Bukaresti Lapok, 1932. május (38. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-01 / 100. szám

y V­ L fa/tok Főszerkesztő: LXCIG Béla 113*­XXXVIII. évfolyam ♦ 100. szám­ bukaresti kiadása ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre egész évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyedévre 300 lej, egy hónapra 100 _ - rr r _______ CZ___i A nnnnn ________________ A T ol /í f i-ra+óei rí 1 T á +11 í Ü i II a Í Cl Felelős szerkesztő: KOCSIS Béla Vasárnap * 1932 év * május 1j 1600 lej, félévre 820 lej, negyedévre 420 lej. j ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre egész évre 1200 lej, felevre öuu lej, negyedévre juu lej, egy uuu«Fa .o.. — ------ ~o—....... ............•"--------- — Magyarországra egész évre 56 pengő, félévre 28 pengő, negyedévre 14 pengő.­­ Az előfizetési dij átutalható postautalványon vagy fizethető nyugta ellenében a lap utolsó oldalán felsorolt pénzbeszedő-megbizottaink kezeihez. — Magyarországon postatakarékpénztári számlánk száma 12.174. HIRDETÉSEK dija 6 lej, szövegoldalon 8 lej emuként. Hirdetések dija előre fizetendő, lej. — Külföldre egész évre Ez volna a május elseje ? Ki ez a különös, sápadtképű, sovány, vánszorgó idegen, aki ma fanyar mosollyal bekopogtat hozzánk, ölelésre tárja karjait és baráti vagy testvéri csó­kot akar váltani velünk? Mintha vala­mikor, talán nem is olyan régen talál­koztunk volna, mintha közelebbi kapcso­latban is álltunk volna vele, sőt mintha időnként melegebb, meghittebb, bizalma­sabb vendéglátásban is részesítettük vol­na! Most azonban alig lehet ráismerni, an­­­nyira kivetkőzött a formájából. Külö­nös, félszeg, kopott, vánszorgó alak, hon­nan is ismerjük, mi történt vele? Ah, igen, ne nézze meg az ember, a május el­seje! Alig akarunk hinni a szemünknek, de ő az, tagadhatatlanul ő, a szegény, a szerencsétlen. Hej, valamikor jobb na­pokat látott, szépsége és gazdagsága előtt milliók hódoltak, s ma úgy jön hozzánk letörve, megalázottan, reszketve, mint­ha valami szörnyű bűnt­­ követett volna el, s most számonkérnék tőle. Pedig a május elseje nem bűnös. Nem az ő vétke, hogy vagyonát, hitelét en­­­nyire elvesztette, hogy őt is megtépázta a válság. Világ proletárjai egyesüljetek! Ez volt az eredeti cég, mely mindenhova eljuttatta pazar portékáját, a jobb jö­vendő reménységeit. Milyen áhítattal várták, milyen mohó örömmel fogadták, micsoda olvadó szeretettel ölelgették. Május elseje! Az uj Messiás hite áradt ki belőle s nemcsak a munkások, a proletá­rok, de millió mások szive is megdobbant, a jöttén. Pedig sohasem volt nagyobb szükség igazi, derűs, lelkesítő május elsejére, mint ma, a csalódás, kiábrándulás, küz­­ködés vergődés, gyűlölködés vigasztalan és kilátástalan napjaiban. Egy szép és­­ ragyogó május elsejére, amely nemcsak a világ proletárjait, de az élet valamen­­­­nyi jogból, munkából, kenyérből könyör­telenül kiközösített hajótöröttjét átfonja, beragyogja a béke és összhang sugárzá­­­sával s elcsitítva, harmóniába hozva a h­ajtékozva egymásnak rohanó lélekhullá­­­mokat, szabaddá és biztossá teszi az em­beri civilizáció szárnyalását. Milyen elfajulás ettől a vágytól és szükségtől, hogy a népek vezetői még ma is a homousion és a homouision fajt, val­lást, rangot, s vagyont­ különböztető rendszerében keresik a világ jobb sorsát, holott minden a kiegyenlítést, a felül­emelkedést, az igazi demokráciában fel­olvadt testvéri szolidaritást követeli. Meddig kell még sínylődniök a tehe­tetlenség és gyűlölség e poklában szen­vedő millióknak? Mik­or dobják tenger­be az életadó rizs és­ kávé helyett a ha­­lált hozó hadiszerszámokat, ágyukkal megrakott erősségek és páncélosok he­lyett mikor építik meg a jog, igazság és humanizmusnak templomait? Szép május elseje, egykoron fényes, előkelő és ünnepelt, bukott angyalnak kell-e lenned, amelyet gonosz varázslat ejtett meg, amelyet ünnepi dísz helyett az általános nyomorúság és kétségbeesés mocsarába meríthetnek? Nincs-e jogod a múlt jogán követelni a saját véreidtől, s mindenkitől, aki csak valaha örült a jöttednek és élvezte gazdag virulásod, hogy megváltsanak elátkozott sorsodból? Szegény május elseje! Igazán kiír vol­na érte. De azért Isten hozta! Nem le­szünk sem hűtlenek, sem hálátlanok hoz­zá! S ki tudja, még neki is feljöhet a m­apja! ! Halász Gyula ; h Egyes szám­ára: 5 lej Magyarországon 20­illér.' Románia függetlenségére tör az anyagias Európa - írja Jorga Már nemcsak a sajtó és az ellenzék, hanem a kormány is torkig van Ristek beavatkozásával A lapta szerint koncesszióba adják az állami bányákat és három milliárddal szaporítják a pénzt Bukarest, április 29. Végre megmozdultak a politikai pár­tok is a francia szakértők vizsgálódásá­val kapcsolatban. Ennek a kissé megké­sett megmozdulásnak súlyos oka van, ha hinni lehet azoknak a híreknek, amelyek a kormánytól nem éppen távolálló kö­rökből szivárogtak ki. Egyre világosabbá kezd ugyanis válni­­ az a tény, hogy a francia vizsgálódás mögött nem annyira az újabb kölcsön lehetősége áll, hanem szinte „fegyelmi vizsgálatszerű” aktus“ azért, mert Argetoianu állítólag igen vi­lágosan célozgatott volna arra, hogy Ro­mánia sem tud már tovább eleget tenni külföldi kötelezettségeinek. „Nem lehet becsületbeli ügyként erőszakolni.....“ A bukaresti sajtó, amely lényegében a pártok hangulatváltozásának pontos ki­fejezője, csütörtökön mozdult meg erő­teljesebben. A támadást a Cuvantul cik­ke vezette be, amelyet tegnapi számunk­ban mi is ismertettünk s amely mögött, egyesek véleménye szerint, maga Arge­­toianu pénzügyminiszter áll. Ez a cikk, ha nem is mutatott rá világosan, igen érthetően célozgatott arra, hogy az ország közvéleménye nem lehet na­gyon elragadtatva Charles Rist és tár­sai tevékenységétől. Olyan beavatkozás ez Románia legben­sőbb gazdasági ügyeibe, amit nem volna szabad megengedni.... A Cuvantul cikke után azonban egy­szerre megváltozott a helyzet. Az a fel­­jajdulás, amely mögött állítólag maga Argetoianu áll, felszabadított minden ed­digi lappangó gyanakvást s az ellenzéki sajtó egyre inkább azt hangoztatja, hogy Rist és munkatársai csak azt akarják megállapítani, mennyire szorítható mefe még az adóprés annak az érdekében, hogy Románia pon­tosan teljesíthesse külföldi kötelezettsé­geit, amelyekért Rist az „erkölcsi obligó­­ban“ érzi magát. Bizony, csak erről van szó...» A kormány egyik tagja nyilatkozatot adott a Dimineatának az üggyel kapcso­latban. A nyilatkozat rövid értelme ez: — Mi kijelentettük külföldön, hogy kénytelenek vagyunk haladékot kérni az adósságtörlesztések esedékes részleteire. Nem akartuk, hogy bejelentésünkben ké­telkedjenek s azért kértük a francia szak­értők ellenőrző vizsgálatát.... Tehát csak erről van szó. Tovább ezt mondja a nyilatkozat: — Igen jó ürügy ez a vizsgálat arra, hogy a franciák rendet teremtsenek ná­lunk és hogy megkíséreljék a költségve­tés újabb csökkentését. Annyit mondha­tok, hogy a francia szakértőket igen kel­lemetlenül lepte meg pénzügyi szerveze­tünk fogyatékosságai.... így beszél a kormány egyik tagja. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy az ellenzéki saj­tó egyöntetű meghökkenéssel és felhábo­rodással foglal állást a francia szakértők „rendcsinálása“ ellen.... Törvénytelenséget emleget Averescu lapja. Averescu marsall lapja vezércikket ír a kérdéssel kapcsolatban. A cikk írója egyesek szerint maga Averescu. A marsall figyelmezteti a kormányt, hogy törvénytelenséget követett el, a­mikor engedte, hogy a legfontosabb köz­hivatalokba franciák üljenek be. Az alkotmány határozottan kimondja, hogy bizonyos magasabb állami ügyekbe idegenek nem nyerhetnek betekintést. A kormány mégis eltűrte, sőt talán maga ajánlotta fel, hogy a hadügyminisztérium legbensőbb titkaitól a pénzügyminiszté­riumon keresztül az összes többi intézmé­nyekig mindent kiteregessenek a francia szakértők előtt, akik legfeljebb tanácso­kat osztogathatnak s azt is csak azért, hogy biztosítottabbnak látszódjanak a Romániában elhelyezett francia tőkék. Ezt látszanak igazolni az Argetoianu­­hoz igen közel álló Cuvantul és Curentul című­ lapok is, amelyek most már minden kertelés nélkül leszögezik, hogy Románia nem tudja fizetni külföldi tartozásait. De leszögeznek egyebet is: „Nem lehet becsü­letbeli kérdéssé tenni Románia számára a külföldi tartozások fizetését akkor, ami­kor a gór ji, a musceli és a román megyei tanítók hét hónap óta nem kapták meg a fizetésüket“. A bukaresti lapok, úgy­ látszik, csak ezekről a megyékről tud­nak. Mi még hozzásorolhatnók az összes erdélyi megyéket és kiegészíthetnék a kisebbségi nyugdíjasok ügyével is, mert ezek között olyan is akad, aki kerek egy éve nem kapott semmit az államtól. Mihalache és Madgearu Genfben. _ A megbolygatott politikai pártok nagyi érdeklődéssel figyelik Mihalache és Madgearu genfi útját, mert egyre sű­rüb­­­ben beszélnek arról, hogy Argetolamu a nemzeti-parasztpárt segítségét kérte az ország nehéz helyzetében. A két nemzeti-parasztpárti politikus egyébként csütörtökön érkezett Genfbe. Paul Boncour-ral tárgyaltak először.­­ Csütörtökön Benessel vacsoráztak. Pén­teken MacDonaldot és Drummond főtit­kárt látogatták meg. Szombaton Madgearu­is és Mihalache is elhagyják Genfet és Párisba utaznak. 1 Koronatanács dönt Risték igényei fölött? Maga a miniszterelnök is megszólalt a francia szakértők tevékenységével kapcso­latban. A miniszterelnök szava keserű és teljes világosságot derít arra, hogy mit is akarnak Romániában Rist­or és társai? „A kétféle Európa“. Ez a címe a Jor­­ga-féle vezércikknek, amely a Neamul Romanesc legfrissebb számában jelent meg. Az egyik Európa — a vezércikk szerint az, — amely Romániát évszázadok óta melengette, segítette, sőt Románia függetlenségét is megteremtette. Erre az Európára volna az országnak mostani ne­héz helyzetében is szüksége. Csakhogy — folytatja a miniszterelnök — közben meg­változott Európa, teljesen az anyagi ér­dekek uralkodtak el rajta s most már azon a ponton van, hogy megtámadja Románia függetlenségét, így került az ország abba a helyzetbe, hogy kénytelen olyan kötelezettségeket vállalni, amelyek sértik méltóságát és életérdekeivel nem egyeztethetők össze. Pedig, — panaszolja később a minisz­terelnök, — azok a nemzeti államok, a­melyek függetlenségüket és mai létüket a világháborúban szerezték meg, annyi vért áldoztak azért, hogy megérdemelnék a fi­gyelmet és áldozataik elismerését. A Lupta legújabb jelentése szerint a francia szakértők három rendkívül fon­tos pontra vonatkozólag állapodtak meg a kormánnyal. 1. Felülvizsgálják a költségvetést, 2. Új bankjegykibocsátást hajtanak végre, de nem inflációs alapon. 3. Revideálják a háborús adósságokat. A lap a továbbiakban részletesebben is ismerteti a megállapodás lényegét. Az uj bankjegykibocsátás egyáltalában nem lesz olyan természetű, hogy infláció­nak számíthasson. Három milliárd lej értékű uj bankjegyet fognak kibocsátani, ennek fedezésére azonban Franciaország megfelelő mennyiségű aranyat és devizát bocsát a Nemzeti Bank rendelkezésére. Ellenértékül Románia koncesszionálja aranybányáit F­ranciaor­szágnak, tekintettel már csak arra a körülményre is, hogy Románia azokat nem tudja kel­lőképpen kiaknázni. Az így kibocsátandó három milliárd lejből fogják többek között kifizetni az elmaradt tisztviselői fizetéseket és nyug­­dí­j­járandóságokat. Végül revideálni fogják az állam kül­földi adósságait. A háború utáni kölcsö­nök, tehát a stabilizációs és a legutóbbi második nagy kölcsön szelvényeit Romá­nia továbbra is pontosan fizetni óhajtja. Ellenben konvertálják Románia háborús adósságait, még­pedig a kamat szempont­jából és összegüket újra átszámítják. A Lupta befejezésül megjegyzi, hogy értesülése szerint szó van az alkoholmo­­nopólium és a szilószok koncesszionálásá­­ról is. Itt említjük meg, hogy húsvét után koronatanácsot tartanak, amelyen a franciákkal való tárgyalás anyagát fogják megvitatni a király el­nöklete alatt, aki egyébként Charles Ristei ma, vagy holnap kihallgatáson fogadja. i 1

Next