Bukaresti Lapok, 1933. február (2. évfolyam, 25-48. szám)

1933-02-01 / 25. szám

1937. február 1. n. jL. b 3. olefű? Cleivere élfen fogadta Hitlert A délelőtti jelentések kiegészítésekép­pen Berlinből közlilt, hogy Hi­tler kine­vezése lázba hozta egész Németországot. Mikor ma délelőtt 11 órakor Hitler sze­mélyesen is megjelent Hinde­nburg előtt, hogy a végleges kormánylistát átnyújtsa, hatalmas embertömeg várta Hitlert a Wilhelmstrassén. Olyan tömeg gyüleke­zett össze, amilyet Berlin emberemlékezet óta nem látott. És amikor Hitler mint kinevezett kancel­lár Göring és Frick társaságában ki­lépett a palotából, egetverő éljenzés fogadta. Az, hogy Hitler lett a kancellár, szom­bat óta már nem volt meglepetés. In­kább az fnscinálta Berlint, hogy az ese­mények ilyen gyorsan peregtek le. Hogy az a kabinet, amelyet Papen és Hiter összeállítottak, megfelel azoknak a kívánságoknak, amelyeket egy kabinettel szemben Hindenburg támasztott, az iránt semmi kétség, de hogy Hitler Berlinbe való visszatérte óta mennyire eltért el­veitől és az a kabinet összeállításában hogyan nyilvánult, még ma is sötét titok A szombati és vasárnapi tárgyalások tel­jesen titokban folytak le, azokról semmi ki nem szivárgott és igy senki sem tud­ja, hogy Hitler a maga intranzigens el­veiből engedett-e? Itt elsősorban az a nagy kérdés, hogy Papen el tudta-e té­ríteni Hitlert attól, hogy ne emelje a nemzetiszocialista hadsere­get Németország karhatalmává. Hitlernek az volt az eredeti terve, hogy nemzetiszocialista hadsereg mint párt­­hadsereg veszi át a rendőrséget és mint ilyen — rendet teremt Nem lehet tudni, hogy ebben a kérdésben deferált e Hit­ler, avagy nem. Rübenach Hiller a kancellár, de kormányában Papen védi a jun­kereket, Hagen a A tiszta nemzeti­ Neurath a Hiemek szocialista kabinet helyett jobboldali kormányt nevez ki Hindesbmf Berlin, január 31. A Papen-akció „programmja szerint“ halad tovább és „menetrendszerű pontos­sággal“ fut be végcéljához. Papen, akit Hindenburg szombaton az­zal bízott meg, hogy kezdjen a pártokkal tárgyalásokat és tegyen ajánlatot az el­nöknek arra, hogy kikkel és hogyan le­hetne „parlamenti többségre támaszko­dó“ kormányt kinevezni, ma délelőtt re­ferált. A referátumban nem volt semmi no­­vum. Abban a pillanatban, amelyben er­re az előzetes tárgyalásra Papen kapott megbízást, már egészen bizonyos volt, hogy a megbízást Hitler nyeri el abban az esetben, hogy ha feladja elveit és megegyezik. . , , , ,. Azzal minden politikai árnyalat tisz­tában volt, hogy Hitler a kancellárságot magát a maga száméb­a követeli és ezen segíteni nem lehetett. Hitlert az élre kellett ültetni, ez nem volt Papén előtt sem kétséges, de az volt a feladata, hogy úgy ültesse az élre, hogy ő ott sem ha­talmat, sem pedig veszedelmet ne je­lenthessen. Ezért hívta létre Papen azt a koalí­ciót, amelyben minden jobboldali árnya­lat helyet foglal, de amelynek látható feje és felelős tényező maga Hitler. Aki majd bukik, az Hitler lesz, aki a hatal­mat azonban addig gyakorolja, azt úgy hívják, hogy­ a jobboldali pártok koalí­ciója m­nnek a koalíciós kormánynak össze­­eszkábálása után ma délelőtt jelentke­zett Papen Hindenburgnál és jelentette, hogy e pillanatban Németország­ban csak Hitler tud parlamenti többsége támasz­kodó kormányt összehozni Hindenburg erre megbízta Hitlert az­zal, hogy alakítsa meg kormányát. A kormányalakítás is percek alatt ment. Ment, hiszen — készen volt a mű­sor Hitler a megbizatás birtokában be­terjesztette „kormányának“ névsorát A névsor az alábbi: Kancellár: Hitler Adolf. Belügyminiszter: dr. Frick Wilhelm. Hadügyminiszter: Blomberg. A kancellár helyettese: Papén Ferenc. Munkaügyi miniszter: Schälte. Külügyminiszter: Neurath Pénzügyminiszter: Schwerin-Krossigk gróf. ^ Gazdagsági és élelmezési miniszter- Hugenberg. Postaügyi miniszter: Ell-Rübenach. A kormánylistát e pillanatban Hin­denburg még nem fogadta el, a kormány­tagjait nem nevezte ki, de semmi kétség, hogy még a mai nap folyamán megtör­ténik a hivatalos kinevezés is, mert hi­szen a koalíció szerződését még vasár­nap aláíratta Papen és a kormánynak ebben az összeállításban parlamenti többsége van. Papen ­i lesz a centrummal és a bajor néppárttal? A Hitler-kabinet sorsát most már a centrum és a bajor néppárt állásfoglalá­sa dönti el. Az a kérdés, hogy a centrum és a bajor néppárt tűri-e a Hitler-kabi­­netet, mert ebben­ az esetben Hitlernek parlamenti többsége van. Ha azonban ez a két párt az ellenzékhez csatlakozik, úgy leszavazhatják Hitlert és ez esetben Hitlernek sem marad más választása, minthogy kiírja az új választást, amely „a nemzeti koncentráció“ jelszavával harcolna. Politikai körökben azt mondják, hogy a centrum engedékenységre hajlandó, mert látja annak a hatalmas tömegnek erejét, amely Hitler mögött áll, de nyi­latkozni csak akkor fog, ha meggyőző­dik arról, hogy Hindenburg nemcsak a kormány megalakításával bízta meg Hit­lert, hanem házfeloszlatásra is engedel­­met adott neki arra az esetre, amennyi­ben a parlamentáris után való kormány­zása lehetetlenné válik. Hitler kinevezésére •­­­­ a berlini tőzsde nagy rémülettel gólt. Az első pillanatban elterjedt a hír, hogy a Hitler-kormány legelső pénzügyi ok­ Reagál a tőzsde tusa az lesz, hogy kényszer után leszál­lítja a kamatlábat. Erre a hírre a jára­­dékpapírok piacán óriási tételeket kínál­tak fel eladásra. A hangulat a járadék piacról átterjedt reá­ a részvénypiacra, ahol ugyancsak min­denki eladni akart, de vevőt nem ka­pott. A tőzsdei zárlat idejéig valamennyire megnyugodtak azonban a kedélyek és az árfolyamok feljavultak. A kormány letette Délután 2 órakor Hitler és egész kor­mánya megjelentek Hindenburg elnök­­nél és letették a hivatali esküt Az es­­küre menő s az eskütételről visszatérő mi­nisztereket ugyancsak óriási töm­­­ fi­ vár­ta, tüntetett mellettük s ez a szimpa­tizáló tömeg olyan hatalmas vo! hogy vele szemben az ellentüntetés még nyi­latkozni sem mert. Ferliben a helyzetet nem látják még ma sem tisztán és nem bíznak abban, hogy ea a kor­mány életképes legyen. A helyzet kulcsa — mint Brüning óta minden alkalommal — ismét a centrum kezében van, amely nem tud dönteni ab­ban a kérdésben, hogy tűrje-e türelem­mel Hitler próbálkozásait, avagy rob­bantsa szét a­­ „nemzeti koncentrációt“. A centrum vezérkarában azt mondják, hihetetlen, hogy Papen Hitler előtt defe­­rált volna és beletörődött volna abba, hogy Hitler mellett, mint kancellár mel­lett ő csak alkancellár legyen. A centrum tisztában van azzal, hogy a politikai pártok ki tudnak egymással békülni és vannak olyan körülmények, amelyekben meg tudnak egyezni, de hogy Papen és Hitler valaha is egy­mással őszintén és hátsó gond­lat nél­kül kibéküljenek, elképzelhetetlen. A centrum úgy érzi, hogy Papén csak átmenetileg hagyja Hitler kancellárságát és egy alkalmas pillanatban letaszítja. A centrum másik szárnya viszont azon a véleményen van, hogy Papén szerep­­vállalása tulajdonképpen garancia arra, hogy az ország nyakára nem ül a párt­hadsereg és így a centrumnak azt a Hit­ler-kormányt, amelynek Papen a villám­hárítója, tűrnie kell. A BALOLDALI PÁRTOK HALLGATNAK Mai jelentéseink megemlékeznek arról is, hogy a baloldali pártok egyáltalán nem jelentkeztek még. A lelkesedés, a túlfűtött atmoszféra és általában a vá­ratlanul felizgatott közhangulat nem ad alkalmat a baloldali pártoknak arra / / // hogy véleményt nyilvánítsanak. az esküt Ma Berlinben ellenvéleményt csak az nyilváníthat, aki az azonnali véres pol­gárháború felelősségét magára veszi. A középpártok azonban tisztában van­nak azzal, hogy a baloldal sokáig nem hallgathat. Nemcsak a kommunistákról van szó, akik minden polgári kormán­­­nyal szemben fellépnek, hanem ez alkalommal a hatalmas német szo­ciáldemokráciáról is szó van, amelyet ez a jobboldali nemzeti koncentráció a szó szoros értelmében skartba tett. Berlin erről a baloldali frontról ese­ményeket vár. S ezeknek az események­nek néhány nap múlva be is kell kö­vetkezniük. Schmerin Krosigle gróf Hugenberg V Ellenzéki képviselő győzők a tolna megyei pátválasztáson Budapest, január 31. A Puky lemondásával megüresedett tol­­nam­egyei képviselői mandátumot vasár­nap izgalmas küzdelem után a hivatalos jelölttel szemben Hadik János gróf nyer­te el, aki pártonkívüli ellenzéki program­mal lépett fel. Az egységespárti jelölt Szalay volt. Ellenzéki körökben nagy je­lentőséget tulajdonítanak a győzelemnek. Hadik 140 szótöbbséggel szerezte meg a mandátumot. /w Fertőtleníti a szájat, torkot.

Next