Bukaresti Lapok, 1932. június (38. évfolyam, 123-146. szám)

1932-06-01 / 123. szám

< Megtörtént a végsőkig elkeseredett tanítók és tanárok bukaresti felvonulása „A tantestület tagjai a további események miatt elhárítják magukról a felelősséget“ A lámáról* élére állnak* a végsőkig elkeseredett polgárságnál* Kemény és szokatlanul nyílt kritikák a Jorga—Argem­­aim rezsimről Bukarest, május 50. A romániai tanárok és tanítók országos kongresszusa vasárnap zajlott le Buka­restben. Ez a kongresszus azonban nem­csak a nemzeti és emberi kultúra napszá­mosainak megnyilatkozása volt, mert va­­lójában a tanárok és tanítók sérelmeinek leszögezésekor az ország minden józan és becsületes állampolgárának elkeseredését és felhördülését tolmácsolták s szögezték le a legteljesebb nyíltsággal és kímélet­­lenséggel. Senki sem kételkedhetik abban, hogy a tanárok és tanítók országos kongres­­­szusán elhangzott súlyos megállapítások leszögezésére már régen megérett az idő. Negyvenezer tanító él az ország tere­ién s ez a hatalmas testület már kerek fél esztendeje nem kapta meg munká­ja ellenértékét és egyéni egzisztenciá­ja alapját: a fizetést. Az ígéretekkel és a kormány cinikus vá­laszaival már jóllaktak. Egyébbel úgy­sem lakhattak jól az elmúlt hat hónap alatt. Türelmük elfogyott, elkeseredésük áradata elszakította a türelem gátjait, az éhezés és lerongyolódás elkeseredése kirobbant belőlük. Olyan imponáló ke­retek között, a megnyilatkozás olyan bátorságával és őszinteségével, amely­­ ezt a kongresszust történelmi jelentő­ségűvé avatja a romániai kongresszu­sok történetében. Az alábbiakban alkalmunk lesz bőven és részletesen is beszámolni a kongres­­­szus eseményeirel, de addig is nem árt, ha öszegezzü­k, hogy miért adott kifeje­zést a tanárok és a tanítók bukaresti or­szágos nagygyűlése az ország összes jó­zan és jobb sorsot érdemlő állampolgá­rai jól megalapozott sérelmeinek és kí­vánságainak. Erőteljes és szokatlan bá­­torságú bírálat hangzott el az ország közállapotai felől ezen a kongresszuson, feltárva a legteljesebb meztelenséggel a bajok és hibák okait. A szónokok kétség­­beesett filippikáiból azonban vezérmotí­­vumok csendülnek ki, amelyek nemcsak a félesztendő óta éhező és cinikus ígére­tekkel traktált tanítók szájából törnek elő, hanem éppen olyan joggal m­indnyá­­junkéból is. Ezek az alapmotívumok a következők: 1. A kormány teljesen tehetetlen és nem tud megbirkózni a kormányzás problé­máival. 2. Az állam éhez­­i a közalkalmazotta­kat. 3. Most is éppúgy lopják a közpénze­ket, éppúgy folyik a tékozlás, mint a rendet és purifikációt fogadó Jorga-kor­­mány előtt. És még egy alapmotívum csatlakozik a nagy és általános kormányzati bakklövé­­sekről szóló kijelentésekhez: A romániai tanároknak és tanítóknak ez a kongresszus döntő fontosságú meg­nyilatkozása már csak azért is, mert ezt tekintik az utolsó békés közeledés­nek a tehetetlen kormányzat felé. A hat hónap óta éhező tanítók tehát még mindig várják és óhajtják, hogy a­­ kormány tegye meg kötelességét velük szemben: fizesse meg munkájukat, a­mely emberöltőkre rakja le az ország kulturális életének alapjait és adja meg nekik azokat a jogokat, amelyeket kul­­turállamban magától értetődőnek tarta­ik kongresszus vihros lefolyásáról egyébként a következőkben számolha­tunk be: Ez az utolsó békés próbálkozás A tanárok és tanítók országos kon­gresszusát Harmuzescu egyetemi tanár nyitotta meg. Beszédeken hangsúlyozta, hogy a kongresszus döntő fontosságú ezért számolni kell azzal, hogy ez az utolsó békés próbálkozás meg­fosztott jogaik visszaállítására. 4. Utána V. V. Toni képviselő, a tanítók országos szövetségének elnöke emelke­dett szólás*«­ Beszédét Társa r»i»ic=n­oxel­nök és közoktatásügyi miniszter szereplé­sének erőteljes bírálatával kezdette. — Jorga — mondotta Toni — 1929-ben még azzal dicsekedett, hogy ő az ország első tanítója. Egy kongresszuson ígéretet és ünnepélyes fogadalmat tett arra, hogy ha valamikor kormányra kerülhet, pa­radicsomot varázsol a romániai közok­tatásból. Jorga megérte álmai álmát ,és miniszterelnök lett belőle. Nagyhangú ígéreteiből azonban nem tudott semmit sem beváltani. Ehelyett az ország 40.000 tanítóját a legborzal­masabb éhségbe és nyomorba döntötte. Az ország tanítói hat hónap óta nem kaptak fizetést. Karácsonykor és húsvét­­kor a kormány szemkiszúrásból odalö­kött nekik egy-egy morzsát, hogy ezzel is fokozza azt a mesterséges nyomort, a­melybe az ország tanítói jutottak. A Jorga-kormány uralma alatt, amikor sem a tanítók, sem a köztisztviselők és nyugdíjasok fizetésére nem volt fede­zet, a lehető legnagyobb lelkiismeret­lenséggel lopták és pocsékolták a köz­pénzeket. A kormányautók száma veszedelmesen felszaporodott, a miniszterek és államtit­károk száma pedig megduplázódott. — Furcsa folytatta megrázó beszédét Toni képviselő,­­ hogy ilyen körülmé­nyek között Jorga professzor mentséget­­ igyekszik magának keresni a tanítók és tanárok hat hónapos éheztetéséért. Mi azonban tisztán látjuk a helyzetet és azt az embert, aki a nemzet legnagyobb tanítójának tartotta magát, semmi sem fogja mentesíteni a felelősség alól. Felvesszük a harcot a kormánnyal szem­ben és a küzdelmet annyira visszük, hogy ha törekvéseinket nem sikerül megvalósí­tani és jogainkat kivívni, úgy inkább golyót kapjunk a fejünkbe. Toni beszéde a kongresszus résztvevői között rendkívül mély benyomást keltett. Kialakította azt az elkeseredett és viha­ros hangulatot, amely a gyűlés egész le­folyását jellemezte. A kongresszuson megjelent Fortu egyetemi tanár, volt közoktatásügyi ál­lamtitkár is, akit a tanárok és tanítók ar­ra szólítottak fel, hogy mondjon beszé­det. Az izgatott hangulatban Fortu pro­fesszor engedett a kérésnek és példátla­nul álló bátorsággal sorolta fel a kor­mány hibáit és azt a lelketlen cinizmust, amellyel az illetékes kormánytényezők a tanítók és az ország köztisztviselőinek sorsát intézik „Meddig tűritek?...“ Beszédének következő részlete váltot­ta ki a legnagyobb izgalmat a kongres­­­szus résztvevőiből: — A tanítók és tanárok éheznek. A kormány pedig a legteljesebb tehetetlen­ségben és felelőtlenségben vergődik. Meddig tűrik még a tanárok és tanítók azt az embertelenül megalázó állapo­tot, amelybe jutottak? Nem kell nekünk az a kormány, a­mely tönkreteszi az országot. Az ország nem a kormányé, hanem a polgárságé és így annak jogában áll azt az ország élé­re ültetni, akiben meg­van a bizalma, hogy a köz ügyeit jól fogja vezetni. Té­vedés azt hinni, hogy Romániát csak az általános nemzetközi bajok ölik. Követeljen kimondottan eredeti Otta-t mely évtizedek­­ óta elismert és vezető minőségi A Jorga-kormány okozza a nehézsége­ket, mert tökéletlenül kormányoz ak­kor, amikor egy kis jóindulatú hozzá­­értéssel mindent rendbe lehetne hozni. És a kormány nemcsak hogy tehetetlen, de felháborítóan cinikus is. Egy ízben egy tanári küldöttség élén megjelentem Jorgan professzornál és emberségesebb elbánást követeltem. A professzor azon­ban mindannyiunk legnagyobb megdöb­benésére így válaszolt: „Ha nem tetszem nektek, vessetek a tengerbe!“ i „Argetoranu ur.... végezz magaddal!“ _— Beszéltem Argetoranu pénzügymi­niszterrel is — folytatta beszédét Fortu professzor — de Ő nem tagadta meg ma­gát és hallatlan cinizmussal válaszolt kéréseinkre: „Ha nincs mit ennetek, lőjjétek főbe magatokat!“ Erre a felháborító cinizmusra pedig azt üzenem: Argetoiam­ ur, ha tehetetlen vagy és tönkretetted az iskolákat, végezz ma­gaddal! Drámai hatású beszédének végén Fortu professzor az uralkodóhoz inté­zi szavait és kéri, hogy azonnal távolít­sa el ezt a kormányt, mert ha így folytatja tovább munkásságát, az ország visszatarthatatlanul zuhan az összeom­lásba. — Ha pedig ez a cinikus kormány mégsem vonná le a konzekvenciákat — mondotta zugó helyeslés közben Fortu professzor — szindikalizálni kell a romániai tanárok és tanítók összes szervezeteit meg kell teremteni az ország legerősebb polgá­ri szervezetét. Meg fogjuk alapítani a jó polgárok blokkját, napilapot adunk ki, amelyben a következő követeléseket fogjuk propa­gálni: T Halálbüntetéssel sutjsák a közpén­­pénzek tolvajait. 2. Szorítsák meg a miniszteri felelős­séget. 3. Vegyék revízió alá a lopott vagyo­nokat s azokat kobozzák el. — Végül azt javasolom — mondotta­ Fortu — hogy küldjön a kongresszus táv­iratot az uralkodónak és tárják fel előt­te, leplezetlenül a nyomorba taszított ta­nárok és tanítók kétségbeesését. Fortu egyetemi tanár rázó beszéde. meg- „Jorga úr, nem bízunk Önben..!“ A megrázó erejű beszéd után az ország különböző részeiből delegátusok tettek jelentést a tanárok és tanítók megdöbben­tő nyomorúságáról, a teljesen impotens kormányra hárítva minden felelősséget a romániai oktatás siralmas lezüllesztésé­­ért. Ezután került sor a határozati javaslat megszövegezésére amelynek első pontjai­ban Jorga közoktatásügyi miniszternek a kongresszushoz intézett levelére adták meg a méltó választ. Ebben a levélben Jors­a önérzetesen hivatkozik a tanítók és tanárok érdekében tett megbecsülhe­tetlen szolgálatokra és az oktatási re­formokra. A fizetés pontos folyósításáról azonban az önérzetes kormányfő egy árva szót sem szólt. Mintha a félesztendő óta éhezők jóllaknának az ő öndicséreté­vel. Az adott válasz azonban azt mutat­ja, hogy igenis jóllaktak a Jarga-féle ígéretekkel. A válasz tudniillik a határozati javas­latban így hangzik: — Iorga miniszterelnök és közoktatás­­ügyi miniszter az összes tantestületeket maga ellen fordította, a tanárok és taní­tók tízezreit juttatta sötét nyomorba s le­­züllesztette a romániai közoktatást. A ta­nárok és tanítók fizetéséről hat hónapon keresztül nem gondoskodott s közi' kormánya legnagyobb felelőtlenséggel és lelkiismeretlenséggel pocsékolta a köz­pénzeket. Mindezek miatt a kongresszus kijelenti, hogy a tanárok és tanitók nem biznak Jorgában és igy nem is hajlandók tovább támogatást kérni tőle. A határozati javaslat további pontjai a következőképpen hangzanak: 1. Tiltakoznak az ellen, hogy az is­kolákat, az államélet utolsó intézmé­nyeiként kezeljék és azok egzisztenciá­ját a kormánytényezők semmibe se ve­gyék. . 2. Tiltakoznak a közigazgatási ható­ságoknak, valamint a prefektusoknak a közoktatási ügyekbe való beavatkozása ellen. 3. Követelik hogy a hat hónap óta ki­fizetetlenül maradt járandóságokat azonnal folyósítsák. 4. A jövőben rendesen fizessék a ta­nítókat és tanárokat. 5. Az előléptetéseknél tartsák meg a törvényes formákat és szűnjenek meg a visszaélések. Amennyiben ezeket a követeléseket nem teljesítenék, — mondja befejező szavai­ban, — úgy a tantestületek a további események miatt, amelyek az egész államéletet alapjaiban megrendíthetik, elhárítják magukról a felelősséget. A határozati javaslatot a kongresszus egyhangúlag elfogadta s úgy döntött hogy annak egy-egy példányát eljuttat­ják az uralkodóhoz, megküldik a kor­mány összes tagjainak, továbbá a politi­­kai pártok vezéreinek. A viharos kongresszus a főváros külön­ben is izgatott politikai köreiben is óriá­si feltűnést keltett s egészen bizonyos, hogy hatása rövidesen érezhető lesz vala­milyen irányban. Jorga fölveszi az odadobott Leziyi­t Az elkeseredett hangú tantestületi kon­gresszusnak — úgy látszik — komoly és kellemetlen következményei lesznek, ha ugyan a módfelett haragvó Iorgának lesz ideje kiélni bosszúvágyát. Hétfőn reggel a közoktatásügyi minisz­tériumban értekezletet tartottak, amelyen Popescu közoktatásügyi vezértitkár, Craciunescu vallásügyi vezér­titkár, Ki­­ritescu, Bratu és Purcariu tanácsosok vettek részt. Ezt a bizottságot Jorga hi­vatta össze s nyilván azt is Jorga mon­dotta meg, hogy mit határozzanak. Egyéb­ként azt határozták, hogy a tantestületek kongresszusával kapcsolatban azonosít­ják magukat a közoktatásügyi miniszter véleményével a határozat értelmében felfüggesztették állásából Stancis Bradisteanu kultusz­ügyi vezérigazgatót, akit mint az álla­mi tisztviselők szövetségének a kikül­döttje beszélt a kongresszuson és mon­dott éles kritikát a kormányzás fölött. Természetesen megindították ellene a fegyelmi eljárást is. Ugyancsak fegyelmi eljárást indítot­tak Fortu professzor ellen is, akit ezen kívül még a rendes bíróságnak is kiad­nak, mert a minisztérium véleménye sze­rint izgatott és lázított az államrend el­len. A többi „bűnösök“ sorsa fölött kedden dönt a bizottság. Az írek nem fizetnek Angliának Dublin, május 10. Az ír szabadállam és Anglia politikai köreiben nagy feltűnést keltett Lemas ír miniszter nyilatkozata, amely azt szöge­zi le, hogy Írország nem fizet többé kár­talanítást Angliának, sőt a régebbi kor­mányok útján folyósított kártalanítási összegeket is vissza fogja perelni az an­gol kincstártól. — BÚTOROKAT FOGLALNAK­­ RÁ­­DIÓHÁTRALÉKÉRT. Aradról jelentik: Ara­don megkezdődött a foglalás a hátralékos rádiódíjakért. A foglalás a legszigorúbban folyik és nemcsak rádiókat, hanem bútorokat is lepecsételnek és elvisznek. Értesülésünk szerint nagyon sokan leszerelték rádiójukat, mert nem képesek a díjat fizetni.

Next