Bukaresti Lapok, 1933. május (2. évfolyam, 100-122. szám)
1933-05-01 / 100. szám
4. oldal B Öngyilkos lett a Masse volt vezérigazgatója Lugano, április 30. Karbe Márton dr., a Rudolf Masse vállalat volt vezérigazgatója veronállal megmérgezte magát és meghalt, öngyilkosságának oka ismeretlen. Farmerlázadás a magas adók miatt Montreal, április 30,' Jowa államban a szokatlanul magas adók miatt farmerlázadás ütött ki. A feldühödött tömeg elűzte a végrehajtókat, sőt a békebírákat is bántalmazta. A kanadai kormány Jowa állam területére statáriumot léptetett életbe s azonkívül is nagyszámú katonaságot vezényelt ki a fellázadt farmerek ellen. Elítélték a bécsi fiosszeirelmest Bécs, április hó 50 A bécsi törvényszék — mint megírtuk — most tárgyalta Lohner Alfréd, a Burgszínház művészének ügyét, aki a vád szerint 14 serei illetlen gyermeklányt a lakására csalogatott, ahol erkölcstelen merényletet követett el ellenük- A bíróság két esetben bebizonyítottnak látta a vádat s ezért a színészt 5 havi fogházbüntetésre ítélte. t Imrédy magyar pénzügyminiszter és lorman Pavis Genfben tárgyalnak Genf, április 50 Imrédy Béla magyar pénzügyminiszter csütörtökön este Genfbe érkezett, hogy részt vegyen a Népszövetség pénzügyi bizottságának pénteken reggel kezdődött ülésén. A Népszövetség pénzügyi bizottsága ugyanis pénteken reggel megkezdte Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetének tárgyalását. A tárgyalások egész pénteken át, délelőtt is, délután is folytak. A gyűlés elején a magyar pénzügyminiszter ismertette a helyzetet, majd részletes vita fejlődött ki. A bizottság Magyarország problémáival szemben nagy érdeklődést tanúsított Pénteken este a bizottság tárgyalásainak befejezése után, Imrédy Béla pénzügyminiszter felkereste Norman Davist, Amerika népszövetségi fődelegátusát, és vele különböző időszerű gazdasági kérdésekről megbeszéléseket folytatott. Ismét gazdát cserélt a temesremetei uradalom Temesvár, április 19. A temesremetei gyönyörű uradalmat, amely annak idején Ambrózy Lajos volt bécsi magyar követ tulajdona volt, most Jolis Rezső belga konzul a Gyapjúipar Rt. volt vezérigazgatója szerezte meg. Az uradalomhoz tartozó birtok valamikor 10 ezer holdas volt, az agrárreform során azonban csak 200 holdat hagytak meg belőle a nagyszerűen kiképzett park körül. A parkban gyönyörű kastély is van. Jotis holdanként 12 ezer lejért kapta meg a birtokot és a kastélyt. Az eladó most Iordache Jonescu bukaresti nagykávés, a temesvári Palace-kávéház tulajdonosa volt. Annak idején ő vette meg Ambrozytól az agárrefor során körül szabdalt birtokot. FONTOS ÚJDONSÁG! Minden műveit ember számára ! Freud-iskolához tartozó magyar orvos legmodernebb műve! 1 psziehrasnanzis üli! műszer Irta : Dr. HERMANN IMRE budapesti idegorvos. SS alHcéi ára 60'— lej Kapható a Brassói Lapels Köinyvosztályában onni ÜL* Pipás Pista, a férfiruhás asszony szörnyeteg halálos ítéletét a Tábla is helybenhagyta Szeged, április 30. A szegedi tábla felebbezés folytán most ítélkezett „Pipás Pista“, a férfiruhás asszony szörnyeteg és bűntársai ügyében. A bíróság Bőrcsök István 15 éves fegyházbüntetését életfogytiglanra, Tecsernyés János büntetését 6 évről 10 évre, Bőrcsök Imre büntetését pedig 2 évi fegyházról 5 évi börtönbüntetésre változtatta. Pipás Pista halálos ítéletét helybenhagyta a Tábla. Hire terjedt, hogy felgyújtották a magyar parlamentet Mindössze az egyik altiszt lakásának kéménye gyulladt ki Budapest, április 30. A hajnali órákban ideges hangok jelentették a tűzoltóságnak, hogy ég a parlament épülete. A kora hajnali órák ellenére is hatalmas tömeg gyűlt a parlament köré, mert az a hír volt elterjedve, hogy a német és dán parlamentek mintájára a magyar parlament épületét is felgyújtották. A tűzoltóság természetesen és azonnal hatalmas felszereltséggel a parlament épülete elé vonult, ahol is azonban kiderült, hogy mindössze kemény tűzről van szó. A képviselőház egyik altisztjének lakásában volt a kéménytűz, amelyet természetesen percek alatt eloltottak. Tanár és diák incidense a moziban Jix apa brünvadi feljelentést tett a verekedő tanár ellen Nagyvárad, április 30. Érdekes és nagyon jellemző keresetet nyújtott be a nagyváradi járásbírósághoz Tripon János, hasonló nevű fia nevében, aki Nagyváradon diákoskodik. A revízió-ellenes propaganda idején Nagyváradon egy olyan filmet mutattak be, amely revízióellenes célt szolgált s amelyre éppen ezért hivatalból kirendelték a nagyváradi iskolák diákjait is. Ifjabb Tripon János is megváltotta a jegyet, miután azonban a nézőtér már zsúfolásig megtelt s miután amúgy is egységes helyárak voltak, úgy okoskodott, hogy a páholyba is beülhet. Beosont tehát az egyik félig üres páholyba. Alig foglalt azonban helyet, Moga Cornel hittantanár észrevette és durván ráförmedt, hogy takarodjék onnan. A diák azt válaszolta, hogy máshol nincs hely s miután az árak egyformák, joga van akárhova leülni. Amennyiben azonban a tanár úr tiltakozik az ellen, hogy egy páholyban legyen a diákjával, úgy ő hazamegy és nem nézi meg a filmet. Maga Cornel kihívásnak vette a diák feleletét s annyira elöntötte a düh, hogy esernyőjével véresre verte a vézna gyermeket, majd a fülénél fogva kidobta a moziból. Tripon János véresen és szédelegve távozott haza, ahol beszámolt szüleinek a történtekről. Apja orvosi látleletet vétetett föl s ennek alapján keresetet indított a durva tanár ellen. 1933. május 1 Hitler bacillusai még Svájcban is fertőzhetnek Svájc népe össztönösen Genf, április 30. Azok számára, akik azt hitték, hogy Svájc, Európának ez a boldog paradicsoma mindvégig mentes sziget marad a hipermodern politikai törekvésekkel szemben és akik azt gondolták, hogy a svájci népből feltörő szabad szellem lehetetlenné tesz mindenféle felforgató eszmeáramlatot, az utóbbi napok súlyos csalódást hoztak. A fasiszta Olaszország és a hitlerista Németország között elterülő Svájc is elindult immár azon a lejtőn, amely könnyen kalandokba és polgárháborúkba sodorhatja ennek a szép, boldog, törekvő és egyensúlyozott országnak a népét. Geo Oltramare, a genfi nemzeti politikai rend hírhedt, ifjú vezére, évek óta tanulmányozta a helyszínen a fasizmus és hitlerizmus harci módszerét és berendezkedésre irányuló törekvéseit. A genfi fasisztavezér tevékenységének, — aki egyébként tehetséges író és szűkebb értelemben vett hazájának, a francia Svájcnak publikuma előtt igen népszerűvé tették a darabjai, — első eredménye az volt, hogy provokáló beszédével és féktelen propagandájával, amelyet a genfi szocialista vezérek ellen fejtett ki, nagyrészben hozzájárult a svájci történelemben páratlan november 9-iki tömegmészárlás felidézéséhez. Többé-kevésbé fasiszta jellegű pártalakulatok működtek már tulajdonképpen évek óta Svájc egész területén, mint amilyen a Szövetségi Front, a Svájci Nemzeti Szocialisták, akik szóról-szóra lemásolták a hitlerista programmot, nem hagyva el még a horogkeresztes jelvényt sem, továbbá a svájcias hangzású Sleimatrwehr, amelynek „Svájci Lobogó“ címen fa irlcsi, a diktaturától tiszta lapja van és amely egyébként tisztára az osztrák Beimwehr mintájára van megszervezve, meg még egy-két egyesület, amelyek azonban a közvéleményben eddig egyáltalán nem számítottak. Friss megmozdulás azonban az „Új Svájc“ nevű lap köré tapadó csoport, amely korporációs alapokon akarja újjászervezni az országot és amelynek a kisiparosokra támaszkodó reális elvei nagy népszerűségre tehetnek még szert, lévén Svájc lényegében kistűkés ország, ahol minden tisztes polgárnak megvan a maga vagyona és ahol még a legszegényebb halandókra is rámosolyog egyszer valamilyen örökség, ház, műhely, üzlet, vagy kert formájában és amelyet ilyenképpen bajosan lehetne összehasonlítani más országgal, ahol a proletariátus, a teljesen vagyontalan osztály van túlsúlyban. Ez a négy, az egész szövetséges köztársaságot behálózó főpárt az elmúlt napokban Zürichben, a Svájcban tanuló németországi diákság nagy tanulmányi gócpontján hatalmas tüntető gyűléseket tartott, amelyek során az összes nacionalista fővezérek, közöttük Georg Oltramare, aztán Sonderegger és von Jallaz, a svájci hadsereg két fasiszta ezredese síkraszálltak az energikus szervezkedés mellett. Kimondták, hogy bár harci módszereikben és a követendő eljárásban különböző utakon járnak, a végcél valamennyiüknél egy és ugyanaz: felszabadítani a svájci népet a francia forradalom káros behatása alatt (!) kifejlődött demokratikus berendezkedés alól, feloszlatni a politikai pártokat, kiseprűzni az országból a marxistákat, az etatizmus híveit, kigyomlálni a kapitalizmus túltengéseit, valamint a kiskereskedők és kisiparosok egzisztenciáit elsöpréssel fenyegető trösztöket és megszüntetni általában azt az irányzatot, amit zsidó szellemnek és szabadkőműves befolyásnak neveznek. A mozgalom egyik érdekessége, amellyel különben a konföderációs ország kormányának egyik tagja, sós államtanácsos is eljegyezte magát, hogy — szerintük — a négy különböző nemzetből összetevődő svájci nép, a keresztény-árja fajközösséghez tartozik, és jövendő életét a tiszta fajelmélet alapján igyekszik berendezni, ami, úgymond, korántsem jelenti azt, mintha a német birodalomba való beolvadást óhajtanák, ellenkezőleg, a Zürichben zászlót bontott fasizmus szent ügyének vallja Svájc évszázados függetlenségének megvédését és területi éinthetetlenségét. Igaz ugyan, hogy a német hitleristák nem így gondolkoznak, hogy egy fernburgi hitleristavezér például csak nemrégiben nyilvánította ki, hogy a svájci fajtestvérek a nagy germán családi közösséghez tartoznak és az sem titok, hogy az olasz fasiszták, ha nem is nyíltan, de titokban arról álmodoznak, hogy Tessint, a sziklaországnak ezt a valóban olaszosan mosolygó részét, csak úgy, mint az olaszlakta francia Riviérát is, a fasiszta csizmába kebelezik be. Mi bizonyítja hát eklatánsabban a fasizmus hisztérikus rendellenességeit, mint hogy ugyanakkor, amikor a svájci fasiszták, akik égnek a vágytól, hogy a svájci népet az ő eszméik szerint tegyék boldoggá, lelkendezve ünnepük Hitlert és Mussolinit, miközben az ő egyedül megbízhatónak tartott, fémjelzett hazafias érzületükben annyira tévelyegnek, hogy dicső politikai mestereik gyarmathelyévé igyekeznek lesülyeszteni a világnak ezt a ma már talán utolsó boldog zugát Mert ha Tell Vilmos hazája az idegenek számára nem is ígér érvényesülést, a svájci ember számára majdnem a paradicsomot jelenti, megadva neki mindazt az áldást, amit a Természet, a kultúra, a szociális élet szervezettsége, a higiénia, a türelmes és engedékeny közigazgatás csak nyújthat. Minő boldogság ilyenkor, tavaszidőben figyelni a svájci életet. Az iparos apa még pihenőnapján is méheivel, meg veteményeivel bíbelődik, a vele együtt kenyeret kereső családanya a hét folyamán elhanyagolt háztartás tennivalóiban éli ki a maga ünnepi örömeit, a gyermekek harmonikáznak, vagy turisztikára készülődnek, de végig, a kirándulóhelyek felé vezető utak tavaszi napsütésben fürdő vendéglőinek terraszain, boldogság és vidámság látszik a vendégeken, a derék polgárok között legfeljebb a forradalmi lépésre vetemedett és magukat önállósított genfi tejkihordók elkeseredett manifesztációja okozott élénk feltűnést, akik tejkihordó felszerelésükkel élénken csengetve-csilingelve vonultak végig az utcákon, festői felvonulásban tüntetve a hatóságok eljárása és a Tejkereskedők Egyesülete ellen, akiknek jóvoltából, íme, munkanélküliekké váltak. S bár az ilyen incidenseken hamar túlteszi magát Svájc népe, amely ösztönösen húzódozik a politizálgatástól, ez nem jelenti azt, hogy a világ szegénységét még mindig csak hallomásból ismerő ország hajlandó volna eltűrni, hogy évszázados korlátlan szabadsága után egy olyan diktátor támadjon, aki őt arra akarná megtanítani, hogy a „divatjátmúlt" demokrácia letüntével gondoktól mentesen is lehet országot kormányozni. De azért nemzetközi körökben mégis felügyeltek arra a tényre, hogy az egyesült svájci fasiszta pártok, amelyek mindeddig meglehetősen deffenzív magatartást tanúsítottak, most egyszerre támadásba mentek át. Ehhez a manőverhez a legfőbb szociális erőt kétségen kívül a német hitlerizmus győzelme szolgáltatta. Azonkívül a társadalmi nyomorúságnak itt-ott, a dolgozó svájci népet is kétségtelenül hatalmába kaparintó elharapódzása, ami mind háttere annak az eseménynek, hogy a Heimatmehr most azzal a követeléssel fordulhat a berni szövetségi hatóságokhoz, hogy engedélyezzék az egyenruhát viselő svájci rohamcsapatok szervezését. Ha ezt megengednék, ennek legközvetlenebb visszaütése az volna, hogy a Svájci Szocialistapárt, amely az ország egyik legnagyobb politikai pártja, ugyancsak hasonló védalakulatok megteremtésére törekednék és így el lehet képzelni, hogy a fasiszták szervezkedése még ebben az ideális országban is veszélyes események és polgárháborúk viharát zúdíthatja fel. Bár Svájc maga nagyon szenved az ipari terményeinek német piacról történt kizáratása miatt és bár merem állítani, hogy e józan gondolkozású nép szemében mind e szent pillanatig senki sem olyan népszerűtlen, mint éppen a barnainges Führer és a nagy birodalomnak az ő szájaíze szerint való tagadhatatlan átalakulása, mégis korai volna még beszélni a svájci fasiszták előretörési rohamának esélyeiről. Csak sajnálattal állapíthatjuk meg, milyen betegedőben van ma az egész világtest, ha a diktatórikus kinövések demagógiájának bacillusai még Helvécia tiszta levegőjű, ősi hegyormai között is megfoganhattak és hódíthatnak. Seidner Imre