Bukaresti Lapok, 1932. október (1. évfolyam, 63-89. szám)

1932-10-01 / 63. szám

2. oldal rázza meg. Indokait már eléggé ismerik a képviselők. Ez a kérdés tehát rendben van. Most azonban már azt is kijelenti, hogy a többi, főképpen pénzügyi javas­latok sorsát sem látja biztosítottaknak, mert ennek a­ kormánynak nincs erkölcsi te­kintélye ahhoz, ho­gy a mai válságos helyzetben kielégít megoldásokat hoz­hasson. Ez a kormány a kanarilla kor­mánya, amelynek csak az a feladata, hogy bizonyos kényes és kellemetlen dolgokat takargasson. Őneki nincs és nem is lehet bizalma ebben a kormány­ban és éppen ezért nem is támogatja többé. MANIU: VAJDA ÉS MIHALACHE SZEMÉLYE ELÉG GARANCIA NE­KÜNK Maniu is és a képviselők javarésze is meglehetősen nagy elképpedéssel hallgat­ta Vlad Aurel váratlanul éles támadását. A választ természetesen mindenki magá­tól a pártelnöktől várta, Maniu nem is váratott magára. Éles hangon beszélt­ek is. Kijelentette, hogy a konverzió kérdé­sében senki sem várt mást Vlad Auréltól, mint amit tett. Erről az oldaláról eléggé ismerik már, újságot nem mondott. Azokat a vádakat azonban, amiket a kormánnyal kapcsolatban hangoztat, a legerőteljesebben kell visszautasítania úgy a maga, mint a párt nevében. A­ konverziós­ javaslat sem­ a kormányé, hanem a párté, azért kell mellette a pártnak felsorakoznia. — A többiekre vonatkozólag pedig — mondotta emelt hangon a­ pártelnök. — Vajda és Mihalache becsületes és tiszta­­jellemű egyénisége garancia nekünk ar­ra, hogy a Vlad Auréltól hangoztatott vádak nem igazak. Ez a két ember nem vállalkozhatott volna, amint nem is vál­lalkozott volna soha olyan szerepre, ami­lyent Vlad Aurél tulajdonít nekik. Ezzel az ügy be is fejeződött. Többet a dologról nem tárgyaltak, ellenben minden javaslatot f­ogadtak. Kimondot­ták azt, hogy azok ... többségi képviselők és szenátorok,akik az üléseket nem láto­gatják, ne vehessék fel napidíjaikat, a­mennyiben pedig következtesen távol­maradnak a törvényhozás házaitól, ve­szítsék el mandátumaikat is. Az értekezlet végén Maniu újra szoli­daritásra hívta fel a pártja tagjait. Itt említjük meg azt, hogy a bukovinai többségi képviselők is értekezletet tartot­tak- Elhatározták, hogy a konverziós ja­vaslattal kapcsolatban nevükben Di­­mitrie Moldoveanu volt beslzarábiai­ kor­mányzó szólaljon fel és ragaszkodjék galább a hegyvidéki lakók jog szerinti konverziójához abban a formában, aho­gyan azt Argetoianu törvénye megszab­ta. Ez az értekezlet még nem hozott vég­leges határozatot. Nehéz kérdések a költség­­vetési deficit körül _ Szerdán este 10 órakor a­ gazdasági mi­niszterek külön értekezletet tartottak Vajda miniszterelnök elnöklete alatt. Ez a tanácskozás éjjel egy óráig tartott. Hi­vatalos jelentést is adtak ki. E jelentés szerint a költségvetési deficit kérdését tárgyalták, illetve keresték azokat az üdvös intézkedéseket, amelyekkel a be­vételek aggasztó apadása folytán előál­lott költségvetési deficitet csökkenteni lehetne. Számbavették az egyes minisztériumok feltétlen szükségletét s aztán a pénzügy­miniszter jelentést tett az államkincstár jelenlegi helyzetéről. Végül bizottságot küldtek ki s kötelességévé tették ennek a bizottságnak, hogy készítsen tervezetet, mit lehetne tenni, milyen intézkedéseket lehetne foganatosítani, hogy az egyen­súlyt biztosítsák. A kiküldött bizottság az elkészült javaslatot majd a miniszter­­tanács elé terjeszti, amely aztán újra megtárgyal­j­a a kérdéseket és a szükség­hez mérten határoz. A bizottság tagjai: Mironescu, Mirto, Crisan, Calinescu és Ghelmegeanu. Hírek vannak arról, hogy a takarékos­sági programra első pontja az alminisz­­terek elbocsátása lenne. Az eddigi 11 alminiszterből csak há­rom maradna meg. Ha ez igaz, úgy a megmaradó három bizonyára Crisan, Ca­linescu és Ghelmegeanu lesz. — Agy- és szivérelmeszesedésben szént védő egyéneknek a természetes „Ferenc József“ keserűvi? megbecsülhetetlen szol­gálatot tesz azáltal, hogy a béltartalmat kíméletesen távolítja el. Tudományos ta­pasztalatok kétségtelenné tették, hogy a Ferenc József viz számos féloldali bü­dösben fekvő betegnél is megtette a kellő hatást s így nagy megkönnyebbülést oko­zott. A Ferenc József keserű viz gyógy­szertárakban, drogériákban és fű­szerüz­­letekben kapható. mm 1932. október 1 Békízik Titulescut Wahrte felajánlotta a varsói kővel fejét, de Titulescu Gafencu menesztését is követeli Vajda személyi áldozatokról hallani sem akar Bukarest, szeptember 10. A Titulescu-ügy kezd elposványosodni , minden jel arra vall, hogy nagyobb fej­leményeket már nem rejt magában. A kormány részben mosakodik és magya­rázkodik, részben ,,engesztelő áldozat" bemutatására készül. A legújabb jelenté­sek arra engednek következtetni, hogy Az affér gyakorlati értelme annak az ismételt leszögezése, hogy Titulescu nagy tekintélye még mindig csorbíthatatlan s pozíciója sziklaszilárd. Teljes bizalmat élvez a király előtt is, aki pedig különös figyelmet szentel a külpolitikai kérdé­seknek. A miniszterelnök már kétizben volt kihallgatáson a királyi palotában a fitulescu-affér miatt Másodízben, szer­dán délben magával vitte az egész ügy hiteles aktáit, a megszövegezett megálla­podásokat, a Caderenak adott utasításo­kat és a táviratok másolatait. A jelentés erről a kihallgatásról így A kormánynak alapos reménye van ar­­­­­ra, hogy Titulescu valóban hajlandó lesz­ a kibékülésre, miután az­ egész affér csak fatális félreértés következménye. A kor­mánynak annyira nem volt szándékában Titulescu háttérbe helyezése, hogy még a lemondás előtt táviratot küldött diné­re Bécsbe, — ahol akkor tartózkodott, — és felkérte, hogy a legteljesebb hatáskör­rel vegye át a külügyminiszteri tárcát és irányítsa Románia külpolitikáját a leg­jobb belátása szerint. Ezzel a távirattal azonban furcsa eset történt. Titulescu már nem volt Bécsben, amikor a távirat Titulescu hajlandó kedvesen fogadni az áldozati füstöt s így az ü­gy a legjobb után van arra, hogy minden elsimuljon és minden „rendbe jöjjön“, miután amúgy is kiderült már, hogy olyan lényegbevágó eltérés nincs az orosz—román szerződés ügyében Titulescu és Vajda között s az egész kínos komédia csak hiúsági kérdés volt. szól: Az uralkodó tudomásul vette a mi­niszterelnök okmányokkal alátámasztott jelentését és szabad kezet adott a kor­mánynak arra, hogy keressen módot Ti­tulescu kiengesztelésére. Az uralkodó ab­ban is egyetértett a miniszterelnökkel, hogy a kormánynak mindent el kell kö­vetnie, ami az adott körülmények között módjában áll, mert Titulescu szolgálatait az ország nehezen nélkülözné. Nagyon érdekes és máigórtelmű­ meg­szövegezés. „A kormánynak szabad keze van arra, hogy Titulescut kiengesztelje..." oda megérkezett. Utána kellett küldeni Londonba. Ez már bizonyos késedelem­mel járt. A másik és nagyobb baj az volt, hogy a táviratot azzal a siff­rével írták, amit a kormány csak Titulescu részére állított össze s ennek a siff­jének a kulcsát Titulescu nem találta meg, így aztán a táviratot nem tudta megfejteni. Nyomban táviratozott Bukarestbe és kérte a kül­ügyminisztériumot, hogy még egyszer küldjék el neki a távirat szöveget a ren­des diplomáciai siffrével. Ez is megtör­tént, azonban már későn, mert Titulescu közben furcsa dolgokat hallott­ és hirtelen lemondott. Mihalache, aki betű, ,e­miatt amúgy is készült ki Bécsbe, m­a­jd Franciaország­ba, Vichiben találkozik Titulescuval és elvégzi majd a szóbeli magyarázkodást. A kormány már gon­dolt arra, hogy Ti­­tulescunak majd valami erőteljes, kifelé is nagyon látszó elégtétel kell. Mihalache tehát azt az ajánlatot viszi magával, hogy a kormány leváltja Cadere varsói kö­vetet, aki Titulescu tudta és beleegye­zése nélkül tárgyalni kezdett Litvji­ov­­val, sőt megállapodást is létesített ve­le. A legújabb hírek szerint Titulescu nem elégszik meg Cadere me­nesztésével. Ö Gafencura, a koüikvi államtitkárra ne­heztel elsősorban, aki vele Bad­ Gastein­­ban tárgyalt s aki nézete szerint elsősor­ban bűnös abban, hogy ilyen kellemetlen félreértések történtek. Lelát bukjék Ga­­fencu is. Gafencu azonban igen kedves Vajdának, aki tartani szeretné. Valószínű, hogy meg is próbára tartani,­ ha azon­ban Titulescu ragaszkodik a feltételé­hez; világos, hogy inkább Gafencu mint ő­ A legújabb jelentésünk az Adeverul szenzációs értesüléséről számol be, a­mely szerint a kormány cáfolja, mintha Titulescuval telefonon felvette volna az összeköttetést"1­s ' ify merü­lt volna" fel Gafencu és Cadere leváltásának a kér­dése. Az Adeverul úgy tudja, hogy Vajda hallani sem akar Cadere vis­­­szahívásáról és Gafencu leváltásáról. A kormány abban bízik, hogy Mihalache közvetlen tárgyalása Titulescuval simán megoldja az affé ügyét. A lap azt is tudni véli, hogy a király nem óhajtja a kormány távo­zását még akkr sem, ha Titulescu nem békül. Vajda dokumentumokat­­ árt a király elé Misztikus magyarázatok Példátlan vihar a kamarában .T­ulesco Ide, Titulesci oda, fontos az Oroszországot vald kapcsolat. “ Az ellenzéki pártok sorban nyilatkozatot tettek a Titulescu­ üggyel kapcsolatban Bukarest, szeptember 30 A kamara csütörtök délelőtti ülésének kiemelkedő pontja Pom­piliu Ioanitescu régóta be­jeleneti interpellá­ciója volt. A vasúti adminisztrációt szedte szét­ Joanitescu. de rámutatott arra a szabályrendelet tervezetre is, amit a vasúti vezérigazgatóság azért szerkesztett meg magának, hogy korlátlan hatalmat biztosítson Ionescu tábornoknak, a vas­utak jelenlegi vezérigazgatójának. Napirend előtt is volt érdekes anyaga az ülésnek: pergő vita kerekedett arról, hogy váljon méltó-e román képviselőhöz az, hogy tagja legyen a háborúellenes li­gának. Jonescu­ Botosan többségi panaszt emel. Kijelenti, hogy a tengerészeti panama ügyében már 30 képviselő szólalt fel és kérte a vonatkozó iratok kiadását, hogy interpellálhasson. Senki sem kapta meg az aktákat. Mit akarnak ezzel az üg­­­gyel. Kéri az elnökséget, hogy intézked­jék azonnal az akták kiszolgáltatása ér­dekében. Ghimbesanu Inpista személyi kérdés­ben kér szót. Adam Marcell cuzista azt állította róla, hogy­ ő­­ feliratkozott a háboruellenes gyülés szónokai közé. Tisz­tázni kívánja magát s azért jelenti be, hogy ő a gyülés napján nem is volt Bu­karestben, hanem Hunyad megyében jár­kált propaganda körúton. Cuza: Ez igaz lehet, de az is igaz, hogy a szónokok között ott szerepelt a neve. Ghimbesan: Tudomásom nélkül írták fel a­ szónokok közé. Botez többségi: Hát olyan Szégyennek tartja, hogy a háború ellen akart beszél­ni? Én ezt igazán nem tartom szégyennek. Cuza:­ Megérteném, ha Socor mondaná ezt. Azon azonban csodálkozom, hogy ön tesz ilyen kijelentéseket! Botez: Igenis, ezt én mondtam és nem más. Állom is azt, amit mondtam. Kötelességemnek tartom küzdeni a há­borús vérontás ellen. Ghimbesan: Igaz, én is beiratkoztam ebbe a Ligába, mert a tagok között olyan tiszteletreméltó neveket láttam, mint Botez többségi képviselő is. Mások is vannak ott a többségi pártból. Botez: Ez igaz és én nem is tagadom, hogy tagja vagyok a Háborúellenes Ligá­nak. Miresen szocialista is közbeszól, mire Ghimbesan kijelenti, hogy csak most ér­tesült ennek a Ligának a tulajdonképpeni összetételéről. Úgy értesül, hogy túlnyo­mó részben kommunisták vannak benne, ígéri, hogy megvizsgálja ezt az ügyet s amennyibe igazak azok a hírek, amiket hallott, úgy levonja a konzekvenciákat. Leon Inpista a kereskedelmi minisztert interpellál­ta, hogy miért nem lép fel már a papirosközpont ellen. Az ő tudo­mása szerint az államnak már volt szer­ződése az egyik ausztriai céggel, hogy­ az 330 vagon papirost szállítson az országba. Ez a szállítás nem történt meg, ellenben ma is az a helyzet, hogy a papiros­­tröszt uralkodik korlátlan hatalommal a romániai piacon s ő diktálja az ára­kat. Az Eforiánál történt újabb visszaélések­ről is beszél León, akinek a ■ papírtröszt ügyében elhangzott interpellációját So­cor egészíti ki. 1 . Socor előad­ja, hogy az a szerződés,­ a­miről León beszélt, valóban megtörtént. Igaz, hogy 330 vagon papirosnak kellett volna érkeznie Ausztriából, akkor azon­ban, amikor ennek a leszállítására sor került volna, felutaztak Bécsbe az itteni tröszt emberei, vettek onnan­ 75 vagon ro­tációs papirost, ezzel szemben azonban kötelezték a bécsi céget, hogy nem száll­ítja le a kötött 330 vagont, így történt ez a dolog. Itt volna az ideje, hogy a kor­mány végre erőteljesen bele­nézzen a papír­diktatúra­ ügyeibe. Mirto ígéri, hogy utánanéz ennek a do­lognak. Franasovics kérdést intéz, hogy miért nem fizették ki a községeknek járó adó­­megtérítést. Firica többségi a kereskedők és ipa­rosok adóztatásának a revízióját kéri. A „patenta fixa“ rendszer képtelen újí­tásokat hozott. Az adót a három évi jöve­delem alapján számították ki. A mai jöve­­delmek meg sem közelítik az ezelőtti

Next