Bukaresti Lapok, 1932. május (38. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-01 / 100. szám

ltja : MIKES IMRE A vér és az al­­oh­ol A filozófusok azt mondják, hogy a -es­ség nem egyéb, mint a meghaló* t.­­«Ki­írva. . . . Ha ez igaz, akkor, — sajnos, — mindannyi­an bölcsek vagyunk. Hiszen az elmúlás mű­vészetét, előbb vagy utóbb, egyformán elsa­játítjuk és felülmúlhatatlan tökéletességre emeljük valamennyien. Einstein, aki­ a leg­nagyobb koponyának szokás ma számítani, nem halhat meg visszavonhatatlanabbul és erőteljesebben, mint ahogyan elpusztulok én vagy te s Goethe sem lehetett nagyobb mes­tere az elporladásnak, mint az a korlátolt ó­­szerész, akinek tetemét ma láttam rendkívül ízléstelen és visszataszító körülmények között hamuvá izzani a krematórium acélravatalán. A holttest, miután egy önműködő szerkezet begörgette a hamvasztókamrába, a többezer fokos hőségben fonnyadni, bomlani, párolog­ni és füstölni kezdett, majd felemelkedett he­lyéről és gőzölgő karjaival integetni kezdett, mintha vissza akart volna kéredzkedni az élők szomorú világába. Azután hirtelen megadta magát sorsának v­isszahanyatlott lángoló ravatalára és ami­nt alkottatott, poraira omlott szét. . A bölcsesség tehát, amely a halál képében­­ jelentkezik, elér mindannyiunkat. Még azokat is, akikben annyi az ifjúság,­­az­­­ egészség és az erő, hogy az elmúlás egyelőre­­ messzebb van tőlük, mint a földtől a Szi­­­riusz. A halál végtelenül kiszámíthatatlan és szeszélyes, olyannyira az, hogy hozzá ké­pest a legváltozékonyabb asszonyszemély is maga az állandóság és megbízhatóság. Michel­­ de Montaigne, a finom francia, akinek „Que philosopher c‘est apprendre a mourir" című könyve még ma is oly élénken hat, mintha csak tegnap jelent volna meg, (pedig 1572- ben írta), fel is sorol csomó esetet annak iga­zolására, hogy sosem tudhatjuk, mikor ér utól bennünket a nagy Kaszás, így például felemlíti, hogy a bretagnei herceget Lyonban Kelemen pápa bevonulása alkalmával agyon­nyomta a tömeg. Vajjon ki gondolta volna ezt? Guy de Montagu fia, Lajos mantuai gróf szerelmének karjai között lelte végnap­jait. Hiába kerüljük a halált, kikerülhetetlenül utólér bennünket, ha sorsunk könyvébe ke­gyetlen rendelkezés van beleírva. • Aischylos, a nemes lelkű és brilliáns szel­lemű antik nagyság, — azért említem ezt meg, hogy nyugalommal törődjék bele sorsá­ba, — már értelmének ébredezésétől kezdve tudta, hogy egy leomló ház fogja megölni Éppen ezért kora ifjúságától kerülte a rom­­ladozó épületeket, azt remélvén, hogy meg­­csúfolja a jóslatot, amely születése pillana­tában oly méltatlan halált helyezett kilátás­ba számára.­­ S egyszer, amikor távol a várostól, egy sza­bad mezőn békésen sétálva csodálta a ter­­­m­észet lemásolhatatlan szépségét, agyonütöt­te egy teknősbéka háza, amelyet egy magas­ban repülő sas ejtett ki karmai közül, miután előzőleg kiette belőle a rémült és jóízű álla­tot. Persze, mindezek a példák azt a hiedelmet kelthetnék, mintha váratlan és érthetetlen ha­lál csak az ókorban fenyegette volna az em­bereket. Noha ez távolról sem igaz. Hiszen elég Rudolf trónörökösre gondolni, aki fél­perccel azelőtt, hogy egy erdőőr fegyvergo­lyója átütötte volna a koponyáját, még több ország koronájának a várományosa volt, el­tekintve attól, hogy milyen kellemesen érezte magát az erdész feleségének társaságában. Kitschener lord viszont akkor pusztult el, a­mikor a világ legerősebb hatalmainak min­den ereje és elővigyázatossága biztosította életét, ami kiáltó tanúság amellett, hogy hi­ábavaló az emberi akarat ott, ahol a sors akarata intézkedik. A „Nagykároly és vidéke“ című lapban egyszer terjedelmes tudósítást olvastam, a következő cimmel: „Disznók által felfalt nagy idők tanúja.“ E cím mögött, melytől nem vitatható el némi komikus jelleg, az a drámai tény húzódott meg, hogy egy 48-as honvédet aggastyánkorára felfaltak az em­lék. Ily otromba, durva és hisztérikus a ha­lál. Miután ellenvetés nélkül tűrte azt, hogy valaki 1848-ban, majd a boszniai okkupáció alkalmával is kimenjen a harctérre és ott semmi baja se történjék, nyugalmas és derűs öregséget engedélyezett neki, amelyet azután villámszerűen vágott el röfögő kocák hegyes és véres agyarával. Meg kell jegyezni, hogy a nagy Kaszás egyébként is elég gyakran veszi igénybe a disznók segítségét, így például a már fentebb említett Montaigne is figyelmeztet bennünket arra,­, hogy az egyik francia uralkodót egy kandisznó taposta agyon. A szóbanforgó ki­rály nevét, ámbár tanulmányoztam úgy Cur­­tius, mint Wells és Horváth világtörténelmét, nem sikerült megtudnom. Ellenben élénken emlékezem arra, hogy Hunyadi Jánosnak szerbiai vadászatai alkalmával élénk össze­tűzése volt egy agyarassal. Hasonlóképpen felhívhatom a figyelmet Szilágyi András meg­rázó könyvére, az „Uj pásztor“-ra, mely oly megdöbbentő valószerűséggel, tehát annyi művészettel írja le, mint falják fel az éhes disznók a karámban az öreg, kidobott pász­tort, hogy a regény már nem csupán ez egyetlen fejezete miatt is joggal kérhet vissza nem vonható helyet a világirodalomban. Végül, hogy a tömegével kínálkozó törté­nelmi példázatokat kiegészítsem, meg kell említenem azt, hogy Anekreon, a finom és derűs költő egy szőllőszemtől halt meg ugyan­akkor, amikor hitvány, sen­kiházi fickók egész gerezdeket fogyasztottak, anélkül, hogy bármi bajuk történt volna. S végül nem lehet elfeledkezni a mérsékelt és igazságos Aemi­­lius Lepidusról sem, aki megbotlott szobája küszöbén s máris kilehelte lelkét, ámbár egész kormányok vannak, melyek állandóan ide-oda bukdácsolnak a paragrafusok között, tömegszámra rúgják fel a törvényeket és láb­bal tapossák az alkotmányt, meg­sem éri őket bokaficamodásnyi baleset sem. Ami nekem jó, az neked rossz. Ami ne­kem élet, az neked halál. A halál milliónyi és kiszámíthatatlan rej­télyt őriz számunkra. Minden pillanatban el lehetünk készülve a legrosszabra és ezért fel­tétlenül igaza volt Horatiusnak, amikor azt mondotta, hogy: .Quid quisque vitet nunquam homini satis, Cautum est in horas. Az ember sosem sejtheti a veszedelmet, bármennyire óvatos legyen is, mert az állan­dóan leskedik reája. ★ Miután pedig a halál ily kikerülhetetlen következetességgel ér el mindnyájunkat, ifjat és öreget, tudóst és ostobát egyaránt, való­színű, hogy a filozófusok nem azt jelentették ÚJABB ki bölcsnek, aki meghal, hanem azt, aki nyu­godtan és fölényesen hal meg. Mert mi a halál? Fogalmaink szerint az az állapot, amikor a lélek elválik a testtől. És mi a bölcsesség? Ugyancsak az az állapot, amikor a lélek, a tudás és gondolat, hit és szépség, magasabb régióiba emelkedve, elválik a testtől. A bölcsesség és a halál tehát egy és ugyan­az. A bölcsesség nem fáj, nem borzaszt, nem rémit, nem őrjit. Tehát a halál sem. Az igazi bölcs nem fél a haláltól. Mikor Szokrátesznek ki kellett innia a mé­regpoharat, mert a zsarnokok halálra ítélték, szelid nyugalommal így szólt: — A sors pedig őket ítélte halálra!... Az igazi bölcs nem törődik az elmúlással, mert tudja, hogy már a legelső perc is, amely az életet adja, a halálhoz vitt közelebb ben­nünket. S tudja, hogy minden napnak, mely elrepül felettünk, a párkák kötötték a szár­nyait. A vénség a halál előjátéka. Egyszer egy öreg, rokkant, nyomorult, sze­gény, jelentéktelen katona megszólította Cae­sart az utcán, hogy elbúcsúzzék tőle. A had­vezér megnézte a rettentő figurát s így szólt: — Te komolyan azt gondolod, hogy még élsz? Életünk a halál egy jelentéktelenül kis da­rabja. S aki éppen ezt a csöppnyi darabot becsüli túlzottan nagyra, az kicsinyes és idegi beteg. * Sajnos, a nagyság, a nyugalom és a böl­csesség csak kérésünknek adatott meg. Mi, akik hétköznapi emberek vagyunk, akiknek álmaink és vágyaink, elképzeléseink és szo­rongásaink, örömeink és ijedelmeink egészen közönségesek, imádjuk az életet és borzadunk a haláltól. Annyira borzadunk, hogy még gondolni se szeretünk rá. Sőt még kimondani se szeretjük. Ha muszáj, képes kifejezéseket keresünk reá. Már a rómaiak sem mondották azt, hogy meghalt, hanem így szóltak: — Megszűnt élni... — Már elérhetetlen helyen tartózkodik... A magyar sem szereti a halál nyers és kí­méletlen kifejezését. Legtöbbször humorba önti az elmúlás kegyetlen tényét. — Elment Földvárra, deszkát árulni... — Alulról szagolja az ibolyát... — Ez se kéri duplán az interest... S hasonlóképpen balga és idétlen lélekben a román is. — A lasat­ortul popei... — Sa das sa nu mai vie... A klasszikus legenda szerint Saturnus fia, amikor apja felajánlotta neki a halhatatlan­ságot, visszautasító választ adott. Tudta, mily keveset ér az élet. Mi tele kézzel, sóváran kapnánk még egy tízéves meghosszabbítás után is. * Az a vágy, melyet az élet után érzünk és az a borzadály, mely a halállal szemben el­tölt bennünket, reányomja bélyegét egész éle­tünkre, társadalmi rendünkre, értelmünkre és érzésünkre. Legtöbbre a világon a tulajdont becsüljük. A legfőbb tulajdonnak az életet. Legmagasztosabb elvünk a biztonság. S legfensőbb biztonságunk az életbiztonság. A bölcsész mondhatja azt, hogy az élet semmi és a halál közömbös. De a társadalom szembeneveti és azt mond­ja, eszelős. Egész közösségi állapotunk, egész jogren­dünk, minden lehetőségünk azon a principiu-DR NAM­ MUSCEL az egyedüli gyógyszer influenza, mig­rén, idegzsábák stb ellen. Csakis eredeti csomagolásban áru­sítják. Minden dobozban az orvos jelzésével ellá­tott 2 kapszula (os­tyában) van. Kapható : gyógyszertárakban és drogériákban SzF 17171 mon épül, hogy egymás életét tiszteljük, kí­méljük, védjük. Minden bűnök legsúlyosabbika a gyilkos­ság tehát. Minden folyadékok legszentebbje a vér. S minden folyadékok legközömbösebbje, leghitványabbja a szesz. Egy hónappal ezelőtt egy pincér nem akart szeszt adni Petreanu Joan hadnagynak. A hadnagy tehát előrántotta bajonettjét és vérét vette a pincérnek. A filozófia isteni szempontjaiból mindegy­ , valóban mindegy, hogy a pincérlegény most­­halt-e meg, vagy ötven év múlva érte volna-e utól a Kaszás? De a társadalmi rend, melynek alapján ál­lunk, alapvető különbséget lát a két időpont között. S ezért éppen olyan mélységes tisztelettel bár, mint ahogyan a Viitorul, a Dimineasa és az egész ország közvéleménye cselekszi, de egyben nem kevesebb határozottsággal is, megdöbbenve és csudálkozva olvassuk a had­bíróság ítéletét, mely a szeszt egyenértékűnek nyilvánítja a vérrel, felmentette a hadnagyot a vád és annak következményei alól. & L2. OLDAL . 1932 május hó 4-18-ig EGYETEMES * NEMZETKÖZI Több mint 8000 kiállító, azon 34 nemzetiségből, kik az 1931-es párizsi mintavásáron is részt vettek, teljesen elfoglalva a terjedelmes párizsi kiál­lítási parkot. (40 hektár). PÁRIZSI MINTAFASÜR DEKT0R­BRASSÓ ÁRREDUKCIÓ SZÉKELY Cs RÉTI Bútorgyárában BUKAREST MAROSVÁSÁRHELY Letartóztatták a Kreuger-koncern három igazgatóját Stockholm, április 29. A stockholmi rendőrség tegnap letartóztatta a Kreuger-koncern három vezetőjét, Huldt, Langs és Holm igazgatókat. A letartóztatásról a rendőrség valószínűleg csak a jövő héten ad ki hivatalos nyilatkozatot. A három igaz­gató a kihallgatás során ártatlanságát han­goztatta és egyöntetűen azt vallották, hogy nem volt tudomásuk Kreuger üzelmeiről, aki­ben egyébként teljesen megbíztak. Száműzik a politikát a német iskolákból Berlin, április hó 29. A porosz közoktatásügyi miniszter most készült el a jövő évi tanrenddel, amely­ből teljesen száműzte a politikát. Elte­kintve attól, hogy a tananyagban még csak célzást sem enged a mai politikai viszonyokra, de szigorú­an megtiltja ezenkívül, hogy a diákok jelvényeket viseljenek és olyan politikai alakulatokban vegyenek részt, amelyek az államrend ellen vannak. A közoktatásügyi miniszter reméli, hogy ezáltal sikerül a diákokat kikapcsolni a politikai mozgalmakból, amelyeknek éve­ken keresztül olyan sokat ártottak. Világhírű kén- és só-hőforrások 54 ° Cels. Baile-Herculane (HERKULESFÜRDŐ, Banat) leghatásosabb gyógy­fürdő rheuma. köszvény, ischias, női bajok, stb. el­len — Egész éven át nyitva — Nyári idény május—szeptember. Szobaárak az előző évekkel szemben jelentékenyen leszállítva Október 1-től május 31-ig Lei 35—80—, június és szeptemberben Lei 50—100,—, július és augusztusban 90—250 Lei közötti napi árakkal. Állami, községi hivatalnokok és nyugdíjasok 50 °/c-os kedvezményben részesülnek a szobaárnál, július és augusztus kivételével, viszont a für­dőknél egész éven át. Kívánságra prospektust és bármilyen felvilágosítást küld a rom. királyi fürdőigazgatóság. DIRECTIUNEH EÚILOR-HERCULÜNE. Példás tiszta­ság, modern komfort. MÁJUS 1.

Next