Bukaresti Lapok, 1933. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1933-06-01 / 123. szám

193­3, juntos 1 ». E. 3. oldal Az első Hitler-ellenes megmozdulás Schleicher volt birodalmi kancellár letartóztatásának hírét cáfolják, de Schleichernek nyoma veszett Hitler három hónapra betiltotta Hugenberg lapját . Az angol szakszervezetek a világ szociáldemokratáit, a német-ellenes árubojkottra szólítják fel Berlin, május 31. Ma, kora reggel Berlinben elterjedt annak a híre, hogy Schleichert, a volt kancellárt letartóztatták és Kü­strinbe in­ternálták. A hír villámgyorsan terjedt el és egész Berlinben izgatottan tárgyalták a bekövetkezhető eseményeket. A hírt a ma délelőtti külföldi sejtő már pozitív formában hozza, m­íg ezzel szemben Berlinben a hivatalos sajtóiroda cáfolatot ad ki. A különböző hírforrások a délutáni órákban megállapítják, hogy a hivatalos és kategorikus cáfolat ellenére is Schlei­ch­errel valami baj van. A dolgok nem lehetnek rendben — mondják ezek a hír­források —, mert Schleicher maga nem cáfol, de különben is a cáfolat, amit hi­vatalos helyről adtak ki, általános jellegű és nem kategorikus. Ugyancsak külföldi források a késő­­ délutáni órákban azt a hírt adják, hogy Schleichert nem tartóztatták le, hanem a volt tábornok gennyes mérgezésben meg­betegedett és ezért potsdami villájából egy berlini szanatóriumba szállították. Ezt a h­írt sem erősítik azonban meg és az elterjedt rémhírrel szemben a köz­hangulat amúgy sem hisz a cáfolatoknak mindaddig, amíg maga Schleicher nem jelentkezik. Ismét más jelentések megállapítják, hogy a berlini hivatalos csak annyit mond, hogy Schleichert nem tartóztatták le, ami azonban nem jelenti azt, hogy­­ őrizetbe ne vették volna. Ez a tudósítói iroda úgy tudja, hogy Schleichert tényleg elhurcolták Ku­strin-­­­be, de ott becsületszó ellenében szaba­­don bocsátották azzal a meghagyással, hogy a város területét nem hagyhat­ja el. Erre a­ szabadlábon való internálásra­­ azért lett volna szükség, mert Schleicher titokban a mai rendszer el­len fegyveres felkelést szervezett és azt akarta a nemzetiszocialista kormány megakadályozni. A B­­S budapesti tudósítója e hírek­­­kel szemben közvetlenül Berlinben ér­deklődött, ahol illetékes helyen az alábbi felvilágosítást adták: — Schleicher volt kancellár jelenleg is potsdami villájában tartózkodik, nagy­szerűen reggelizett, sőt a délelőtt uzson­názott is . E gúnyos cáfolat ellenére is továbbra él Berlinben a hit, hogy Schleichert el­hurcolták. Ezt a hitet csak úgy lehetne m­egdönteni, ha Schleicher Berlinben vagy személyesen mutatkoznék, vagy pedig valamelyik nagyobb és megbízhatóbb távirati iroda előtt személyesen jelent­keznek. A Hitler-kormány Schleicher ellentál­­lásával régóta számol. A kormány tisz­tában van azzal, hogy Schleicher mögött áll a hivatalos hadsereg, amelynek moz­dulatairól és tisztikarának ténykedéseiről a nemzetiszocialista nemzeti forradalom óta semmit sem hallani. Schleichernek kétségtelenül nagy a befolyása a hadse­reg körében, így, a hadseregen át buk­tatta meg Brüninget, hogy a helyébe Papent ültethesse, akinek kormányában azután mint hadügyminiszter kapott he­lyet és igy buktatta meg magát Papent is, hogy a kancellárság trónusára felver­­gődhessék és megteremthesse a német ka­tonai diktatúrát. Schleicher azonban nem az a politi­kus, aki könnyen félreállíttatja magát. Egész bizonyos, hogy a sötétben tovább dolgozott és nagyon valószínű, hogy mun­kájában olyan eredményre jutott, amely eredmény láttán a Hitler-kormánynak most már intézkedni kellett. " Minden valószínűség tehát amellett szól, hogy a nemzetiszocialista rezsim Schleichert tényleg ártalmatlanná tette és e pilla­natban még nem lehet megállapítani, hogy mi az oka annak, hogy Schleicher letartóztatását tagadja. Lehet, hogy még a mai nap folyamán ebben a kérdésben világosság derül. A „DAZ VET IS BETILTOTTA HITLER Minden valószínűség szerint közvetve a Schleicher-üggyel áll összefüggésben, hogy a Deutsche Allgemeine Zeitungot, Hil­genberg lapját ma a kormány betil­totta. A DAZ Németországban kivételes hely­zetnek örvendett. Tekintettel arra, hogy Hugenberg helyet foglal a Hitler-kor­­mányban, lapjának sokkal több volt sza­bad, mint a cenzúra alá fogott többi megmaradt német lapoknak. A DAZ élt is ezzel a jogával és az új rezsim nem egy intézkedését ha óvatosan is, de bí­rálat tárgyává tette. Tegnapi számában a DAZ a német-osztrák viszonyról írt cikket és ebben az írásában kihangsú­­lyozta, hogy a Dunamedencében német­­e­lenes blokk van kialakulóban. A lap arra figyelmezteti a kormányt, hogy ez a németellenes blokk könnyen egy uj Königgrätzhez vezethet. A­ DAZ végül oda konklud­ d, hogy a német népnek egy uj vezért kell kitel­jesítenie, aki végre és valóban az egész német népet egysége­sítse. E­z a mai viszonyok között nagyon me­­r­észhangú kritika arra indította a kor­mányt, hogy a lapot három hónapra betiltsa. A betiltás azonban nemcsak a DAZ- nek szól, hanem figyelmeztetés­e Slugen­­bergnek is. Hilgenberg sok tekintetben nincs egy­­véleményen a kormánnyal és nem egy kérdésben renitenskedett már. A kormány ezzel a lapbetiltással érté­sére adja a „befogadott és tűrt“ elem­nek, hogy nemcsak lapjával, hanem vele szemben is el tud járni, ha a fegy­­verbarátságot nem úgy értelmezi, hogy a koalícióban is abszolút él a Führer­­szellem. Ida az a hír igaz, hogy Schleichert le­tartóztatták, ezzel is meggyengült Hilgen­berg pozíciója és általában meggyengült az acélsisakos front, amely a nagy egy­ségesülés ellenére is lélekben egyre job­ban távolodik a nemzetiszocialista ura­lomtól. az angol szakszervezetek kimondották a német áruk bojkottját Londoni jelentések szerint a Németor­szág elleni árubojkott mozgalma nem akar elcsendesülni. Az angol szakszervezetek tanácsának tegnap esti ülésén határozatba ment, hogy a szakszervezetek is kimondják a német áruk bojkottját. Azzal, hogy Angliában a munkásszak­szervezetek is csatlakoztak a német boj­kotthoz,,. Angliában már hatmillió em­­ber él a bojkott fegyverével. Az angol szakszervezeteknek azonban a helyi határozatnál fontosabb jellegű el­határozásuk is van. Kimondották ugyan­ekkor, hogy a június 30-án Brüsszelben összeülő szociáldemokrata kongresszus­nak azt az ajánlatot teszik, hogy a világ valamennyi szervezete mondja ki a német áruk bojkottját. Amennyiben az angol indítvány Brü­s­­­szelben keresztülmegy, olyan csapást mér a német ipari termelésre, amelyet a Slit­­ler-uralom nem igen bír majd ki. HERCEG WIND!SCHGRATZ IS ELKÖLTÖZIK BERLINBŐL A budapesti Mai Nap közli azt a szen­zációs hírt, hogy W­indisch­gr­ät­z Lajos herceg is elköltözik Berlinből és Kínában telepszik le. A hír két okból is szenzá­ciós. Először is már maga az szinte hi­hetetlen, hogy a herceg elhagyja Berlint, de ezenfelül is szinte elképzelhetetlen, hogy a herceg Kínába költözzék. A her­ceget ugyanis — mint ismeretes — az orosz-japán háború során Japánban le­tartóztatták és csak annak ellenében bo­csátották szabadon, hogy soha többé nem tér vissza a Távol-Keletre. Most a becsü­­jelszavát szegné meg Windischgrätz, ha visszatérne Kínába. A SEGÉDRENDŐRÖK A LÉT­SZÁMBAN A genfi tanácskozások során ismételten felmerül a kérdés, hogy a segédrendőrö­­ket és a rohamosztagokat be kell-e számí­tani abba a létszámba, amelyet Német­ország a MacDonald-féle­ leszerelési ter­vezet elfogadása esetén tarthat. Ez­t a kérdést most a leszerelési konferenciá­nak a hadseregek létszámát vizsgáló bi­zottsága tárgyalta és úgy határozott, hogy 3 tartható katonai létszámba 18 ezer segédrendőrt beszámít. A németek ez ellen a határozat ellen éle­sen tiltakoztak, de az tiltakozásuk elle­nére is ebben a formában kerül a lesze­relési konferencia főbizottsága elé. Az újjászervezett kisantant első prágai találkozója Lengyelország változatlanul ellenzi a négyhatalmit és ez zavarja a kis­­antant politikai megállapodását is A négyhatalmi egyezményt legkésőbben június kilencedikén aláírják Prága, május bő 31 Az újjászervezett kisantant ma reggel kezdette meg első konferenciáját. A megnyitó ülés egyszerű formaságok között ment végbe. Elmaradtak az ün­nepélyes megnyitó beszédek, a sajtófo­gadtatások és a mikrofon-közvetítések. A kisantant államok külügyminiszterei a mai konferencia megnyitásánál ünnepé­lyesen kihangsúlyozták, hogy a dekoratív lelkesedés eszközeivel ez alkalommal élni nem akarnak. Az államok gazdasági helyzete súlyos és politikai atmoszférája nyomott és ez az idő nem alkalmas a dísz­­ebédekre és különböző ünnepségekre. A prágai Lidovo Novini jelentése sze­rint a kisantánt mostani értekezletének legfontosabb pontjai gazdasági kérdése­ket ölelnek fel. A kisantánt — mondja a lap — úgy látja, hogy a gazdasági kér­déseket rendezni kell, mert azok meg­oldása nélkül az új államszövetség élet­képes nem lehet. Megállapítják, hogy a dunai probléma ennek a gazdasági át­rendezésnek magja és ezzel kapcsolatban azt is leszögzik, hogy a dunai probléma csak Ausztria, Ma­gyarország és Bulgária bevonásával oldható meg. Ezeknek az országoknak — ez a csehek véleménye — most gazdaságilag egymás­ra kell találniok és azért, hogy ez az ös­­­­szeműködés megvalósulhasson, minden államnak áldozatot kell hozni. A HÉT HATALMI TERVE Ami a konferencia politikai részét illeti, annak tengelyében kétségtelenül a négy­hatalmi egyezménytervezet kérdése áll. A kisantánt a négyhatalmi direktórium­mal szemben beadta a derekát, de vele szemben Lengyelország még mindig op­ponál. Ez a lengyel ellenjábás zavarja a kisantantkonferencia dolgát. Annak bizonyítékaként, hogy mennyi­ Londonból ma ismét megerősítik annak hírét, hogy a négyhatalmi egyezmény ügyében teljes a megegyezés. Ehhez a megegyezéshez — így írja a londoni jelen­tés — maga Németország is hozzáárul Beavatott angol politikai körök véleménye szerint az egyezményben való megegye­zés annyira készen áll, hogy ha a franciák további akadályokat nem gördítenek, úgy az egyezményt már kedden aláírhatják. Az aláírás helyeként Róma van kiszemel­ve. Párisi jelentések nagyjában megegyez­nek a londoni jelentésekkel, mégis annyi a külömbség a két tudósítás között, hogy Paris szerint az egyezmény aláírására csak­ szerdán kerülhet sor. Egy napon most már aztán igazán nem jó­sz a kérdés a dolgok alfája és ómegája, a konferencia a négyhatalmi kérd­és tárgyalásával kezdte meg üléseit. A lengyel indítványt tárgyalták ma, a­mely a négyhatalmival szemben a hétha­talmi kialakítását tartja az egyedüli­ meg­oldásnak. A varsói Istra idevonatkozólag, nyilván felsőbb utasításra azt írja, hogy ha Prágá­ban a kisantantkonferencia a négyhatal­mi egyezménnyel szemben álláspontot változtat, Lengyelország akkor is megma­rad a maga álláspontján és ezzel a diktá­tummal szemben továbbra is negatív ér­zelmeket táplál. Tagadhatatlan: A kisantant-hatalmak­­nak e pillanatban nem kellemes a helyze­tük. Franciaországgal megegyezett ugyan s így vállalnia kell a négyhatalmi direktó­­rium támogatását, de viszont nem érdek­telen sem Cseh­országra, sem Romániára nézve, hogy milyen lesz a jövőben a len­gyel álláspont. Lengyelország Csehország részére hatalmas piacot jelent, Romániára nézve meg az orosz veszedelemmel szem­ben erős katonai támogatást. Ezekkel az erőkkel, illetve ezeknek el­maradásával számolni kell, múlik. A francia tudósítói irodák úgy tudják, hogy a négyhatalmi egyezmény aláírása után pontosan egy órára a négy hatalom fővárosaiban publikálják az aláírott szö­veget. Ezekkel a jelentésekkel szemben áll Daladier nyilatkozata, aki a francia ka­mara folyosóján ma olyan kijelentést tett, hogy az egyezményt csak június kilencedi­kén írják alá. Ebben a nyilatkozatban az a fontos, hogy Daladier nem beszélt arról, hogy Franciaország és a többi hatalmak között az egyezmény szövegét illetőleg még vé­leményeltérések volnának, csak arra mu­tatott rá, hogy az aláírás napjában nincs teljes megegyezés. A négyhatalmi ténye

Next