Bukaresti Lapok, 1932. május (38. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-01 / 100. szám
ltja : MIKES IMRE A vér és az alohol A filozófusok azt mondják, hogy a -esség nem egyéb, mint a meghaló* t.«Kiírva. . . . Ha ez igaz, akkor, — sajnos, — mindannyian bölcsek vagyunk. Hiszen az elmúlás művészetét, előbb vagy utóbb, egyformán elsajátítjuk és felülmúlhatatlan tökéletességre emeljük valamennyien. Einstein, aki a legnagyobb koponyának szokás ma számítani, nem halhat meg visszavonhatatlanabbul és erőteljesebben, mint ahogyan elpusztulok én vagy te s Goethe sem lehetett nagyobb mestere az elporladásnak, mint az a korlátolt ószerész, akinek tetemét ma láttam rendkívül ízléstelen és visszataszító körülmények között hamuvá izzani a krematórium acélravatalán. A holttest, miután egy önműködő szerkezet begörgette a hamvasztókamrába, a többezer fokos hőségben fonnyadni, bomlani, párologni és füstölni kezdett, majd felemelkedett helyéről és gőzölgő karjaival integetni kezdett, mintha vissza akart volna kéredzkedni az élők szomorú világába. Azután hirtelen megadta magát sorsának visszahanyatlott lángoló ravatalára és amint alkottatott, poraira omlott szét. . A bölcsesség tehát, amely a halál képében jelentkezik, elér mindannyiunkat. Még azokat is, akikben annyi az ifjúság,az egészség és az erő, hogy az elmúlás egyelőre messzebb van tőlük, mint a földtől a Sziriusz. A halál végtelenül kiszámíthatatlan és szeszélyes, olyannyira az, hogy hozzá képest a legváltozékonyabb asszonyszemély is maga az állandóság és megbízhatóság. Michel de Montaigne, a finom francia, akinek „Que philosopher c‘est apprendre a mourir" című könyve még ma is oly élénken hat, mintha csak tegnap jelent volna meg, (pedig 1572- ben írta), fel is sorol csomó esetet annak igazolására, hogy sosem tudhatjuk, mikor ér utól bennünket a nagy Kaszás, így például felemlíti, hogy a bretagnei herceget Lyonban Kelemen pápa bevonulása alkalmával agyonnyomta a tömeg. Vajjon ki gondolta volna ezt? Guy de Montagu fia, Lajos mantuai gróf szerelmének karjai között lelte végnapjait. Hiába kerüljük a halált, kikerülhetetlenül utólér bennünket, ha sorsunk könyvébe kegyetlen rendelkezés van beleírva. • Aischylos, a nemes lelkű és brilliáns szellemű antik nagyság, — azért említem ezt meg, hogy nyugalommal törődjék bele sorsába, — már értelmének ébredezésétől kezdve tudta, hogy egy leomló ház fogja megölni Éppen ezért kora ifjúságától kerülte a romladozó épületeket, azt remélvén, hogy megcsúfolja a jóslatot, amely születése pillanatában oly méltatlan halált helyezett kilátásba számára. S egyszer, amikor távol a várostól, egy szabad mezőn békésen sétálva csodálta a természet lemásolhatatlan szépségét, agyonütötte egy teknősbéka háza, amelyet egy magasban repülő sas ejtett ki karmai közül, miután előzőleg kiette belőle a rémült és jóízű állatot. Persze, mindezek a példák azt a hiedelmet kelthetnék, mintha váratlan és érthetetlen halál csak az ókorban fenyegette volna az embereket. Noha ez távolról sem igaz. Hiszen elég Rudolf trónörökösre gondolni, aki félperccel azelőtt, hogy egy erdőőr fegyvergolyója átütötte volna a koponyáját, még több ország koronájának a várományosa volt, eltekintve attól, hogy milyen kellemesen érezte magát az erdész feleségének társaságában. Kitschener lord viszont akkor pusztult el, amikor a világ legerősebb hatalmainak minden ereje és elővigyázatossága biztosította életét, ami kiáltó tanúság amellett, hogy hiábavaló az emberi akarat ott, ahol a sors akarata intézkedik. A „Nagykároly és vidéke“ című lapban egyszer terjedelmes tudósítást olvastam, a következő cimmel: „Disznók által felfalt nagy idők tanúja.“ E cím mögött, melytől nem vitatható el némi komikus jelleg, az a drámai tény húzódott meg, hogy egy 48-as honvédet aggastyánkorára felfaltak az emlék. Ily otromba, durva és hisztérikus a halál. Miután ellenvetés nélkül tűrte azt, hogy valaki 1848-ban, majd a boszniai okkupáció alkalmával is kimenjen a harctérre és ott semmi baja se történjék, nyugalmas és derűs öregséget engedélyezett neki, amelyet azután villámszerűen vágott el röfögő kocák hegyes és véres agyarával. Meg kell jegyezni, hogy a nagy Kaszás egyébként is elég gyakran veszi igénybe a disznók segítségét, így például a már fentebb említett Montaigne is figyelmeztet bennünket arra,, hogy az egyik francia uralkodót egy kandisznó taposta agyon. A szóbanforgó király nevét, ámbár tanulmányoztam úgy Curtius, mint Wells és Horváth világtörténelmét, nem sikerült megtudnom. Ellenben élénken emlékezem arra, hogy Hunyadi Jánosnak szerbiai vadászatai alkalmával élénk összetűzése volt egy agyarassal. Hasonlóképpen felhívhatom a figyelmet Szilágyi András megrázó könyvére, az „Uj pásztor“-ra, mely oly megdöbbentő valószerűséggel, tehát annyi művészettel írja le, mint falják fel az éhes disznók a karámban az öreg, kidobott pásztort, hogy a regény már nem csupán ez egyetlen fejezete miatt is joggal kérhet vissza nem vonható helyet a világirodalomban. Végül, hogy a tömegével kínálkozó történelmi példázatokat kiegészítsem, meg kell említenem azt, hogy Anekreon, a finom és derűs költő egy szőllőszemtől halt meg ugyanakkor, amikor hitvány, senkiházi fickók egész gerezdeket fogyasztottak, anélkül, hogy bármi bajuk történt volna. S végül nem lehet elfeledkezni a mérsékelt és igazságos Aemilius Lepidusról sem, aki megbotlott szobája küszöbén s máris kilehelte lelkét, ámbár egész kormányok vannak, melyek állandóan ide-oda bukdácsolnak a paragrafusok között, tömegszámra rúgják fel a törvényeket és lábbal tapossák az alkotmányt, megsem éri őket bokaficamodásnyi baleset sem. Ami nekem jó, az neked rossz. Ami nekem élet, az neked halál. A halál milliónyi és kiszámíthatatlan rejtélyt őriz számunkra. Minden pillanatban el lehetünk készülve a legrosszabra és ezért feltétlenül igaza volt Horatiusnak, amikor azt mondotta, hogy: .Quid quisque vitet nunquam homini satis, Cautum est in horas. Az ember sosem sejtheti a veszedelmet, bármennyire óvatos legyen is, mert az állandóan leskedik reája. ★ Miután pedig a halál ily kikerülhetetlen következetességgel ér el mindnyájunkat, ifjat és öreget, tudóst és ostobát egyaránt, valószínű, hogy a filozófusok nem azt jelentették ÚJABB ki bölcsnek, aki meghal, hanem azt, aki nyugodtan és fölényesen hal meg. Mert mi a halál? Fogalmaink szerint az az állapot, amikor a lélek elválik a testtől. És mi a bölcsesség? Ugyancsak az az állapot, amikor a lélek, a tudás és gondolat, hit és szépség, magasabb régióiba emelkedve, elválik a testtől. A bölcsesség és a halál tehát egy és ugyanaz. A bölcsesség nem fáj, nem borzaszt, nem rémit, nem őrjit. Tehát a halál sem. Az igazi bölcs nem fél a haláltól. Mikor Szokrátesznek ki kellett innia a méregpoharat, mert a zsarnokok halálra ítélték, szelid nyugalommal így szólt: — A sors pedig őket ítélte halálra!... Az igazi bölcs nem törődik az elmúlással, mert tudja, hogy már a legelső perc is, amely az életet adja, a halálhoz vitt közelebb bennünket. S tudja, hogy minden napnak, mely elrepül felettünk, a párkák kötötték a szárnyait. A vénség a halál előjátéka. Egyszer egy öreg, rokkant, nyomorult, szegény, jelentéktelen katona megszólította Caesart az utcán, hogy elbúcsúzzék tőle. A hadvezér megnézte a rettentő figurát s így szólt: — Te komolyan azt gondolod, hogy még élsz? Életünk a halál egy jelentéktelenül kis darabja. S aki éppen ezt a csöppnyi darabot becsüli túlzottan nagyra, az kicsinyes és idegi beteg. * Sajnos, a nagyság, a nyugalom és a bölcsesség csak kérésünknek adatott meg. Mi, akik hétköznapi emberek vagyunk, akiknek álmaink és vágyaink, elképzeléseink és szorongásaink, örömeink és ijedelmeink egészen közönségesek, imádjuk az életet és borzadunk a haláltól. Annyira borzadunk, hogy még gondolni se szeretünk rá. Sőt még kimondani se szeretjük. Ha muszáj, képes kifejezéseket keresünk reá. Már a rómaiak sem mondották azt, hogy meghalt, hanem így szóltak: — Megszűnt élni... — Már elérhetetlen helyen tartózkodik... A magyar sem szereti a halál nyers és kíméletlen kifejezését. Legtöbbször humorba önti az elmúlás kegyetlen tényét. — Elment Földvárra, deszkát árulni... — Alulról szagolja az ibolyát... — Ez se kéri duplán az interest... S hasonlóképpen balga és idétlen lélekben a román is. — A lasatortul popei... — Sa das sa nu mai vie... A klasszikus legenda szerint Saturnus fia, amikor apja felajánlotta neki a halhatatlanságot, visszautasító választ adott. Tudta, mily keveset ér az élet. Mi tele kézzel, sóváran kapnánk még egy tízéves meghosszabbítás után is. * Az a vágy, melyet az élet után érzünk és az a borzadály, mely a halállal szemben eltölt bennünket, reányomja bélyegét egész életünkre, társadalmi rendünkre, értelmünkre és érzésünkre. Legtöbbre a világon a tulajdont becsüljük. A legfőbb tulajdonnak az életet. Legmagasztosabb elvünk a biztonság. S legfensőbb biztonságunk az életbiztonság. A bölcsész mondhatja azt, hogy az élet semmi és a halál közömbös. De a társadalom szembeneveti és azt mondja, eszelős. Egész közösségi állapotunk, egész jogrendünk, minden lehetőségünk azon a principiu-DR NAM MUSCEL az egyedüli gyógyszer influenza, migrén, idegzsábák stb ellen. Csakis eredeti csomagolásban árusítják. Minden dobozban az orvos jelzésével ellátott 2 kapszula (ostyában) van. Kapható : gyógyszertárakban és drogériákban SzF 17171 mon épül, hogy egymás életét tiszteljük, kíméljük, védjük. Minden bűnök legsúlyosabbika a gyilkosság tehát. Minden folyadékok legszentebbje a vér. S minden folyadékok legközömbösebbje, leghitványabbja a szesz. Egy hónappal ezelőtt egy pincér nem akart szeszt adni Petreanu Joan hadnagynak. A hadnagy tehát előrántotta bajonettjét és vérét vette a pincérnek. A filozófia isteni szempontjaiból mindegy , valóban mindegy, hogy a pincérlegény mosthalt-e meg, vagy ötven év múlva érte volna-e utól a Kaszás? De a társadalmi rend, melynek alapján állunk, alapvető különbséget lát a két időpont között. S ezért éppen olyan mélységes tisztelettel bár, mint ahogyan a Viitorul, a Dimineasa és az egész ország közvéleménye cselekszi, de egyben nem kevesebb határozottsággal is, megdöbbenve és csudálkozva olvassuk a hadbíróság ítéletét, mely a szeszt egyenértékűnek nyilvánítja a vérrel, felmentette a hadnagyot a vád és annak következményei alól. & L2. OLDAL . 1932 május hó 4-18-ig EGYETEMES * NEMZETKÖZI Több mint 8000 kiállító, azon 34 nemzetiségből, kik az 1931-es párizsi mintavásáron is részt vettek, teljesen elfoglalva a terjedelmes párizsi kiállítási parkot. (40 hektár). PÁRIZSI MINTAFASÜR DEKT0RBRASSÓ ÁRREDUKCIÓ SZÉKELY Cs RÉTI Bútorgyárában BUKAREST MAROSVÁSÁRHELY Letartóztatták a Kreuger-koncern három igazgatóját Stockholm, április 29. A stockholmi rendőrség tegnap letartóztatta a Kreuger-koncern három vezetőjét, Huldt, Langs és Holm igazgatókat. A letartóztatásról a rendőrség valószínűleg csak a jövő héten ad ki hivatalos nyilatkozatot. A három igazgató a kihallgatás során ártatlanságát hangoztatta és egyöntetűen azt vallották, hogy nem volt tudomásuk Kreuger üzelmeiről, akiben egyébként teljesen megbíztak. Száműzik a politikát a német iskolákból Berlin, április hó 29. A porosz közoktatásügyi miniszter most készült el a jövő évi tanrenddel, amelyből teljesen száműzte a politikát. Eltekintve attól, hogy a tananyagban még csak célzást sem enged a mai politikai viszonyokra, de szigorúan megtiltja ezenkívül, hogy a diákok jelvényeket viseljenek és olyan politikai alakulatokban vegyenek részt, amelyek az államrend ellen vannak. A közoktatásügyi miniszter reméli, hogy ezáltal sikerül a diákokat kikapcsolni a politikai mozgalmakból, amelyeknek éveken keresztül olyan sokat ártottak. Világhírű kén- és só-hőforrások 54 ° Cels. Baile-Herculane (HERKULESFÜRDŐ, Banat) leghatásosabb gyógyfürdő rheuma. köszvény, ischias, női bajok, stb. ellen — Egész éven át nyitva — Nyári idény május—szeptember. Szobaárak az előző évekkel szemben jelentékenyen leszállítva Október 1-től május 31-ig Lei 35—80—, június és szeptemberben Lei 50—100,—, július és augusztusban 90—250 Lei közötti napi árakkal. Állami, községi hivatalnokok és nyugdíjasok 50 °/c-os kedvezményben részesülnek a szobaárnál, július és augusztus kivételével, viszont a fürdőknél egész éven át. Kívánságra prospektust és bármilyen felvilágosítást küld a rom. királyi fürdőigazgatóság. DIRECTIUNEH EÚILOR-HERCULÜNE. Példás tisztaság, modern komfort. MÁJUS 1.