Bukaresti Lapok, 1932. október (1. évfolyam, 63-89. szám)
1932-10-01 / 63. szám
2. oldal rázza meg. Indokait már eléggé ismerik a képviselők. Ez a kérdés tehát rendben van. Most azonban már azt is kijelenti, hogy a többi, főképpen pénzügyi javaslatok sorsát sem látja biztosítottaknak, mert ennek a kormánynak nincs erkölcsi tekintélye ahhoz, hogy a mai válságos helyzetben kielégít megoldásokat hozhasson. Ez a kormány a kanarilla kormánya, amelynek csak az a feladata, hogy bizonyos kényes és kellemetlen dolgokat takargasson. Őneki nincs és nem is lehet bizalma ebben a kormányban és éppen ezért nem is támogatja többé. MANIU: VAJDA ÉS MIHALACHE SZEMÉLYE ELÉG GARANCIA NEKÜNK Maniu is és a képviselők javarésze is meglehetősen nagy elképpedéssel hallgatta Vlad Aurel váratlanul éles támadását. A választ természetesen mindenki magától a pártelnöktől várta, Maniu nem is váratott magára. Éles hangon beszéltek is. Kijelentette, hogy a konverzió kérdésében senki sem várt mást Vlad Auréltól, mint amit tett. Erről az oldaláról eléggé ismerik már, újságot nem mondott. Azokat a vádakat azonban, amiket a kormánnyal kapcsolatban hangoztat, a legerőteljesebben kell visszautasítania úgy a maga, mint a párt nevében. A konverziós javaslat sem a kormányé, hanem a párté, azért kell mellette a pártnak felsorakoznia. — A többiekre vonatkozólag pedig — mondotta emelt hangon a pártelnök. — Vajda és Mihalache becsületes és tisztajellemű egyénisége garancia nekünk arra, hogy a Vlad Auréltól hangoztatott vádak nem igazak. Ez a két ember nem vállalkozhatott volna, amint nem is vállalkozott volna soha olyan szerepre, amilyent Vlad Aurél tulajdonít nekik. Ezzel az ügy be is fejeződött. Többet a dologról nem tárgyaltak, ellenben minden javaslatot fogadtak. Kimondották azt, hogy azok ... többségi képviselők és szenátorok,akik az üléseket nem látogatják, ne vehessék fel napidíjaikat, amennyiben pedig következtesen távolmaradnak a törvényhozás házaitól, veszítsék el mandátumaikat is. Az értekezlet végén Maniu újra szolidaritásra hívta fel a pártja tagjait. Itt említjük meg azt, hogy a bukovinai többségi képviselők is értekezletet tartottak- Elhatározták, hogy a konverziós javaslattal kapcsolatban nevükben Dimitrie Moldoveanu volt beslzarábiai kormányzó szólaljon fel és ragaszkodjék galább a hegyvidéki lakók jog szerinti konverziójához abban a formában, ahogyan azt Argetoianu törvénye megszabta. Ez az értekezlet még nem hozott végleges határozatot. Nehéz kérdések a költségvetési deficit körül _ Szerdán este 10 órakor a gazdasági miniszterek külön értekezletet tartottak Vajda miniszterelnök elnöklete alatt. Ez a tanácskozás éjjel egy óráig tartott. Hivatalos jelentést is adtak ki. E jelentés szerint a költségvetési deficit kérdését tárgyalták, illetve keresték azokat az üdvös intézkedéseket, amelyekkel a bevételek aggasztó apadása folytán előállott költségvetési deficitet csökkenteni lehetne. Számbavették az egyes minisztériumok feltétlen szükségletét s aztán a pénzügyminiszter jelentést tett az államkincstár jelenlegi helyzetéről. Végül bizottságot küldtek ki s kötelességévé tették ennek a bizottságnak, hogy készítsen tervezetet, mit lehetne tenni, milyen intézkedéseket lehetne foganatosítani, hogy az egyensúlyt biztosítsák. A kiküldött bizottság az elkészült javaslatot majd a minisztertanács elé terjeszti, amely aztán újra megtárgyalja a kérdéseket és a szükséghez mérten határoz. A bizottság tagjai: Mironescu, Mirto, Crisan, Calinescu és Ghelmegeanu. Hírek vannak arról, hogy a takarékossági programra első pontja az alminiszterek elbocsátása lenne. Az eddigi 11 alminiszterből csak három maradna meg. Ha ez igaz, úgy a megmaradó három bizonyára Crisan, Calinescu és Ghelmegeanu lesz. — Agy- és szivérelmeszesedésben szént védő egyéneknek a természetes „Ferenc József“ keserűvi? megbecsülhetetlen szolgálatot tesz azáltal, hogy a béltartalmat kíméletesen távolítja el. Tudományos tapasztalatok kétségtelenné tették, hogy a Ferenc József viz számos féloldali büdösben fekvő betegnél is megtette a kellő hatást s így nagy megkönnyebbülést okozott. A Ferenc József keserű viz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben kapható. mm 1932. október 1 Békízik Titulescut Wahrte felajánlotta a varsói kővel fejét, de Titulescu Gafencu menesztését is követeli Vajda személyi áldozatokról hallani sem akar Bukarest, szeptember 10. A Titulescu-ügy kezd elposványosodni , minden jel arra vall, hogy nagyobb fejleményeket már nem rejt magában. A kormány részben mosakodik és magyarázkodik, részben ,,engesztelő áldozat" bemutatására készül. A legújabb jelentések arra engednek következtetni, hogy Az affér gyakorlati értelme annak az ismételt leszögezése, hogy Titulescu nagy tekintélye még mindig csorbíthatatlan s pozíciója sziklaszilárd. Teljes bizalmat élvez a király előtt is, aki pedig különös figyelmet szentel a külpolitikai kérdéseknek. A miniszterelnök már kétizben volt kihallgatáson a királyi palotában a fitulescu-affér miatt Másodízben, szerdán délben magával vitte az egész ügy hiteles aktáit, a megszövegezett megállapodásokat, a Caderenak adott utasításokat és a táviratok másolatait. A jelentés erről a kihallgatásról így A kormánynak alapos reménye van arra, hogy Titulescu valóban hajlandó lesz a kibékülésre, miután az egész affér csak fatális félreértés következménye. A kormánynak annyira nem volt szándékában Titulescu háttérbe helyezése, hogy még a lemondás előtt táviratot küldött dinére Bécsbe, — ahol akkor tartózkodott, — és felkérte, hogy a legteljesebb hatáskörrel vegye át a külügyminiszteri tárcát és irányítsa Románia külpolitikáját a legjobb belátása szerint. Ezzel a távirattal azonban furcsa eset történt. Titulescu már nem volt Bécsben, amikor a távirat Titulescu hajlandó kedvesen fogadni az áldozati füstöt s így az ügy a legjobb után van arra, hogy minden elsimuljon és minden „rendbe jöjjön“, miután amúgy is kiderült már, hogy olyan lényegbevágó eltérés nincs az orosz—román szerződés ügyében Titulescu és Vajda között s az egész kínos komédia csak hiúsági kérdés volt. szól: Az uralkodó tudomásul vette a miniszterelnök okmányokkal alátámasztott jelentését és szabad kezet adott a kormánynak arra, hogy keressen módot Titulescu kiengesztelésére. Az uralkodó abban is egyetértett a miniszterelnökkel, hogy a kormánynak mindent el kell követnie, ami az adott körülmények között módjában áll, mert Titulescu szolgálatait az ország nehezen nélkülözné. Nagyon érdekes és máigórtelmű megszövegezés. „A kormánynak szabad keze van arra, hogy Titulescut kiengesztelje..." oda megérkezett. Utána kellett küldeni Londonba. Ez már bizonyos késedelemmel járt. A másik és nagyobb baj az volt, hogy a táviratot azzal a siffrével írták, amit a kormány csak Titulescu részére állított össze s ennek a siffjének a kulcsát Titulescu nem találta meg, így aztán a táviratot nem tudta megfejteni. Nyomban táviratozott Bukarestbe és kérte a külügyminisztériumot, hogy még egyszer küldjék el neki a távirat szöveget a rendes diplomáciai siffrével. Ez is megtörtént, azonban már későn, mert Titulescu közben furcsa dolgokat hallott és hirtelen lemondott. Mihalache, aki betű, ,emiatt amúgy is készült ki Bécsbe, majd Franciaországba, Vichiben találkozik Titulescuval és elvégzi majd a szóbeli magyarázkodást. A kormány már gondolt arra, hogy Titulescunak majd valami erőteljes, kifelé is nagyon látszó elégtétel kell. Mihalache tehát azt az ajánlatot viszi magával, hogy a kormány leváltja Cadere varsói követet, aki Titulescu tudta és beleegyezése nélkül tárgyalni kezdett Litvjiovval, sőt megállapodást is létesített vele. A legújabb hírek szerint Titulescu nem elégszik meg Cadere menesztésével. Ö Gafencura, a koüikvi államtitkárra neheztel elsősorban, aki vele Bad Gasteinban tárgyalt s aki nézete szerint elsősorban bűnös abban, hogy ilyen kellemetlen félreértések történtek. Lelát bukjék Gafencu is. Gafencu azonban igen kedves Vajdának, aki tartani szeretné. Valószínű, hogy meg is próbára tartani, ha azonban Titulescu ragaszkodik a feltételéhez; világos, hogy inkább Gafencu mint ő A legújabb jelentésünk az Adeverul szenzációs értesüléséről számol be, amely szerint a kormány cáfolja, mintha Titulescuval telefonon felvette volna az összeköttetést"1s ' ify merült volna" fel Gafencu és Cadere leváltásának a kérdése. Az Adeverul úgy tudja, hogy Vajda hallani sem akar Cadere visszahívásáról és Gafencu leváltásáról. A kormány abban bízik, hogy Mihalache közvetlen tárgyalása Titulescuval simán megoldja az affé ügyét. A lap azt is tudni véli, hogy a király nem óhajtja a kormány távozását még akkr sem, ha Titulescu nem békül. Vajda dokumentumokat árt a király elé Misztikus magyarázatok Példátlan vihar a kamarában .Tulesco Ide, Titulesci oda, fontos az Oroszországot vald kapcsolat. “ Az ellenzéki pártok sorban nyilatkozatot tettek a Titulescu üggyel kapcsolatban Bukarest, szeptember 30 A kamara csütörtök délelőtti ülésének kiemelkedő pontja Pompiliu Ioanitescu régóta bejeleneti interpellációja volt. A vasúti adminisztrációt szedte szét Joanitescu. de rámutatott arra a szabályrendelet tervezetre is, amit a vasúti vezérigazgatóság azért szerkesztett meg magának, hogy korlátlan hatalmat biztosítson Ionescu tábornoknak, a vasutak jelenlegi vezérigazgatójának. Napirend előtt is volt érdekes anyaga az ülésnek: pergő vita kerekedett arról, hogy váljon méltó-e román képviselőhöz az, hogy tagja legyen a háborúellenes ligának. Jonescu Botosan többségi panaszt emel. Kijelenti, hogy a tengerészeti panama ügyében már 30 képviselő szólalt fel és kérte a vonatkozó iratok kiadását, hogy interpellálhasson. Senki sem kapta meg az aktákat. Mit akarnak ezzel az üggyel. Kéri az elnökséget, hogy intézkedjék azonnal az akták kiszolgáltatása érdekében. Ghimbesanu Inpista személyi kérdésben kér szót. Adam Marcell cuzista azt állította róla, hogy ő feliratkozott a háboruellenes gyülés szónokai közé. Tisztázni kívánja magát s azért jelenti be, hogy ő a gyülés napján nem is volt Bukarestben, hanem Hunyad megyében járkált propaganda körúton. Cuza: Ez igaz lehet, de az is igaz, hogy a szónokok között ott szerepelt a neve. Ghimbesan: Tudomásom nélkül írták fel a szónokok közé. Botez többségi: Hát olyan Szégyennek tartja, hogy a háború ellen akart beszélni? Én ezt igazán nem tartom szégyennek. Cuza: Megérteném, ha Socor mondaná ezt. Azon azonban csodálkozom, hogy ön tesz ilyen kijelentéseket! Botez: Igenis, ezt én mondtam és nem más. Állom is azt, amit mondtam. Kötelességemnek tartom küzdeni a háborús vérontás ellen. Ghimbesan: Igaz, én is beiratkoztam ebbe a Ligába, mert a tagok között olyan tiszteletreméltó neveket láttam, mint Botez többségi képviselő is. Mások is vannak ott a többségi pártból. Botez: Ez igaz és én nem is tagadom, hogy tagja vagyok a Háborúellenes Ligának. Miresen szocialista is közbeszól, mire Ghimbesan kijelenti, hogy csak most értesült ennek a Ligának a tulajdonképpeni összetételéről. Úgy értesül, hogy túlnyomó részben kommunisták vannak benne, ígéri, hogy megvizsgálja ezt az ügyet s amennyibe igazak azok a hírek, amiket hallott, úgy levonja a konzekvenciákat. Leon Inpista a kereskedelmi minisztert interpellálta, hogy miért nem lép fel már a papirosközpont ellen. Az ő tudomása szerint az államnak már volt szerződése az egyik ausztriai céggel, hogy az 330 vagon papirost szállítson az országba. Ez a szállítás nem történt meg, ellenben ma is az a helyzet, hogy a papiroströszt uralkodik korlátlan hatalommal a romániai piacon s ő diktálja az árakat. Az Eforiánál történt újabb visszaélésekről is beszél León, akinek a ■ papírtröszt ügyében elhangzott interpellációját Socor egészíti ki. 1 . Socor előadja, hogy az a szerződés, amiről León beszélt, valóban megtörtént. Igaz, hogy 330 vagon papirosnak kellett volna érkeznie Ausztriából, akkor azonban, amikor ennek a leszállítására sor került volna, felutaztak Bécsbe az itteni tröszt emberei, vettek onnan 75 vagon rotációs papirost, ezzel szemben azonban kötelezték a bécsi céget, hogy nem szállítja le a kötött 330 vagont, így történt ez a dolog. Itt volna az ideje, hogy a kormány végre erőteljesen belenézzen a papírdiktatúra ügyeibe. Mirto ígéri, hogy utánanéz ennek a dolognak. Franasovics kérdést intéz, hogy miért nem fizették ki a községeknek járó adómegtérítést. Firica többségi a kereskedők és iparosok adóztatásának a revízióját kéri. A „patenta fixa“ rendszer képtelen újításokat hozott. Az adót a három évi jövedelem alapján számították ki. A mai jövedelmek meg sem közelítik az ezelőtti