Bukaresti Lapok, 1932. március (38. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-02 / 50. szám

Goga és Averescu Bukarest, február 29 Goga és Averescu között előreláthatólag e hét folyamán tisztázódik a helyzet. Goga ugyanis levelet intézett Averescuhoz, akit felszólított, hogy hívja össze a párt végrehajtó bizottságát, amelyen a párt kettéválása még megakadályozható lenne. Amennyiben Averescu a végrehajtó bizottság összehívását megtagadja, úgy Goga proklamációt fog intézni a párt vidéki tagozataihoz, hogy hagyják el Averescut és álljanak melléje. A nagyváradi háztiuajdonosok a konverzió kiterjesztését kérik Nagyvárad, február 29. A nagyváradi háztulajdonosok tegnap népes gyűlést tartottak, amelyen dr. Lengyel Zsigmond, a háztulajdonosok szövetségének titkára kérte a konverziónak a háztulajdonosokra való kiterjesztését, a jelzálogtartozások kamatainak 8 százalékra való leszállítását, az ingatlanárverések egy évre való felfüggesztését. Ezenkívül indítványozta, hogy a háztulajdonosok is kérhessenek kényszeregyezséget és hogy tartozásaikra a kormány adjon hároméves moratóriumot. Dr. Lengyel előterjesztéseit egyhangúan elfogadták és továbbították Bukarestbe. A polgárság fizesse a közhivatalok tartozását is? Marosvásárhely lakossága tiltakozik a vízdíjak felemelése ellen Marosvásárhely, február 29. A székely főváros lakossága vasárnap délelőtt nagygyűlést tartott s azon tiltakozott az ellen, hogy a városi tanács felemelje a vízdíjakat. Az elkeseredett hangú gyűlés során kimutatták, hogy a város vezetősége azért emelte fel a vizdijakat, mert különböző hatóságok sohasem fizették az elhasznált vizet és körülbelül 5 millió lejjel tartoznak emiatt. Ezt a kárt akarja a város a lakossággal megfizettetni. A gyűlésen megjelent Hernády György dr. is, aki azt indítványozta, hogy a város polgársága alakítson 14 tagú bizottságot, amely ellenőrizné az interimárbizottság munkálkodását s arról havonta jelentést tenne a város polgárságának. Úgy látszik, hogy a tiltakozó nagygyűlésnek megvolt az erkölcsi és gyakorlati eredménye, mert az interimárbizottság tagjai ma délelőtt ülést tartottak s elhatározók, hogy nem a felemelt, hanem továbbra is a régi vizdijakat fogják felszámitani. B. L. 2. OLDAL Bankjegyhamisítás miatt ismét a rendőrség kezei dig ártatlan• Gallovich Aranka Kolozsvár, február 29. A kolozsvári rendőrség vasárnap éjszaka úgynevezett „nagy fogást“ csinált: Széchenyi tér 7 szám alatti lakásán letartóztatta a hírhedt Pop komiszárnét, G Gallovich Arankát, aki egy idő óta Kolozsváron ütötte fel főhadiszállását és itt a legnagyobb titokban, közel egy év óta, száz és ezerlejes bankjegyek hamisításával foglalkozott. Egy bizalmas feljelentés alapján vasárnap éjjel tizenkét órakor Hatieganu rendőrkvesztor, Pastia vizsgálóbíró és Biriescu ügyész egy csapat rendőrrel rajtaütöttek Gallovich Arankáért lakásán. Rövid házkutatás után a fáskamrában, ládák alá rejtve, hat darab százlejes és négy darab ezerlejes klisét találtak, ezenkívül már ké«z hamisítványokat, mintegy nyolcvan-százezer lej értékben. Az első kihallgatások folyamán Gallovich Aranka igyekezett újból „nyeregbe kerülni“, ami azonban aligha fog neki ezúttal sikerülni. Gallovich Aranka úgylátszik végleg leszerepelt. Vele együtt letartóztatták az urát, Pop volt komszáit, valamint Schrimpl Frigyes cinkográfust, aki a klisék elkészítését végezte. A rendőrség most azt nyomozza, hogy Gallovich Aranka, aki ismét „szőnyegre“ került, mennyi hamis pénzt hozott eddig forgalomba. Tízezer erdelyi vendéglősre mondotta ki halálos leidét a pénzügyminisztérium Temesvár, február 29. A temesvári pénzügyigazgatóságra most érkezett meg a pénzügyminisztérium legújabb rendelete, amely körülbelül 10 ezer erdélyi vendéglős egzisztenciájára jelent újabb végzetes csapást. Ismeretes, hogy az 1925 után kiadott italmérési engedélyeket évente meg kellett hosszabbítani. A pénzügyminisztérium rendelete most kimondja, hogy ezekre az engedélyekre többé nem adnak meghosszabbítást és érvényességük lejárta után valamennyit bevonják. Temes-Torontálvármegyében összesen körülbelül 500 vendéglőst érint ez a rendelkezés igen közelről, egész Erdélyben pedig mintegy 10.000 hasonló engedélyt fognak bevonni, ha csak az érdekelteknek nem sikerüldőközben a kormányt más belátásra és megoldásra rábírni. A rendelettel kapcsolatban a temesvári vendéglősök ipartestülete értekezletet tartott s azon azt a határozatot hozta, hogy országos akciót indít a rendelkezés visszavonására, mert nemcsak az érdekelt 10.000 család sorsa, hanem az állam érdekei is a rendelet visszavonását követeli Szilfilinas K«Haelitäre a heitselweriségi fogház előtt Állítólag százfőnyi munkástömeg kísérelte meg a „Dolgozók Naptárja“ miatt letartóztatott vádlottak kiszabadítását Temesvár, február 29. Vasárnap délben izgalmas közelharc játszódott le a temesvári ügyészségi fogház előtt, körülbelül 100 főnyi munkástömeg, továbbá a váratlanul riadókészültségbe helyezett fegyőrök és a kivezényelt rendőrszakasz között. A hivatalos jelentés szerint a munkástömeg kísérletet tett arra, hogy a Munkásnaptár többször ismertetett ügye miatt vizsgálati fogságba helyezett munkásokat kiszabadítsa. A déli órákban, amikor a foglyok hozzátartozóinak és ismerőseinek látogatási engedélyt szoktak kiállítani, Sellariu fogházigazgatótól Szimin Teréz és Golumbán Marcella munkásnők is engedélyt kértek a Munkásnaptár miatt letartóztatott munkások meglátogatására. Sellariu igazgató kiadta a kért engedélyt, később pedig összesen 15 munkásnak adott ki még engedélyt a foglyokkal való beszélgetés*re. A foglyokat ilyenkor a kapubejárat közelében levő vasrácshoz viszik. Ebben az eset*ben is ez történt. Beszélgetés közben a két munkásnő hirtelen nagy lármát csinált, amitől a fogházőrök pillanatnyilag zavarba jöttek. Ezt a zavart az utcán tartózkodó munkások, körülbelül százan, felhasználták és hirtelen benyomultak a kapualjba. Valaki, — mondja tovább a hivatalos jelentés, — hirtelen felnyitotta a foglyokat elkülönítő vasrácsot, mire a vizsgálati fogságban levő munkások a tömeg közé keveredtek. Sellariu fogházigazgató azonban azonnal riadó jelt adott az őrségnek és a rendőrséget is értesítette. A fogházőrök és a rövidesen megérkező rendőrök aztán hamarosan rendet teremtettek és a tömeget szétoszlatták. Szimin Teréz és Golumbán Marcellát a helyszínen őrizetbe vették. A hivatalos jelentéssel szemben a munkások és a soraikban megjelent Bürger Ernő dr., temesvári ügyvéd a következőkben mondották el az ügyészségi fogház „ostromának“ történetét: Szó sem volt arról, hogy a munkásoknak szándékában lett volna a vizsgálati foglyok kiszabadítása. Az történt mindössze, hogy a vasrács elé, ahol néhány ember számára van hely, a fogház igazgatósága 60 munkásnak adott ki látogatási engedélyt. A szűk helyen tolongó munkások hátulsó soraiban levők előre akartak nyomulni és a rácshoz szorították a legelsőket. A fogházőrök látva a tumultust ököllel és puskatussal igyekeztek rendet teremteni, amivel még nagyobb zavart okoztak. A foglyok maguk is a lezárt rácshoz léptek és azt rázni kezdették, közben kétségbeesetten kiabálva. A fogházigazgató rendelkezésére elősereglő fogházőrök és a rendőri karhatalom emberei azonban rövidesen kiszorították a tömeget a kapualjból. Közben a rendőrök bika* esőkkel verték a munkásokat Bürger Ernő dr. azonnal felkereste Sellaria fogházigazgatót és Oussi rendőrkvesztort és előttük erélyesen tiltakozott az újabb erőszakosság ellen, amelyet tulajdonképpen nem is a foglyok látogatására összegyűlt munkások idéztek elő. Gussi rendőrkvesztor megígérte, hogy szigorú vizsgálatot indít és a bűnösöket érdemük szerint megbünteti. A nagy izgalmat okozó incidens után a fogház igazgatósága újból megengedte, hogy a Munkásnaptár vádlottjait meglátogassák.. Ekkor azonban kisebb csoportokban engedték be a látogatókat, hogy tömegükkel ismét ne okozzanak zavart. 170 kiló hasist foglaltak le egy angol hajón Bukarest, február 29. Konstancából érkező jelentések szerint az ottani kikötőben horgonyzó Minha nevű angol hajón 170 kg. hasist találtak, amelynek értéke húsz millió lej. A hajó kapitányát, egy Amery Horváth nevű, magyar származású embert, őrizetben tartják. MÁRCIUS 2 £ £ LEM £ vV. Irta: Fráter Lajos Szegény fiú... bocsáss meg... én nem gondoltam meg akkor, mit teszek. És hogy igy lesz... Szegény Kelemen, ne haragudj, engem igy tanítottak, hogy egy hajszálon függ az ember élete, nem gyufaszálon. Szegény Kelemen... Mi osztálytársai Kellemetlennek csúfoltuk, mert sohase nevetett, mindig a maga bajait hadarta: az igazságtalanságokat és különös történeteket, melyek csak vele történtek meg. Kellemetlen volt büszkesége, gőgje, mellyel a mi nevetésünket fogadta. Ezért neveztük kellemetlennek. És ezért, amikor szétszéledtünk az iskolaévek után, elkerültük, ha láttuk. Egyszer mégis beleütődtem. Akkor kiakaszkodta magát, nem kap állást, atton nem szeretik, nem bírja a társaságot. Széles mozdulatokkal beszélt, szidta magát lustaságáért, büszkeségéért. Pedig Kelemen büszkesége már csak abban nyilvánult, ha gúnyolódó rokonaitól, ismerőseitől nem akart állást elfogadni. — Dohányzót? — kérdeztem és elébe tartottam tárcámat, együttérzésemet akarva bizonyítani. — Szenvedélyesen, — felelte és mohón kapott utána. Tüzet adtam. Hangosakat szippantott, félkört írva le a cigarettával a levegőbe. Szinte ünnepséget csinált a cigarettázásból. Majd hirtelen felém fordult. — Mondd meg már, taníts meg rá, kérlek! hogyan kell tüzet adni? — és lesütötte a szemét. — Hát nem tudsz gyufát gyújtani? — Szélben nem, újból elővettem a gyufásdobozt, kivettem egy szál gyufát és mutató-, meg hüvelykujjam közé fogva a doboz hosszanti részét, másik kezemmel végighúztam rajta a gyújtót, majd a gyufadoboz és tenyerem alkotta kéményen felnyujtottam. A gyufa, mint valami fáklya, lángolt. — Ez egyszerű, — mondtam azzal a tudat alatti szívtelenséggel, mely az ember veleszületett rosszaságának bizonyítéka. Kelemen csodálattal nézett rám. — Ezt mindenki tudja, — folytattam. Kelemen összegörnyedt és felnyögött. — Én nem tudom, kérlek. — Ugyan, ne gyerekeskedj, próbáldd meg. — Én tudom, hogy talán most sikerülne. De ha valaki itt volna, egy idegen ... az engem úgy megzavar, ahogy a kezemre néz és látja a mozdulatomról, hogy nem tudok tüzet adni. • — Ez szamárság. — apáskodtam. — Nem szamárság! Nem érzel te is valami idegesítő furcsát, amikor sötétben ülsz és egyszerre fellobban a gyufa vakító lángja. És egy idegen arcot látsz magad mellett. Egy idegen, ördögi arcot. — Ideges vagy. Sok hidegvíz, torna. — ajánlottam meggyőződés nélkül. — Lusta vagyok hozzá. — Mióta vagy ilyen? Az iskolában inkább stréber voltál. — Hogy mióta nem tudok gyufát gyújtani? Az első, amire emlékszem, kilenc éve volt. Érettségi után Egy padon ültünk a Balaton partján. Nyaraltunk. Ó mesés éjszaka volt! Az asszony nővérem barátnője, én. Akkor voltam először szerelmes. A nővérem barátnőjébe. Gyönyörű asszony volt. Ne hidd, hogy még most is szerelmes vagyok belé. Már rég túl vagyok rajta és minden nőn. Nem vagyok nőgyülölő. Szeretnék velük lenni, megfog a szépségük, de nincs türelmem hozzájuk. Foglalkozni velük! táncolni! hazudni! Á!.. Magamról beszéljek nekik? Nem tudok magamról beszélni. Neki tudni kéne, ki vagyok... — Szóval, mondom neked, azóta sem láttam nála szebbet. Ültünk a padon, hárman és az én szívem tele volt szerelemmel. Bámultam magam elé a levegőbe és álmodtam. Azt hiszem, az első csókot álmodtam meg ezredszer. Messze jártam a lehetetlenségek országában (az asszony imádta az urát) és egyszerre a nővérem rámkiáltott: „Adj már tüzet Gabinak!“ (Gabi az asszony volt.) Olyan érzésem volt, mint mikor valakit mulatozás közben, mielőtt éppen berúgna, elhívnak halódó kedveséhez. — Előkotortam gyufásdobozmat. Még emlékszem, mint most lenne, három szál gyufa volt benne. Meggyujtottam a gyufát. Sisteregve gyulladt és rögtön elaludt. Mert hirtelen szél támadt. Meggyujtottam a másodikat. Ugyanígy jártam. A harmadikat, a harmadikat nem mertem meggyujtni. ” Akkor azt mondta Gabi. Csak úgy mondta, minden jelentőség nélkül: „Maga ügyetlen“, és ki akarta kapni kezemből a gyufát. Elugrottam, összeszedtem minden ügyességem és újra megpróbáltam. A gyufa farésze is lángot fogott. Közel vittem a cigarettájához és akkor akkor láttam először az idegent! az ördögit! az ő arcán! — Borzasztó rémület fogott el és eldobtam a gyufát. — Azóta kerülöm az embereket. Folyton félek. A bankból, ahol két évig voltam, emiatt léptem ki. Egy másikat véglegesítettek, aki mindig tüzet adott. — De, ha olyan gyötrő, kínzó álmaim vannak! Például gyufa vagyok. Egy rendes gyufaszál és valami hatalmas kéz nyúl felém a dobozba, ahol a többi gyufa is van ... éppen olyan, mint én . . de ez nem fáj! mintha derékon ölelne, tudod és gyufafejemet oda ütögeti a gyufásdoboz oldalához. Pattan, koppan a fejem, de nem gyullad! Aztán letesz. Később újra kezébe vesz a Nagy Marok és próbál és ütöget. Hiába. Azt hiszem szétmegy a fejem, szétpattan, úgy fáj, amikor felébredek. És ez nagyon gyakran van. — Végigolvastam filozófiai munkákat orvosi könyveket, Kant és Nietsche a kisujjamban van, Marxon régen túl vagyok tudom, mi a hypaesthesia, pyromania, tudom mi az Untergang des Abendlandes, az evolúció-elmélet, spiritizmus. És ez egy kissé megnyugtat. Mert, ha mi elégünk — mert ugye a test anyaga folytonosan ég, elhasználódik — mégis a szellem tovább él. Ha erre gondolok, megnyugszom és meg merném gyújtani a gyufát. Nem is fájdulna bele a fejem. De idegen jelenlétében nem tudok gondolkozni, kiégés leszek és már látom, hogy gúnyosan néznek rám ... ■k Kelement ezután csak messziről láttam, amint fáradt testét tolta két lábán A szája mozgott és kezével többször legyintett. Másik kezében cigaretta volt még szűz cigaretta. Egyszer egy fiatalember tűzzel kínálta. Ránézett. Valami vad irigység lángolt fel szemében és e levegőbe kapta az öklét. Odaugrottam Lefogtam. — Csendesedj ... Rám bámult. Elfutott. Tán nem is ismert meg. Később hallottam, hogy van valami készítménye, mely magától füstöl és füstje hasonló a dohány füstjéhez. Meg egy kenőcsöt csinál, amely láthatatlanná teszi Valóban évekig nem láttam Kelement Már nem is hallottam róla. ... És most olvasom, hogy gyufaoldatot ivott. Szegény Kelemen... A gyufa megmérgezte életed. Szegény Kelemen... nem tudtál tolakodni és nem volt erőd meggyujtani életed gyufáját. ^...Bocsáss meg, Kelemen... mi is csak játszunk a tűzzel..,