Bukaresti Lapok, 1933. szeptember (2. évfolyam, 198-223. szám)
1933-09-01 / 198. szám
t * If-é * Í ß SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL- BUCURESTI. STRADA SFÂNTA MINA NO. 9. (PRÍN CALEA CALARASILORI — TELEFONSZÁM, NO. 337—31 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI DIJAK BELFÖLDRE, HAVONKÉNT (HAV.HOZ KÜLDVE) 80 LEJ. — MAGYARORSZÁGON NEGYEDÉVENKÉNT 14 PENGŐ. — EGYES SZÁM ARA 4 LEJ. II. ÉVFOLYAM BUKAREST, 1933 SZEPTEMBERI, PÉNTEK 198. SZÁM Mania a saját szomorúságának énekese Némi lehangoltsággal vesszük tudomásul, hogy a kormányválsággal kapcsolatban az eshetőséggel bíró, jövendő miniszterelnökként emlegetett politikusok névsorában Janiit is, szerepel. Ahhoz, hogy Vajda távozzék, többségieknek és kisebbségieknek egyaránt sok érdeke fűződik. Ahhoz ellenben, hogy helyét Mania foglalja el, semmi érdek és kívánság sem látszik kapcsolódni. Legkevésbé pedig kisebbségi érdek, vagy kívánság. Egykor pedig még a magyarságnak sok okkal oly kétkedő tömege is beteges reménykedéssel, jóhiszeműséggel, mintegy rajongással várta Maniu kormányra kerülését. A Messiás azonban nem hozott semmit sem. Rengeteg ígérettel és kötelezvénnyel érkezett ugyan, de még a leghitványabb bonokat sem váltotta be. Amikor a magyar megbízótak jelentkeztek nála a kiállított váltókkal, Mauru halván van, bizonytalanul, dadogva, tepeledve, habozva, félszegen dörzsölte a Kefeétt . — Én megtenném..., de mit szól majd hozzá a román közvélemény ? Akkor, amikor Gyulafehérvárra egyszerű hívással 300.000 embert gyűjtött össze, amikor az emberek patologikusan hódoltak előtte, boldogok voltak, ha látták, sírtak, ha egy szót szólt hozzájuk, úgy csókolták ruhája szegélyét, mint a prófétáét szokták, akkor Miami bizonytalanabb, tehetetlenebb, köldökrézőbb volt, mint egy diktátortípus, akinek összesen 30 híve van. Lehet, hogy jószándékú volt, de nem volt ezzel szemben harcos, alkotó, bátor, öntudatos, önérzetes, következetes. S nem is újított semmit, sem szociális, sem politikai, sem gazdasági vonalon. Óriási végtelen lehetőségei voltak, de semmit sem használt ki, engedte a dolgokat elsekélyesedni, lezülleni, megrothadni, hogy végül is a pártja odáig érjen, ahová ma ért. Az ostromállapottal megbélyegzett kormányzati akcióig. Ilyenképpen azután elkopott az a Messiásvagyon, amit évtizedek zsugori munkájával gyűjtött össze és az embereknek elfanyalodik az arcuk, ha azt hallják, hogy Vajda megy, de Maniu jön, a rendszer pedig marad. — Egyik tizenkilenc, a másik egy hijján busz! — ennyi az egész megjegyzés. Ha azonban nem örülnénk is kinevezésének, ha helyrehozhatatlanul elveszítette is előttünk és a tömegek előtt a kormányzási akaratába és tehetségébe vetett hitet, el kell ismernünk azt, hogy Maniu mérhetetlen erkölcsi vagyonából mégis megmentett egy kincset: az egyéni tisztességében való közhitet. Mi sem hinnők azt, hogy a badacsonyi csődbe jutott személyével kapcsolatban bármily, piszkos ügylet is, felemlíthető lenne. Ezért azután visszatetszik nekünk az a balkáni metódus, amivel a liberálisok, — akik még folyton tartanak Maniutól, — bele akarják keverni a Skoda-per mocskába. Ocsmány, ellenszenves játék zajlik itt le. Az Universal klisét közöl le annak a bizonyítására, hogy Maniu többizben is találkozott Seletzkivel. Tegyük fel, hogy a klisé nem hamisítvány és a találkozások valóban megtörténtek. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a miniszterelnök, aki végső fokon mégis csak a legilletékesebb ágyúrendelési kérdésekben, tanácskozott az ágyuszállító gyár megbízottjává. Ez nem kompromittáló, hanem természetes. Azonban feltehetjük azt is, hogy a klisé hamisítvány. Bukarestben nem válogatósak az eszközökben. S az Universal sem szokott kényeskedni. Egyidőben, sokan emlékezhetünk még rá, dokumentumok fényképét közölte, így igazolván, hogy Lupu Moszkva megbízottja. Valamivel később ugyancsak dokumentumokkal és klisékkel igazolta, hogy Mihalacke Dobrudzsa egy részét 20 ezer láváért eladta a bulgároknak. Később okiratokat talált annak a bizonyítására, hogy Vajda Sándor Budapest fizetett bérence. Ugyancsak hamisnak bizonyult az a fotográfia is, amely a szerencsétlen Bujort orosz terroristák között ábrázolta. Fototechnikailag az Universal mindig kiszolgálta az országot. Lehet, hogy most is csak trükliről van szó. A másik oldala a kérdésnek viszont az, hogy Radu Rosetti ügyvéd, Románia, legelső, legtekintélyesebb jogásza, nyilt vádat emelt, hogy Seletzkinek a Maniura vonatkozó vallotása egyszerű hamisítvány. Az erre vonatkozó részt belehamisították Seletzki deklarációjába. S Radu Rosetti is klisével bizonyított. Majd neveket említett. Pomponiu ezredes nevét. És Uica tábornok nevét. Végtelenül csodálkoznunk kell azon, hogy ugyanakkor, amikor ebben az irányban nem indul meg a vizsgálat, mondjuk,, ugyanakkor szabadon lehet támadni és rágalmazni Maniu . Ismételjük, hogy mi nem óhajtjuk Maniut miniszterelnöknek. De készséggel és szívesen megvédjük egyéni becsületét. Amelynek védelméről egyébként maga a kormány is megfeledkezik. Pedig ez a feledékenység nemcsak lovagiatlan eljárás, hanem, — hogy divatos közhellyel éljünk, — hazafiadén is. Mert a Maniu elleni hadjárat módja nem Maniura vet rossz fényt, hanem az ország jó fényét sötétíti el. A halódó kormány és a vonagló kormánypárt végpillanataiban nemes gesztust tanúsíthatna: pártjára állhatna annak, aki még, bukásában is legnagyobb *Vurááa maradt. . KÜLÖNÖS VÁLSÁG-MÉRLEG Nincsen alkalmas párt, amelyik a kormányzást átvehetné Nem sikerült a két liberális párt egyesítése Helyzetjelentés, amelyből senki sem kombinálhat Bukarest, augusztus 51. A kormányválság problémája nagy lépéssel, negatív lépéssel haladt előre: Bratianu György és Sassu volt miniszter között Létrejött a találkozás a két liberális párt kibékülési és összeolvadási kísérletével kapcsolatban. A tanácskozás eredménytelenül végződött, ami a kormány sikerének fogható fel. A bukaresti lapok még egyöntetűen azt írják, hogy a válság akut és valószínűtlen az, hogy Vajdáék megússzák a krízist. Kétségtelen, hogy a kormány helyzete még csak távolról sem kecsegtető. A nemzeti parasztpártot súlyos belső huzakodások öldöklik. A vezéri és miniszterelnöki tiszt körül nyílt harc folyik már Mamiu és egykori adjutánsa, Vajda között. Márpedig az ilyen tisztségekért való marakodások legtöbbször gyilkos hatásúak: megsemmisítettek, porrá zúztak, eltüntettek már egy román pártot, amely pedig sokkal erősebb, erkölcsösebb, céltudatosabb volt, mint a mai kormánypárt: a konzervatív pártot. Külpolitikai sikertelenség, belpolitikai eredménytelenség, belső civódás, fejetlenség, népszerűtlenség : jobb bizonyítványt nem lehet kiállítani a mai kormányzatról. Ennek ellenére sem hisszük azt, hogy a kabinet hamarosan távozna: a leszerepelt és tehetetlen Vajdáékat hatalmon tartja az, hogy nincsen utódjuk. Ha seregszemlét tartunk a szereplő politikai pártok és vezetők fölött, akkor egészen vigasztalan képet kapunk Averescu pártja Goga kiválásának következtében kettészakadt. Maga a marsall az időközben bekövetkezett béke ellenére — még mindig feszült viszonyban van az udvarral. De függetlenül eltolt, a problémák megoldására nincsen a pártnak programja, annyira nincs, hogy maga Averescu sem igényli a hatalmat, amit nyíltan hangoztat is. Goga a maga párttöredékével nem tekinthető kormányképes politikusnak. Amúgy is a szélsőségeken keresgél, Hitler és Mussolini irányában tapogat, kalandos fordulatoktól várja a beérkezését. Lupu eléggé népszerű, de pénzügyi programja, amely az inflációban csúcsosodik ki, szöges ellentétben van az egyetemes állami s az udvar által is szentesített pénzpolitikával Juniánnál hasonló bajok vannak, eltekintve attól, hogy pártja szervezeti munkálatainak még csak a kezdetén tart s ő maga sem óhajt kormányra kerülni még. A szociáldemokrata párt nem udvarképes még Romániában, eltekintve attól, hogy e pártot szintén súlyos belső válság bomlasztja. Egyik csoportja éppen most vált ki és két parlamenti képviselővel együtt átállott a Gelehrter-féle független szocialistákhoz. Cuza, illetőleg Codreanu hazárdjátékot játszanak. Egyelőre sorsjegyük van csak még. A politikai pártoknak ilyen elporzódása mellett EGYEDÜL A LIBERÁLIS PÁRTNAK LETTEK VOLNA ESÉLYEI ha a belső egységet a párt két csoportja között helyre lehetett volna állítani és ha a személyi problémákat el lehetett volna simítani. Az a liberális párt, amely az egyesülési ajánlatot megtette, úgy képzelte el a békét, hogy a Bratianu György vezérlete alatt álló ifjúliberális párt tagjai lépjenek vissza az anyapártba, mintha semmi sem történt volna. Sassu, Duca küldöttje hangsúlyozta, hogy az óliberálisok nagy melegséggel fogadják majd a megtérő szakadárokat, akiknek azután „a súlyukat megillető befolyást engednek“. Bratianu György ezzel szemben azt követelte, hogy Duca mondjon le a pártelnökségről, hogy a hatalmat vehesse át. Ez a kívánság nyiilvánvalólag az udvar óhaja is. Ugyanis Duca volt az, akinek befolyására a liberális párt oly élesen antidinasztikus álláspontot foglalt el. Az udvar tehát nem lehet bizalommal Duca iránt, ezzel szemben támogatná Bratianu Györgyöt, aki annak idején dinasztikusnak mutatkozott és a párt királyellenes álláspontja miatt ellenzékbe vonult. Az óliberális párt azonban nem hajlandó Dúcát elejteni és így a békülési terv kútba esett. A liberális párt eljátszaná eshetőségeit ezzel a szakítással, mert hiszen a Bratianu csoportot nélkülöző óliberális pártot az udvar semmiképpen sem tünteti ki bizalmával, a Bratianu György irányította csoport pedig gyönge a hatalom átvételére. Amúgy sem képzelhető el az, hogy az udvar valamelyik liberális csoportot a másik nélkül hatalomra hívja, mert hiszen bármelyik csoport venné is át a kormányzást, a szavazatok egyrészt megoszlanának, másrészt maga a kormányzó munkája is képtelenné válna. E pillanatban tehát úgy tetszik, hog a kormány erkölcsileg és anyagilag megbukott ugyan... de helyét képtelen már valakinek átadni. Az ellenzék szétesettsége, erőtlensége, képtelensége a halai kabinetnek egy vígjátékba illő, de mégi tragikus helyzeti energiát kölcsönöz. A kormány maradása viszont drámai eseménynek nevezhető mert az embereknek és a rendszernek változását az egész ország forrón óhajtja. A kormányzati baklövések súlyát már úgyszólván minden társadalmi réteg és minden foglalkozási ág a legsúlyosabban érezi. Vasárnap például rengeteg gyűlést tartottak Bukarestben s egyetlen egy olyan gyűlés sem akadt, amelyen a kormányrendszer ellen ne hangzottak volna el a legélesebb kifakadások. A könyvkereskedők országos gyűlése az ellen tiltakozott kétségbeesetten, hogy a kormány a kereskedelmi válság e súlyos hónapjaiban monopóliumot csinált a tankönyv eladásból. A király díszelnöklete alatt álló állami erdőalkalmazotti szövetség az udvarhoz intézett felháborodott hangú táviratot azért, mert a kabinet önkényesen betiltotta a szövetség kongresszusát. A „magántulajdont védelmező gárda“, amely Antonescu professzor elnöklete alatt tevékenykedik, a konverzió