Bukaresti Lapok, 1932. november (1. évfolyam, 90-113. szám)

1932-11-02 / 90. szám

2. oldal Wtj$8M§ Külső utasításra mondják a lengyelek A fenti tartalmú diplomáciai jegyzéket­­ vasárnap délelőtt nyújtotta át Szembeek (bukaresti lengyel követ ) Titulescu kül-­önevminiszternek. Jellemző, hogy még va­sárnap este nyilvánosságra is került s politikai körökben a legélénkebb tár­gyalás anyagává lett. Titulescu természetesen nem vette szó nélkül tudomásul a jegyzéket, hanem közvetlen tárgyalásokba lépett Szem­­beck lengyel követtel, akihez régi barátság fűzi. I­­étfőn délelőtt a külügyminiszter és a­­ lengyel követ kétszer is találkoztak egy­mással, ezeknek a megbeszéléseknek azonban­­ aligha van kézzel fogható ered­ményük. Szembeek legfeljebb a jegyzék rideg hangjával kapcsolatban adhat meg­nyugtató felvilágosításokat, a jegyzék tartalmát azonban nem másíthatja meg. (Kiszivárgott hírek szerint a lengyel kö­vet kijelentette volna Titulescunak, hogy a lengyel kormány külső utasítás sze­rint járt el.­­A lengyel szrződést szoros összefüggések kötik a hasonló tartalmú francia szerző­déshez, szó sem lehet tehát arról, hogy a fran­­­­cia felfogástól függetlenítse magát.­­­A francia kormány álláspontját pedig Románia már eléggé ismeri. A francia kormány most azt hiszi, hogy a lengyel állásfoglalás erőteljes ki­­hangsúlyozása befolyást gyakorolhat Romániára is s azért kérte a lengyel kormányt, hogy ne enged­jen ebben­ a kérdésben Románia új külügyminisz­terének, aki önálló külpolitikai utat vá­lasztott magának és országának. Titulescu hétfőn délelőtt Maniu minisz­terelnökkel is hosszas tanácskozást foly­hatott, erről a beszélgetésről azonban sem­­­m­i sem szivárgott ki. Külföldre utazott a hadügyminiszter Samsonovici hadügyminiszter váratla­nul elhagyta az országot. Kiadott jelen­tések szerint .­külföldre­ ment, hogy a­­ leszerelés kérdésében tájékozódásokat­­ szerezzen. A hadügyminiszter hat napig marad rá­ S­olt. Gyors elutazása feltűnést keltett po­­ltikai körökben s vannak hírforrások, (melyek szerint a hadügyminiszter első­­sorban a lengyel jegyzékkel kapcsolat­iban utazik külföldre, illetőleg Franciaor­szágba. Cadere és még valaki folytat­ják az oroszokkal a tágyalá­­sokat Kormánykörökből eredő információk szerint Lengyelország magatartása most már nem befolyásolhat­ja az oroszokkal való további tárgyalások menetét. A külügyminisztérium úgy határozott, hogy Cadere és még valaki utazzék Genfbe a tárgyalások folytatására. En­nek a „még valakinek“ a személyében még nem állapodott meg a kormány. Titulescunak az az álláspontja, hogy Lengyelország közvetítéséről most nem is volt szó, mert Lengyelország csak addig közvetített, amíg közvetlen tárgyalások­ra nem került a sor. Most a közvetlen tár­gyalásokat fog­ják folytatni annak a jegy­zőkönyvnek az alapján, illetve aszerint a formula szerint, amit annak idején Titu­­lescu Gafencuval már letárgyalt s amit Vaida akkori miniszterelnök és külügy­miniszter is aláírt. Ebből tehát ismét csak az következnék, hogy Vajda álláspontja győzedel­meskedett. Vajjon mit titk­olnak­ Titkosan sárgul a világgazda­sági konferenciát előkészítő bizottság Genf, november 1. A londoni világgazdasági konferenciát előkészítő nagy bizottság hétfőn összeült s a holland Trip professzort választotta meg elnökévé. Ezután Avend­, a Népszövetség új fő­titkára, nagyobb megnyitó­ beszédet mon­dott, hangoztatva a bizottság munkájának a fontosságát. A bizottság munka­metódu­sainak a vitája során Posse német fődele­gátus annak a kívánságának adott kifeje­zést, hogy a bizottság tárgyalásai nyilvá­nosak legyenek. A világ közvéleménye — mondotta — nagy reményeket fűz a bi­zottság és a februárra összehívott világ­­ —MiuMiM—MKW ;■ ■iiuiMM.auiwawwBBaai gazdasági konferencia munkájához s még nagyobb volna a csalódása, ha a konfe­rencia nem hozná meg a várt ered­­ményeket. Ezért fontos, hogy a bizottság pozitív határozatokra törekedjék. Jellemző, hogy a bizott­­ g leszavazta a német de­legátus javaslatát s elhatározta, hogy titkosan ülésezik. A sajtót is csak esetről-esetre fogják tájé­koztatni a bizottság munkájának a fázi­sairól. Úgy látszik, ennek a bizottságnak a tevékenységét is ugyanúgy alámossa a titkos diplomácia rendszere, mint aho­gyan az előkészítő leszerelési konferencia esetében történt. Arany János költészetét méltatja az Adeverulban Georg­eseu­ professzor Bukarest, november Az Adeverul hétfői számában 7. Geor­gescu professzor vezető­ helyen emlékezik meg Arany Jánosról azokkal az ünnep­ségekkel kapcsolatban, amelyet a ma­gyarság a költő halálának 50. évfordulója alkalmából Erdélyben is rendezett. A professzor meleg szavakkal méltatja Arany életművét, kiemelve, hogy úgy iro­dalmi pályafutása, mint magánélete a ne­mességnek olyan példaképe, amelyet bár­mikor és bárhol idézni lehet. Miután behatóbban ismerteti Arany Já­nos alkotását az epikai költészet, vala­mint a műfordítások terén. Georgescu professzor megemlíti, hogy Arany nagy­szerű balladáit, amelyek egytől-egyig cap d‘operék-nek tekinthetők, már régeb­ben lefordította románra Sabo Emil, a balázsfalvi román főgimnázium volt köl­tő-tanára, kitűnő fordításai azonban mindmáig közvetlenül maradtak. 1932. november 2 — Jó volna, — fejezi be ritka tárgyila­gossággal, sőt nyilvánvaló lelkesedéssel irt cikkét Georgescu professzor, — ha az erdélyi román intelligenciának az a nem­zedéke, amely még jól ismeri a magyar irodalom színe-javát, megfelelő fordítá­sokban hozzáférhetővé tenné azt a román közönség számára. A román sajtó nagyrésztnek tobzódó sovinizmusa közepette a haladó és elfo­gulatlan magyarság mindenesetre jóleső elégtétellel veheti tudomásul az Adeverul és Georgescu professzor megemlékezését a legnagyobb magyar elbeszélő költőről. A Balti-megyei szenátor­­választás eredménye Bukarest, november 1. Balti-megyében megtartották a szená­­torválasztásokat arra a helyre, amely a lekötéssel vádolt Noviczky szenátor man­dátumának megsemmisítése folytán üre­sedett meg. A választás a kormány jelölt­j­ének, Krupoviátkinnek hozott győzelmet. Kzupoviátkin 5028 szavazatot kapott. A többi jelöltek így osztozkodtak a szavaza­tokon: Duca-párt 1974, Gheorghe-párt 2008, Cuza-párt (újra csak Noviczky) 3294, Stere-párt (Leanca) 1159 és a nem­zeti szocialisták 870. Egy eldugott moldvai városkába helyezték át a Bocu-ügy volt vizsgálóbíróját Temesvár, november 1. Nagy feltűnést keltett egy áthelyezés,­­ melyet most foganatosított az igazságügy- miniszter. Eszerint Tivianu temesvári vizsgálóbírót, aki Boca Sever ellen a vá­dakat annak idején nagy kombinációval összegyűjtötte, egy moldovai eldugott kis mezővároskába helyezték át járásbíró­­nak. Az ü­gyben kérdést intéztünk Tivi*­anuhoz, aki kijelentette, hogy néhány hó* nappal ezelőtt ő maga kérte a Semmitő­székhez való áthelyezését, arról azonban hogy Moldovába nevezték volna ki. nem tud és erről semmiféle hivatalos értesítést nem kapott. Letette az esküt az új cseh kormány Prága, november 1. Masaryk elnök vasárnap délelőtt fe­ladta a távozó kormányt, amelynek meg­­öszönte eddigi munkásságát. Ezután az új Malypetr-kabinet tagjai jelentek meg az elnöknél, akinek kezébe letették az esküt. UJ AGY Írta: FALU TAMÁS Nem is lehet megállapítani, hogyan ju­tott az eszükbe, hogy uj ágyakat csinál­tassanak. Már túl voltak a hatvanon s ha eddig jól aludtak és szépeket álmodtak a feke­tére patinásodott barna ágyban, jó lett volna a régi két ágy a hátrale­vő időre is. De az öreg egy délután, az utolsó pohár bornál, a pipa kékbodra füstjébe süllyed­ve kibökte: — Hát kérlek, megleplek. Új ágyakat csináltatok. — Új ágyakat? De sok a pénzed! Jók lesznek már ezek az utolsó szemlehunyá­­sig. — A Lukovics tartozik még nekem az­zal a tavalyi járandósággal. Nem tudom rajta másként behajtani. Épp csinálhat érte két ágyat. Miért ne legyen két szép, modern, kényelmes, ruganyos ágyunk ezek helyett a régi, nyikorgók helyett? Öreg embernek legnagyobb jótétemény a nyugodalmas, kényelmes fekvés. Most már arra is számítanunk kell, hogy a be­tegség gyakrabban meglátogat bennün­ket. Ha az ember beteg és fekszik, jön­nek a jóbarátok és rokonok és be-benéz­­nek egy-egy félórára. Mennyivel szebb, ha majd gyönyörű, új ágyakban fogadjuk őket. Az asszony már bele is egyezett. Negy­ven éve elégedetlenkedett az ágyak miatt, melyek nem elégítették ki esztétikai ér­zékét. Valami régimódi asztalos hirtelen­­kedte őket annak idején nem nagy lelki­ismeretességgel. Két hét múlva már a régiek helyére ke­rült a két új ágy. Lukovics igazán becsületesen törlesztett velük. Még a kamatok fénye is bennük ragyogott. Jóval kényelmesebbeknek látszottak a most már forgalmon kívül helyezetteknél, szép álmokat, nyugodalmas jó éjszakákat ígértek, mikor hosszában, egymásnak vég­gel, elfoglalták helyüket a fal mellett. Nem egymás mellett álltak ugyanis, mert a szoba tele volt bútorral, a falhoz kellett lapulniok, hogy elférjenek. Mint mikor izes ebédekre terítenek s az ember nyelvét már előre csiklandozza a finom ételek gőze és illata, az öreg az­nap egy órával előbb ment ha az az olva­sókörből, ahol rendes preferánsz-társasá­­ga volt. Lecsapta a kártyát már hét órakor es­te s indokolta is a korai hazamenést: — A Lukovicsnál uj ágyakat rendel­tem. Délben szállította őket Mondhatom, nagyszerű mester. Nincs az a pesti mű­­­asztalos, aki különbeket tudjon előállí­tani. — Persze, ma már abban alszol — je­gyezte meg az egyik partner. — Abban bizony! Alig várom, hogy jól kinyujtóz.Vim benne. No, szervusztok. Jó éjszakát. A rendesnél egy órával előbb feküdtek le, hogy kipróbálják hálószobájuk új kincseit. Nyújtóztak, forogtak benne, hogy megállapítsák, nem nyikorog-e, mint a padlásra került régi bútordarab. — Nagyszerül — örvendeztek s átadták magukat a lámpafényben ragyogó két új ágy ölelésének. De valaki zörgött az előszobában. — Már lefeküdtek? Hihetetlen! — hangzott odakünn egy mély férfihang. — Te vagy az, János? — szólt ki az öreg. — Én volnék bizony, —­ felelt a késői látogató, csaknem az ajtóhoz tapasztva száját. — De ilyen korán az ágyba bújni, hallatlan! János távoli rokon volt, az asszony ro­kona. Nem nagyon szerettek erőszakos természete miatt s a finomság sem volt meg benne oly mértékben, amint az el­várható lett volna tőle. Kisebb fajta bir­tokon gazdálkodott egy közeli tanyán. Hangja, modora egyszerre vastagodott meg a cselédekkel folytatott fölényes tár­salgásban. — Én beengedem — nézett a feleségé­re az öreg. Az asszony magára húzta a takarót s intert: — Bejöhet, ha akar. Az öreg kinyitotta az ajtót s beengedte Jánost. .János jó hideg üveget sodort be maga előtt a hálószobába. De ez a hideg levegő sem volt elég erős, hogy letompítsa a magával hozott pipaszagot. — Itt jártam a szövetkezetben — ma­gyarázta a vendég. — Egy váltóm járt le. Tudjátok aztán, hogy ez hogyan megy. Ke­l egy spriccer a könyvelőnek, kell egy spricc­er a pénztárosnak, aztán elmúlik az idő. De nini, nektek uj ágyatok van! — Bizony, hogy uj! — büszkélkedett az öreg. — Lukovics remeke. Remélem, meg vagy vele elégedve? — Meg én, — felelt? János, nagyot ha­­rákolva, mert berekedt egy kicsit a ven­déglőben. — Csak aztán úgy ne járjatok, mint az öreg Verebes a szomszédomban. — Ki az a Verebes? — A gróf kasznácsa volt, vagy húsz évvel ezelőtt. Rövid ideig volt csak nála. Hát kérlek, mi történt Verebessel. Új ágyat csináltatott, lefeküdt s az első éj­szaka megütötte a szél, nem is kelt fel többet. Mintha a lámpa is megdöbbent volna az asztalon. Nagyot hunyort tett s még ser­­cegett is hozzá. Az öregek meghökkentek erre a kíméletlen emlékezésre s a szivükre futott a vér. János nem vette észre a kinői csendet, nem volt érzéke a finomságok iránt. Még folytatta is a durva tréfát: — Aztán vigyázzatok! Nem sokáig maradt. A kocsija kinn várta a ház előtt, ő volt a kocsis a fekete­­dő estében. Az öreg megint leszállt az ágyról s rázár­ta az ajtót. Még ilyen buta embert! —■ fakadt ki az asszony, magasra támasztva feje alatt a párnát. — Ilyent mondani! És az­­tán, még ha fiatal embereknek ereszt meg ilyen ízléstelenséget. Mert egész biztos, hogy ő na­gyon okosnak tart­ja magát a szélütéses dolog felidézése miatt. Az ő idegei persze vasból vannak, nem hatnak rá az ilyen beszédek. Tudod, hogy egé­szen fel vagyok izgatva? Ha nem volna­ késő hozzá, nem szégyelném magam és lehozatnám a régi ágyakat a padlásról. Nem mintha babonás volnék, de ma éjjel,, amíg ki nem párolog a fejemből, amit ez a buta itt mondott... — Ne csacsiskodj. — nyugtatta meg az öreg — Az ember babonás, babonás, de csak az észszerűség határáig. Ezen az ala­pon senkinek nem volna szabad aj ágyba feküdni, mert ez egyenlő lenne a halálos veszedelemml. Ami a szegény Verebessel történt az uj ágyban, megtörtént volna vele a régi ágyban is. Sőt ott még jobban. Mert, amint a mienkről látjuk, az uj ágyak mindig jobbak, mint a kiselejte­zettek. Jobban pihen bennünk a test. A jól pihenő test pedig inkább fel van fegy­verezve a katasztrófák ellen, mint a ros­­­szul pihenő. Buta fráter ez a János, ez már nem újság sem nekünk, sem másnak. Legokosabb, amit tehetünk, hogy elfelejt­jük, hogy itt volt, s elalszunk szépen. Ezzel le is szállt az ágyról, lecsavarta a lámpát, beletúrt felülről az üvegjébe. « óvatosan visszabujt a takaró alá. — Hát akkor, jó éjszakát! —­ Te éjszakát! Az öregek szemére nem jött álom. Hal­lották, hogy forognak, köhécselnek, só­hajtoznak, de nem szóltak egymáshoz. Az asszony aludt el először. Nyugodtan, egyenletesen lélegzett, teljesen megfeled­kezve arról, hogy János nevük rokona. S Verebes nevű másvilági ismerőse egy-két órával ezelőtt teljesen felkavarta lelké­nek békességét. — No, hála Istennek, elaludt. — mond­ta magában az öreg, s lábújihegyen lelép­ve az ágyról, takaróját hóna alá szorítva, átköltözött a díványra. %

Next