Bukaresti Lapok, 1932. május (38. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-01 / 100. szám
y V L fa/tok Főszerkesztő: LXCIG Béla 113*XXXVIII. évfolyam ♦ 100. szám bukaresti kiadása ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre egész évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyedévre 300 lej, egy hónapra 100 _ - rr r _______ CZ___i A nnnnn ________________ A T ol /í f i-ra+óei rí 1 T á +11 í Ü i II a Í Cl Felelős szerkesztő: KOCSIS Béla Vasárnap * 1932 év * május 1j 1600 lej, félévre 820 lej, negyedévre 420 lej. j ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre egész évre 1200 lej, felevre öuu lej, negyedévre juu lej, egy uuu«Fa .o.. — ------ ~o—....... ............•"--------- — Magyarországra egész évre 56 pengő, félévre 28 pengő, negyedévre 14 pengő. Az előfizetési dij átutalható postautalványon vagy fizethető nyugta ellenében a lap utolsó oldalán felsorolt pénzbeszedő-megbizottaink kezeihez. — Magyarországon postatakarékpénztári számlánk száma 12.174. HIRDETÉSEK dija 6 lej, szövegoldalon 8 lej emuként. Hirdetések dija előre fizetendő, lej. — Külföldre egész évre Ez volna a május elseje ? Ki ez a különös, sápadtképű, sovány, vánszorgó idegen, aki ma fanyar mosollyal bekopogtat hozzánk, ölelésre tárja karjait és baráti vagy testvéri csókot akar váltani velünk? Mintha valamikor, talán nem is olyan régen találkoztunk volna, mintha közelebbi kapcsolatban is álltunk volna vele, sőt mintha időnként melegebb, meghittebb, bizalmasabb vendéglátásban is részesítettük volna! Most azonban alig lehet ráismerni, annyira kivetkőzött a formájából. Különös, félszeg, kopott, vánszorgó alak, honnan is ismerjük, mi történt vele? Ah, igen, ne nézze meg az ember, a május elseje! Alig akarunk hinni a szemünknek, de ő az, tagadhatatlanul ő, a szegény, a szerencsétlen. Hej, valamikor jobb napokat látott, szépsége és gazdagsága előtt milliók hódoltak, s ma úgy jön hozzánk letörve, megalázottan, reszketve, mintha valami szörnyű bűnt követett volna el, s most számonkérnék tőle. Pedig a május elseje nem bűnös. Nem az ő vétke, hogy vagyonát, hitelét ennyire elvesztette, hogy őt is megtépázta a válság. Világ proletárjai egyesüljetek! Ez volt az eredeti cég, mely mindenhova eljuttatta pazar portékáját, a jobb jövendő reménységeit. Milyen áhítattal várták, milyen mohó örömmel fogadták, micsoda olvadó szeretettel ölelgették. Május elseje! Az uj Messiás hite áradt ki belőle s nemcsak a munkások, a proletárok, de millió mások szive is megdobbant, a jöttén. Pedig sohasem volt nagyobb szükség igazi, derűs, lelkesítő május elsejére, mint ma, a csalódás, kiábrándulás, küzködés vergődés, gyűlölködés vigasztalan és kilátástalan napjaiban. Egy szép és ragyogó május elsejére, amely nemcsak a világ proletárjait, de az élet valamennyi jogból, munkából, kenyérből könyörtelenül kiközösített hajótöröttjét átfonja, beragyogja a béke és összhang sugárzásával s elcsitítva, harmóniába hozva a hajtékozva egymásnak rohanó lélekhullámokat, szabaddá és biztossá teszi az emberi civilizáció szárnyalását. Milyen elfajulás ettől a vágytól és szükségtől, hogy a népek vezetői még ma is a homousion és a homouision fajt, vallást, rangot, s vagyont különböztető rendszerében keresik a világ jobb sorsát, holott minden a kiegyenlítést, a felülemelkedést, az igazi demokráciában felolvadt testvéri szolidaritást követeli. Meddig kell még sínylődniök a tehetetlenség és gyűlölség e poklában szenvedő millióknak? Mikor dobják tengerbe az életadó rizs és kávé helyett a halált hozó hadiszerszámokat, ágyukkal megrakott erősségek és páncélosok helyett mikor építik meg a jog, igazság és humanizmusnak templomait? Szép május elseje, egykoron fényes, előkelő és ünnepelt, bukott angyalnak kell-e lenned, amelyet gonosz varázslat ejtett meg, amelyet ünnepi dísz helyett az általános nyomorúság és kétségbeesés mocsarába meríthetnek? Nincs-e jogod a múlt jogán követelni a saját véreidtől, s mindenkitől, aki csak valaha örült a jöttednek és élvezte gazdag virulásod, hogy megváltsanak elátkozott sorsodból? Szegény május elseje! Igazán kiír volna érte. De azért Isten hozta! Nem leszünk sem hűtlenek, sem hálátlanok hozzá! S ki tudja, még neki is feljöhet a mapja! ! Halász Gyula ; h Egyes számára: 5 lej Magyarországon 20illér.' Románia függetlenségére tör az anyagias Európa - írja Jorga Már nemcsak a sajtó és az ellenzék, hanem a kormány is torkig van Ristek beavatkozásával A lapta szerint koncesszióba adják az állami bányákat és három milliárddal szaporítják a pénzt Bukarest, április 29. Végre megmozdultak a politikai pártok is a francia szakértők vizsgálódásával kapcsolatban. Ennek a kissé megkésett megmozdulásnak súlyos oka van, ha hinni lehet azoknak a híreknek, amelyek a kormánytól nem éppen távolálló körökből szivárogtak ki. Egyre világosabbá kezd ugyanis válni az a tény, hogy a francia vizsgálódás mögött nem annyira az újabb kölcsön lehetősége áll, hanem szinte „fegyelmi vizsgálatszerű” aktus“ azért, mert Argetoianu állítólag igen világosan célozgatott volna arra, hogy Románia sem tud már tovább eleget tenni külföldi kötelezettségeinek. „Nem lehet becsületbeli ügyként erőszakolni.....“ A bukaresti sajtó, amely lényegében a pártok hangulatváltozásának pontos kifejezője, csütörtökön mozdult meg erőteljesebben. A támadást a Cuvantul cikke vezette be, amelyet tegnapi számunkban mi is ismertettünk s amely mögött, egyesek véleménye szerint, maga Argetoianu pénzügyminiszter áll. Ez a cikk, ha nem is mutatott rá világosan, igen érthetően célozgatott arra, hogy az ország közvéleménye nem lehet nagyon elragadtatva Charles Rist és társai tevékenységétől. Olyan beavatkozás ez Románia legbensőbb gazdasági ügyeibe, amit nem volna szabad megengedni.... A Cuvantul cikke után azonban egyszerre megváltozott a helyzet. Az a feljajdulás, amely mögött állítólag maga Argetoianu áll, felszabadított minden eddigi lappangó gyanakvást s az ellenzéki sajtó egyre inkább azt hangoztatja, hogy Rist és munkatársai csak azt akarják megállapítani, mennyire szorítható mefe még az adóprés annak az érdekében, hogy Románia pontosan teljesíthesse külföldi kötelezettségeit, amelyekért Rist az „erkölcsi obligóban“ érzi magát. Bizony, csak erről van szó...» A kormány egyik tagja nyilatkozatot adott a Dimineatának az üggyel kapcsolatban. A nyilatkozat rövid értelme ez: — Mi kijelentettük külföldön, hogy kénytelenek vagyunk haladékot kérni az adósságtörlesztések esedékes részleteire. Nem akartuk, hogy bejelentésünkben kételkedjenek s azért kértük a francia szakértők ellenőrző vizsgálatát.... Tehát csak erről van szó. Tovább ezt mondja a nyilatkozat: — Igen jó ürügy ez a vizsgálat arra, hogy a franciák rendet teremtsenek nálunk és hogy megkíséreljék a költségvetés újabb csökkentését. Annyit mondhatok, hogy a francia szakértőket igen kellemetlenül lepte meg pénzügyi szervezetünk fogyatékosságai.... így beszél a kormány egyik tagja. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy az ellenzéki sajtó egyöntetű meghökkenéssel és felháborodással foglal állást a francia szakértők „rendcsinálása“ ellen.... Törvénytelenséget emleget Averescu lapja. Averescu marsall lapja vezércikket ír a kérdéssel kapcsolatban. A cikk írója egyesek szerint maga Averescu. A marsall figyelmezteti a kormányt, hogy törvénytelenséget követett el, amikor engedte, hogy a legfontosabb közhivatalokba franciák üljenek be. Az alkotmány határozottan kimondja, hogy bizonyos magasabb állami ügyekbe idegenek nem nyerhetnek betekintést. A kormány mégis eltűrte, sőt talán maga ajánlotta fel, hogy a hadügyminisztérium legbensőbb titkaitól a pénzügyminisztériumon keresztül az összes többi intézményekig mindent kiteregessenek a francia szakértők előtt, akik legfeljebb tanácsokat osztogathatnak s azt is csak azért, hogy biztosítottabbnak látszódjanak a Romániában elhelyezett francia tőkék. Ezt látszanak igazolni az Argetoianuhoz igen közel álló Cuvantul és Curentul című lapok is, amelyek most már minden kertelés nélkül leszögezik, hogy Románia nem tudja fizetni külföldi tartozásait. De leszögeznek egyebet is: „Nem lehet becsületbeli kérdéssé tenni Románia számára a külföldi tartozások fizetését akkor, amikor a gór ji, a musceli és a román megyei tanítók hét hónap óta nem kapták meg a fizetésüket“. A bukaresti lapok, úgy látszik, csak ezekről a megyékről tudnak. Mi még hozzásorolhatnók az összes erdélyi megyéket és kiegészíthetnék a kisebbségi nyugdíjasok ügyével is, mert ezek között olyan is akad, aki kerek egy éve nem kapott semmit az államtól. Mihalache és Madgearu Genfben. _ A megbolygatott politikai pártok nagyi érdeklődéssel figyelik Mihalache és Madgearu genfi útját, mert egyre sűrübben beszélnek arról, hogy Argetolamu a nemzeti-parasztpárt segítségét kérte az ország nehéz helyzetében. A két nemzeti-parasztpárti politikus egyébként csütörtökön érkezett Genfbe. Paul Boncour-ral tárgyaltak először. Csütörtökön Benessel vacsoráztak. Pénteken MacDonaldot és Drummond főtitkárt látogatták meg. Szombaton Madgearuis és Mihalache is elhagyják Genfet és Párisba utaznak. 1 Koronatanács dönt Risték igényei fölött? Maga a miniszterelnök is megszólalt a francia szakértők tevékenységével kapcsolatban. A miniszterelnök szava keserű és teljes világosságot derít arra, hogy mit is akarnak Romániában Ristor és társai? „A kétféle Európa“. Ez a címe a Jorga-féle vezércikknek, amely a Neamul Romanesc legfrissebb számában jelent meg. Az egyik Európa — a vezércikk szerint az, — amely Romániát évszázadok óta melengette, segítette, sőt Románia függetlenségét is megteremtette. Erre az Európára volna az országnak mostani nehéz helyzetében is szüksége. Csakhogy — folytatja a miniszterelnök — közben megváltozott Európa, teljesen az anyagi érdekek uralkodtak el rajta s most már azon a ponton van, hogy megtámadja Románia függetlenségét, így került az ország abba a helyzetbe, hogy kénytelen olyan kötelezettségeket vállalni, amelyek sértik méltóságát és életérdekeivel nem egyeztethetők össze. Pedig, — panaszolja később a miniszterelnök, — azok a nemzeti államok, amelyek függetlenségüket és mai létüket a világháborúban szerezték meg, annyi vért áldoztak azért, hogy megérdemelnék a figyelmet és áldozataik elismerését. A Lupta legújabb jelentése szerint a francia szakértők három rendkívül fontos pontra vonatkozólag állapodtak meg a kormánnyal. 1. Felülvizsgálják a költségvetést, 2. Új bankjegykibocsátást hajtanak végre, de nem inflációs alapon. 3. Revideálják a háborús adósságokat. A lap a továbbiakban részletesebben is ismerteti a megállapodás lényegét. Az uj bankjegykibocsátás egyáltalában nem lesz olyan természetű, hogy inflációnak számíthasson. Három milliárd lej értékű uj bankjegyet fognak kibocsátani, ennek fedezésére azonban Franciaország megfelelő mennyiségű aranyat és devizát bocsát a Nemzeti Bank rendelkezésére. Ellenértékül Románia koncesszionálja aranybányáit Franciaországnak, tekintettel már csak arra a körülményre is, hogy Románia azokat nem tudja kellőképpen kiaknázni. Az így kibocsátandó három milliárd lejből fogják többek között kifizetni az elmaradt tisztviselői fizetéseket és nyugdíjjárandóságokat. Végül revideálni fogják az állam külföldi adósságait. A háború utáni kölcsönök, tehát a stabilizációs és a legutóbbi második nagy kölcsön szelvényeit Románia továbbra is pontosan fizetni óhajtja. Ellenben konvertálják Románia háborús adósságait, mégpedig a kamat szempontjából és összegüket újra átszámítják. A Lupta befejezésül megjegyzi, hogy értesülése szerint szó van az alkoholmonopólium és a szilószok koncesszionálásáról is. Itt említjük meg, hogy húsvét után koronatanácsot tartanak, amelyen a franciákkal való tárgyalás anyagát fogják megvitatni a király elnöklete alatt, aki egyébként Charles Ristei ma, vagy holnap kihallgatáson fogadja. i 1