Bukaresti Lapok, 1932. november (1. évfolyam, 90-113. szám)
1932-11-02 / 90. szám
2. oldal Wtj$8M§ Külső utasításra mondják a lengyelek A fenti tartalmú diplomáciai jegyzéket vasárnap délelőtt nyújtotta át Szembeek (bukaresti lengyel követ ) Titulescu kül-önevminiszternek. Jellemző, hogy még vasárnap este nyilvánosságra is került s politikai körökben a legélénkebb tárgyalás anyagává lett. Titulescu természetesen nem vette szó nélkül tudomásul a jegyzéket, hanem közvetlen tárgyalásokba lépett Szembeck lengyel követtel, akihez régi barátság fűzi. Iétfőn délelőtt a külügyminiszter és a lengyel követ kétszer is találkoztak egymással, ezeknek a megbeszéléseknek azonban aligha van kézzel fogható eredményük. Szembeek legfeljebb a jegyzék rideg hangjával kapcsolatban adhat megnyugtató felvilágosításokat, a jegyzék tartalmát azonban nem másíthatja meg. (Kiszivárgott hírek szerint a lengyel követ kijelentette volna Titulescunak, hogy a lengyel kormány külső utasítás szerint járt el.A lengyel szrződést szoros összefüggések kötik a hasonló tartalmú francia szerződéshez, szó sem lehet tehát arról, hogy a francia felfogástól függetlenítse magát.A francia kormány álláspontját pedig Románia már eléggé ismeri. A francia kormány most azt hiszi, hogy a lengyel állásfoglalás erőteljes kihangsúlyozása befolyást gyakorolhat Romániára is s azért kérte a lengyel kormányt, hogy ne engedjen ebben a kérdésben Románia új külügyminiszterének, aki önálló külpolitikai utat választott magának és országának. Titulescu hétfőn délelőtt Maniu miniszterelnökkel is hosszas tanácskozást folyhatott, erről a beszélgetésről azonban semmi sem szivárgott ki. Külföldre utazott a hadügyminiszter Samsonovici hadügyminiszter váratlanul elhagyta az országot. Kiadott jelentések szerint .külföldre ment, hogy a leszerelés kérdésében tájékozódásokat szerezzen. A hadügyminiszter hat napig marad rá Solt. Gyors elutazása feltűnést keltett poltikai körökben s vannak hírforrások, (melyek szerint a hadügyminiszter elsősorban a lengyel jegyzékkel kapcsolatiban utazik külföldre, illetőleg Franciaországba. Cadere és még valaki folytatják az oroszokkal a tágyalásokat Kormánykörökből eredő információk szerint Lengyelország magatartása most már nem befolyásolhatja az oroszokkal való további tárgyalások menetét. A külügyminisztérium úgy határozott, hogy Cadere és még valaki utazzék Genfbe a tárgyalások folytatására. Ennek a „még valakinek“ a személyében még nem állapodott meg a kormány. Titulescunak az az álláspontja, hogy Lengyelország közvetítéséről most nem is volt szó, mert Lengyelország csak addig közvetített, amíg közvetlen tárgyalásokra nem került a sor. Most a közvetlen tárgyalásokat fogják folytatni annak a jegyzőkönyvnek az alapján, illetve aszerint a formula szerint, amit annak idején Titulescu Gafencuval már letárgyalt s amit Vaida akkori miniszterelnök és külügyminiszter is aláírt. Ebből tehát ismét csak az következnék, hogy Vajda álláspontja győzedelmeskedett. Vajjon mit titkolnak Titkosan sárgul a világgazdasági konferenciát előkészítő bizottság Genf, november 1. A londoni világgazdasági konferenciát előkészítő nagy bizottság hétfőn összeült s a holland Trip professzort választotta meg elnökévé. Ezután Avend, a Népszövetség új főtitkára, nagyobb megnyitó beszédet mondott, hangoztatva a bizottság munkájának a fontosságát. A bizottság munkametódusainak a vitája során Posse német fődelegátus annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a bizottság tárgyalásai nyilvánosak legyenek. A világ közvéleménye — mondotta — nagy reményeket fűz a bizottság és a februárra összehívott világ —MiuMiM—MKW ;■ ■iiuiMM.auiwawwBBaai gazdasági konferencia munkájához s még nagyobb volna a csalódása, ha a konferencia nem hozná meg a várt eredményeket. Ezért fontos, hogy a bizottság pozitív határozatokra törekedjék. Jellemző, hogy a bizott g leszavazta a német delegátus javaslatát s elhatározta, hogy titkosan ülésezik. A sajtót is csak esetről-esetre fogják tájékoztatni a bizottság munkájának a fázisairól. Úgy látszik, ennek a bizottságnak a tevékenységét is ugyanúgy alámossa a titkos diplomácia rendszere, mint ahogyan az előkészítő leszerelési konferencia esetében történt. Arany János költészetét méltatja az Adeverulban Georgeseu professzor Bukarest, november Az Adeverul hétfői számában 7. Georgescu professzor vezető helyen emlékezik meg Arany Jánosról azokkal az ünnepségekkel kapcsolatban, amelyet a magyarság a költő halálának 50. évfordulója alkalmából Erdélyben is rendezett. A professzor meleg szavakkal méltatja Arany életművét, kiemelve, hogy úgy irodalmi pályafutása, mint magánélete a nemességnek olyan példaképe, amelyet bármikor és bárhol idézni lehet. Miután behatóbban ismerteti Arany János alkotását az epikai költészet, valamint a műfordítások terén. Georgescu professzor megemlíti, hogy Arany nagyszerű balladáit, amelyek egytől-egyig cap d‘operék-nek tekinthetők, már régebben lefordította románra Sabo Emil, a balázsfalvi román főgimnázium volt költő-tanára, kitűnő fordításai azonban mindmáig közvetlenül maradtak. 1932. november 2 — Jó volna, — fejezi be ritka tárgyilagossággal, sőt nyilvánvaló lelkesedéssel irt cikkét Georgescu professzor, — ha az erdélyi román intelligenciának az a nemzedéke, amely még jól ismeri a magyar irodalom színe-javát, megfelelő fordításokban hozzáférhetővé tenné azt a román közönség számára. A román sajtó nagyrésztnek tobzódó sovinizmusa közepette a haladó és elfogulatlan magyarság mindenesetre jóleső elégtétellel veheti tudomásul az Adeverul és Georgescu professzor megemlékezését a legnagyobb magyar elbeszélő költőről. A Balti-megyei szenátorválasztás eredménye Bukarest, november 1. Balti-megyében megtartották a szenátorválasztásokat arra a helyre, amely a lekötéssel vádolt Noviczky szenátor mandátumának megsemmisítése folytán üresedett meg. A választás a kormány jelöltjének, Krupoviátkinnek hozott győzelmet. Kzupoviátkin 5028 szavazatot kapott. A többi jelöltek így osztozkodtak a szavazatokon: Duca-párt 1974, Gheorghe-párt 2008, Cuza-párt (újra csak Noviczky) 3294, Stere-párt (Leanca) 1159 és a nemzeti szocialisták 870. Egy eldugott moldvai városkába helyezték át a Bocu-ügy volt vizsgálóbíróját Temesvár, november 1. Nagy feltűnést keltett egy áthelyezés, melyet most foganatosított az igazságügy- miniszter. Eszerint Tivianu temesvári vizsgálóbírót, aki Boca Sever ellen a vádakat annak idején nagy kombinációval összegyűjtötte, egy moldovai eldugott kis mezővároskába helyezték át járásbírónak. Az ügyben kérdést intéztünk Tivi*anuhoz, aki kijelentette, hogy néhány hó* nappal ezelőtt ő maga kérte a Semmitőszékhez való áthelyezését, arról azonban hogy Moldovába nevezték volna ki. nem tud és erről semmiféle hivatalos értesítést nem kapott. Letette az esküt az új cseh kormány Prága, november 1. Masaryk elnök vasárnap délelőtt feladta a távozó kormányt, amelynek megöszönte eddigi munkásságát. Ezután az új Malypetr-kabinet tagjai jelentek meg az elnöknél, akinek kezébe letették az esküt. UJ AGY Írta: FALU TAMÁS Nem is lehet megállapítani, hogyan jutott az eszükbe, hogy uj ágyakat csináltassanak. Már túl voltak a hatvanon s ha eddig jól aludtak és szépeket álmodtak a feketére patinásodott barna ágyban, jó lett volna a régi két ágy a hátralevő időre is. De az öreg egy délután, az utolsó pohár bornál, a pipa kékbodra füstjébe süllyedve kibökte: — Hát kérlek, megleplek. Új ágyakat csináltatok. — Új ágyakat? De sok a pénzed! Jók lesznek már ezek az utolsó szemlehunyásig. — A Lukovics tartozik még nekem azzal a tavalyi járandósággal. Nem tudom rajta másként behajtani. Épp csinálhat érte két ágyat. Miért ne legyen két szép, modern, kényelmes, ruganyos ágyunk ezek helyett a régi, nyikorgók helyett? Öreg embernek legnagyobb jótétemény a nyugodalmas, kényelmes fekvés. Most már arra is számítanunk kell, hogy a betegség gyakrabban meglátogat bennünket. Ha az ember beteg és fekszik, jönnek a jóbarátok és rokonok és be-benéznek egy-egy félórára. Mennyivel szebb, ha majd gyönyörű, új ágyakban fogadjuk őket. Az asszony már bele is egyezett. Negyven éve elégedetlenkedett az ágyak miatt, melyek nem elégítették ki esztétikai érzékét. Valami régimódi asztalos hirtelenkedte őket annak idején nem nagy lelkiismeretességgel. Két hét múlva már a régiek helyére került a két új ágy. Lukovics igazán becsületesen törlesztett velük. Még a kamatok fénye is bennük ragyogott. Jóval kényelmesebbeknek látszottak a most már forgalmon kívül helyezetteknél, szép álmokat, nyugodalmas jó éjszakákat ígértek, mikor hosszában, egymásnak véggel, elfoglalták helyüket a fal mellett. Nem egymás mellett álltak ugyanis, mert a szoba tele volt bútorral, a falhoz kellett lapulniok, hogy elférjenek. Mint mikor izes ebédekre terítenek s az ember nyelvét már előre csiklandozza a finom ételek gőze és illata, az öreg aznap egy órával előbb ment ha az az olvasókörből, ahol rendes preferánsz-társasága volt. Lecsapta a kártyát már hét órakor este s indokolta is a korai hazamenést: — A Lukovicsnál uj ágyakat rendeltem. Délben szállította őket Mondhatom, nagyszerű mester. Nincs az a pesti műasztalos, aki különbeket tudjon előállítani. — Persze, ma már abban alszol — jegyezte meg az egyik partner. — Abban bizony! Alig várom, hogy jól kinyujtóz.Vim benne. No, szervusztok. Jó éjszakát. A rendesnél egy órával előbb feküdtek le, hogy kipróbálják hálószobájuk új kincseit. Nyújtóztak, forogtak benne, hogy megállapítsák, nem nyikorog-e, mint a padlásra került régi bútordarab. — Nagyszerül — örvendeztek s átadták magukat a lámpafényben ragyogó két új ágy ölelésének. De valaki zörgött az előszobában. — Már lefeküdtek? Hihetetlen! — hangzott odakünn egy mély férfihang. — Te vagy az, János? — szólt ki az öreg. — Én volnék bizony, — felelt a késői látogató, csaknem az ajtóhoz tapasztva száját. — De ilyen korán az ágyba bújni, hallatlan! János távoli rokon volt, az asszony rokona. Nem nagyon szerettek erőszakos természete miatt s a finomság sem volt meg benne oly mértékben, amint az elvárható lett volna tőle. Kisebb fajta birtokon gazdálkodott egy közeli tanyán. Hangja, modora egyszerre vastagodott meg a cselédekkel folytatott fölényes társalgásban. — Én beengedem — nézett a feleségére az öreg. Az asszony magára húzta a takarót s intert: — Bejöhet, ha akar. Az öreg kinyitotta az ajtót s beengedte Jánost. .János jó hideg üveget sodort be maga előtt a hálószobába. De ez a hideg levegő sem volt elég erős, hogy letompítsa a magával hozott pipaszagot. — Itt jártam a szövetkezetben — magyarázta a vendég. — Egy váltóm járt le. Tudjátok aztán, hogy ez hogyan megy. Kel egy spriccer a könyvelőnek, kell egy spriccer a pénztárosnak, aztán elmúlik az idő. De nini, nektek uj ágyatok van! — Bizony, hogy uj! — büszkélkedett az öreg. — Lukovics remeke. Remélem, meg vagy vele elégedve? — Meg én, — felelt? János, nagyot harákolva, mert berekedt egy kicsit a vendéglőben. — Csak aztán úgy ne járjatok, mint az öreg Verebes a szomszédomban. — Ki az a Verebes? — A gróf kasznácsa volt, vagy húsz évvel ezelőtt. Rövid ideig volt csak nála. Hát kérlek, mi történt Verebessel. Új ágyat csináltatott, lefeküdt s az első éjszaka megütötte a szél, nem is kelt fel többet. Mintha a lámpa is megdöbbent volna az asztalon. Nagyot hunyort tett s még sercegett is hozzá. Az öregek meghökkentek erre a kíméletlen emlékezésre s a szivükre futott a vér. János nem vette észre a kinői csendet, nem volt érzéke a finomságok iránt. Még folytatta is a durva tréfát: — Aztán vigyázzatok! Nem sokáig maradt. A kocsija kinn várta a ház előtt, ő volt a kocsis a feketedő estében. Az öreg megint leszállt az ágyról s rázárta az ajtót. Még ilyen buta embert! —■ fakadt ki az asszony, magasra támasztva feje alatt a párnát. — Ilyent mondani! És aztán, még ha fiatal embereknek ereszt meg ilyen ízléstelenséget. Mert egész biztos, hogy ő nagyon okosnak tartja magát a szélütéses dolog felidézése miatt. Az ő idegei persze vasból vannak, nem hatnak rá az ilyen beszédek. Tudod, hogy egészen fel vagyok izgatva? Ha nem volna késő hozzá, nem szégyelném magam és lehozatnám a régi ágyakat a padlásról. Nem mintha babonás volnék, de ma éjjel,, amíg ki nem párolog a fejemből, amit ez a buta itt mondott... — Ne csacsiskodj. — nyugtatta meg az öreg — Az ember babonás, babonás, de csak az észszerűség határáig. Ezen az alapon senkinek nem volna szabad aj ágyba feküdni, mert ez egyenlő lenne a halálos veszedelemml. Ami a szegény Verebessel történt az uj ágyban, megtörtént volna vele a régi ágyban is. Sőt ott még jobban. Mert, amint a mienkről látjuk, az uj ágyak mindig jobbak, mint a kiselejtezettek. Jobban pihen bennünk a test. A jól pihenő test pedig inkább fel van fegyverezve a katasztrófák ellen, mint a rosszul pihenő. Buta fráter ez a János, ez már nem újság sem nekünk, sem másnak. Legokosabb, amit tehetünk, hogy elfelejtjük, hogy itt volt, s elalszunk szépen. Ezzel le is szállt az ágyról, lecsavarta a lámpát, beletúrt felülről az üvegjébe. « óvatosan visszabujt a takaró alá. — Hát akkor, jó éjszakát! — Te éjszakát! Az öregek szemére nem jött álom. Hallották, hogy forognak, köhécselnek, sóhajtoznak, de nem szóltak egymáshoz. Az asszony aludt el először. Nyugodtan, egyenletesen lélegzett, teljesen megfeledkezve arról, hogy János nevük rokona. S Verebes nevű másvilági ismerőse egy-két órával ezelőtt teljesen felkavarta lelkének békességét. — No, hála Istennek, elaludt. — mondta magában az öreg, s lábújihegyen lelépve az ágyról, takaróját hóna alá szorítva, átköltözött a díványra. %