban, közel egy év óta, száz és ezerlejes ban­kjegyek hamisítá­sával foglalkozott. Egy bizalmas feljelentés alapján va­sárnap éjjel tizenkét órakor Hatieganu rendőrkvesztor, Pastia vizsgálóbíró és Bi­­riescu ügyész egy csapat rendőrrel rajta­ütöttek Gallovich Arankáért lakásán. Rö­vid házkutatás után a fáskamrában, lá­dák alá rejtve, hat darab százlejes és négy darab ezerlejes klisét találtak, ezen­kívül már ké«z hamisítványokat, mintegy nyolcvan-százezer lej értékben. Az első kihallgatások folyamán Gal­lovich Aranka igyekezett újból „nyereg­be kerülni“, ami azonban aligha fog neki ezúttal sikerülni. Gallovich Aranka úgy­­látszik végleg leszerepelt. Vele­­ együtt le­tartóztatták az urát, Pop volt kom­szái­t, valamint Schrimpl Frigyes cinkográfust, aki a klisék elkészítését végezte. A rendőrség most azt nyomozza, hogy Gallovich Aranka, aki ismét „szőnyegre“ került, mennyi hamis pénzt hozott eddig forgalomba. Tízezer erdelyi vendéglősre mondotta ki halálos leidét a pénzügyminisztérium Temesvár, február 29. A temesvári pénzügyigazgatóságra most érkezett meg a pénzügyminisztérium legújabb rendelete, amely körülbelül 10 ezer erdélyi vendéglős egzisztenciájá­ra jelent újabb végzetes csapást. Ismere­tes, hogy az 1925 után kiadott italmérési engedélyeket évente meg kellett hos­­­szabbítani. A pénzügyminisztérium ren­delete most kimondja, hogy ezekre az en­gedélyekre többé nem adnak meghos­­­szabbítást és érvényességük lejárta után valamennyit bevonják. Temes-Torontál­­vármegyében összesen körülbelül 500 vendéglőst érint ez a rendelkezés igen közelről, egész Erdélyben pedig mintegy 10.000 hasonló engedélyt fognak bevonni, ha csak az érdekelteknek nem sikerül­dőközben a kormányt más belátásra és megoldásra rábírni. A rendelettel kapcsolatban a temesvá­ri vendéglősök ipartestülete értekezletet tartott s azon azt a határozatot hozta, hogy országos akciót indít a rendelkezés visszavonására, mert nemcsak az érdekelt 10.000 család sorsa, hanem az állam érde­kei is a rendelet visszavonását követeli Szilfilin­­as K«Haelitäre a h­eitselweri­ségi fogház előtt Állítólag százfőnyi munkástömeg kísérelte meg a „Dolgozók Naptárja“ miatt letartóztatott vádlottak kiszabadítását Temesvár, február 29. Vasárnap délben izgalmas közelharc játszó­dott le a temesvári ügyészségi fogház előtt, körülbelül 100 főnyi munkástömeg, továbbá a váratlanul riadókészü­ltségbe helyezett fegy­­őrök és a kivezényelt rendőrszakasz között. A hivatalos jelentés szerint a munkástömeg kísérletet tett arra, hogy a­­ Munkásnaptár többször ismertetett ügye miatt vizsgálati fog­ságba helyezett munkásokat kiszabadítsa. A déli órákban, amikor a foglyok hozzátartozói­nak és ismerőseinek látogatási engedélyt szok­tak kiállítani, Sellariu fogházigazgatótól Szi­­min Teréz és Golumbán Marcella munkásnők is engedélyt kértek a Munkásnaptár miatt le­tartóztatott munkások meglátogatására. Sel­lariu igazgató kiadta a kért engedélyt, ké­sőbb pedig összesen 15 munkásnak adott ki még engedélyt a foglyokkal való beszélgetés*­re. A foglyokat ilyenkor a kapubejárat köze­­lében levő vasrácshoz viszik. Ebben az eset*­ben is ez történt. Beszélgetés közben a két munkásnő hirtelen nagy lármát csi­nált, amitől a fogházőrök pillanatnyilag zavarba jöttek. Ezt a zavart az utcán tartózkodó mun­kások, körülbelül százan, felhasználták és hir­telen benyomultak a kapualjba. Valaki, — mondja tovább a hivatalos jelentés, — hirte­len felnyitotta a foglyokat elkülönítő vasrá­csot, mire a vizsgálati fogságban levő mun­kások a tömeg közé keveredtek. Sellariu fog­­házigazgató azonban azonnal riadó jelt adott az őrségnek és a rendőrséget is értesítette. A fogházőrök és a rövidesen megérkező rend­őrök aztán hamarosan rendet teremtettek és a tömeget szétoszlatták. Szimin Teréz és Go­lumbán Marcellát a helyszínen őrizetbe vet­ték. A hivatalos jelentéssel szemben a munkások és a soraikban megjelent Bürger Ernő dr., te­mesvári ügyvéd a következőkben mondották el az ügyészségi fogház „ostromának“ történe­tét: Szó sem volt arról, hogy a munkásoknak szándékában lett volna a vizsgálati foglyok kiszabadítása. Az történt mindössze, hogy a vasrács elé, ahol néhány ember számára van hely, a fogház igazgatósága 60 munkásnak adott ki látogatási engedélyt. A szűk helyen tolongó munkások hátulsó soraiban levők elő­re akartak nyomulni és a rácshoz szorították a legelsőket. A fogházőrök látva a tumultust ököllel és puskatussal igyekeztek rendet te­remteni, amivel még nagyobb zavart okoztak. A fog­­lyok maguk is a lezárt rácshoz léptek és azt rázni kezdették, közben kétségbeesetten kia­bálva. A fogházigazgató rendelkezésére elő­se­­reglő fogházőrök és a rendőri karhatalom em­­­berei azonban rövidesen kiszorították a töm­e­­get a kapualjból. Közben a rendőrök bika* esőkkel verték a munkásokat Bürger Ernő dr. azonnal felkereste Sellaria fogházigazgatót és Oussi rendőrkvesztort és előttük erélyesen tiltakozott az újabb erősza­kosság ellen, amelyet tulajdonképpen nem is a foglyok látogatására összegyűlt munkások idéztek elő. Gussi rendőrkvesztor megígérte, hogy szigorú vizsgálatot indít és a bűnösöket érdemük szerint megbünteti. A nagy izgalmat okozó incidens után a fog­ház igazgatósága újból megengedte, hogy a Munkásnaptár vádlottjait meglátogassák.. Ek­kor azonban kisebb csoportokban engedték be a látogatókat, hogy tömegükkel ismét ne okoz­zanak zavart. 170 kiló hasist foglaltak le egy angol hajón Bukarest, február 29. Konstancából érkező jelentések szerint az ottani kikötőben horgonyzó Minha ne­vű angol hajón 170 kg. hasist találtak, amelynek értéke húsz millió lej. A hajó kapitányát, egy Amery Horváth nevű, magyar származású embert, őrizetben tartják. MÁRCIUS 2 £ £ LEM £ vV. Irta: Fráter Lajos Szegény fiú... bocsáss meg... én nem gondoltam meg akkor, mit teszek. És hogy igy lesz... Szegény Kelemen, ne haragudj, engem igy tanítottak, hogy egy hajszálon függ az ember élete, nem gyufaszálon. Szegény Kelemen... Mi osztálytársai Kellemetlennek csúfol­tuk, mert sohase nevetett, mindig a maga bajait hadarta: az igazságtalanságokat és különös történeteket, melyek csak vele történtek meg. Kellemetlen volt büszke­sége, gőgje, mellyel a mi nevetésünket fogadta. Ezért neveztük kellemetlennek. És­ ezért, amikor szétszéledtünk az is­kolaévek után, elkerültük, ha láttuk. Egyszer mégis beleütődtem. Akkor ki­ak­aszkodta magát, nem kap állást, att­on nem szeretik, nem bírja a társaságot. Széles mozdulatokkal beszélt, szidta magát lustaságáért, büszkeségéért. Pedig Kelemen büszkesége már csak abban nyilvánult, ha gúnyolódó rokonaitól, is­merőseitől nem akart állást elfogadni. — Dohányzót? — kérdeztem és elébe tartottam tárcámat, együttérzésemet akarva bizonyítani. — Szenvedélyesen, — felelte és mohón kapott utána. Tüzet adtam. Hangosakat szippantott, félkört írva le a cigarettával a levegő­be. Szinte ünnepséget csinált a cigaret­­tázásból. Majd hirtelen felém fordult. — Mondd meg már, taníts meg rá, kér­lek! hogyan kell tüzet adni? — és lesü­tötte a szemét. — Hát nem tudsz gyufát gyújtani? —­ Szélben nem, újból elővettem a gyufásdobozt, kivet­tem egy szál gyufát és mutató-, meg hüvelykujjam közé fogva a doboz hos­­­szanti részét, másik kezemmel végighúz­­tam rajta a gyújtót, majd a gyufadoboz és tenyerem alkotta kéményen felnyuj­­tottam. A gyufa, mint valami fáklya, lángolt. — Ez egyszerű, — mondtam azzal a tudat alatti szívtelenséggel, mely az em­ber veleszületett rosszaságának bizonyí­téka. Kelemen csodálattal nézett rám. — Ezt mindenki tudja, — folytattam. Kelemen összegörnyedt és felnyögött. — Én nem tudom, kérlek. — Ugyan, ne gyerekeskedj, próbáldd meg. — Én tudom, hogy talán most sikerül­ne. De ha valaki itt volna, egy idegen ... az engem úgy megzavar, ahogy a kezem­re néz és látja a mozdulatomról, hogy nem tudok tüzet adni. • — Ez szamárság. — apáskodtam. — Nem szamárság! Nem érzel te is valami idegesítő furcsát, amikor sötétben ülsz és egyszerre fellobban a gyufa va­kító lángja. És egy idegen arcot látsz ma­gad mellett. Egy idegen, ördögi arcot. — Ideges vagy. Sok hidegvíz, torna. — ajánlottam meggyőződés nélkül. — Lusta vagyok hozzá. — Mióta vagy ilyen? Az iskolában in­kább stréber voltál. — Hogy mióta nem tudok gyufát gyúj­tani? Az első, amire emlékszem, kilenc éve volt. Érettségi után Egy padon ül­tünk a Balaton partján. Nyaraltunk. Ó­ mesés éjszaka volt! Az asszony nővérem barátnője, én. Akkor voltam először sze­relmes. A nővérem barátnőjébe. Gyönyö­rű asszony volt. Ne hidd, hogy még most is szerelmes vagyok belé. Már rég túl va­gyok rajta és­­ minden nőn. Nem va­gyok nőgyülölő. Szeretnék velük lenni, megfog a szépségük, de nincs türelmem hozzájuk. Foglalkozni velük! táncolni! hazudni! Á!.. Magamról beszéljek ne­kik? Nem tudok magamról beszélni. Ne­ki tudni kéne, ki vagyok... — Szóval, mondom neked, azóta sem láttam nála szebbet. Ültünk a padon, hár­man és az én szívem tele volt szerelem­mel. Bámultam magam elé­­ a levegőbe és álmodtam. Azt hiszem, az első csókot ál­modtam meg ezredszer. Messze jártam a lehetetlenségek országában (az asszony imádta az urát) és egyszerre a nővérem rámkiáltott: „Adj már tüzet Gabinak!“ (Gabi az asszony volt.) Olyan érzésem volt, mint mikor valakit mulatozás köz­ben, mielőtt éppen berúgna, elhívnak ha­lódó kedveséhez. — Előkotortam gyufásdobozmat. Még emlékszem, mint most lenne, három szál gyufa volt benne. Meggyujtottam a gyu­fát. Sisteregve gyulladt és rögtön elaludt. Mert hirtelen szél támadt. Meggyujtottam a másodikat. Ugyanígy jártam. A harma­dikat, a harmadikat nem mertem meg­­gyujtni. ” Akkor azt mondta Gabi. Csak úgy mondta, minden jelentőség nélkül: „Ma­ga ügyetlen“, és ki akarta kapni kezem­ből a gyufát. Elugrottam, összeszedtem minden ügyességem és újra megpróbál­tam. A gyufa farésze is lángot fogott. Közel vittem a cigarettájához és akkor­ akkor láttam először az idegent! az ör­dögit! az ő arcán! — Borzasztó rémület fogott el és eldobtam a gyufát. — Azóta kerülöm az embereket. Foly­ton félek. A bankból, ahol két évig vol­tam, emiatt léptem ki. Egy másikat vég­legesítettek, aki mindig tüzet adott. — De, ha olyan gyötrő, kínzó álmaim vannak! Például gyufa vagyok. Egy ren­des gyufaszál­ és valami hatalmas kéz nyúl felém a dobozba, ahol a többi gyufa is van ... éppen olyan, mint én . . de ez nem fáj! mintha derékon ölelne, tudod és gyufafejemet oda ütögeti a gyufásdo­­boz oldalához. Pattan, koppan a fejem, de nem gyullad! Aztán letesz. Később újra kezébe vesz a Nagy Marok és pró­bál és ütöget. Hiába. Azt hiszem szét­­megy a fejem, szétpattan, úgy fáj, ami­kor felébredek. És ez nagyon gyakran van. — Végigolvastam filozófiai munkákat orvosi könyveket, Kant és Nietsche a kis­­ujjam­ban van, Marxon régen túl vagyok tudom, mi a hypaesthesia, pyromania, tu­­dom mi az Untergang des Abendlandes, az evolúció-elmélet, spiritizmus. És ez egy kissé megnyugtat. Mert, ha mi elégünk — mert ugy­e a test anyaga folytonosan ég, elhasználódik — mégis a szellem to­vább él. Ha erre gondolok, megnyugszom és meg merném gyújtani a gyufát. Nem is fájdulna bele a­ fejem. De idegen je­lenlétében nem tudok gondolkozni, kiégés leszek és már látom, hogy gúnyosan néz­nek rám ... ■k Kelement ezután csak messziről lát­tam, amint fáradt testét tolta két lábán A szája mozgott és kezével többször le­gyintett. Másik kezében cigaretta volt még szűz cigaretta. Egyszer egy fiatal­ember tűzzel kínálta. Ránézett. Valami vad irigység lángolt fel szemében és e levegőbe kapta az öklét. Odaugrottam Lefogtam. — Csendesedj ... Rám bámult. Elfutott. Tán nem is is­mert meg. Később hallottam, hogy van valami ké­szítménye, mely magától füstöl és füst­je hasonló a dohány füstjéhez. Meg egy ke­­nőcsöt csinál, amely láthatatlanná teszi Valóban évekig nem láttam Kelement Már nem is hallottam róla. ... És most olvasom, hogy gyufaolda­­tot ivott. Szegény Kelemen... A gyufa megmér­­gezte életed. Szegény Kelemen... nem tudtál tola­kodni és nem volt erőd meggyujtani éle­ted gyufáját. ^...Bocsáss meg, Kelemen... mi is csak játszunk a tűzzel..,

Next