Bukaresti Lapok, 1932. szeptember (1. évfolyam, 37-62. szám)

1932-09-01 / 37. szám

r ► * 4 1932. szép­­ember 1m 9. oldalT HÍREK Mozi­műsor Szerdán, augusztus hó 31-én. Capitol: Csak egy csókot. Bd. Palace: Két boldog szív. Vox: Az ifjúság bűne. Select: Az ellenség szolgálatában. Femina: A kémkedés. Forum: A tem­plom egere. Omnia: Páris kisértete. Teatrul Nou: A konkurrensek. Teatrul Izbanda: Jó szerencsét. Néhány szó a jubilánsról Maeterlinck, a ,,Méhek élete“ s a „Monna Vanna“ szerzője most lett 70 éves. A MARADI MONNA VANNA Elolvastam Monna Vannát, Úgy élveztem, mint a mannát S megtudtam, hogy nem volt rajta Csak egy lenge lepelfajtal Elgondolom, ha ma élne Korzózgatni bizony félne, Mert a mai hölgyek között Ő lenne csak felöltözött!! MATER­LINCK SIKEREI De szép a méhtársadalom! Témának is egész halom... Materlinck ezt felfedezte S művét nyomban írni kezdte. A mű napvilágot látott, Minden ember szájat tátott, Meghódított csapot-papot S nyomban Nobel-díjat kapott! S szólt egy méh: Oh, fennkölt lélek Csípj meg, mert álmodni vélek, Kaptárunkban az a nézet, Hogy te szeded le a mézet!! Nemes Ferenc — IDŐ­JÁRÁS JELENTÉS. A budapes­ti meteorológiai intézet jelentése szerint a meleg időjárás továbbra is kitart, azonban lassú felhősödés várható, helyen­­kint zivatarokkal. — Vonatok helyett — személyszerelvé­nyek. Bukarestből jelentik: A CFR igaz­gatósága keddtől kezdve beszüntette a Jorda—Abrud—Marosvásárhely—Predeál és Mezőbánd—Mihail-Viteazul között köz­lekedő vonatokat és helyettük új sze­mélyszerelvényeket állított be. — Goodhild angol kincstári szakértő Bukarestben. Bukarestből jelentik: Az Éjszaka Bukarestbe érkezett Goodhild angol kincstári szakértő, a Népszövetség kiküldöttje. Az angol szakértőt a pénz­ügyminisztérium delegáltja fogadta a pá­lyaudvaron. — NYUGDÍFIZETÉS TEMESVÁRON. Te­mesvárról jelentik: A temesvári pénzügyigaz­gatósághoz újabb 600 ezer lej érkezett s így a nyugdíjasok kifizetése továbbra is zavarta­lanul folyik. Értesüléseink szerint szeptember B-ától kezdve az 5 ezer lejen felüli nyugdijak kifizetésére is sor kerül. — Néró gályája. Rómából jelentik: A napokban emelték ki a tengerből Néró második gályáját, amelynek berendezése egy letűnt kor pompájáról és fényűzésé­ről számol be. A hajó belsejében, noha húsz évszázad óta hever a tenger mélyén, még világosan ki lehet venni a falakat díszítő festményeket. A kiemelt gályában tömérdek márványszobrocskát és bronz edényt is találtak, amelyeknek szinte hi­hetetlen régészeti értéke van. A szakér­tők véleménye szerint a közel kétezer éves gólyát merőben ugyanazon elvek szerint konstruálták, mint egy legmoder­nebb jachtot. A SZOVJETKÉM A DNYESZTER PARTJÁN. Tighinából jelentik: A ha­tárőrök a hétfőről keddre virradó éj­­szaka elfogtak egy Rottinger József nevű szovjet kémet, aki éppen a Dnyeszteren akart a túlsó partra kelni. A letartózta­tott kémnél nagyobb összeg pénzt , és fontos feljegyzéseket találtak. A hatósá­gok gyanúja szerint Rottingernek Bessza­­rábiában számos segítőtársa lehetett. fénylői? Ideális nem múlja felül öt semilyen rivális ! D. Danielian, [Stf. natol g37.] Bucure?ti. [ „ SH.NiCOlai m A Kék Madár Maeterlinckből gróf lett. Szép stallum és tiszteletet parancsoló dekórum. Egészen könnyen ment, mindenesetre könnyebben, mintha valamelyik gróf akart volna Maeterlinck lenni. Érdekes: Maeterlinck gróf akart lenni. Megdöbbentő, hogy hetven éves korára elfogta az individuális gyengeség azt az embert, aki a kollektiv érzést már azokban az időkben hirdette, amikor a kollektivitás ma­­gasabbrendűségének hite még nem volt sem oly?at, sem jelszó, sőt fanatikus meg­győződés sem. Maeterlinck aránylag fiatalon irta meg a ,,Méhek életét“. A kol­lektiv társadalmi és gazdasági rend himnuszát írta meg ebben az időben Maeter­linck. És az öregségbe hajlott már, amikor megírta a „Termeszek életét“. Még egyszer elkötelezte magát a kollektivitás felsőbbrendűsége mellett. Hetven évig hirdette, hogy az egyéni akarások és vágyak, bűnös akarások és bűnös vágyak. Csak a mind­enségben való elmer­ülés és a közösségért hozott áldozat dicsőíti Em­berré az embert. A boldogság Kék Madara után hiába futunk — írta a Kék Ma­dárban Maeterlinck — mert az egyén célja relatív és beteljesülésének fiaskója abszolút. És mire mindezeket megírta Maeterlinck, nagyszerűen és térdethajlitó művészettel, hetven éves lett és­­ elfogadta a grófi címet. A grófi címet ugyan­is nem csak adni kell annak, aki adja, hanem el is kell fogadni annak, aki kapja. Maeterlinck elfogadta. Futott a Kék Madár után és­­­­ elesett. Most eleset­ten halálra sebzik a méhek és elporlasztják a termeszek. Felakasztotta magát az Adria biztosító igazgatója Gyógyíthatatlan betegsége miatt lett öngyilkos Bukarest, augusztus 31. Feltünést keltő öngyilkosság történt ma Bukarestben. Maximilian Farvius, az Adria biztosító társaság igazgatója, tegnap este Mária Rosetti­ utcában levő lakásán felakasz­totta magát és mire ráakadtak, halott volt. Az ön­­gyilkosságot az igazgató szobalánya fe­dezte fel és azonnal fellármázta az inté­zet összes tisztviselőit. Az orvos már csak a beállott halált konstatálta. Az öngyilkos biztosítási igazgató bú­csúlevelet hagyott hátra, amelyet a ható­sághoz intézett és amelyben bejelenti, hogy tettét gyógyíthatatlan betegsége miatt követi el. Feleségét, aki ez idő szerint Bustem­ben üdül, táviratilag tudatták férje váratlan haláláról. — MIT TANULHATUNK A FILMESEK­TŐL. Ismeretes, hogy a filmvilágban milyen nagy súlyt helyeznek a karcsúságra. A film a szépségek szerződésébe is befoglalják meddig szabad a művésznőnek súlyában gyarapodnia s egy-két kiló differencia már szerződésbontó ok lehet. Ezért aztán nagyon fontos a holly­woodi diéta. Ezt a diétát, amelyet orvosi szak­­tekintélyek is elismertek, időközben mindjob­ban kiépítették, különösen­ szem előtt tartva az anyagcsere-betegségek elhárítását. A diéta megengedi, hogy az ember akármit egyék, még tejszínhabot is fogyaszthat a karcsú vo­nal veszélyeztetése nélkül. De mégis oly re­formot jelent, amely alig alkalmazható ön­­fegyelmezés nélkül. A hagyományos étrenddel ugyanis leszámol. Vége a szokásos ebédmenü­nek, amely levest, húst, főzeléket, tésztát je­lentett, vége a reggelinek kávéval, vajjal to­jással, süteménnyel. Ehető ugyan ezentúl is Ints, meg főzelék, iható kávé is, de a reform lényege, hogy nem fogyaszthatók ezek egy­szerre. Tilos húst enni főzelékkel. Ehető a hús, de főzeléket csak órákkal utóbb szabad elfogyasztani. Lassú felvétel, kedves nagysád! Burgonya, főzelék, kenyér, szóval a szénhid­­rátos táplálék nem tálalható állati hússal, to­jással. Hús­burgonyával épp úgy tilos, mint paraj tükörtojással. A hollywoodi diéta másik fontos tilalma: Húshoz ne igyál! Raktározd el a szomjadat, amíg a hús nincs megemésztve. Aztán ihatol, amennyit tetszik. A „Presse me­­dicine“-ben most két francia orvos beszámol a sikerekről, amelyeket éppen a hollywoodi diéta alkalmazásával értek el. Más szakértők is ajánlják, hogy a húsevők hetenként egy­két gyümölcs- és főzeléknapot iktassanak me­nürendszerükbe. Nemcsak hízás ellen jó ez, de cukorbetegség, szívbaj, aszthroa, sőt csa­lánkiütés ellen is használ, íme, mit tanulha­tunk a filmesektől. — Ugyanattól a nőtől kaptak vérbajt, — ugyanarra a fára akasztották fel magu­kat. Nagyváradról jelentik: Megdöbbentő kettős tragédia játszódott le a biharme­­gyei Vaskohn, ahol két Niculita Joan nevű ember él: egy huszonötéves és harminc­két éves. Mindkettő ugyanannak a nőnek csapta a szelet, aki végül is mindkettőjü­ket meghallgatta és­­ meg is fertőzte. A két Niculita vérbajt kapott és az idősebb­től, aki házasember volt, elkapta a beteg­séget a felesége is. A súlyos baj és a tra­gikus körülmények annyira elkeserítették a két Niculitát, hogy tegnap, közös elhatá­rozással, mind a ketten felakasztották ma­gukat, még pedig ugyanarra a fára, az egyik ágra a fiatalabb, a másik ágra az idősebb. Mire tettüket észrevették, mind­ketten meghaltak. Az eset a környéken nagy megdöbbenést keltett. — Hozományt hamisított magának. Nagyváradról jelentik. A biharpüspöki csendőrség letartóztatta Szabó Rózát, aki apja, Szabó Zsigmond gazda nővére, vál­tót hamisított. A hamisítást a leány azért követte el, hogy férjhez mehessen. A ho­zományszerzés nem éppen tiszta módjá­ban segítségére volt vőlegénye is, akit ugyancsak őrizetbe vettek. — TÍZEZER PEZETÁRA BÜNTETTÉK MERT MONARCHISTA­ JELVÉNY VOLT AZ AUTÓJÁN. Barcelonából jelentik. Az itteni rendőrség ma feltartóztatta Habsburg Bour­bon Károly herceget, mert autóján monar­­ch­ista jelvény függött. A herceget azonnal tízezer pezetára büntették. Bourbon Károlyt ezután valószínűleg kiutasítják az országból, mert osztrák állampolgár. TÁNCMARATN­ON Szinte elzsibbad a lábam: Toulouse-ban 1088 órát táncoltak Egyfolytában. „Világrekord!“ — Ujjongnak a táncbarátok. Bocsánat, hogy a kedvüket rontom. De én csak annyit látok. Hogy a világ tizennyolc éve Táncol már egy helyben. A holtponton... — IN FLAGRANTI ÉRTÉK A PÉNZ­ÜGYI TISZTVISELŐT. Kolozsvárról je­lentik: A rendőrség tegnap Kolozsváron letartóztatta Opris Vasile pénzügyi tiszt­viselőt, abban a pillanatban, amikor nyolcezer lej sápot vett át Galesa Joan gazdától, akinek egy örökösödési ügyét­­ „intézte“. A tisztviselő ellen megindult az eljárás. IDEGEN ÍRÓK fé őszinteség Irta: FREDERIC BOUTET — Massol, hát igazán te vagy az! — No nézd csak, — Versique! A­­ két férfi kezet fogott. Együtt jártak Pá­­risban a gimnáziumban. Az érettségi után szem elől tévesztették egymást. Milyen kelle­mes meglepetés, hogy ebben az Isten háta mö­­götti városkában váratlanul összehoz­ta őket a véletlen. — Mit csinálsz itt? — kérdezte Verlique. — Építész vagyok. Tegnap érkeztem Pá­­risból, ahol nem igen tudtam boldogulni. Dorlay, az­ itteni építőmester szerződtetett, most az ő helyttese vagyok. És te? — Egy év óta Houbigny közjegyző irodá­jában dolgozom. Talán idővel át is veszem a prakszisát. — Nos hát, ha mind a ketten itt telepedünk le, biztos, hogy gyakran találkozunk majd. Elhagyott, külső uccákon sétáltak, a mind­inkább sötétedő estében és felidézték diák­éveik emlékeit. Verlique egyszer csak meg­állt. — Egy ötletem támadt... Senki sem tudja, hogy régi barátok vagyunk. Ebből a titkos barátságból hasznot húzhatnánk. Két barát, aki összefog, sokat tehet egymás érdekében. A jövőnk a város jelentősebb polgárainak jóindulatától függ. Mindkettőnknek megvan a lehetősége, hogy karriert csináljon itt. Egy­más kezére fogunk játszani. — Hogyan? — Nem fogjuk elárulni, hogy ismerjük egymást. H­a az emberek tudják, hogy bará­tok vagyunk, nem sokat adnak a szavunkra, ha egyikünk a másikat dicséri. És óvatosan beszélnek előttünk, tudva, hogy amit például nekem mondanak felőled, valószínűleg vis­­­szakerül hozzád. Viszont, ha azt hiszik, hogy idegenek vagyunk, kölcsönösen megtudhat­juk­, hogy vélekednek felőlünk az emberek, kik az ellenségünk, kiben bízhatunk, mit be­szélnek rólunk, a hátunk mögött... — Kitűnő terv! — kiáltotta lelkesen Mas­sol. — Most tehát elválunk és csak akkor talál­kozunk újra, ha a véletlen összehoz bennün­ket és bemutatnak egymásnak. Ez­ előrelát­hatólag néhány napon belül meg fog tör­ténni. Úgy kell viselkednünk, mintha nem nagyon rokonszenveznénk. — De hogyan számolunk be egymásnak a hadicsel eredményéről? — Minden hétfőn este kilenc óra tájban, amikor már egy lélek sem jár errefelé, ezen a helyen találkozunk. És becsületszavunkra megfogadjuk, hogy mindent elmondunk, jót, rosszat, egyaránt. Még ugyanazon a héten, pénteken, hiva­talosan bemutatták őket egymásnak, Hou­bigny közjegyző estélyén. A következő hétfőn este kilenc órakor ta­lálkoztak ugyanott, ahol első alkalommal. — Nos, — kérdezte Verlique —, hogy érez­ted magad a főnökömnél? Igazi kisvárosi társaság, ugy­e? — Nem unatkoztam — felelte Masson. — Hallottál felőlem valamit? — faggatta a másik, aki majd kibújt a bőréből a kíván­csiságtól. Masson mintha tétovázott volna. — Nem, aznap este semmi különöset. De másnap délben, tudod, hogy rendszerint Dorlayéknál ebédelek. — No és? — Dorlayné azt mondta, hogy udvarolsz Houbignynének, így akarod rábírni, hogy adja hozzád feleségül a lányát, akinek a ho­zományára vadászol. No, meg az apja prak­­szisára! — Aljas rágalom! — kiáltotta felháboro­dottan Verl:"’.c. — Houbigny­néhez a­­ legtisz­tább barátság fűz, a lányát pedig őszintén­ szeretem. Dorlayné a legveszedelmesebb vén szipirtyó az egész városban! Élete a pletyka! — És rólam mit mondtak? — kérdezte Massol. — Igazán semmit. Hiszen még alig ismer­nek, nem sokat törődnek veled. Houbignyné azt mondta: ,,Ez az ember Dorlay ur ír­noka...“ _ Nevetséges! — bosszankodott Massol. — A helyettese vagyok, csaknem a társa! — Persze, tudom. De nem fontos. Úgy lát­tam, mintha Houbigny leányával, Mariéval, hosszabban beszéltél volna... — Igen, nagyon bájos teremtés. — Rólam semmit sem mondott? — Nem, nem, igazán semmit.... — De hát miről beszélgettetek? — Azt mondta, sajnál, hogy Párisból ebbe az elviselhetetlen porfészekbe kerültem. Ő is halálosan unatkozik itt. Mindenki untat­ja... — Úgy? Mindenki? Szóval én is? — Ezt nem mondta ilyen hat úrozottan. — Gondolj az egyezségünkre! Igazat mondj1 Masso’ néhány percig gondolkodott. — Talán jobb is és­» ha megmondom, — szólt végül — annál is inkább, mert azt mondtad, hogy igazán szented. Legalább tudod majd, hogy hányaddá vagy vele... Azt kérdez­te, hogy így első látásra, milyen embernek tartalak. — És? Én ezt feleltem: A fiatalember igen jó be­nyomást tett rám... — Mire ő? — így szólt: Ha majd közelebbről megis­meri, alaposabban, meg fog változni a véle­ménye. Kínos csönd támadt. — Hazudsz! — kiáltotta egyszerre Verli­que, haragtól sápadtan. — Gazember vagy! Marie ezt nem mondhatta. Csak össze akarsz vele veszíteni, hogy kiüss a nyeregből! Át­látok rajtad! És nyugodt lehetsz: a városban mindenkinek el fogom mondani, milyen al­jas fráter vagy! Megtiltom, hogy ha ezentúl találkozunk, köszönj nekem! Hazug csirke­fogó! Gyors lépte­kkel elment. Massol az első percben túlságosan kábult volt ahhoz, hogy felelni tudjon. — Nincs nagyobb durvaság, mintha vala­kinek, őszintén megmondjuk, hogy mások mit gondolnak felőle — bölcselkedett magá­ban, mikor végre felocsúdott megdöbbené­séből. Előre sejthettem volna, hogy az egyez­ségünknek rossz vége lesz.

Next