Bukaresti Lapok, 1932. április (38. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-01 / 75. szám

ffakamitilcmok LAPOii» tsU.lAiS,^ö»i m -aJzySA Apróhirdetések (csak a bukaresti kiadás­­oBn megjelenő hirdetések részére)? Egy­­ fő? lej, vastag belükből 6 lej. Apróhir­detéseket felvesz: Bukaresti szerkesztő­ség és kiadóh­ivatal. 1. Bulevardul Sehiiu Magureanu 21. Telefon 363—64. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: Bra$ov—Brassó. Telefon: 82 és 177 sz. Előfizetési díj: Egy évre 1200, félévre é00, negyedévre 300, egy hónapra 100 lej. Bukaresti mozi­műsor Csütörtökön, március hó 31-én. Capitol: Az ismeretlen szakaszvezető. Regal: A szenvedély rabszolgái. Bd. Palace: Stan és Bran elválása. Vox: Verdun. Roxy: Az ismeretlen szakaszvezető. Select: A szivtolvaj. Femina: Az álom kóros Pat és Patachon. Trianon: Halló! Halló!... Téves kapcsolás. Rio: Az Ismeretlen társ. Fórum: Inspiráczió. Omnia: Inspiráczió. Lyra: Ronny. Tomis: Ben-Hur. Liber: Kisértet-vonat. _ Roxy: Moltke esküvője. Gummibot, varázsvessző Egy botcsinálta résztvevő feljegyzései a bukaresti diák­zavargásokról Adler, a büntetés, de főleg a pormentes in­dividual psychológiai nevelés korszakában egy kissé idegenszerüleg hat, amikor a békés és nyugodtan sétáló polgárt a bukaresti Calea Victoriem­ egy hirtelen, eszrevétlenül kiala­kult tüntetés sodrában a rend éber őrei gu­m­­mbottal tarkón vágják. A gummibot nekem, aki csak ritkán kerülök összetűzésbe az ál­lamhatalommal, eddig fel se tűnt. Ha meg­erőltetve visszagondolok, nem tagadhatom te, hogy már láttam a rendőr kezében és azt te észre vettem, hogy két vége van. Csak nem ment ennek a jelnbősége át a tudatomba De ­ja és rendeltetése összeforrt a rendőrrel, aki ,az utcakeresztezésnél az autók nyugodt for­galmát igyekezett vele összezavarni. Mint fe­­nyitó eszköz azonban uj előttem, bár nincs ki­zárva, hogy ez csak speciális naivitásomra vezethető vissza. A gummibot eddig tetszett nekem, ügyes találmánynak tartottam. A Berliner Illustrierte Zeitungban láttam nem­rég egy képet egy bukaresti rendőr olasz kollégájáról, aki annyi művészetet vitt be a gummibot kezelésébe, amint Róma utcaforgal­mát dirigálta, hogy Toscaninihez hasonlítot­ták. „Az utca Toscaninije“, — ez volt a kép ríme. Most azonban megrendült a gummibot dirigenspálca iránti szimpátiám. Őszintén szólva, nem szeretem a verekedést. Különösen nem, ha erős üti a gyengét. A fel­­fegyverzett, a hatalom erejével a senkibe vett védtelent. Ezért is vagyok törhetetlen híve Adlernek. Undorító, amikor a két méteres bi­ka­erős apa nyakon rúgja egyméteres pöttöm kis­fiát. Vagy a tanár a katedra autoritása mögé húzódva, a védekezni nem tudó diá­kot. Ez az undorom nem adleri, hanem eredeti. Még mielőtt Adlerről tudomást vehettem vol­na, ezelőtt húsz esztendővel, pofon vágott az énektanárom. Ma sem tudom, hogy miért? De ma is olyan elkeseredéssel gondolok rá, hogy egész biztosan visszaadnám neki ezt a pofont kétszer, ha az illető időközben nem költözött volna el egy csendesebb világba, ahol aligha verekednek a szellemek. Ezért is keseredtem el tegnap annyira, ami­kor végig kellett néznem, amint békésen sé­táló polgárokat, akik nagy részének egészen biztosan halvány sejtelmük sincsen az új ügyvédtörvényről, és arról, hogy ezzel az egyetemi hallgatók nincsenek megelégedve, se arról, hogy emiatt két nap óta forr az egyetem és forr annyira, hogy a diákok tün­tető csapata végig söpri a bulvárt. Nyugodt sétálás közben, mialatt a végnélküli gazdasá­gi krízis, a kilátástalanul hosszú tél és a bi­zonytalan jövő zavarják csak az egyébként csendes világszemléletet, azon veszi észre ma­gát, hogy kordon van előtte és mögötte haj­rázó diákok, akik különböző dolgokkal, lát­szólag a fennálló renddel nincsenek százszá­zalékosan megelégedve. A kordon: az állam­­hatalom. Bika-erős legényekből összeállított falanx. Bizonyos elképzelt igazság megteste­sítője és védője. Úgy, ahogy oda van állít­o m, antipatikus. A polgár eddigi élettapaszta­lata alapján egy mellékutca felé sandít. Az idő azonban rövid és a körülmények nem kedveznek. Oldalról lökik és hátulról nyom­ják. A következő pillanat pedig már érint­kezést létesít a feje és a gummibot boldogabb vége között. Apelláta nincs, vagy, ha van, az csak arra jó, hogy minden ütést hálványra emeljen a következő pillanat. Tíz perc elég ahhoz, hogy a Calea Victo­­riem­ az előbb még békésen sétáló, feltétlen államhű, sőt esetleg a kormánnyal is szimpa­tizáló 2—300 polgárból ugyanannyi megvert, megalázott, elkeseredett tömeget transzformál­janak. Két-háromszáz polgár, az előbb még teljesen különböző politikai és világfelfogás­sal. A jobbszélsőtől a balszélsőig bizonyára minden lehető árnyalatot képviselve. Konzer­vatív, nacionalista, politikamentes, pacifista, radikális, szocialista, kommunista, — mit tu­dom én. De egészen biztos, hogy a gummibot­­tal összekalapálták ezt a tömeget, összeverték egységes felfogássá. A gummibot, mint va­rázsvessző. Amit szónoklat, politikai nevelés nem ér el évtizedek alatt, azt elvégzi 10 per­cen belül. Unifikál, összeolvaszt. Az elkese­redésben? Mellékes. Végeredményben ez is cél lehet. Minden kormányzat egységesítésre törekszik. Hogy ne legyen az országban száz különböző véle­mény. Csak egy. Talán alkalmas ennek az elvégzésére ez a varázs-gummivessző. Talán technikailag meg tudnák oldani, hogy a 16 millió lakosságot mind tarkón vágják és el­verjék — és ezzel egy egységes politikai plattformra hozzák őket. Hogy ez a Platt­form nem lenne azonos a kissé elszigetelten álló államhataloméval, az végeredményben nem fontos. Vagy, ha fontos, akkor nem lát­ják a célt, amikor az eszközt alkalmazzák. Talán mégis jó lenne felülvizsgálat tárgyá­vá tenni a gummibot történelmi hivatását. Vajjon nem lenne-e jobb­á ha Toscanini diri­gálni vele? A forgalmat dirigálni, hogy­­ rend le­gyen. (szt.)­­ KÉT ÉVRE ÍTÉLTÉK AZ ARADI VAS­UTASOK SZÖVETKEZETÉNEK SIKKASZ­­TÓJÁT. Temesvárról jelentik: Az itteni Táb­la ma másodfokon két évi börtönre ítélte Bonyhádi Józsefet, az aradi vasutasok szövet­kezetének egyik volt vezetőjét, aki ellen az a vád, hogy a szövetkezet vagyonából egy mil­lió lejt elsikkasztott. Bonyhádit az ítélet ki­hirdetése után letartóztatták.­­ HALÁLRA ÍTÉLTEK HATVAN BENN­SZÜLÖTTET EGY VARÁZSLÓ MEGGYIL­KOLÁSÁÉRT. Londonból jelentik. Brit-Ke­­letindia Calpare nevű­ városában a bíróság halálra ítélt hatvan bennszülöttet, akik meg­gyilkoltak egy varázslót, mert az­­ az egyik bennszülött feleségére súlyos betegséget olva­sott rá. A tömeges halálos ítélet a bennszü­löttek között nagy izgalmat keltett.­­ MAROS MEGYEI HÍREK. Marosvásárhe­lyi tudósítónk jelenti: A marosvásárhelyi gyermekmenhely mellett elhúzódó kanálisban egy körülbelül négy-öt hónapos magzat osz­lásnak indult tetemére akadtak. A magzaton egy ingecske volt és egy újságba volt csoma­golva, amelynek dátumából megállapították, hogy húsz nappal ezelőtt tehették ki, abban a feltevésben, hogy a lefolyó víz elviszi. A rendőrség megindította a vizsgálatot — Akos­­falva községben felakasztotta magát és meg­halt Viles János jómódú gazda. Tettét gyó­gyíthatatlan betegsége miatt követte el. — A Székely és Réti-féle bútorgyárban kitört munkássztrájk tovább tart A megegyezési kísérletek egyelőre meghiúsultak.­­ KÉTNEMŰ EMBERT OPERÁLTAK A DICSŐSZENTMÁRTONI KÓRHÁZBAN. Di­­csőszentmártonból jelentik. Az itteni kórház­ba nemrégen egy J. Károly nevű kolozsme­­gyei iparos vétette fel magát, akinek úgy fér­fi, mint női szervei ki voltak fejlődve. A kü­lönös páciensen Dumitrescu főorvos műtétet hajtott végre és női szerveit eltávolította. Most már remélhető, hogy J. Károlyból ,,par­tiképes“ fiatalember lesz.­­ TILTAKOZÁS AZ ÉLETERŐS MUNKA­ERŐK NYUGDÍJAZÁSA ELLEN. Temesvár­ról jelentik: Az itteni nyugdíjasok szövetsége felségfolyamodványt juttatott el a királyhoz. A felségfolyamodványban a nyugdíjasok előadják, hogy 48 és 52 év közötti életerős embereket küldenek nyugdíjba, ami csak nö­veli a nyugdíjpénztár terheit és a munkanél­küliek számát. Kérik az uralkodót, hasson oda, hogy további nyugdíjazások ilyen kor­osztályban ne történjenek. * ERDÉLY TÖRTÉNETE. Irta dr. Jancsii rendezte Gyallay Domokos Az erdélyi m­a- Benedek. A szerző utasításai szerint kiadásra gyár szellemi élet a maga elárvu­ltságában­ nagyon nélkülözte Erdély tüzetesebb történe­tét. Dr. Jancsó Benedek történetíró munkás­sága nem szorul méltatásra. Nemcsak tudós volt ő, hanem bölcs a szó legnemesebb értel­mében. Ez a magyar bölcsesség hatja át min­den munkáját. A könyv ára 80 lej és a Bras­sói Lapok könyvosztályában kapható. Egy lej lesz a Népújság. A B. I.. ki­adásá­ban indult meg két hónappal ez­előtt a Népú­­jság, mely a két lej­es pél­dányonkénti árával lehetővé akarta ten­ni, hogy azok se maradjanak újság nél­kül, akik a mostani megcsappant kere­setükből nem tudnak öt lejes lapot ven­ni. A szegény emberek tömegei szívesen fogadták a friss, eleven, fürge Népujjá­ ÁPRILIS 1. cégnél BUKAREST, a SOCEC könyvkereskedés palotájában Az ország legolcsóbb bevásárlási forrása! goi és az olvasótábora hatalmas tömegei­nek megnövekedése lehetővé tette az elő­állítási költségek megoszlása folytán, hogy a Népú­jság egy lejre szállítsa le az árát. A mai naptól kezdődően egy lej lesz a Népújság ára és bizonyosra vehe­tő, hogy az olcsóbb ár még népszerűbbé teszi testvérlapunkat. ■­ — MEGHALT AZ „INDULÓ­ KIRÁLY.“ Newyorki jelentés szerint a napokban hunyt el Newyork közelében levő birtokán John Philippe Sousa, a világhírű amerikai „Induló­király", aki életében több, mint háromszáz különböző katonai indulót és más hasonló tárgyú zeneművet szerzett. A 78 éves Sousa életének utolsó idejéig tevékeny részt vett a társadalmi életben, számos zenei és jótékony­­sági­ egyesület elnöke volt és nagy vagyoná­ból mindenkor készségesen támogatta a nél­külöző muzsikusokat. John Philippe Sousa alkotásai közül az úgynevezett „Gladiátor­induló“ tett szert általános népszerűségre. Pattogó ütemű szólamai gyakran csendülnek fel ifjúsági tornaünnepélyek, menetelések, tá­borozások és iskolai ünnepségek alkalmával. Sousa szerezte egyébként az Egyesült Álla­mok katonai indulójának zenéjét is, amellyel páratlan sikert aratott az Újvilágban. Az ősz zeneszerző, aki végrendeltében bőkezűen gon­doskodott a különböző amerikai jóléti intéz­ményekről és nem feledkezett meg a szegény­­sorsú zenészekről sem, az utóbbi hónapokban betegeskedni kezdett és halála, amely nem következett be váratlanul, általános részvétet keltett Amerikában. — TUDNIVALÓ A FEGYVERVISELÉSI ENGEDÉLYRŐL. A brassói prefekturához ér­kezett jelentés szerint a fegyverviselési enge­délyt ezentúl a vármegyei prefekturák adják ki. A vármegyei prefektus, a rendőrprefek­tus, főügyész, a térparancsnok és a csendőr­parancsnok alkotják azt a bizottságot, amely ezekben az ügyekben dönt. — Kivégezték a virginiai „kékszakállú Moundsvilleből (Nyugatvirginia) jelen­tik. Annak idején Virginia állam lakossá­gát óriási izgalomba hozták egy asszony­gyilkosnak a rémtettei, amelyekről fan­tasztikus hírek keringtek a lakosság kö­rében. A virginiai kékszakállt egy Harry Powers nevű lakatos személyében kézre­­kerítették és átadták az igazságszolgál­tatásnak. Az ügyészség egész sorozat­gyilkossággal vádolta meg a gonoszte­vőt, a főtársaláson azonban „csak“ öt bűntettet sikerült rábizonyítani. Powers házassági ígérettel fonta be kiszemelt ál­dozatait, rendszerint kicsalta megtakarí­tott pénzecskéjüket, azután a lakásán végzett velük. A két asszonyon kívül há­rom gyerek bestiális meggyilkolása is rá bizonyult s mint kiderült, a gyermeke­ket azért tette el láb alól, mert attól tartott, hogy későbben majd terhelő ta­núvallomást tehetnek ellene. Powerst halálra ítélték és tegnap kivégezték. — HALÁLRAÍTÉLT AUTÓK. Francia au­tógyárosok, akik több, mint félmillió mun­kást foglalkoztatnak, egy vidéki városban kongresszusra ültek össze, amelyen elhatároz­ták, hogy a miniszterelnöktől olyan törvény meghozatalát követelik, mely szerint a tíz év­nél idősebb autók megsemmisítendők. Ha a végrehajtásra kerülne ez a törvény, akkor Franciaországban évente körülbelül 45.000 autót kellene megsemmisíteni, ami természe­tesen nagyban emelné a gyártási forgalmat és korlátozná a munkanélküliséget Az autógyá­rosok a törvénybe olyan pont felvételét is kérik, hogy minden megsemmizett autóról bont állítanak ki, amely az új autó lényege­sen kedvezőbb beszerzésére jogosítana. DR. TOTIS BÉLA: Levelek a fiamhoz. Az ifjúság nemi problémák­­ alatt írta meg a mai idők legszenzációsabb és legérdekesebb könyvét. Az orvos, az iróművész minden fel­készültségével, lebilincselő módon tárja elénk az ifjúság nemi problémáinak leg­iikosabb, legféltettebb kérdéseit. Szinte kínos őszinte­séggel rántja le a leplet azokról a hazug és nap-nap után előforduló problémákról, mel­lyeket szeméremből, szerelemből és felelősség­től való irtózástól, vagy az előítélet elől va­ló félelemből nem merünk egymásnak meg­mondani. Egy kegyetlen reflektor ez a könyv, mely minden sorával, minden szavával ön­magunkba és másokba világít. Egy röntgen apparátus ez a könyv, mely átvilágít a tes­ten, a lelken, az agyon, s mintha egy izgal­mas filmet néznénk végig, úgy teszi lehetővé, hogy a legkülönbözőbb természetű egyéneket megismerjük. Ára 85 lej, vidékre portóval 95 lej, utánvéttel 105 lej. — Megrendelhető a Brassói Lapok könyvosztályában. (bel Fő AZ ÓVATOSSÁG — Akarsz egy pofont, gyerek? — Ne tartsd úgy ki a kezedet, papa. Még azt hiszik, hogy kanyarodni akarunk. (Ric et Rác.) É. L. *>. OLDAL * A KIS KÉTELKEDŐ —■ Nos, Bandi, milyen ember az uj taní­tód? — Elég rendes ember, csak nem egészet szavahihető. — Hogy-hogy? — Tegnap azt mondta, hogy kettő meg kett­tő négy, ma meg azt mondja, hogy egy meg három az négy. (Schweizer I1L Zeitung.) *

Next