Bukaresti Lapok, 1932. november (1. évfolyam, 90-113. szám)

1932-11-02 / 90. szám

1932. november 2 mms A Dermata-sztrájk súlyos fejleményei Kolozsváron egymásután lépnek sztrájkba a gyárak munkásai Kolozsvár, november 1. Lapunk m­ás helyén részletesen beszámoltunk a Dermata-sztrájk újabb fejle­ményeiről. Ehhez jelentik most a késő esti órákban: A letartóztatott Mundrut Józsefet és Kovács Katót a központi rendőrségre vit­ték be, amely elé rövidesen mintegy­ ötszáz főnyi munkás vonult fel. Delegáció alakult közülük, amely felkereste I­atiegami rendőrkvesztort és kérte a letartóz­tatottak azonnali szabadlábra helyezést. Hatiegam­ kvesztor válaszában kijelentette, hogy ő nem tehet eleget a kéré­süknek, mert neki a foglyokat tovább kell adnia az ügyészségnek. Ez rövidesen meg is történt. Ekkor a hatalmas munkástömeg az ügyészség elé vonult át és itt Bircescu törvényszéki ügyész előtt ismételték meg kérésüket. Bircescu ügyész megígérte, hogy a B? sürgősebben lefolytatja az ügyben a vizsgálatot és ha a fogvatartás nem lesz indokolt, úgy a két letartóztatottat sza­badlábra fogja helyezni. Ma délután egyébként szenzációként terjedt el a hír, hogy a cipészsztrájk nem maradt izolált. A mai délután folyamán a cipészek sztrájkjához más ipari üzemek is csatlakoztak. Leállt a Rappaport-féle víz­vezetékszer­elő vállalat 54 munkása, nemsokára ezután beszüntette a munkát a Transsylvánia-bútorgyár 180 munkása, amelyhez rövidesen egy másik bútorgyár a Victoria 70 munkása is csatlakozott. Ugyancsak leállt az Iris porcellángyár. Ennek 220 munkása vonult ki a telepről és csatlakozott a sztrájkol­ókhoz. Kolozsváron ebben a pillanatban a cipőgyáriakon kívü­l még ötszáz munkás sztrájkol és a munkabeszüntetés ugy látszik ezzel korántsem áll meg. A rendőrség udvarán két század csendőrség táboroz, ugyancsak riadókészült­­ségben van a rendőrlegénység is. Beperelték a nagyváradi Egyesült Bankot nyugdíjas tisztviselői Leszállíthatja-e a bank nyugdíjasai járandóságait ? Nagyvárad, november 1. Érdekes perben hirdet holnap ítéletet a nagyváradi iparhatóság. Az Egyesült Bank és Takarékpénztár több nyugdíjas tisztviselője. Hollós József, Fleischer László, Fischer József és Kralik József, pert indítottak a bank ellen, mert négy-ötezer lejben megállapított havi nyugdíjukat váratlanul ezerháromszáz lejre szállította le, amely eljárásnál a bank egy 1921-ben hozott nyugdíjsza­­bályzatra hivatkozik. A tisztviselők nem fogadták el a bank ál­láspontját és így került perre a sor. Az iparhatóság holnap hirdeti ki ítéle­tét, amely elé széles körben nagy érdeklő­déssel tekintenek. VILÁGPOLITIKA Szóbeli világrend „Nem a valóság, hát annak égi mása...“ Az Arany évfordulóból arra lehetne követ­keztetni, hogy ez az idézet az ő emlékének szól, mert tő­le való. De mert most van a fa­­zizmusnak is évfordulója,­­ezt a poétikai aranyszabályt inkább Musolininek szánjuk, mint Aranynak. Jobban is megérdemli a nagy talián, hogy nevéhez ezt a költői útmu­tatást fűzzük, mint a szárny­aszegett magyar­ság bánatának igaz nagy poétája. Sem Arany, sem más romantikusok és epikusok nem vitték oly tökélyre az emberiségnek szegőzben és beszédfordulatokban való meg­­főzését és megszédítését, mint a­­ jubiláló diktátor. A fasizmus tíz éve után leleplezett igazság, hogy az egyszerűim szóbeli világrend. A va­lóságok világában a fasizmus egyszerűen rendőri intézmény és semmi más. Csak ott, a levegőben, a szóbeliség párái között alakul ki egy égi mása, ama másik fasizmus, amely szüntelenül újra éled Mussolini beszédeiben. A valóságban a fasizmus rendőrkapitaliz­­m­us. Nem arról beszélünk e pillanatban, hogy mint ilyen jó-e vagy rossz, helyesebben, ahogy szükséges-e, vagy elkerülhető, csak jegy­szerűen megállapítjuk, hogy micsoda az ist lelkesítő gondolat és­ világrend, amelyért kun a jobbmódú emberek jól nevelt fiai és­­ az éhező kistisztviselők és gyengén fizetett­­ tisztikarok rajonganak.­­ Van valami homályos ösztön, hogy a száz­­százalékos összetartás és fegyelem nagy tel­­­jesítményekre képes, ami kétségtelenül igaz is. Az összetartás és fegyelem két összetevője i aztán különböző arányokban keveredhetik. A fáraók piramisait olyan tömegek építették, amelyeknél az egység volt a fegyelem-rab­szolgaság — és így az összetartás kérdése föl­­ sem merült, mert annak már amúgy sem lett volna szerepe. Kezdve ezen a leplezetlen és teljes rabszol­gaságon föl a háború előtti prosperitásig, amikor a kapitalizmus a maga apotézisét élte, számtalan keverési arány és formula képzelhető el eközött a két munkabiztosító erő között. A fasizmus egészen kétségtelenül az erő­szak és fegyelem tényezőin tartja a kizáróla­gos egyensúlyt és ha valakinek olyan ízlése van, hogy önként még lelkesedni is hajlandó a saját elnyomatásáért, úgy ebben az egyetlen­­irányban teljes szabadság van és ezekből az elemekből áll az a tábor, amely lelki rugók, összetartás és szociális összeműködés rugóitól is hajtva vesz részt a társadalom munkájá­ban. Ez a fasizmus mai fejlődési vonalának a magassági pontja. Igazságosnak kell lenni és el kell ismerni, hogy ez nem mindig volt így és hogy pályája kezdőszakában a fasizmus valóban tömegmozgalom volt. Hogy nem őszinte vezetés alatt indult, hogy Mussolini xnár kezdetben minden valóságot meghami­sítva a vidéki középiskolák frázisfúvó törté­nelemtanárainak kaptájára­ gyártotta az éme­­lyítő ürességeket a fejvesztett tömeg számá­ra, az nem tartozik a probléma lényegéhez. A megszédített tömeg is tömeg és a magán­jogi elv, hogy „volenti non fit injuria“, ami paraszt nyelven annyit jelent, hogy min­denki egye meg, amit főzött magának — a szociális tömegmozgások világában is érvé­nyes. A tömeg meghőkölt a saját forradalmá­nak végső konzekvenciái elől, vezérei meg­­tántorodtak és ekkor a végkifejlés elől vis­szavonuló szocialista mozgalom a Mussolini ibelcantójának esett áldozatul. És itt kell megállani ezekben az ünnepi pillanatokban, mikor Mussolini saját szobra tövében saját maga történelmének kétnemű kilójaként ünnepli a fasizmus tízéves szüle­­­tésnapját. Olaszországban a készre szerve­­­zett munkástömegek a félig ölükbe hullott zsákmányt vitték Mussolini lábai elé. Jól je­­­gyezzék ezt meg azok, akik akár Németor­­­szágban, akár Magyarországon akár Romá­niában védjegybitorlásra készülnek a Mus­solini rendszere ellen. Ha hiányzanak a mun­kástömegek, vagy hiányzik a forradalmi ku­darc, akkor nem jöhet a fasizmus. Mind a két föltétel hiányzik Romániában, a forra­dalmi kudarc hiányzik Németországban Ma­gyarországon pedig mindkettő csak félig van meg. Sokan azt mondják, hogy kétszázezer em­ber van politikai fogságban ma is Olaszor­szágban. Lehet velünk alkudni, mondjuk, hogy csak ötvenezer. De egy bizonyos, hogy ettől a vitás tételtől eltekintve, a fasizmus nem adott egyetlen komoly realitást sem Olasz­országnak. Naivitás mindazt, ami Olaszor­szágban ma van a fasizmusnak tulajdoníta­ni. Olaszország győztes ország, fejlett ipara ország és népe született és örökletes képessé­gekkel van felruházva a kultúrára és a hala­dásra. Ki van annyira megszédülve a Musso­lini cintornájának a fázisaitól, hogy elhigy­­­je, hogy a fasizmus nélkül Olaszország ma­­lomokban heverne. Olaszország évszázadok­­ óta angol nyomás alatt áll, még a császári védelem sem tudta ez alól teljesen függetle­níteni. Az egész ország jóformán egyetlen tengerpart, amelynek szomszédjában vannak a leghatalmasabb angol flottabázisok. Olasz­ország nem tehet Anglia ellenére és a Musso­lini mostani franciaellenes ágálása is angol parancs. Ez az úr, aki mint ikszedik Napoleon be­szél és viseli magát, lényegileg egy idegen hatalom zsoldosa és hűbérese, tehát szent ha­zájának kifelé való félelmetes hatalmát nem alapozta meg. Befelé eddig a fasizmus is csak kapitaliz­mus. Megvan a vállalkozói nyereség, megvan a tőkekamat, a bank, az uzsora, mitől volna tehát jobb dolga, nagyobb jövedelme a dol­gozóknak, mint másutt? Csak több dolga van, az igaz. Kezdetben Európa­ összes tőkései a Mus­solini segítségére siettek, hogy­ bebizonyítsák a fasizmus értékeit. „Ha lemondasz osztály­­harcodról — így szóltak az európai munkás­sághoz, — akkor jó dolgod lesz“. És befek­tettek és vállalkoztak. Most ő i­ benne vannak részben, részben pedig Mussolini teljes garancia arra, hogy­ a vállalkozás végsorban nem veszíthet, mert a törvényhozói és végrehajtói hatalom teljes birtokában, végső esetben minden vesztesé­get átvállal a közösség terhére. Mindenütt az állam húzta ki a bukott bankokat, de olyan szédületes milliárdokat, mint Mussolini, sen­ki sem­ adott az ipari vállalatoknak és ban­koknak, mint az­ olasz diktátor. Nem a valóság, hát annak égi mása... Egy göbös lábú állatformájú alsótestrn, az eltor*­zult kapitalizmusra van ráragasztva, mint a kentauroknál, egy kecskeszakállas szatírtörzs és fej, a vigyorgóan fuvolázó vesszővel és börtönnel dolgozó fasizmus. Ez­ a képzelt, mitikus alak a Mussolini klasszikus Rómájá­nak egyetlen maradványa. A valóságban elkésve bár, de kísért a nyo­mor és a gazdálkodás csődje éppen úgy, mint a szabadkapitalizmus országaiban, azzal a különbséggel, hogy ezekben a szabadság lát­szata és a tömegek önbizalma egy sivár je­len fölé egy jobb jövő reményét is ívelik. Mussolininál a tíz évben benne van a múlt is, a jövő is. Ez az utolsó fasiszta jubileum Olaszországban. Az olaszok követőinél még az első születésnapig sem jut el a fasizmus. Tanódy Endre 1 M­eryéiül Keresk­edelmi és Iparkamarák kongresszusa a munkakamarák ellen Kolozsvár, november 1. Az erdélyi Kereskedelmi és Iparkamarák kiküldöttei nagyszabású gyűlést tartottak vasárnap délelőtt a kolozsvári Kereskedelmi­ és Iparkamara dísztermében. A gyűlésen a nagyváradi, brassói, nagyszebeni, lugosi, dévai, gyulafehérvári és marosvásárhelyi ka­marák képviselői jelentek meg. Az értekezlet főtárgya a kormánynak a munkakamarák felállítására vonatkozó terve­zete volt, amelyhez elsősorban Vlad Aurél volt miniszter, a dévai kamara jelenlegi el­nöke szólott hozzá. Fulmináns beszédben kelt ki az előző kor­mányok gazdasági politikája ellen, amely Romániát a csőd szélére juttatta. Megállapította, hogy a munkakamarák­ fel­állítása nem védi meg sem a kisiparosok, sem a munkásság érdekeit, mert hiszen a mai viszonyok között a nagyipar és a kisipar, valamint a munkaadók és munkások érdekei szorosan összefonódnak. Papp János, a nagyváradi ipar- és keres­kedelmi kamara főtitkára, szintén a munka­kamarákról szóló törvény végrehajtása ellen foglalt állást s ehelyett azt javasolta, hogy inkább olyan gazdasági szervet létesítsenek, amely egyaránt magába foglalja úgy a nagy­ipar és kereskedelem, mint a mezőgazdaság és munkásság képviselőit egyforma arányú részvétellel. Az értekezlet magáévá tette Papp János javaslatát s ebben az értelemben fogadott el határozatot, amelyhez még hozzáfűzték, hogy a mai viszonyok közepette tiltakoznak a munkakamarák felállítása ellen. A határozatot a kereskedelmi és iparkama­rák szövetsége útján, de külön is eljuttatják a kormányhoz. A temesvári feketeszesz­­per tárgyalása a tábla előtt Temesvár, november 1. A temesvári tábla hétfőn délelőtt kezd­te el tárgyalni Cismariu monopol-felügye­lőnek és kilenc társának felebbviteli feke­­teszesz-perét. Ismeretes, hogy az első fo­kon a törvényszék a vádlottakat, akik kö­zött szerepelt Kun Richárd is, az orszá­gos kereskedőmozgalom egyik vezére, ki­­sebb-nagyobb szabadságvesztésre ítélte. A táblai tárgyaláson a vádat Safirescu Demeter ügyész képviseli, míg a védelmet Dotter Demeter, volt ügyész, dr. Ligeti Sámuel, dr. Weiser Sebestyén, dr. Radu- 3. oldal lescu Victor és Mátein Simon látják el. A kincstár képviseletében Bura dr. jelent meg. Meculescu elnök ismerteti az ügyet, amely szerint Narodin szeszfelügyelő, a feketeszesz gyártás vádját emelte a Me­zőgazdasági Ipar R. T., valamint a Fried­mann Emánuel és Társai 11. T. ellen. Ne­vezett vállalatok hordóit az Unió szállít­mányozási vállalatnál lefoglalta és azok­ban adózatlan szeszt talált. A felvett egy­oldalú jegyzőkönyv szerint az állam kára 52 millió lej. Vádat emeltek ezért Kun Richard, Dán Arthur, Friedmann Béla igazgatók, Grüner Jenő főkönyvelő, Sala­mon Simon és Danzinger füllel alkalma­zottak, valamint három monopol-tisztvi­selő, Cismarescu Sotariu, Dacia Mihail és egy Stoica nevezetű ellen. A Monopol embereit a szeszbárcák meghamisításával vádolják. Az ügyész emelkedik ezután szólásra és a jegyzőkönyv beszerzését kéri, amelyből azt akarja megállapítani, hogy miképpen károsult az állam ötvenkét millióval. frotier és Ligeti védők ebben a per el­húzásának szándékát látják és hangoztat­ják, hogy a vádlottak a mai napra elhoz­ták összes tanúikat, mert a legsürgőseb­ben kívánják rehabilitálásukat. Az ügyész rövid vádbeszédében a fel­mentett Danzingerre és Líoicára vonat­kozó elsőfokú ítéletben megnyugszik, Cismarin és Dacia tisztviselők büntetésé­nek súlyosbítását kéri, míg Dán, Fried­mann és Kun Richárd bűnösségének mi­nősítését a táblára bízza. Botter,az elsőfokon felmentett két vád­lott védője, hangulatpernek minősíti az egész temesvári feketeszesz-ügyet és azt hangoztatja, hogy a terhelő adatok ös­­­szegyűjtésénél igen felületesen jártak el. Követeli, hogy az ügyben nem a BTK., hanem a szesztörvény alapján ítélkezze­nek. Az adó miatt Nagyvárad, november 1. A napokban hosszabb cikkben számol­tunk be a nagyváradi kávéházak, szállo­dák és vendéglők siralmas helyzetéről. Ma bezárt Nagyvárad egyik legrégibb ven­déglője, a híres Kék Macska. Ez is, mint a Weiszlovits-szálloda, „adónyomoritás“ miatt adta fel üzemét. Elutasították a nagy­váradi mérnökök felebbezését a Faur­­ügyben Nagyvárad, november 1. Beszámoltunk arról, hogy a nagyváradi mérnöki kamara megfelebbezte Faur fő­mérnök Nagyváradra való kinevezését, akit a szabályok szerint nem lehetett vol­na megválasztani. A felebbezést a temes­vári közigazgatási bíróság most elutasítot­ta. Értesülésünk szerint a nagyváradi mérnökök tovább felebbeznek Buka­restbe. Súlyos autóbaleset Temesváron Temesvár, november 1. Súlyos szerencsétlenség játszódott le Temesvár egyik forgalmas utcáján, ahol az 1679. rendszámú temesvári autó, ame­lyet Frisch László soffőr vezetett, elütötte Kollanda Béla 48 éves gyárvárosi aszta­lost. A súlyosan sebesült áldozatot a Bega­­szanatóriumba szállították. Állapota vál­ságos.

Next