Bukaresti Lapok, 1932. április (38. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-01 / 75. szám

— ——♦—!— ■ A kifordított komplexum Buzauban Élénk vita folyik afelől, helyesen cselekedett-e az igazságügy-miniszter, amikor a Lupescu-per főtárgyalásáról kizáratta a nyilvánosságot? Ebben a vitában nem tudok dönteni. Azonban függetlenül attól, hogy helyesen cselekedett-e vagy sem, mindenesetre elkésetten cselekedett. Hiszen a tárgyalás már negyednapja tart. A vallomásokat eddig az hallgatta végig, aki éppen akarta. A tárgyalóterem nyitva állott mindenki számára, senkitől se kérdezték meg, ki fia-borja, hanem szépen tűrték, hogy egy család tragédiába tornyosuló ,intim problémái cirkuszi szórakozásul s szolgálhassanak a kaján fülek és szemek részére. S amikor már mindent kiteregettek, ami mocskos, ami perverz, ami sötét és izgalmas, akkor egyszerre becsukják az ajtókat. Hát ennek nem sok értelme. Úgyis tisztán áll már az egész bonyodalom mindenhol előtt. Akinek ez a pör csak arra kellett, hogy egy szerencsétlen család hálószoba-titkaival beteges fantáziáját iz Sssa és kielégítse, az már eddig is bőven elezte a tejfelt. Akit pedig társadalmi és pszichológiai szempontok vonzottak, azt igazán nem érdekelheti, ami ezután következik. Tudjuk úgyis, mi jöhet. Az ügyész azt foggja mondani, hogy a vádlottak farkaslelkű gyilkosok. A védők pedig azt, hogy báránylelkű áldozatok. * A dráma hátterében a férj, illetőleg apa áll, akit tavaly júliusban agyonlőtek. Reméljük, nem kárhoztatjuk túlságosan az emlékét, ha megállapítjuk róla, hogy szerencsétlenebb, ellenszenvesebb alakot, mint amilyen az elhalálozott volt,nehéz elképzelni. Legalább is a tárgyaláson ilyen fotográfia alakul ki róla. Lupescu Mária, a felesége, aki fővádlottként áll az esküdtek előtt, mert a megboldogult koponyáját egy drámai estén revolvergolyóval átlyukasztotta, igen kíméletlen képet fest a férjéről, akit oly végzetes körülmények között volt kénys télen eltávolítani az árnyékvilágból Val lomása, amely egyébként nem közönséges ; intelligenciát sugároz, találó képet fest mindazokról a balesetekről, amelyeket gyűjtőnéven házasságnak szokásos nevezni. Elmondja, hogy már a kezdet kezdete is igen szomorú volt. Férje — alig éltek néhány hetet együtt — már megcsalta. Igen mohó férfiú volt, egyrement nála, hogy magas állásu társadalmi hölgyekkel, vagy örömleányokkal elégiti-e ki falánkságát. Sőt mi több, mondja a revolverés feleség, még a cselédekkel sem átallotta kikezdeni. Ezt az utóbbi mondatot vallomása folyamán tízszer is megismételte. Idősödő nő már, fáradt és megtört asszony, aki túl van mindenen és közömbös hangon, mintegy informative tudatja az esküdtekkel, hogy embere mennyire csapodár volt. Azonban ha visszaemlékezik arra, hogy még a cselédeket sem vetette meg, akkor hangja hirtelen a magasba Jendül, színt és szenvedélyt kap, az elkeseredettség és a megbántottság félreismerhetetlen, bánatos akcentusa érződik rajta Szemmelláthatólag megbocsátotta férjének az összes nőket. Csupán a cselédeket nem. A sexuális ösztönvilág, a féltékenység és a nemi birtokvágy nem volt oly erős benne, mint a kasztrendszer tudata. Egy cseléd. Pfuj! Az ucca pénzen vásárolt lányát, akitől Lupescu vérbajt kapott, elnézte. De az üde falusi virágot soha. Már ebből is látszik, hogy a Lipescu-familia felfogása az élet dolgairól nem volt modern. Az asszony például elmondja, hogy házasságának esztendei a legféktelenebb és legképtelenebb szenvedések közepette teltek el. Alig mondották ki a holtomiglan-holtomiglant, megkezdődött az abortuszok sorozata. Azután egyik botrányt a másik követte. A szülők megmérgezett kapcsolata tragikus nyomokat hagyott a gyermekekben is. Mind beteges és apátiára hajlamos. Az egyik fiúgyermek nyolcéves korában epileptikus roham következtében pusztult el. A férj mindmáig *iz italnak adja magát. Állandóan részeg, kártyázik és kiforgatja feleségét nyomorúságos kis pénzeiből. A pokol eleven képe alakul ki Lupescuné előadása nyomán. — De miért nem vált el tőle? — kérdi csudálkozva az elnök. Méltatlankodó pillantás a felelet. — Elválni?... de kérem... hiszen férjem volt... mit szólt volna a világ? A korcs férfiú mellett, aki ellenállhatatlan erővel sodorta a családot a klasszikus tragédia felé, kitartott tűzön-vizen keresztül. Nem anyagi érdekből. Nem gyermekeire való tekintettel. Nem azért, mert szerette, mert hiszen nem szerette. Hanem azért, mert eszébe sem jutott, hogy másképpen is lehet A konvencionális felfogás győzött. Mit szólnának az emberek? A dráma akkor teljesedett ki, mikor az idősebbik leány felcseperedett, letette az érettségit és beiratkozott a bukaresti egyetemre. Ez a leány, Lupescu Lili kisasszony, szintén vádlott. Ott ül az anyja mellett a vádlottak padján. Az ügyész azzal vádolja, hogy a gyilkosságot együtt követte el az anyjával, akihez különben megszólalásig hasonlít. Csak kissé frissebb kiadásban. Amikor Luli a főiskolára került, a család Buzauban lakott. A diákkisasszonyt az apja kísérte fel a fővárosba. Reggel érkeztek , ámbár úgy tervezték, hogy délután már mennek is vissza Biizauba, az apa mégis szállodába hajtatott. Jellegzetes mellékkörülmény, hogy a Velencehotelt választotta ki, egy garniszállodát, amely ledér hölgyek hajlékául is szolgál. Itt azután durva erőszakkal rávetette magát a leányára. Először hizelkedéssel próbálkozott, majd nyers brutalitással az izmait használta fel. S amikor így sem ért célt, havi negyvenezer lej apanázst ajánlott fel a saját gyermekének. Ez a legvisszatetszőbb mozzanata az egész ügynek. A prostituálási kísérlet egyben rámutat arra is, hogy az apa mennyire nem ismerte önön leányát, aki az összes vallomások szerint tisztalelkű, sőt magasrendű egyéniség. Mellékesen meg kell jegyezni, hogy a nemiségnek a család keretén belüli drámai összekuszálódása nem ritka folyamat s e szempontból a Lupescu-ügy semmi újat nem jelent. Én az iskolában is tanultam egy a buzaui drámával rokon tragédiáról. Ennek a hőse, a fiúgyermek, először megölte apját, majd szerelemre bírta az anyját. Később meghasonlott önmagával és kétségbeesésében kiszúrta mind a két szemét, mire anyja, aki a felesége is volt, felakasztotta magát. Az apát Lajos-nak hívták (Tebea királya volt). Az anyát Idkasténak. A fiút ödipusnak. E klasszikus hősmonda, amelyet különben több ókori és újabb szerző színre dolgozott, a modern lélektanban is nagy szerephez jutott. Freud pontosan kielemezte az egész katasztrófát s ez az elemzés Ödipus--komplexum néven ismert alaptétele a pszichoanalízis tudományának. Lényege a dolognak az, hogy a fiú többé-kevésbé mindig az anyja, a leány pedig az apja iránt viseltetik vonzalommal. Ezt a vonzalmat, amely különben ritka kivételektől eltekintve tudatunk alatt van elrejtve, rendszerint a házasságban bontjuk fel. A férfi olyan nőt keres ki, akinek egyénisége lényeges vonásokban megfelel az anyja egyéniségének. A leány pedig olyan férfiút igyekszik találni, aki alkalmas az apja iránti ősi és elrejtett vonzalom levezetésére. A Lupescu-per az ödipus-komplexum fordítottja. illetőleg pontosabban: kifordítottja. Mikor az apa látta, hogy sem a gyengéd hizelkedésekkel, sem az erőszakoskodásokkal, sem pedig a pénzben kecsegtetésekkel nem ér célt, megjuhászkodott és arra kérte a lányát, hogy a történtekről ne tegyen senkinek se említést. Ezt Lupescu Lili készséggel megígérte. Ennek ellenére otthon az anyja kivette belőle, hogy Bukarestben miféle keserű élményeken merít keresztül az apjával. A kisasszonyba megtört volt és búskomor. Szemei alatt sötét karikák gyűröztek. Látszott, hogy valami nincs rendben nála. Az anya faggatni kezdett, és minden kitudódott. Férj és feleség között rettenetes jelenetekre került a sor. A gyermek miatt. — Meggyilkollak — mondotta Lupescu. Valóban, be is szerzett egy revolvert, amelyet esténkint a párnája alá tett. Később még egy revolvert vett, majd egy harmadikat és egy negyediket is. Halála után a hatóságok a házkutatás alkalmával nyolc lőfegyvert találtak a házban. Mániákusan készülhetett valamire s valóságos fegyverraktárt rendezett be. Ettől fogva a família élete borzalmas volt. A feleség szünet nélkül az agyonlövetéstől reszketett. A nagyobb leány a férfit félte az apjában. A hajsza ugyanis folytatódott. Egyszer a családfő betört a leányhoz, miközben az fürdött. Csak akkor távozott a helyiségből, amikor egy szék darabokra tört a fején Valamivel később az italtól és a beteges hajlamoktól már teljesen demoralizált férfiúnak szembetűnt kisebbik leánya, a 15 éves Viorica is. Az anya elkeseredetten, szinte véres indulattal harcol gyermekeiért, ördögi botrányok követik egymást. Egyfelől az apa, fegyverrel a zsebében és szaggatva borzalmas vágyaitól. Másfelől az anya, aki élet-halál küzdelemre is kész gyermekeiért. Kettejük között a két leány, pszichotikus ijedelemmel és mintegy félőrülten. Háttérben az ügyvéd-fiú, aki csak éppen sejt valamit, de ereiben már száguld a vér. Itt valaminek történnie kell. Valaki győz és valaki veszít, így érkezik el a gyilkosság napja. Az asszony fakó hangon mondja el, hogy a férje holtrészegen érkezett haza. A hóna alatt ujságpapirosba göngyölve nagy halat hozott. — Ezt készítsd el nekem! — mondja az asszonynak. Erre halálos félelem szállotta meg Lupescunét. — Miért? — kérdi az elnök. — Mert ha bort ivott és hadat evett, akkor szörnyű volt... __ Lám, milyen furcsa dolgok vannak az életben. Más, ha halat eszik, akkor csendes és figyelmes, nehogy a szálka lecsússzék a torkán. Ez a Lupescu viszont éppen a halál kapott szörnyűségrohamot, kát. S miközben az asszony a pontyot tisztította, egyre erőteljesebben bontakozott ki előtte az a szükségszerű parancs, hogy cselekednie kell. Bement a szobába. A férj részeg gőzölgéssel horkolt az ágyon. A feje alá nyúlt, előhúzta a revolvert és ... A következő pillanatban már berohantak a szomszédok, a rendőrök és a cselédek. — Én öltem meg! — kiáltotta a nagyobbik leány. — Én öltem meg! — kiáltotta az anya. — Nem igaz!... nem igazi... Mária, nem te voltál!... Tablók lőttek le! — sóhajtotta a halódó férj. Élete utolsó pillanatában egy eltévedt, nemes és romantikus gesztussal meg akarta menteni a gyilkosát. Vagy gyilkosait, övéit. Mert a főtárgyalásnak éppen azt kell tisztáznia: ki volt a tettes? Vagy kik voltak a tettesek? Az anya egyedül? A leány egyedül? Vagy együtt mind a ketten? Az asszony magára vállal mindent. De lehet, hogy csak gyermekét akarja menteni. E pillanatban a perbeszédek folynak. Az ügyész azt mondja, közönséges, előre megfontolt gyilkosság. Az ügyvéd azt mondja, szerencsétlen mártírok. Most veszem észre, mennyire eltértem az eredeti kérdéstől. Hogy valjon helyesen cselekedett-e az igazságügyminiszter, amikor a nyilvánosságot kizárta a pör f "tárgyalására’ ? Sokan azt mondják, helyesen. Minek az idegeket és a fantáziáikat családi magánügyekkel, perzselő perverziókkal éleszteni? Mások tudományosabb álláspontra helyezkednek. Szerintük a Iupescu-ügy analitikai komplexum. S mint ilyen — legalábbis a lélektan útmutatásai szerint — nyilvánosságra kivártkoz. Mert ha rejtve marad, robban. Mint a dinamit. Amelynek felbontva nincs ereje. Ellobban, mint a viasz De ha elfojtják, őrjöng, explodál és elpusztít mindent maga körül. Mikes Imre -#■ Az íjdob Lupescu Lupescu Mária, a feleség. Lupescu Lili, a leány LOT,pAli A tisztességtelen konkurrenciáról szóló hétéves törvényjavaslat megint elsürgedt Mirro megtagadta a javaslat apaságát Bukarest, március 30. Mint ismeretes, a kereskedői tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatot már tíz napja szétosztották a képviselők között, de annak bizottsági tárgyalására még nem került sor, mert folytonosan elhalasztották. Tegnap végre a kereskedelmi bizottság elé került az új javaslat, amelynek bizottsági tárgyalásában a Magyar Párt részéről Hegedűs Nándor vesz részt. A javaslatról úgy tudták, hogy az Mkto volt nemzeti párti miniszter műve, mert az ő hivatali ideje alatt készült és ő írta alá. A képviselőháziban Hegedűs Nándor meg is kérdezte Mirtót, vállalja-e a javaslat apaságát ma is, mire Mirto nagy meglepetésre ezt felelte: — Szó sincs róla. Ostoba javaslat és nekem csak annyi közöm van hozzá, hogy miniszter koromban elkövettem a hibát és aláírtam. Ez teljesen gépiesen történt és a legtávolabbról sem vállalom érte a felelősséget. Most már csak az a kérdés, vájjon Mireto akkor is megtagadná-e a javaslat szerzőségét, ha ma is a minisztérium élén állana, vagy azért vonul csak vissza tőle, mert nem akar mai kollégájának „tisztességtelen versenyt" csinálni. SKARLÁT-JÁRVÁNY DÜHÖNG AZ ALCSIKI FALVAKBAN. Tudósítónk jelenti: A kászonalcsiki járásban súlyos skarlát járvány lépett föl, amely már eddig is több áldozatot követelt. Felnőttek is pusztultak el. A körorvosok mindent elkövetnek a veszedelmes járvány megfékezésére, munkájukat azonban nagyon nehezíti az, hogy a falusiak nem igen jelentik be betegeiket. APRILIS l. A sirca tABfe€»Bic»l kpassó Ma március 30-án, szerdán fut nagy slágerfilmünk: Efl| If l^ff Ijlf ^ ^ Főszerepben : „üUHÜ V Nagy Kati ” Willy Fritsch Április 2-ától a legszellemesebb vígjáték : Házassági R. T. Főszerepben : Charlotte Susa, Hans Moser, Werner Fütterer és Georg Alexander.